BH 2017.12.412 Nem a szerződés elnevezése, hanem a megvalósult jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek alapján állapítható meg a munkaviszony fennállta.

Az adott (a foglalkoztató termékeinek ismertetését, terjesztését jelentő) tevékenység jellegére figyelemmel az a körülmény, hogy a foglalkoztató felügyeli és meghatározza az értékesítés területét, annak protokollját, és az a követelmény, hogy ez utóbbi betartására a munkát végző köteles, nem minősül munkáltatói utasításnak. A feladatteljesítés ellenőrzése jelentéstétel útján nem tekinthető rendelkezésre állási kötelezettségnek, ha a díjazás ennek alapján történt, más módon nem volt felmérhető az adott típusú feladat elvégzése. Ezen tevékenységhez a jellege folytán szükséges anyagok, eszközök biztosításából sem következik a munkaviszony fennállta [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 75/A. § (2) bek., 102. §, 104. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2011. február 1-jétől 2011. április 30-áig terjedő időszakra az alperes ügynöki megbízási szerződést kötött a P. S. K. és Sz. Kft.-vel, amelynek 2007. október 17-étől a felperes az ügyvezetője. A szerződésben rögzítették, hogy a felperes kizárólag a P. S. K. és Sz. Kft.-vel áll jogviszonyban, az alperessel sem munkaviszonyban, sem egyéb szerződéses jogviszonyban nem áll. A felperes a megbízási jogviszony létesítésekor orvoslátogató munkakörben egy másik munkáltatónál állt munkaviszonyban, melyet a megbízásra tekintettel egy hónap múlva megszüntetett.

[2] Az alperesnél fennálló ügynöki megbízási jogviszony keretében a felperes Budapest több kerületében, valamint Pest megye egy részén az alperes által meghatározott készítményekkel kapcsolatos gyógyszerismertető tevékenységet végzett napi rendszerességgel orvosoknál és gyógyszertárakban. Látogatásai során kizárólag az alperes által átadott gyógyszermintákat, promóciós és marketinganyagokat használhatta fel, követnie kellett az alperes szakmai előírásait, útmutatásait. Az alperes határozta meg, hogy milyen célcsoportokat kell látogatnia, de arról a felperes döntött, hogy adott napon mely orvosokat, gyógyszertárakat keresi fel. A látogatásokat követő időben a munkáját otthon végezte, jelenléti ívet nem vezetett. Heti látogatási tervet kellett készítenie, és heti, majd később napi jelentésben kellett beszámolnia a látogatásokról. A felperesnek a tevékenységét személyesen kellett ellátnia, az ahhoz szükséges képesítéssel, engedéllyel rendelkezett. Jutalékos rendszerben dolgozott, a jutalék számításának alapját az adott hónapban általa értékesített gyógyszerforgalom képezte. Havi ügynöki jutaléka 500 000 forint volt azzal, hogy az egyes termékekre jutó jutalékhányad túlteljesítése esetén ez az összeg növekedhetett, alulteljesítés esetén pedig csökkenhetett. Az alperes a felperes részére telefont és névjegykártyát biztosított, a feladat ellátásához saját gépjárművét és számítógépét használta, ezért külön költségtérítésben nem részesült, azt a megbízási díj tartalmazta.

[3] Az alperes 2011. június 21-én kelt rendkívüli felmondással 2011. június 30-ával a szerződés 8.2. pontja alapján megszüntette a jogviszonyt arra hivatkozással, hogy a felperes a munkáját nem megfelelő eredménnyel, a tervszámoktól elmaradó eladási adatokat produkálva látta el.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes és közötte 2011. február 1-jétől határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre, azt az alperes rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg. Ennek jogkövetkezményeként a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (4) bekezdés alapján 5 havi átlagkereset, a (6) bekezdés alapján 2011. június 1-jétől a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedéséig elmaradt átlagkereset és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

[5] Álláspontja szerint az alperesnél munkaviszonyban állt a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, valamint az Mt. 75/A. § alapján.

A rendkívüli felmondás indokául felhozott alulteljesítés nem minősül olyan súlyos szerződésszegésnek, ami ezt az intézkedést megalapozhatná. Valójában a jogviszony megszüntetéséhez a regisztrációs díj megemelésével járó többletterhek vezettek.

[6] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felperessel sem polgári jogi, sem munkajogi kapcsolatban nem állt, az ügynöki megbízási szerződést a felperes által vezetett és részben tulajdonát képező P. S. K. és Sz. Kft.-vel kötötte. A megbízási (ügynöki) szerződésben a felek minden részletre kiterjedően megállapodtak, és jogviszonyuk a valóságban is megbízási jogviszony volt, az ügynöki szerződés nem színlelt.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Az elsőfokú bíróság az Mt. 75/A. §-ára, valamint a bírói gyakorlatra utalással rögzítette, hogy azon tevékenységek esetében, amelyek mind munkaviszony, mind megbízásos jogviszony keretében végezhetők, a felek tényleges szerződéskötési akaratának van döntő jelentősége. A felek egybehangzó nyilatkozata alapján arra a következtetésre jutott, hogy akaratuk polgári jogi jogviszony létesítésére irányult, közöttük tartós megbízási jogviszony jött létre. A felperes a megbízási szerződésben meghatározott konkrét feladat ellátására, gyógyszerismertetői tevékenységre szerződött, melyet tervszámok teljesítésével, ennek érdekében napi rendszerességgel kellett végeznie. A gyógyszerismertető tevékenység speciális képesítéshez és engedélyhez kötött, ezért a felperesnek a szerződésben vállalt feladatokat személyesen kellett ellátnia, mely önmagában nem utal munkaviszonyra, mivel a személyes munkavégzési kötelezettség megjelenhet a polgári jogi jogviszonyokban is.

[9] A felperes nyilatkozata és a tanúk vallomása igazolta, hogy rendelkezésre állási kötelezettsége nem volt, maga határozta meg, hogy a munkáját - a gyógyszertárak nyitvatartási és az orvosok rendelési idejéhez igazítva - mikor és hol végzi. Nem volt kötött munkaideje sem, azt maga osztotta be, munkaidő-nyilvántartást vezetnie nem kellett.

[10] P. D. Z. kereskedelmi és marketingvezetőként az alperes képviseletében eljárva közvetítette az orvoslátogatóknak a megbízó utasításait, meghatározta a feladataikat, ellenőrizte a tevékenységüket, ez azonban nem jelentett alá- és fölérendeltséget, az utasítások ugyanis nem vonatkoztak a munkavégzés részleteire. Az orvoslátogatók a kereskedelmi és marketingvezetővel szakmai megbeszéléseket folytattak, nem vártak utasítást. A megbízási jogviszonyban is megilleti a megbízót az ellenőrzés lehetősége, amelyet az alperes a heti látogatási tervvel, a heti, majd napi jelentésekkel, valamint a telefonban lévő GPS-szel valósított meg.

[11] A felperes jutalékos rendszerben dolgozott, a gyógyszertárak és orvosok rendelésének meghatározott százalékát számlázhatta le havonta az alperesnek. A jogviszonya fennállása alatt nem kifogásolta, hogy megbízási díjat kap, tartós megbízás esetén pedig az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet.