61/B/2005. AB határozat

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. § (2) bekezdése utolsó mondata, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 266. § (1) bekezdése c) pontja, és a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 333. § (1) bekezdése utolsó mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. § (2) bekezdése utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 266. § (1) bekezdése c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 333. § (1) bekezdése utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására irányuló eljárást megszünteti.

5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. § (2) bekezdése utolsó mondatának, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 266. § (1) bekezdése c) pontjának, valamint a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 333. § (1) bekezdése utolsó mondatának az Alkotmány 2/A. §-ába ütközése megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz, melyben az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. §

(2) bekezdésének utolsó mondatát, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 266. § (1) bekezdésének c) pontját, valamint a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 333. § (1) bekezdésének utolsó mondatát kifogásolja. Véleménye szerint a hivatkozott törvényi rendelkezések, amelyek előírják, hogy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése esetén a bíróság, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság végzését köteles tájékoztatásul az igazságügyért felelős miniszternek megküldeni, alkotmányellenes. Az indítványozó úgy véli, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések sértik "a jogállamiság elvét, az Európai Közösség jogát összhangban az Alkotmány 2/A. §-ával a személyes adatok védelmével kapcsolatos alkotmányos alapjogot (mivel annak meg nem engedhető, aránytalan és szükségtelen korlátozását eredményezi), továbbá az Európai Bírósághoz előzetes döntés iránti kérelemmel forduló magyar bíróságok [bírák (ún. refering Member State court)] - alkotmányos védelemben részesülő függetlenségét, és a hatalommegosztás alkotmányos elvét." Indítványozó aggályosnak tartja a Pp. azon előírását, melynek értelmében az Európai Bírósághoz fordulás esetén a bíró köteles a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékig az ügy tényállását is ismertetni, és azt az illetékes minisztériumnak megküldeni. Az indítványozó szerint a tényállás ismertetése olyan többletinformációt tartalmazhat (pl.: üzleti titok, egyéb különleges adatok), amelynek "egy adott eljárásban részt nem vevő kívülálló személy számára történő továbbítása (...) szükségtelen és megengedhetetlen korlátozása az Alkotmány 59. § (1) bek.-e utolsó fordulatában biztosított alkotmányos alapjognak". Állítása szerint ezen alapjog lényeges tartalmát a jogalkotó nemcsak korlátozza, hanem ki is üre-síti, így az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével ellentétes. Ez az alapjog-korlátozás szerinte azért is szükségtelen és indokolatlan, mivel a Magyar Köztársaságnak az Európai Bíróság előtti képviseletéről és az azzal kapcsolatos fel-adatokról szóló 1084/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat (a továbbiakban: Kh.) értelmében egyébként is az Igazságügyi Minisztérium képviseli a magyar államot, s így a többi érintett résztvevővel együtt az Európai Unió Hivatalos Lapjából tudomást szerezhet, illetve az Európai Bíróság nyilatkozattételre történő felhívásával in concreto is tudomást szerez az esetről. Ugyanakkor a hatalommegosztás elve és a bírói függetlenség elve [Alkotmány 2. §, 45. §

(1) bekezdés, 50. § (3) bekezdés, 57. § (1) bekezdés] sérelmét is megvalósulni látja. Szerinte ugyanis, ha valamely bíró több alkalommal fordul az Európai Bírósághoz, akkor annak az érintett bíróra nézve negatív kihatásai is lehetnek, illetve a bírákat az illetékes minisztériummal való előzetes informális egyeztetésre ösztönzi, ami ellentétes a közösségi joggal. A hatalmi ágak szétválasztásának sérelmére vonatkozó állítását pedig azzal indokolja, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések az igazságszolgáltatási hatalmi ágra olyan kötelezettséget rónak, melyek értelmében köteles együttműködni egy másik - nevezetesen a végrehajtó - hatalmi ágba tartozó szervvel.

2. A fentiektől függetlenül az indítványozó támadja a Pp. 270. § (3) bekezdését is, mert értelmezhetetlennek tartja az abban szereplő, "az ügy érdemi elbírálására kihatóan törvénysértő" fordulatot, mivel az túlzott eljárási szabadosságot enged a bíróságoknak. Álláspontja szerint az idézett szövegrész sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 9. § (2) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, valamint 57. § (5) bekezdését.

3. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is."

"8. §

(... )

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják."

"50. §

(... )

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

2. A Be. indítványozó által felhívott rendelkezése:

"266. § (1) A bíróság az eljárást

(... )

c) hivatalból vagy indítványra felfüggeszti, ha az Európai Unióról szóló Szerződésben, illetve az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi. E határozatban meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A határozatot az Európai Bíróságnak, továbbá tájékoztatásul az igazságügyért felelős miniszternek is megküldi."

3. A Pp. indítványban megjelölt, az indítványozó által kifogásolt, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:

"155/A. §

(... )

(2) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is."

"270. § (... )

(2) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen."

4. A Pp. 270. § (3) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"270. §

(3) Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely

a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá

b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti."

5. A Kbt. hivatkozott rendelkezése:

"333. § (1) Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi az Európai Közösséget létrehozó szerződésben foglalt szabályok szerint, erről külön végzéssel dönt és egyidejűleg az eljárást felfüggeszti. A Közbeszerzési Döntőbizottság végzésében meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint

- a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben

- ismerteti a tényállást és a magyar jog érintett szabályait. A Közbeszerzési Döntőbizottság a végzést az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései az indítvány benyújtása és az indítvány elbírálása között eltelt időben jelentősen megváltoztak. A Pp. 270. § (3) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos, indítványozó által kifogásolt rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) 14. §-a jelentősen módosította. A Ppmód. következtében a Pp. Felülvizsgálat címet viselő, XIV. fejezetének egésze megváltozott; így jelenleg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében nem csak az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértések esetén, hanem minden jogszabálysértés esetén helye van.

Az Alkotmánybíróság - főszabályként - csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos norma-kontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos norma-kontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Mivel a jogi szabályozás változása következtében az indítványozó által megelölt korábbi szabályozás helyébe az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott elemet nem tartalmazó szabályozás lépett, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § e) pontja alapján megszüntette.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően alkotmányossági vizsgálatának előkérdéseként az előzetes döntéshozatali eljárások jogi természetével foglalkozott.

Az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés (a továbbiakban: EK-szerződés) 234. cikke (korábban 177. cikke) szabályozza az előzetes döntéshozatali eljárást. Ezen eljárásnak akkor van helye, ha a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan a közösségi joggal kapcsolatos kérdés merül fel, amelynek megválaszolása a bíróság megítélése szerint döntése meghozatalához feltétlenül szükséges, annak előfeltétele. Az előzetes döntéshozatali eljárásokra vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében a tagállamok szabadságot élveznek, egyetlen megkötéssel: a tagállami szabályozás nem korlátozhatja az EK-Szerződés 234. cikke szerinti eljárást, ahogyan azt az Európai Bíróság a C-166/73 Rheinmühlen Düsseldorf v. Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1974] (ECR 33) ügyben ki is mondta.

Az előzetes döntéshozatali eljárás szabályozására vonatkozóan a tagállamok különböző megoldásokat választottak: vagy - nem érezvén eljárásjogi problémát nemzeti bíróságaik előtt folyó ügyekben az Európai Bírósághoz fordulás esetén - semmilyen belső tagállami szabályozást nem alakítottak ki, vagy külön eljárási szabályokat alkottak (pl.: Nagy Britannia, Ausztria, Dánia, Szlovénia, Szlovákia, Cseh Köztársaság, Magyarország).

Az előzetes döntéshozatali eljárás szükségességének eldöntése a nemzeti bíróságok diszkrecionális jogkörébe tartozik; a nemzeti bíróságnak e döntés meghozatala során mérlegelnie kell, hogy szükséges-e a kérdés Európai Bírósághoz utalása az előtte fekvő ügy eldöntéséhez [ld. pl.: 13/68 Salgoil v. Ministero del commercio con l'estero (1968) ECR 661. p.], illetve a feltenni kívánt kérdés mennyiben releváns az ügy megítélése szempontjából. Ez az eljárás a közösségi jog egységes értelmezését hivatott elősegíteni.

