BH+ 2014.10.465 Az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a foglalkoztatás területén kimentési lehetőséget megállapító szabályai mellett nem kizárt ezen a területen is a kimentésre vonatkozó általános szabályok alkalmazása [2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 7. § (2) bek., 22. § (1)-(2) bek.].

A felperes 1985. november 1-jétől állt először munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperes Testnevelési és Sporttudományi Intézetében főiskolai docensként. A felperes orvosi és sportorvosi végzettséggel rendelkezik, amelyre tekintettel medicinális tárgyakat oktatott, így anatómiát, élettant, biokémiát és egészségtant. A főiskolán szabadon választható "C" típusú tárgyak közül négy tantárgyat, ezenkívül elméleti tárgyakat - humánbiológiát, mozgásfejlődést és szabályozást, valamint bevezetés a tudományos kutatás módszereibe nevű tárgyakat - taníthatott. A sporttudományi elméleti tárgyak közül a felperes sportpszichológiát, edzéselméletet és sporttörténetet oktathatott volna.

Az alperesnél az akkreditációs előírás folyamatosan változott, 2010. évben a tantárgyoktatóknak minősített oktatónak kellett lennie, ennek hiányát úgynevezett tantárgyfelelősökkel lehetett áthidalni. Az előírások szerint egy tantárgyfelelős 7-8 tárgy oktatásáért vállalhatott felelősséget.

2009-ben a Testnevelési és Sporttudományi Intézettől történt nyugdíjazásra tekintettel az alperes dr. O. J.-t alkalmazta részmunkaidőben, aki orvos és PhD végzettséggel rendelkezett, emellett minősített oktató volt. Az ő foglalkoztatására napi 6 órás részmunkaidőben került sor, egyidejűleg a felperes által oktatott tárgyak tantárgyfelelőse lett.

A felperesen kívül az intézetben még további öt nő dolgozott, és ugyanebben az időben az intézetben 7 férfi oktató volt docens.

A felsőoktatási törvény előírásai szerint a docenseknek heti 10 órát kellett oktatniuk, azonban költségtakarékossági intézkedések miatt ez az alperesnél 12 órában került előírásra.

Az alperest fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztérium az 1025/2011. (II. 11.) Korm. határozattal az államháztartási egyensúly megőrzése érdekében 451,9 millió forint összeg zárolását rendelte el az intézménynél, amelynek végleges elvonásáról a 2010. évi CLXIX. tv. rendelkezett. A zárolás teljesítésének végrehajtása érdekében az alperes Szenátusa a főiskola Gazdasági Tanácsának véleménye beszerzését követően a 2011. június 21-ei ülésén kelt határozataival átszervezést és létszámcsökkentést rendelt el, a Testnevelési és Sporttudományi Intézetnél 12,8 millió forint megtakarítást írtak elő, amelyet bérből és járulékokból tudtak elérni.

M. J. intézetigazgató a három csoportvezetőjével történt megbeszélést követően 5 technikai dolgozó, 1 tanár és 1 docens álláshely megszüntetésére tett javaslatot. A kiválasztási szempontok között értékelték, hogy a felperesnek a rá irányadó 12 kötelező órából csak négyet tudtak biztosítani, illetve az általa oktathatott "C" típusú tárgyak felvételének lehetősége is csökkent, mert 2011-től csak a T. A. által oktatott, legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgyakat - a lovaglást és teniszt - hirdették meg. Mindezek alapján az intézet vezetője többek között a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére tett javaslatot.

Dr. J. Z. rektor a javaslatot elfogadva 2011. július 22-én arról tájékoztatta a felperest, hogy jogviszonyának megszüntetését tervezi a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, és felhívta az állásfelajánlás lehetőségére. A felperes által előterjesztett kérelmet követően 2011. augusztus 1-jén tájékoztatta arról, hogy számára az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő munkakör nincs, majd 2011. szeptember 6-án a felperessel felmentési határozatot közölt. A felmentés indokolásában hivatkozott a fenntartó minisztérium zárolással kapcsolatos, valamint a törvényben rögzített elvonást tartalmazó intézkedésre. Közölte, hogy a felperes munkavégzési helyén a Testnevelési és Sporttudományi Intézetben 1 fő főiskolai docens létszámcsökkentésről döntött. Kifejtette, hogy a főiskola foglalkoztatási követelményrendszerének előírása alapján a főállású főiskolai docens tanításra fordítandó heti kötelező óraszáma 10 óra/hét, és ebbe maximum egy "C" típusú tantárgy óraszáma számítható be. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság 2010. júniusi határozata értelmében a szabadon választható tantárgyak számát szakonként két tárgyra kellett csökkenteni, amelynek felelőse csak minősített oktató lehet. Ennek a feltételnek a felperes nem felel meg. A munkáltató közlése szerint mindez azt eredményezte, hogy a felperes orvosi végzettségének - mivel nem volt minősített oktató - megfelelő tantárgyat nem tudtak biztosítani, a felperes által korábban oktatott anatómia és élettan tantárgyat a tantárgyfelelős minősített oktató tartja. A felmentés utalt arra, hogy a munkáltató a felperessel 2009. február 27-én továbbképzési szerződést kötött a PhD/DLA tudományos fokozat megszerzésének támogatására, amelyet az intézmény szerződésszegés jogcímén felmondott. Mindezek alapján a felperes további foglalkoztatására nem volt lehetőség.

A főiskola 2012. május 15-én részmunkaidős - heti 20 órás - főiskolai docens munkakör betöltésére hirdetett meg pályázatot a Testnevelési és Sporttudományi Intézetbe. A pályázati előírás feltételként határozta meg a PhD végzettséget, valamint a doktori fokozat megszerzésétől számított három éves szakmai gyakorlatot. Erre az álláshelyre dr. O. J. adjunktus nyújtott be sikeres pályázatot.

A felperes a felmentés jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetében elmaradt illetmény-különbözete, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő "sérelmi díj", továbbá 600 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmentése jogellenes volt, megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódot is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság az ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a felperes orvosi végzettséggel rendelkezett, közalkalmazotti jogviszonyának létesítésére az orvosi tantárgyak oktatására került sor. Az a körülmény, hogy a felperes a végzettsége alapján más tárgyak oktatására is jogosult lett volna, nem támasztotta alá a felmentés jogellenességét, mert az alperes megfelelő indokát adta annak, hogy a felperes által tanított tárgyak heti óraszáma lecsökkent, a felperes nem volt minősített oktató, és az általa korábban tanított "C" típusú tárgyak csökkentése is megvalósult. Annak a körülménynek, hogy a felperes ebben az időben tudományos továbbképzési szerződéssel rendelkezett, az ügy szempontjából nem volt jelentősége, mert a végzettség megszerzése esetén sem tudta volna az alperes részére több tárgy oktatását biztosítani.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes arra történő hivatkozását is, hogy jogviszonyának megszüntetésére azon okból került sor, mert ő volt az intézetvezetői poszt jövőbeni várományosa. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra következtetett, hogy a felmentésről történő döntést megelőző időszakban a kiválasztási szempontok között nem merült fel a felperes ezen pozícióra való törekvése, különös tekintettel arra, hogy az alperes előtt nem is volt ismert ez a szándéka.