EH 2009.2041 Ha a bíróság a károsult részére az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapulvételével állapítja meg a nem vagyoni kártérítés összegét, késedelmi kamat a károkozás idejétől nem ítélhető meg. Ha azonban a károsult kamatigényt érvényesít, arról a bíróságnak döntenie kell [Ptk. 301. §, 339. §, 348. §, 355. §, 360. §, Pp. 206. §].
Az I. és IV. r. felperesek házastársak, gyermekeik a II. és III. r. felperesek, akik közül a II. r. felperes 2003. január 14-én súlyos egészségkárosodással született az alperes kórház szülészeti osztályán. A III. r. felperes egészséges és a szülőknek 2008. május 20-án is egészséges fiúgyermekük született.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy "az alperes az I. r. felperes 2003. január 14-ei szülésvezetése során nem az elvárható legnagyobb gondossággal járt el, ezért az alperest a kiskorú II. r. felperes egészségkárosodása miatt kártérítési felelősség terheli".
A kár összegére folyt eljárásban az I. és IV. r. felperesek személyenként 6 000 000 forint, a II. r. felperes 12 000 000 forint, míg a III. r. felperes 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést és 2003. január 14-től járó kamatait, vagyoni kártérítésként pedig az I. és IV. r. felperesek - különféle jogcímeken - összesen 8 434 360 forintot és havi 142 390 forint járadékot követeltek az alperestől.
Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az alperest az I. és IV. r. felperesek részére személyenként 5 000 000 forint, a II. r. felperes részére 12 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és 2003. január 14-től járó késedelmi kamatai, vagyoni kártérítésként pedig 7 745 849 forint és ebből eltérő összegek után, eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatai, 2008. augusztus 1-jétől pedig havi 80 500 forint járadék, míg az I. r. felperes részére 488 576 forint jövedelemveszteség és kamatai megfizetésére. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az I. és IV. r. felperesek javára megállapított nem vagyoni kártérítés összegét személyenként 4 000 000 forintra leszállította és mellőzte az alperes kamatfizetési kötelezettségét. Az I. és IV. r. felperesek részére megítélt vagyoni kártérítés összegét 4 406 781 forintra és ebből eltérő összegek után, eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatára, a havi járadék összegét pedig 58 950 forintra mérsékelte, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság pontosította, illetőleg kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - egyebek mellett - azzal, hogy a II. r. felperes helyváltoztató mozgásra egyáltalán nem, helyzetváltoztatásra pedig kis mértékben képes. Állandóan fekszik, nála másodpercekig tartó spontán izomfeszülések észlelhetők, amelyek erős fény- és hangingerre fokozódnak. Végtagjai extensiós tartását oldani nem lehet. Segítséggel néhány másodpercig képes ülni, felültetéskor azonban a fejét nem tartja. A kezébe adott tárgyat megtartani nem tudja, vele kommunikációs kapcsolat nem teremthető. Az állapota nem fejleszthető, magatehetetlen, önálló életvitelre alkalmatlan. Éjszakai felügyelete szükséges.
Az így módosított tényállás alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú ítélet helyesen állapította meg azoknak az alapvető személyiségi jogoknak a körét, amelyek az alperes károkozó magatartása kapcsán sérültek. Ennek során azonban nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy az élethelyzetük, jövőbeli kilátásaik két egészséges gyermekük megszületésével javultak, és ezzel reális esélyük mutatkozik az átlagosat megközelítő szintű életvitel folytatására. Mindezeket az elsőfokú bíróság által is figyelembevett tényekkel, körülményekkel együttesen értékelve - szem előtt tartva az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatában rögzített józanság és mértéktartás követelményét - az I. és IV. r. felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítés mértékét személyenként 4 000 000 forintra szállította le azzal azonban, hogy ilyen összegű kárpótlás a jelenlegi ár- és értékviszonyok figyelembevételével indokolt, aminek következtében mellőzte a kamatfizetési kötelezettség megállapítását.