3. Ezután az Alkotmánybíróság azon indítványozói állítást vizsgálta, amely szerint az indítványban megelölt jogszabályhelyek [a Pp. 155/A. § (2) bekezdésének utolsó mondata, a Be. 266. § (1) bekezdésének c) pontja, a Kbt. 333. § (1) bekezdésének utolsó mondata] ellentétesek a közösségi joggal, s így sértik az Alkotmány 2/A. §-át.

Az Alkotmány 2/A. §-át a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt módosító 2002. évi LXI. törvény iktatta be az Alkotmány szövegébe. E rendelkezés Alkotmányba történő beiktatásának célja az volt, hogy megteremtse a Magyar Köztársaság Európai Unióban való részvétele feltételeit és kereteit. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése felhatalmazást ad arra, hogy a Magyar Köztársaság olyan nemzetközi szerződést kössön, amely alapján egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit az Európai Unió többi tagállamával közösen gyakorolhatja, illetve arra, hogy a hatáskörök közös gyakorlása az Európai Unió intézményei útján történjen.

Ennek két korlátja van: (1) a hatáskörök közös gyakorlására az Európai Unió alapító szerződéseiből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig kerülhet sor; (2) csak egyes, Alkotmányból eredő konkrét hatáskörök közös gyakorlására ad felhatalmazást, vagyis a közösen gyakorolt hatáskörök terjedelme korlátozott.

Az Alkotmánybíróság 1053/E/2005. AB határozatában (ABH 2006, 1824, 1828.) megállapította, hogy az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései nem minősülnek nemzetközi szerződéseknek, e szerződések, mint elsődleges jogforrások és az irányelv mint másodlagos jogforrás közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekez-

désében meghatározott nemzetközi szerződésnek [ld. még: 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.].

Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. A hivatkozott rendelkezés nem tartalmaz olyan hatáskört, amely a közösségi jogba ütközés vizsgálatára hatalmazná fel az Alkotmánybíróságot. E kérdés eldöntése a közösségi jog szabályai alapján az Európai Közösség szervei, végső soron az Európai Bíróság hatásköre. A magyar jogban alkalmazandó közösségi jog éppúgy érvényes az Alkotmány 2/A. §-a alapj án, mint a magyar jogalkotó által alkotott jog.

Ennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben visszautasította.

4. Hivatkozik az indítványozó az Alkotmány 45. § (1) bekezdése és 50. § (3) bekezdése sérelmére is. Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése a bíróságok szervezetét meghatározó rendelkezést tartalmaz. Eszerint az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság a, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság, a megyei bíróságok, valamint a helyi és munkaügyi bíróságok gyakorolják. Vagyis a bíráskodást, mint állami funkciót kizárólag a politikailag semleges bírói hatalom jogosult gyakorolni. Ehhez szorosan kapcsolódik az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében rögzített bírói függetlenség elve, amellyel az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során már több alkalommal foglalkozott.

Az Alkotmánybíróság 53/1991. (X. 31.) AB határozatban rámutatott arra, hogy "[a] bírói hatalom - amely a magyar parlamenti demokráciában is elválik a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól - az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, amely az erre rendelt szervezet útján a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - kötelező erővel dönt. A bírói hatalom tehát - amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt test et. Ezt fejezi ki az Alkotmány 50. § (3) bekezdése, melynek szóhasználata szerint "[a] bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve". (ABH 1991, 267.) A bírói függetlenség alapvetően az ítélkezésre vonatkozik, és feltételezi a státuszbeli és szervezeti garanciákat is"[ld.: 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 256, 261.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében [ld.: 38/1993. (V. 11.) AB határozat (ABH 1993, 263.); 13/2002. (III. 20.) AB határozat (ABH 2002, 85, 100.)] a bíróságok ítélkezési függetlensége abban áll, hogy a bíróságok a jogalkotó által az alkotmányos rendnek megfelelő eljárásban és tartalommal alkotott normákat értelmezve önállóan hozzák meg döntéseiket. A "csak a törvényeknek való alávetettség" nemcsak a másik két hatalmi ág befolyásának kizárását - vagyis azt, hogy a bíróságok és a másik két hatalmi ág között ne jöjjön létre politikailag meghatározott függés - jelenti az ítélkezésre, hanem az Alkotmány szabta keretek között a független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is garantálja a bírói függetlenséget.

