BH 2009.2.46 Ha a büntetőbíróság jogerős ítéletében azt állapítja meg, hogy a kölcsönadók jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet folytattak, a kölcsönszerződés semmisségét kell megállapítani - Ennek következtében a kölcsönszerződés biztosítására kötött adásvételi szerződés is semmis [Ptk. 200. §].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.85025/2000/28., Fővárosi Törvényszék Pf.631476/2006/7., Kúria Pfv.20902/2007/3. (*BH 2009.2.46*)

***********

A felperes és jogelődje, a per során 1999. május 25-én meghalt néhai dr. K. Z. az 1994. április 28-án létrejött szerződés szerint 13 000 000 forint vételárért eladták a B., 23843/A/15. hrsz.-ú háromszobás öröklakásukat a hozzá tartozó 552/10 000 tulajdoni illetőséggel az I-II. r. alpereseknek. Az I-II. r. alperes a szerződés aláírásával egyidejűleg 3 900 000 forint vételárrészt fizetett meg oly módon, hogy azt a szerződést szerkesztő ügyvédnél letétbe helyezték azzal, hogy az összeget a következő napon a felperesek meghatalmazottja, a III. r. alperes jogosult felvenni. Az I-II. r. alperesek a fennmaradó 9 100 000 forint vételár megfizetését 1994. július 31-éig vállalták.

A III. r. alperes 1994. április 29-én a 3 900 000 forintot a szerződésben foglalt meghatalmazás alapján átvette.

A felperes és néhai dr. K. Z. 1994. május 20-ára keltezett elismervény elnevezésű okiratban elismerte, hogy a szerződés szerinti vételárhátralékot az I-II. r. alperes megfizette, így a szerződésben meghatározott teljes vételár kifizetésre került.

Ugyanezen a napon a felperes és jogelődje, a II. r. alperes által megírt kölcsönadási megállapodásban elismerték, hogy az I-II. r. alperesektől 3 900 000 forint kölcsönt vettek át azzal, hogy azt 1994. július 28-áig visszafizetik.

Az 1994. május 20-ai elismervényben a III. r. alperes elismerte, hogy a felperestől 3 900 000 forintot kölcsönképpen felvett.

A felperes és jogelődjének állítása szerint az I-II. r. alperesekkel nem kívántak adásvételi szerződést kötni. Az I-II. r. alperesek a III. r. alperesnek adtak kölcsön két alkalommal 2 700 000 forintot és ingatlanukat ezen kölcsönszerződés biztosítékául ajánlották fel, bízva az okiratszerkesztő ügyvéd azon tájékoztatásában, hogy az adásvételi szerződés egy fiktív szerződés, amely a mögöttes kölcsönügylet leplezésére és biztosíték adására szolgáló szokásos megoldás, melyet meg fognak semmisíteni, ha a III. r. alperes a kölcsönt visszafizeti.

A III. r. alperes a kölcsönvett összeget az I-II. r. alpereseknek nem fizette vissza. Az I-II. r. alperesek megkísérelték az ingatlan birtokbavételét, mely azonban nem vezetett sikerre. Tulajdonjogukat időközben az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A felperes és jogelődje az alperesekkel szemben büntetőeljárást kezdeményezett. Ennek során a bíróság ítéletével az I-II. r. alperesek bűnösségét társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzintézeti tevékenység vétségében, a III. r. alperes bűnösségét pedig jelentős kárt okozó csalás bűntettében állapította meg a felperesek keresetével érintett ügyletek miatt.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlanra kötött adásvételi szerződés színlelt, ezért az érvénytelen. Az eredeti állapot helyreállítása körében az I-II. r. alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanra visszajegyezzék. Az eredeti állapot helyreállítása körében a III. r. alperes köteles az I-II. r. alpereseknek a ténylegesen felvett kétszer 2,7 millió forintot és járulékait visszafizetni.

Az I-II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperessel és jogelődjével érvényes adásvételi szerződést kötöttek, szándékuk az ingatlan megvételére irányult. A köztük létrejött szerződés érvényességét nem befolyásolja az a körülmény, hogy a felperes és jogelődje a tőlük átvett összeget a III. r. alperesnek kölcsönadta. Viszontkeresetükben kérték a felperes és jogelődjeinek kötelezését az ingatlan kiürítésére, valamint az 1994. május 20-án kölcsönadott 3 900 000 forint és ezen összeg 1994. július 28. napjától járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére.

A III. r. alperes a keresetet elismerte. Az 1994. augusztus 10-én kelt nyilatkozatában, majd a per során sem vitatta, hogy a felperesek lakása eladásának összegét ő vette fel a felperes és férjének, idős, régi barátainak jóhiszeműsé­gét kihasználva. Az 1994. augusztus 10-én kelt nyilatkozatban kötelezte magát, hogy a 7 800 000 forint összeget 1994. augusztus 31-éig a II. r. alperesnek átadja.

A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a felperes jogelődje és a felperes, valamint az I-II. r. alperesek között az 1994. április 28-án a perbeli ingatlanra megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. Az I-II. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperesnek és néhai férjének a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba eredeti állapot helyreállítása jogcímén visszajegyzésre kerüljön az I-II. r. alperesek tulajdonjogának törlésével. Kötelezte a III. r. alperest, hogy az I-II. r. alpereseknek tizenöt napon belül fizessen meg 5 400 000 forintot és annak kamatait. Ezt meghaladóan az I-II. r. alperesek viszontkeresetét elutasította és őket perköltség megfizetésére kötelezte.