A II. r. felperes javára első fokon megítélt 12 000 000 forint nem vagyoni kártérítés összegét a másodfokú bíróság is helyesnek tartotta, de úgy látta, hogy annak mértéke a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapján tekinthető arányosnak, ezért mellőzte az alperes kamatfizetési kötelezettségét.
A vagyoni károk körében a rezsi-többletköltségre, az élelemfeljavításra, a pelenka többletköltségére és az éjszakai felügyelet költségére az elsőfokú bíróság által megítélt összegeket - az e címeken jövőre esedékes járadékokkal együtt - indokai alapján helyesnek, az e tételeket támadó fellebbezéseket pedig alaptalannak tartotta. A telefon többletköltségeként az elsőfokú bíróság által megítélt összeggel és a jövőben esedékes járadékkal egyetértett, csupán a döntés indokolását módosította. Az ápolással-gondozással és a háztartási kisegítő igénybevételével felmerült, valamint a kulturális és a tisztasági többletköltségekkel kapcsolatos kárigények körében a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával és e tételeket érintően az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.
Az ápolással-gondozással felmerült többletköltségeknél a II. r. felperes otthoni ápolásának időtartamára, 2003. április 1-jétől 2005. október 15-ig terjedő 921 napra napi 4 órában, míg 2005. október 10-től - az intézeti elhelyezés kezdetétől - csak a szombat-vasárnapi napokra, havi 6 napban, napi 6 órában látta indokoltnak e költségek megtérítését. Ennek kiindulópontjaként elfogadta a felperesek által hivatkozott Kék Angyal Betéti Társaság igazolt árait, azonban figyelembe vette, hogy a felperesek kisebb vidéki városban élnek, ahol - mint a többi vidéki városban is - a szolgáltatások árai lényegesen alacsonyabbak a fővárosiakhoz képest. Ezért mérlegeléssel úgy foglalt állást, hogy a felperesek által alapul vett árakat további 25%-kal csökkentve - összességében a közölt ár felében - ítélte reálisnak kártérítési alapként a helyi viszonyokat is értékelve. E címen a 2008. július 31-ig terjedő időre 1 533 585 forint és 2008. augusztus 1-jétől havi 11 400 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.
A háztartási kisegítő igénybevételét csak 2005. október 9-ig látta indokoltnak és ugyancsak a Kék Angyal Betéti Társaság árlistájában szereplő összegek 50%-át fogadta el, így 460 500 forintnak a megfizetésére kötelezte az alperest, e címen azonban járadék fizetésére nem látott alapot.
A kulturális többletkiadások jogcímén járó kártérítés mértékét az alperes által elismert, és az elsőfokú bíróság által megítélt összeg 1/7-ed részére csökkentette, így a lejárt összeget 18 000 forintra, a havi járadék összegét 200 forintra mérsékelte. Ennek során figyelembe vette, hogy korábban is voltak a szülőknek kulturális kiadásaik, csupán más jellegűek. Saját előadásuk és a tanúvallomások szerint is színházba, koncertre, nyaralni, síelni jártak. Ezt viszonyítva a gyermek világrajövetele utáni helyzethez, a különbség nem haladja meg az első fokon meghatározott összeg 1/7-edét.