Az indítványozó szerint az előbb elemzett alkotmányos rendelkezéseket sérti, hogy a Pp., a Be. és a Kbt. hivatkozott rendelkezései értelmében a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzését az Európai Bíróságnak való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is.

Az Alkotmánybíróság ezt az érvet nem tartja megalapozottnak.

A magyar állam képviseletét az előzetes döntéshozatalra irányuló ügyekben a Kh. ért elmében jelenleg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium látja el. Az igazságügyi tárca - a Külügyminisztériumot bevonva - koordinálja valamennyi eljárás tekintetében a Bíróság előtti képviselet ellátásához szükséges írásbeli beadványok és egyéb iratok előkészítését, és az egyeztetések alapján elkészíti a beadványokat, továbbá a tárca képviselője látja el a Magyar Köztársaság képviseletét meghatalmazottként az Európai Bíróság előtti eljárásban, bevonva a Külügyminisztérium képviselőjét, illetve együttműködve az eljárás tárgya szerint illetékes minisztérium képviselőjével.

A végzés - amelyet az Európai Bíróság egyébként is valamennyi tagállamhoz eljuttat észrevétel megtétele céljából - megküldése az igazságügyi miniszternek tájékoztatási célt szolgál. Ez nem kifogásolható, nem sérti a bírói függetlenség alkotmányos elvét, mivel nem ítélkezési tevékenységbe történő egyedi, külső beavatkozás, hanem csak egy már meghozott döntésről tájékoztatja a hatásköre szerint érintett szervet (minisztériumot). A közigazgatásnak a döntés tartalmára és következményeire semmilyen befolyása nincs, és a tájékoztatással nem is lehet.

Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 155/A. § (2) bekezdésének utolsó mondat a, a Be. 266. § (1) bekezdésének c) pontja, valamint a Kbt. 333. § (1) bekezdésének utolsó mondata nem sérti az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében rögzített bírói függetlenség elvét, így az indítványt ebben a tekintetben elutasította.

5. Az indítványozó szerint a vizsgált törvényhelyek az Alkotmány 57. § (1) bekezdését is sértik.

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek alapvető joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

Az Alkotmánynak ez a rendelkezése egyrészt eljárási garanciát jelent, másrészt a bírósághoz fordulás jogát is magában foglalja. Az 57. § (1) bekezdéséből az államra az a kötelezettség hárul, hogy a felmerülő jogviták elbírálására bírói utat biztosítson és a személyek általános jogegyenlőségét a bíróság előtti eljárásban garantálja [így többek között az 59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 355.].

Az indítványozó által előadott, előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos rendelkezések és az Alkotmány

57. § (1) bekezdésében rögzített bírósághoz fordulás joga között pedig más tekintetben alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.

6. Végül az Alkotmánybíróság az indítvány azon részét vizsgálta, amely szerint "alkotmányos aggályokat" vet fel, hogy az Európai Bírósághoz fordulás esetén a bíró köteles a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékig az ügy tényállását is ismertetni. A tényállás ismertetése olyan többletinformációt tartalmazhat, amelynek "egy adott eljárásban részt nem vevő kívülálló személy számára történő továbbítása szükségtelen és megengedhetetlen korlátozása az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltaknak". Az indítvány tehát adatvédelmi okokból kifogásolja a vizsgált törvényhelyeket.

Az Alkotmány 59. §-a szerint mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma szerint mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról.

Az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése esetén a nemzeti bíróság feladata, hogy az Európai Bíróságot minden az előzetes döntéshozatali eljárás során a közösségi jog értelmezése szempontjából lényeges tényről, nemzeti szabályozásról tájékoztassa. Az Európai Bíróság gyakorlata szerint a felterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik, hogy milyen módon gyűjti össze a nemzeti bíróság a szükséges tényeket, a kérdés megválaszolása szempontjából fontos nemzeti joganyagot [ld. pl.: 244/78 Union Laiti-ére Normande v. French Dairy Farmers (1979) ECR 2663; Irish Creamery Milk Suppliers Association (1981) ECR 735]. A Bíróság elé tárt ügyekben a releváns tények, és a kapcsolódó nemzeti jogszabályok ismerete az ügy nemzeti bíróság általi eldöntéséhez alkalmas érdemi választ adó közösségi jog értelmezéséhez szükséges [ld. 83/91 Meilicke v. ADV-ORGA (1992) ECR I. 4935].

