BH 2022.9.245 Ha a munkabalesetet a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, a munkáltató kártérítési felelősség alóli kimentéséhez további együttes törvényi feltételek bizonyítása szükséges [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek.].

A tényállás

[1] A felperes helyettesítés céljából határozott időre, 2015. június 2-től 2020. november 7-ig szociális gondozó munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.

[2] 2017. február 1-jén reggel ónos eső esett, amikor a felperes munkatársával felkereste N. P. gondozottat annak B. lakóhelyén. Az ingatlanon belül a gondozott lakrészének megközelítésére szolgáló terület annak ellenére csúszós, síkos volt, hogy használói azt mentesítő anyaggal felszórták. A felperes a gondozott ellátását követően az udvaron az utca felé haladva a járdán megcsúszott, elesett és a fejét egy virágtartóba ütötte be. A baleset következtében koponyatörést (halánték- és sziklacsonttörést) szenvedett, jobb oldali dobüregi bevérzése keletkezett, amely a belső fület károsította. Sérülései miatt két hét időtartamú kórházi ellátást kapott, elvesztette jobb oldali hallását és ugyanezen az oldalon a belső egyensúly szerve is sérült. A balesetet követően egy hónapig kettős látásban szenvedett, majd egy évig hányingerrel, hányással kísért erőteljes szédüléssel küzdött. Egy évig teljes ellátásra szorult, majd állapota fokozatosan javulni kezdett, azonban jelenleg is szédül, időszakosan fáj a feje, amely panaszok balesettől eltérő okát nem lehetett azonosítani.

[3] A hosszú ideig tartó kiszolgáltatott élethelyzet, a visszatérő rosszullétek miatt a felperes pszichés egészsége is megrendült, jelenleg is kevert szorongásos tünetek jellemzik. A felperes fizikai munkavégzésre való képessége erősen korlátozott, legfeljebb könnyű ülő munka végzésére alkalmas. A saját személye körüli teendőket el tudja látni, ápolásra, gondozásra jelenleg nem szorul, azonban a háztartási, ház körüli munkákat csak kisebb részben, a könnyű, fizikálisan nem megterhelő tevékenységeket tudja elvégezni. Az ezen felüli tevékenységekben, valamint a mentális és mozgásszervi fogyatékosságot okozó betegségben szenvedő kisebb gyermeke hétvégi ellátásában rendszeresen segítségre, kisegítő igénybevételére szorul.

[4] A felperes balesetét a társadalombiztosítási kifizetőhely üzemi balesetnek ismerte el, amelyet követően kétéves időtartamban üzemi baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozás-egészségügyi orvos alkalmatlan minősítésére tekintettel közalkalmazotti jogviszonya 2019. február 28-án megszűnt.

[5] A felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 29%-os mértékű, az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodásának mértéke 15%. A balesettel összefüggésben bekövetkezett egészségkárosodására figyelemmel havi 10 025 forint baleseti járadékot állapítottak meg részére, amely 10 350 forintra emelkedett.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes elmaradt jövedelme, költsége, ápolással és gondozással felmerült költsége, háztartási kisegítő költsége, továbbá 6 000 000 forint sérelemdíj, ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes balesete más tulajdonában álló ingatlanon, azaz ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény miatt következett be, amellyel nem kellett számolnia és az sem volt tőle elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Másodlagosan a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartását állította, hivatkozva arra, hogy az ingatlan használójának figyelmeztetése ellenére nem a legkisebb veszélyt jelentő bokros rész mellett közlekedett.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[8] A törvényszék ítéletében kötelezte az alperest 1 265 193 forint jövedelempótló kártérítés, 1 104 148 forint költség és 4 millió forint sérelemdíj, valamint havi 13 900 forint és a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig esedékesen havi 153 667 forint jövedelempótló kártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) és (2) bekezdése, a 167. § (1) bekezdése és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) és (3) bekezdése, 54. §-a, továbbá a munkáltatónak munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK véleménye (a továbbiakban: KMK vélemény) alapján vizsgálta az alperes kártérítési felelősségét. Megállapította, hogy a felperes kára a közalkalmazotti jogviszonyával okozati összefüggésben következett be, ezért a kártérítési felelősség alóli mentesülését az alperesnek kellett bizonyítania. Álláspontja szerint a kockázatértékelés, a veszélyek felmérése és lehetőség szerinti elhárítása a munkáltató feladata. A becsatolt kockázatértékelés a szociális ellátást tevékenységi körként tüntette fel, amely értelemszerűen az alperes telephelyein kívüli munkavégzést is feltételezett, ennek ellenére az időjárás és a közlekedés körében egyetlen veszélytényezőt sem tartalmaz, a csúszás és botlásveszélyt kizárólag az irodai munkavállalók esetén azonosította. A szélsőséges időjárás miatti veszélyek felmérését, e vonatkozásban a munkavállalók megfelelő oktatását, utasítással ellátását elmulasztotta, a csúszásmentes lábbeli viselését szóban ugyan előírta, azonban annak megfelelőségét ténylegesen nem vizsgálta, ezért nem hivatkozhat alappal arra, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje.

[10] Az alperes nem tudta bizonyítani a mentesülés alapjául szolgáló körülményeket az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján sem. A perben nem nyert bizonyítást, hogy amennyiben a felperes a bokrok mentén halad az udvaron az utca irányába, akkor az elcsúszás feltétlenül elkerülhető lett volna. A közlekedési útvonal csak egy rövid szakaszon vezethetett volna a sövény mellett, a sima, csúszós területre a felperesnek ebben az esetben is rá kellett volna lépnie.

[11] Az elsőfokú bíróság az alperes kimentése hiányában a felperes keresetének jogalapját bizonyítottnak találta, és az alperest az Mt. 167. § (1) bekezdése szerint vagyoni kártérítés és sérelemdíj megfizetésére kötelezte.

[12] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a munkaköri feladatainak ellátása során bekövetkezett balesetben sérült meg, így a tartós egészségkárosodást okozó megbetegedése a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben keletkezett [Mt. 166. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság ezért azt vizsgálta, hogy az alperes mentesülését eredményező, az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt konjunktív okok az adott esetben fennálltak-e.