A tisztasági többletkiadásokkal felmerült kárigény kapcsán kifejtette, hogy a többletenergia költségeit az elsőfokú bíróság a többlet rezsiköltségben már elszámolta, és káron-szerzést jelentene a kétszeres elszámolás. A tisztasági követelmények betartása egészséges gyerekeknél is szükséges, az adott esetben csak a mosással merül fel olyan többletköltség, amelynek havi 1 000 forintban való megtérítése indokolt. A 2008. július 31-ig lejárt összeget ezért 64 000 forintra, a 2008. augusztus 1-jétől fizetendő járadékot havi 1000 forintra mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen az I., a II. és a IV. r. felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, és részbeni hatályon kívül helyezésével kérték a vagyoni kártérítésnek 5 511 823 forintra való felemelését, az I. és IV. r. felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegének személyenként 5 000 000 forintra való felemelését, 2003. január 14-től járó törvényes mértékű késedelmi kamatával, a II. r. felperes részére megítélt 12 000 000 forint után pedig 2003. január 14-től kérték a törvényes mértékű késedelmi kamat megítélését. A vagyoni károk közül az I. és a IV. r. felperesek részére ápolás-gondozás költségeire megítélt 1 533 585 forint helyett 2 300 377 forintot és 2005. december 1-jétől járó törvényes mértékű kamatát, háztartási kisegítés címén 460 500 forint helyett 690 750 forintot és 2005. december 1-jétől járó törvényes mértékű kamatát, kulturális többletkiadás címén 18 000 forint helyett 126 000 forintot és 2005. december 1-jétől járó törvényes mértékű kamatát, a 2008. augusztus 1-jétől járó járadéknak havi 65 850 forintra való felemelését kérték. Kérték továbbá a javukra megítélt perköltség felemelését, egyebekben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
Jogszabálysértőnek tartották az I. és IV. r. felperesek részére első fokon megítélt nem vagyoni kártérítés összegének mérséklését, és az I., a II. és a IV. r. felpereseknek megítélt összeg utáni kamatfizetési kötelezettség mellőzését. Hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg a késedelmi kamatok mellőzését, holott eltért a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt kamatszabályoktól. Ezzel csökkentette a II. r. felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegét is, amely sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az I. és IV. r. felperesek esetében a megítélt nem vagyoni kártérítés összegét jogsértően mérsékelte, a jogerős ítélet indokai erre nem alkalmasak, és nem is következtethetők a rendelkezésre álló adatokból. Ezzel sérült a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály.
A vagyoni károk közül az ápolási-gondozási és a háztartási kisegítéssel felmerült többletköltségeknél a napi óraszám mérséklését elfogadták, de azt nem, hogy a Kék Angyal Betéti Társaság árlistájában szereplő összegeknek csak az 50%-át ítélte meg a másodfokú bíróság 75% helyett. Arra hivatkoztak, hogy ez az igény általános kártérítésként is elszámolható, és éppen az országos átlagár kialakítása érdekében ők már eleve csökkentették az összeget. Annak további mérséklése már kétszeres értékelést jelentene és sérti a Pp. 206. §-ában foglaltakat.
A kulturális többletkiadásokra az elsőfokú bíróság által megítélt összeg 1/7-ed részére való csökkentése - amellett, hogy a másodfokú bíróság azt meg sem indokolta - jogszabálysértő és nem felel meg annak a többletkiadásnak, amely a II. r. felperes egészségkárosodása miatt felmerül. E körben is a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Ezekre az indokokra figyelemmel az ápolási-gondozási és a kulturális többletkiadásokra a jövőre nézve esedékes járadék összege is felemelendő 6900 forinttal.
Hivatkoztak még arra a felperesek, hogy a jogerős ítélet több rendelkezésében jogszabálysértően változtatta meg az elsőfokú ítéletet és jelentős mértékben nem is változott meg az I. és IV. r. felperesek pervesztessége, ezért kérték a perköltségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A beavatkozó bejelentette, hogy az alperes felelősségbiztosítási szerződése szerinti kártérítés limitösszegét kifizette a felperesek részére.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében abban a körben vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A jogerős közbenső ítélet eldöntötte azt a kérdést, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli a II. r. felperes egészségkárosodásával kapcsolatban a felpereseket ért károkért, ezért köteles megtéríteni a felpereseknek a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján a (4) bekezdés szerinti mértékben a vagyoni és nem vagyoni káraikat.
Az elsőfokú bíróság az I., a II. és a IV. r. felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítés után a károkozástól, vagyis a sérült II. r. felperes születésétől kezdődően ítélt meg késedelmi kamatot. A másodfokú bíróság azonban a "jelenlegi ár- és értékviszonyok" figyelembevételével állapította meg - és mérsékelte - az I. és IV. r. felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegét, ezért mellőzte a részükre, de a II. r. felperes részére is első fokon megítélt összeg után a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget.
A másodfokú bíróságnak a kamatfizetési kötelezettséget mellőző rendelkezése nem helytálló.
A Ptk. 355. §-ában foglalt rendelkezések és ehhez kapcsolódóan a Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 301. §-ában írt szabályok azt a célt szolgálják, hogy a károsult olyan helyzetbe kerüljön, mint amilyenben akkor lett volna, ha a károsodás nem következik be. A késedelmi kamat megítélése azonban nem hozza feltétlenül abba a helyzetbe a károsultat, amilyenben a károsodás bekövetkezte előtt volt, ezért az ítélkezési gyakorlat - reparációs célból - lehetőséget teremt arra, hogy ha a károkozás, illetőleg az elbírálás idején irányadó ár- és értékviszonyokban olyan jelentős eltérés mutatkozik, amely miatt a kártérítés a reparációs célt nem szolgálja, a bíróság - kellő indokok alapján - az időközben bekövetkezett ár- és értékviszonyok változását kifejező, az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapulvételével határozza meg a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint sajátos cél kielégítését szolgáló nem vagyoni kártérítés összegét. Ebben az esetben azonban ettől kezdődően, és nem visszamenőlegesen, tehát nem a károkozás idejétől jár a késedelmi kamat. Arra azonban sem a jogszabály, sem az ítélkezési gyakorlat nem ad lehetőséget, hogy a bíróság az említett méltányolható érdek nélkül, ráadásul késedelmi kamat nélkül határozza meg a nem vagyoni kártérítés összegét. A másodfokú bíróság a jogszabály rendelkezése és kellő indok nélkül állapította meg az I., a II. és a IV. r. felpereseknek járó nem vagyoni kártérítés összegét az elbíráláskori értékviszonyok alapulvételével, és tévedett, amikor ettől kezdődően sem ítélt meg késedelmi kamatot annak ellenére, hogy a felperesek azt kérték, és a jogszabály is kamatfizetési kötelezettséget ír elő a késedelem idejére [Ptk. 301. § (1) bekezdés]. Ha a másodfokú bíróság a II. r. felperes részére első fokon megítélt 12 000 000 forint nem vagyoni kártérítést az elbíráláskori ár- és értékviszonyok alapján tekintette arányosnak, és eltért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerinti szabálytól, akkor meg kellett volna indokolnia, hogy mikortól esett késedelembe a károkozó és annak kamatfizetési kötelezettség meghatározásával kellett volna levonni a következményét. Az adott esetben azonban nem is volt olyan méltányolható érdek, amely reparációs célból indokolta volna a II. r. felperes javára első fokon megítélt összegtől való eltérést, hiszen éppen a másodfokú bíróság pontosította és egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a II. r. felperes igen súlyos állapotának - egyébként helytálló - részletezésével. Ebből következően a II. r. felperesnek járó nem vagyoni kártérítés összegét a káresemény bekövetkezésekor irányadó értékviszonyok alapulvételével - a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése alapján - az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, és nem tévedett, amikor a káresemény bekövetkezésétől kezdődően kötelezte az alperest késedelmi kamat fizetésére.
Az I. és IV. r. felperesek esetében az első fokon megítélt nem vagyoni kártérítés összegének csökkentésénél és az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének mellőzésénél a másodfokú bíróság két kiegészítő indokot adott. Az az indok azonban, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a két egészséges gyermek megszületésével javuló életvitelüket, nem helytálló, de alapja sincs. Ezt a megállapítást a bizonyítás anyaga nem erősítette meg, az újabb gyermekek megszületése pedig az alperes javára értékelhető módon nem változtatta meg a család helyzetét. Az Alkotmánybíróság határozatában rögzített józanság és mértéktartás követelményének meghatározó szerepére történt utalásnak pedig önmagában nincs értelmezhető jelentősége. Ez az ajánlás arra inti a bíróságokat, hogy az egyes esetekben ne legyenek kirívó ingadozások, indokolatlanul megállapított összegek, de a károsultat ért konkrét hátrány megállapításánál mindig a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazandók.
