BH 2010.3.61 I. Pótmagánvádnak csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye.

II. A sértett - pótmagánvádlóként - büntetőjogi igényét általában akkor érvényesítheti, ha passzív alanya a bűncselekménynek, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Minthogy a magánokirat-hamisítás vétségének és a számviteli fegyelem megsértése vétségének törvényi tényállása passzív alanyt nem tartalmaz, s azok megvalósulása által konkrét személy jogos érdekeinek közvetlen sérelme, illetve a sérelem veszélye nem áll fenn, e bűncselekmények miatt nincs helye pótmagánvádnak [Be. 229. § (1) bek., Btk. 276. §, 289. §].

A városi bíróság - a pótmagánvádlók vádindítványa alapján eljárva - a 2008. február 27. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, továbbá az I. r. terheltet folytatólagosan elkövetett számviteli fegyelem megsértésének vétségében; a II. r. terheltet pedig magánokirat-hamisítás vétségében.

Ezért halmazati büntetésül az I. rendű terheltet 2 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, a II. rendű terheltet 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és a terhelteket pénzmellékbüntetésre is ítélte. A pótmagánvádlók, mint magánfelek polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította; a terhelteket egyetemlegesen 190 110 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.

Az II. r. terhelt az I. r. terhelt édesanyja.

Az 1997. július 21. napján megalakult, 1998. február 12. napján bejegyzett Kft. fő tevékenységi köre gyógyászati segédeszköz kiskereskedelem volt.

A Kft.-nek megalakulásától tagja volt az I. r. és a II. r. terhelt, valamint a két pótmagánvádló.

A Kft. ügyvezetője, megalakulásától 1999. október 21. napjáig a II. r. terhelt, 1999. október 21-étől 2001. május 23. napjáig az I. r. terhelt, 2001. május 23-ától pedig az egyik pótmagánvádló volt. A Kft. ügyeit ténylegesen a II. r. terhelt intézte.

2000. és 2001. évben az I. r. terhelt több alkalommal, összesen 11 364 400 forintot vett fel a Kft. bankszámlájáról.

A Kft. 2000. év végén rövid lejáratú kölcsön címén jelentős kifizetéseket teljesített; a Kft. kölcsönadott 3 800 000 forintot a II. r. terheltnek, 2 200 000 forintot, illetve 2 500 000 forintot pedig két másik Kft.-nek.

2001 tavaszán a II. r. terhelt arra kérte a Kft. könyvelőjét, hogy a 2000. évi mérleget úgy készítse el, hogy abból kitűnjön a Kft. által 2000. év végén, rövid lejáratú kölcsön címén történt kifizetések teljesítése.

A II. r. terhelt a kölcsönszerződéseket átadta a könyvelőnek azzal, hogy azokat a mérleg leadása előtt könyvelje le. A könyvelő kiállította a kiadási és bevételi pénztárbizonylatokat, de mivel a kölcsönszerződések nem voltak aláírva, azokat visszaadta a II. r. terheltnek. A kölcsönszerződések nem kerültek vissza a Kft. könyvelési anyagába.

A II. r. terhelt által írt - 2001. április 16-ai keltezésű - feljegyzés szerint a fenti összegeket piackutatás, ügyfélszerzési lehetőség finanszírozása címén kell a könyvelésben elszámolni.

Mindezen ügyleteket a Kft. taggyűlése nem hagyta jóvá.

2001. március 25. napján a II. r. terhelt 2 000 000 forintot visszafizetett a Kft.-nek.

A Kft. bankszámlájáról felvett pénzösszegből 6 500 000 forinttal az I. r. és a II. r. terhelt együtt, a sajátjaként rendelkezett.

1999-2001. évben a Kft. többszörösen megsértette a számviteli törvény előírásait, mert a Kft.-nek nem volt fellelhető számviteli politikája, hiányoztak a kötelező (leltározási, értékelési, pénzkezelési) szabályzatok, az eszközleltár nem rendelkezett a szükséges formai kellékekkel, a Kft. nem tartotta be a bizonylati fegyelmet.

Ezáltal a Kft. valós pénzügyi, vagyoni, jövedelmi helyzetének megismerése lehetetlen volt.

A pótmagánvádlók feljelentése alapján indult nyomozást az ügyészség megszüntette.

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Jogi értékelése szerint a terheltek egymás tevékenységéről tudva, szándékegységben sajátjukként rendelkeztek a Kft. pénzével; s ezt rendszeres haszonszerzésre törekedve, több hónapon át folytatták. Ezáltal - figyelemmel a Btk. 12. § (2) bekezdésére és 137. § 9. pontjára - társtettesként megvalósították a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettét.

Kifejtette, hogy 2000-2001. évben az I. r. terhelt többször, összesen 11 364 400 forintot vett ki a Kft. bankszámlájáról. A terheltek 8,5 mFt sorsát megpróbálták leplezni, de az nem nyert bizonyítást, hogy abból - a II. r. terhelt által időközben visszafizetett 2 mFt-on túlmenő - 6,5 m forintot a Kft. érdekében, gazdálkodási tevékenységére használták fel.

A II. r. terhelt tudott arról, hogy a Kft. a 2000. évet "túl jó" pozitív mérleggel zárná, ezért kérte a könyvelőt, hogy könyvelje le az alá nem írt kölcsönszerződések alapján, taggyűlési határozat nélkül az összesen 8,5 mFt-ot Kft. által nyújtott kölcsönként. Utóbb pedig csak a terhelteknek állhatott érdekében, hogy a Kft. bankszámlájáról felvett pénz ne kölcsönként, hanem vissza nem fizetendő (piackutatási stb.) költségként legyen elszámolva.

Az I. r. terhelt ügyvezetőként felelt a Kft. működéséért, gazdálkodásáért. Ügyvezetősége idején a Kft. a számviteli törvény előírásait nem tartotta be. Ennek következtében a Kft. valós pénzügyi, vagyoni, jövedelmi helyzetének áttekintése, ellenőrzése nehézségekbe ütközött. Ezáltal folytatólagosan megvalósította a Btk. 289. § a) és b) pontjába ütköző számviteli fegyelem megsértésének vétségét.

A II. r. terhelt valótlan tartalmú okiratot bocsátott a könyvelő rendelkezésére, ami felhasználásra került, ezáltal megvalósította a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségét.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2008. október 10. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a terheltek vagyon elleni bűncselekményét társtettesként, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette; az I. rendű terhelt börtönbüntetése tartamát 1 évre és a végrehajtás felfüggesztése próbaidejének tartamát pedig 2 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet - mindkét terhelt tekintetében - helybenhagyta.

A másodfokú bíróság kirekesztette a tényállásból annak megállapítását, hogy a II. r. vádlott 2 000 000 forintot visszafizetett a Kft.-nek.

A másodfokú bíróság szerint - a helyesbítésével irányadó tényállás alapján - a terheltek bűnösségére (az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazásával) vont jogi következtetés helyes, azonban a sikkasztás bűntettének minősítése téves.

Nem bizonyított ugyanis, hogy a terheltek ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedtek, figyelemmel arra, hogy a terheltek a Kft. pénzével a Kft.-ben meglévő állapotokat kihasználva rendelkeztek sajátjukként. Ezért a terheltek vagyon elleni cselekményét - mellőzve az üzletszerűséget - társtettesként, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette [Btk. 317. § (1) bek. és (5) bek. a) pont].