Az indítványozó által megelölt jogszabályok szerint a magyar bíróság, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság Európai Bírósághoz forduló végzése, a felmerülő absztrakt módon megfogalmazott jogkérdést, és az ügy ténybeli hátteréről és a tagállami jogszabályi környezetről a kérdés megválaszolásához szükséges mennyiségű információt tartalmazza. A bíróságok, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság nincs kötelezve különleges adatok megküldésére.

Erre nincs is szükség, mert az Európai Bíróság szerepe az előzetes döntéshozatali eljárásoknál a közösségi jog értelmezése, továbbá alkalmazhatósága kérdésében való döntés, de nem feladata a közösségi jognak konkrét tényállásra történő alkalmazása. Ez a felterjesztő nemzeti bíróság hatásköre. A Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a kizárólag belső jogra vonatkozó jogértelmezési kérdéseket felvető ügyekben nincs hatásköre [ld. pl.: Adlerblum v. Caisse nationale d'assurance vieillesse des travailleurs salariés 1975, ECR 2147; 97/83 Melkunie ügy (1984) ECR 2367]. Az Európai Bíróság tehát nem dönt sem az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére okot adó jogvitában felmerülő ténykérdésekről, sem a nemzeti joganyag alkalmazásával kapcsolatban felmerült jogvitában. Egyedül a közösségi jog értelmezéséről, illetve a közösségi jog hivatkozott rendelkezése adott ügyre való alkalmazhatósága kérdéséről dönt, ami köti a nemzeti bíróságot, és amely az ügyet ennek alapján maga dönti el.

A kérdés megválaszolásához szükséges ténybeli és jogi információkról - a hivatkozott törvények szerint - az ügyben eljáró bíróság dönt. Ez összhangban van az Európai Bíróság Eljárási Szabályzataival (HL 1991 L 176/7.; HL 1992 L 383/117.; HL 1995 L 44/61.; HL 1997 L 103/1.; HL 1997 L 351/72.; HL 2000 L 122/43.; HL 2000 L 322/1.) (a továbbiakban: Ebesz.), valamint a Bíróság Alapokmányával (a továbbiakban: Statutum) (ld.: Ebesz. 103-105. cikk; Sta-tutum 23-24. cikk); ezek egyrészt előírják, hogy a Bíróság minden olyan okiratot, és tájékoztatást kérhet a nemzeti bíróság által hozzá eljuttatottakon kívül, amelyet a kérdés megválaszolásához szükségesnek tart, másrészt pedig, hogy az előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmeket a regisztrációt követően megjelentetik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában, valamint megküldik a tagállamoknak brüsszeli állandó képviselőjükön keresztül, a feleknek pedig jogi képviselőik útján.

Az Alkotmánybíróság szerint a Pp., a Be., és a Kbt. az indítványban kifogásolt szabályai nem ellentétesek az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mivel a magyar bíróságot ilyenkor is kötelezik a polgári vagy büntető eljárásjogi törvények, a Kbt., az egyes titokfajtákat és azok megismerhetőségét szabályozó jogszabályok (az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, a banktitok esetében a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 50-55. §; az értékpapírtitokra vonatkozóan a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 369-370. §; a biztosítási titokra vonatkozóan a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 153-154. §), továbbá a személyes adatok védelméről szóló jogszabályok (a személyes adatok és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény) rendelkezései. A magyar bíróságoknak tehát a kérdés megválaszolásához, illetve az értelmezéshez szükséges adatok felterjesztésekor biztosítaniuk kell a peranyagban található adatok védelmét. Ha esetlegesen mégis szükség lenne védett adatok megküldésére, az Európai Bíróság az Európai Parlament és a Tanács a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint a személyes adatok áramlásáról szóló 45/2001/EK rendelet alapján köteles az esetlegesen hozzá kerülő személyes adatok védelméről gondoskodni, és az eljárása során tudomására jutott titkokat megőrizni. A közösségi intézmények számára rendelkezésre bocsátott adatok védelme szabályozott, így a magyar jogalkotó eljárása e tekintetben alkotmányosan nem kifogásolható.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2008. szeptember 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró