BH 2009.7.199 I. A rablás és a személyi szabadság megsértése halmazatban állapítandó meg, ha az elkövető a rablás befejezése után a sértett személyi szabadságától megfosztott állapotát fenntartja [Btk. 321. § (1) bek. 175. § (1) bek.].

II. Szakértő kirendelése kötelező, ha a vádlott vagy a védő a vádirat kézbesítésétől számított 15 napon belül a nyomozás során kirendelt szakértő mellett más szakértő kirendelését indítványozza. Ez alól kivételt csak a Be. 111. § (4) bekezdés második mondata enged. [Be. 111. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság P. T. I. r. vádlott bűnösségét 2 rb. társtettesként, jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettében mondta ki. Ezért, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 11 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

P. T. I. r. vádlott korábbi zárkatársának megmutatott B. városban egy házat, ahová érdemes betörni, mert több millió forintot lehet eltulajdonítani. Kitervelték a részleteket, beszerezték az eszközöket, majd a tervüket végrehajtották.

Az I. r. vádlott nyugtatóval kezelt kutyatápot dobott át a kerítésen a házat őrző rottweiler kutyának, majd rövid várakozás után símaszkban, kesztyűben átmásztak a kerítésen. A kutyát bezárták, majd a ház hátsó ajtaján bejutottak az épületbe. Berontottak az egyik szobába, ahol B. G.-né és lánya tartózkodott. Valósághű játékfegyvereket fogtak rájuk, földre fekvésre és a pénzük átadására szólították fel őket. A hasra fordított sértettek lábát, kezét a magukkal vitt zsinegekkel összekötötték, majd átkutatták a házat. A garázsban álló gépkocsiban lévő táskából az I. r. vádlott 1 200 000 forintot vett ki, miután B. G.-né félelmében megmondta a táskazár kódját. A házban talált további 150 000 forintot, 900 eurót, 1000 szlovák koronát, 3 700 000 forint értékben ékszereket, órákat, mobiltelefonokat vittek el. Távozásuk előtt a sértettek kezén, lábán alkalmazott kötéseket további zsineggel megerősítették, s rájuk parancsoltak, hogy ne mozduljanak.

B. G.-nének néhány óra múlva sikerült a kötelékből kiszabadulni, a házban lévő riasztót bekapcsolni.

A nyomozás során az elvitt tárgyak nagy részét megtalálták, a sértetteknek kiadták, ezzel az okozott kárnak több mint a fele megtérült.

Az összekötözéstől a két sértett 8 napon belüli gyógytartamú sérülést szenvedett.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, az I. r. vádlott bűnösségének téves megállapítása miatt, felmentése érdekében. Fellebbezésüket mindketten írásban részletesen indokolták. (Az ítélet a II. r. vádlottra vonatkozóan első fokon jogerőre emelkedett.)

A fellebbviteli főügyészség bizonyítás felvételére tett indítványt, tekintettel arra, hogy a Be. 111. § (4) bekezdésében foglalt szabályt az elsőfokú bíróság nem tartotta be. A tárgyaláson indítványozta, hogy a vád tárgyává tett és az elsőfokú bíróság által a tényállásban rögzített, de jogilag nem minősített további 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntettében is mondja ki bűnösnek a másodfokú bíróság az I. r. vádlottat. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A felmentést célzó védelmi fellebbezések alaptalanok, az ügyész indítványai mindenben alaposak.

Eljárási szabálysértés valósult meg azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 111. § (4) bekezdésében foglalt szabályozástól eltérően csupán bizonyítási indítványként értékelte az I. r. vádlott és védője által a törvényi határidőben tett, más szakértő kirendelését célzó indítványt. A felhívott törvényhely mérlegelést nem tűrő, kötelező erővel írja elő az új szakértő kirendelését, ezért azt az elsőfokú bíróságnak teljesíteni kellett volna. Az I. r. vádlott védője egyébként a tárgyaláson is megismételte az írásban előterjesztett indítványát, és helyesen fejtette ki perbeszédé­ben is, hogy a bíróságnak e tekintetben nincs mérlegelési lehetősége.