A Debreceni Ítélőtábla Pf.20574/2011/5. számú határozata kártalanítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 580. §, 581. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20673/2011/6., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20574/2011/5.* (ÍH 2012.34)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.574/2011/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szilvási Ágnes (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. K.I. jogtanácsos ügyintézése mellett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (címe) által képviselt alperes neve alperessel szemben kártalanítás megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 10.P.20.673/2011/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 250 000 (kétszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes és B. É. - aki akkor még a házastársa volt -2008. november hó 10. napjára virradóan a közös lakásuk hálószobájában aludtak. Hajnali 5 óra 38 perc körüli időpontban a felperes hirtelen felült, a párnája alól elővett egy 12,3 cm pengehosszúságú kést, s azzal közepes erővel több alkalommal megszúrta a volt házastársát. B. É-t a szúrások a hasán, a mellkasán és a jobb lábszárán érték. B. É. kiáltására a szomszéd szobában alvó gyermekeik - az 1993. évben született "A" és az 1996. évben született "L" - a szülők hálószobájába átszaladtak, ahol látták, hogy az édesanyjuk hanyatt fekszik az ágyon, az édesapjuk pedig a jobb oldalán fölé hajolva mellette térdelt, egyik kezében kést szorongatva, akit édesanyjuk próbált eltolni magától. "L" odament a felpereshez, megfogta a jobb kezét és próbálta lehúzni őt az édesanyjáról, mire a vádlott odafordult a gyermekéhez és közölte vele: amennyiben nem hagyja abba, őt is megszúrja. Édesanyjuk kérte a gyermekeket, hogy szóljanak a szomszédnak, majd a szomszéd lakásból érkező B.I. a felperestől a kést elvette.

A felperes ezen cselekmény miatt 2008. november hó 10-12. napjai között őrizetben, 2008. december hó 20. napjáig előzetes letartóztatásban volt, majd 2011. január hó 3. napjáig ideiglenes kényszergyógykezelés hatálya alatt állt. Ez utóbbi az ..... Intézetben történt meg. A kezelés sikeres volt, ezért 2011. január 3. napján a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az ideiglenes kényszergyógykezelést megszüntette és elrendelte a felperes azonnali szabadlábra helyezését, mert az.... által előterjesztett elmeorvosi lelet és vélemény szerint a felperes további elmeosztályos gyógykezelése szükségtelen, amelyet a bíróság által kirendelt dr. M. K. igazságügyi elmeorvos-szakértő szakvéleménye alátámasztott. Eszerint a felperes üldöztetéses téboly állapota sorsszerű megbetegedésnek tekinthető, és teljes bizonyossággal nem zárható ki, hogy betegségének aktív tünetei a jövőben jelentkeznek, így az sem zárható ki, hogy hasonló cselekményt követ el.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 4.B.256/2009/28. számú, 2011. április hó 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével a felperest felmentette az emberölés bűntettének kísérlete és két rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt ellene emelt vádak alól, mert a cselekmény elkövetésekor elmebetegségben szenvedett, így képtelen volt a terhére rótt cselekmény idején annak társadalomra való veszélyességének felismerésére. Az eredményes ideiglenes kényszergyógykezelés miatt a felmentéssel egyidejűleg a felperes kényszergyógykezelését nem rendelték el.

A kényszergyógykezelés ideje alatt - 2010. február hó 8. napján - a felperes a házastársától elvált, ő a gyermekeivel a kapcsolatot nem tartja.

A felperes keresetében az alperest 10 000 001 Ft nem vagyoni kártalanítás és annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni, mert a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt a munkahelyét elvesztette, és a gyermekeivel nem tudta tartani a kapcsolatot.