3082/2025. (III. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.IV.30.021/2024/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó Sellaton Design Bútoripari Kft. jogi képviselője (dr. Bencző Ákos ügyvéd) útján eljárva alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.026/2023/5. számú ítélete és a Kúria Gfv.IV.30.021/2024/6. számú ítélete ellen, azok alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.

[2] 1.1. A 2007-ben alapított indítványozó felperes gazdasági társaság főtevékenysége irodabútor gyártása, a 2005-ben alapított alperes gazdasági társaság egyik főtevékenysége irodabútor gyártása volt. Az alperes gazdasági társaság 2017-ben megváltoztatta cégnevét. 2020 júniusában az indítványozó felszólította az alperest, hogy a megtévesztő cégnév alatt folytatott tevékenység miatt fizessen meg részére 5 000 000 forint sérelemdíjat és 115 935 000 forint elért gazdagodást engedjen át számára. Az alperes 2020 júliusában közölte, hogy a kérelemnek nem tesz eleget.

[3] Az indítványozó keresetében azt kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest cégneve használatától, kötelezze az alperest két internetes felületen elégtételt adó közlemény közzétételére, mely szerint termékeit olyan cégnévvel hozta forgalomba, amely alkalmas arra, hogy a társaság versenytársának, az azonos termékeket gyártó és forgalmazó indítványozónak a termékeivel összetéveszthetőek legyenek, a jogsértés miatt sajnálkozás kifejezésére, tiltsa el domainneve használatától, kötelezze 5 000 000 forint sérelemdíj és késedelmi kamata megfizetésére, kötelezze 162 594 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére, a jogsértéssel elért gazdagodás átengedésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[4] Az elsőfokú bíróság - a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során meghozott - ítéletével kötelezte az alperest, hogy honlapján elégtételt adó közleményt tegyen közzé, valamint az alperest 5 000 000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére kötelezte. A bíróság ítéletének indokai szerint az alperes cégneve az indítványozó cégnevével összetéveszthető volt.

[5] A mindkét fél fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az indítványozó elégtételadásra irányuló keresetét elutasította, az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság alperest elégtétel adására kötelező rendelkezésének megváltoztatását és e kereset elutasítását az indokolta, hogy az alperes nem hozta forgalomba olyan névvel a termékeit, amelyről az indítványozót lehet felismerni. A névviselési jog sérelme ugyan egyben versenyjogi jogsértést is megvalósíthat, ebből azonban nem következik, hogy a névviselési jog sérelmére alapított kereset alapján az alperes más törvényi tényállás szerinti, egyébként meg nem valósult jogsértésért elégtétel adására lenne kötelezhető.

[6] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részben történő megváltoztatásával az alperes eltiltását kérte cégneve és az ezt tartalmazó domainnév használatától, az alperes kötelezését 162 594 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére azzal, hogy az elsőfokú ítélet ezt meghaladó, az alperest elégtétel adására kötelező rendelkezését a Kúria hagyja helyben. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette és jogkérdésben sem tért el a Kúria közzétett határozatától. A versenyjogi jogkövetkezmények alkalmazásához nem elégséges a viselt név hasonlóságának megállapítása. A jellegbitorlás feltétele mindenekelőtt a versenytársi minőség fennállása a felek között, másrészt az igényt érvényesítő árujának, illetve az áru valamely tulajdonságának ismertsége, továbbá az összetéveszthetőség az eredeti és az utánzat között, végül a jogosult engedélyének hiánya a sérelmezett tevékenységre.

[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével és 28. cikkével.

[8] Az indítványozó álláspontja szerint a "fair trial" elve sérült az eljáró bíróságok pervezetéssel kapcsolatos jogfelfogása miatt és ennek következménye, hogy az eljáró bíróságok által meghozott érdemi határozatok egyike sem az indítványozó keresetében meghatározott versenyjogi jogkérdéseket döntötte el. A pernek a felek által meghatározott, valamint a jogszabályok adta értelmezési mozgástere kereteit szétfeszítő bírósági jogértelmezés megakadályozta a perben alkalmazni kért versenyjogi jogszabályok céljának, a tisztességtelen verseny tilalmazásának a bírói döntésben való megjelenését. Egyebekben az indítványozó nem ért egyet az eljáró bíróságok jogalkalmazásával.

[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.

[10] Az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt az indítványozó határidőben nyújtotta be. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [M) cikk (2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés és 28. cikk], a támadott bírói döntéseket, a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.026/2023/5. számú ítéletét és a Kúria Gfv.IV.30.021/2024/6. számú ítéletét, továbbá kifejezett kérelmet a bírói döntések megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.

[11] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének és 28. cikkének sérelmére. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]). Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése ugyancsak nem tartalmaz az Abtv. 27. §-a szerinti Alaptörvényben biztosított jogot. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban emlékeztet az M) cikk (2) bekezdésének megítélésével összefüggő töretlen gyakorlatára. Az "Alkotmánybíróság következetes gyakorlata (például: 3265/2017. (X. 19.) AB határozat, Indokolás [29]; 33/2015. (XII. 3.) AB határozat, Indokolás [20]; 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [53]) alapján nem biztosít jogot az M) cikk (2) bekezdése [...], ezért erre a rendelkezésre sem alapítható alkotmányjogi panasz" (3305/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [10]).

[12] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[13] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra a következetes gyakorlatára, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára [...] (3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]). Az Alkotmánybíróság ugyancsak hangsúlyozza, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]). Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó valójában egyet nem értését fejezte ki a bíróságok döntésével, azok érvelésével, indokolásával kapcsolatban. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróság döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]). Az indítványozó alkotmányjogi panasza a bírói döntések felülmérlegelésére irányul, a döntések számára kedvező megváltoztatását kívánja elérni indítványával.

[14] Az előbbiek mellett az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Jelen ügyben megállapítható, hogy az eljáró bíróságok a döntés szempontjából releváns kérdéseket vizsgálatuk tárgyává tették, és követhetően számot adtak döntésük indokairól. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az indítványozó ezzel összefüggésben bírói mérlegelési, jogalkalmazási kérdéseket kifogásol. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viszont nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]). "Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]). Az alkotmányjogi panaszban felhívott érvek alapján a panaszban megjelölt alapjog megsértésének kételye nem merül fel.

[15] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének állított sérelme vonatkozásában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek.

[16] 4. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. §-a és 29. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2025. február 11.

Dr. Varga Réka s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2617/2024.