Az I. és IV. r. felperesek esetében sem volt kellő alap az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összegének mérséklésére, a kamatfizetési kötelezettség mellőzésére pedig a Legfelsőbb Bíróság indokai azonosak a II. r. felperes esetében korábban már kifejtettekkel.
A vagyoni károk közül nem volt vitás, hogy a II. r. felperes ápolásával és gondozásával felmerült többletköltségekre az I. és IV. r. felperesek az intézeti elhelyezést megelőzően, de azt követően is - csökkentett összegben - igényt tarthatnak. A másodfokú bíróság a többletköltségek kiindulópontjaként elfogadott Kék Angyal Betéti Társaság igazolt költségeit további 25%-kal csökkentette a vidéki szolgáltatások áraira is figyelemmel. Ennek azonban nem volt alapja, mert a perben semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a vidéki szolgáltatók árai alacsonyabbak, a felperesek pedig már eleve csökkentett költségeket érvényesítettek. Erre vonatkozó bizonyíték nélkül az elsőfokú bíróság által elfogadott árak mérséklésének nem volt helye, arra is figyelemmel, hogy a fellebbezésében az alperes maga is csak arra hivatkozott, hogy az ilyen költségek "köztudomásúlag" vidéken kevesebbek.
A felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság által e munkákra elfogadott óraszám már nem volt vitás, ez azonban alacsonyabb az elsőfokú bíróság által elfogadott óraszámhoz képest, ezért a 25%-os emelés folytán 2 300 377 forintra emelkedett az alperes által megtérítendő, ápolási és gondozási költségek címén lejárt kártérítés összege, a járadék pedig havi 17 100 forintra emelkedett.
A háztartási kisegítéssel felmerült többletköltségeknél az érvényesíthető időszak és az óraszám a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, a másodfokú bíróságnak a vidéki árviszonyokra történt hivatkozása és emiatt az első fokon megítélt költségek felére való csökkentésének - hasonlóan az ápolási és gondozási költségeknél korábban kifejtettekkel - nem volt alapja. A jogerős ítélet által e címen megítélt költséget a Legfelsőbb Bíróság 690 750 forintban állapította meg.
A kulturális többletkiadásokra igényelt kártérítés mértékét az elsőfokú bíróság havi 2000 forintban, a lejárt időszakra 126 000 forintban állapította meg, a másodfokú bíróság azonban ennek csak az 1/7-ed részét ítélte meg. Ezt azzal indokolta, hogy a sérült gyermek megszületése előtti és utáni helyzethez képest a különbség nem haladja meg az első fokon megállapított összeg 1/7-edét. Ebben a körben a felperesek a másodfokú bíróság mérlegelését támadták, és az alapos is. E jogcímen a felperesek csak azt a kárigényüket érvényesítették, amely a beteg gyermek miatt többletköltségként felmerült. A másodfokú bíróság ítéletéből azonban nem állapítható meg, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyeket az elsőfokú bíróságtól eltérően mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a megítélt összegnek csak az 1/7-ed része érvényesíthető kártérítésként. A jogerős ítélet e részében sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A lejárt összeget ezért a Legfelsőbb Bíróság 126 000 forintban, míg a havi járadék összegét 2000 forintban állapította meg.
A járadékok kezdő időpontján és a vagyoni károk után járó késedelmi kamat kezdő időpontján a másodfokú bíróság nem változtatott, ez a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, a nem vagyoni kártérítésekről szóló rendelkezések körében az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyta, míg a vagyoni károk körében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az I. és IV. r. felperesek részére megítélt lejárt kártérítés összegét 5 511 823 forintban, míg a havi járadék összegét 65 850 forintban állapította meg, és megfizetésére kötelezte az alperest a kamatok változatlanul hagyása mellett.