BH 2012.3.55 A zsarolási fenyegetés akár jogszerű, akár jogszerűtlen hátrány kilátásba helyezésével megvalósulhat. E bűncselekményt követi el, aki azzal a fenyegetéssel kényszeríti a sértettet a jogtalanul követelt pénzösszeg kifizetésére, hogy az ellene folyamatban lévő büntetőügyben számára hátrányos tanúvallomást tesz [Btk. 138. §, 323. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2009. október 20-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1) bek.]. Ezért őt - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 6 hónap börtönre ítélte.

A megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű terhelt, mint a Hotel S. alkalmazottja és a sértett, mint a Hotel S. tulajdonosa között 1999 és 2004 augusztusa közötti időben baráti és munkatársi kapcsolat állt fenn.

A terhelt és a sértett 2002. június 27-én megállapodást kötött, amely szerint terhelt 39 000 000 forint baráti kölcsönt nyújtott a sértettnek. A kölcsön visszafizetési határideje 2003. december hó 31. napja volt. A kölcsönadásról tartozáselismerő nyilatkozat készült, amelyet dr. Sz. Gy. ügyvéd 2002. július 8-án ellenjegyzett.

A tartozás visszafizetése határidőben nem történt meg, ezért a felek a tartozás határidejének meghosszabbítása céljából felkeresték dr. Sz. Á. ügyvédet. Az ügyvéd 2004. február 19.-én a tartozás elismeréséről nyilatkozatot szerkesztett, melyet a sértett írt alá. E nyilatkozatban a sértett elismerte, hogy a terhelttől 39 000 000 forintot baráti kölcsönként átvett, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a tartozást - kamataival együtt - legkésőbb 2005. december 31-ig visszafizeti.

A sértett a terhelttől kölcsönkapott 39 000 000 forintot 2004. május hó 21. napján visszafizette. Erről a dr. Sz. Á. által szerkesztett okirat készült.

A terhelt munkájával kapcsolatban 2004 nyarán problémák merültek fel, ezért a sértett a munkaviszonyát 2004. augusztus hó 9. napján rendkívüli felmondással megszüntette.

A terhelt a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva 2004. szeptember 14-én keresetet nyújtott be a D.-i Munkaügyi Bíróságra, kérve a munkaviszonya visszaállítását, valamint az alperes kötelezését a túlórái és a ki nem vett szabadsága megfizetésére.

A terhelt - dr. E. Á. ügyvéden keresztül - 2004. szeptember 27-én felszólítást küldött a sértettnek, hogy a még fennálló 39 000 000 forint tartozását fizesse meg, mert annak határideje 2003. december 31-én lejárt. A sértett a fizetési felszólításnak nem tett eleget. Dr. Sz. Á. ügyvéden keresztül tudatta a terhelttel, hogy egyszer történt csak kölcsönadás. 2004. február 19-én csupán a kölcsön visszafizetésének a határideje került módosításra és a tartozását 2004. május 21-én rendezte.

A terhelt 2004. október 19-én keresetlevelet nyújtott be a sértett ellen a H. Megyei Bírósághoz. Abban 39 000 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozva, hogy kétszer adott kölcsön a sértettnek 39 000 000 forintot. Egyszer 2002. június 27-én - a dr. Sz. Gy. által ellenjegyzett tartozás elismerő nyilatkozatban foglalt összeget -, majd 2004. február hó 19-én - a dr. Sz. Á. által ellenjegyzett tartozás elismerő nyilatkozatba foglalt összeget -, és csak az egyik összeget kapta vissza, 2004. május 21-én.

A sértettel szemben 2001. évben a D.-i Városi Bíróság előtt büntetőeljárás indult zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt, amely eljárásban a terheltet a nyomozó hatóság, majd 2004 májusában a bíróság is tanúként hallgatta ki.

A terhelt 2004. október 5-én kelt beadványában bejelentette a D.-i Városi Bírósághoz, hogy a májusi tárgyaláson nem a tényeknek megfelelő tanúvallomást tett. Vallomását módosítani kívánja, ezért kérte ismételt tanúkénti kihallgatását. Előadta: tisztában van azzal, hogy a hamis tanúzás bűntettét elkövette, és az újabb vallomása megtételé­nek indokait a tárgyaláson fogja előadni. A terheltet a 2004. november 25. napjára kitűzött tárgyalásra megidézte a bíróság.

A sértett - a büntetőügy iratait tanulmányozó védőjén keresztül - tudomást szerzett a terhelt beadványáról. Nyilvánvaló lett számára, hogy a terhelt a tárgyaláson korábban tett - reá kedvező - vallomását úgy akarta módosítani, hogy az rá nézve terhelő legyen.

Ezen előzmények után a terhelt és a sértett két barátjuk - D. Cs. és L. F. - közreműködésével és jelenlétében találkozott 2004. november 9-én G.-n az I. Csárdában. A megbeszélés során a terhelt elismerte a jelenlévők előtt, hogy csak egyszer adott kölcsön a sértettnek, de az irat hibás megfogalmazása miatt igényt tart a "második" 39 000 000 forint visszafizetésére is. Amennyiben a sértett 10 év alatt megfizeti a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 eurót évi 15 000 euró összegben, kötelezettséget vállal arra, hogy nem változtatja meg a tanúként tett vallomását; nem tesz a sértettre nézve hátrányos, terhelő vallomást a büntetőügyben, és visszavonja a polgári és munkaügyi perben előterjesztett keresetét is.

A sértett, a terhelt fenyegetésének hatására vállalta a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 euró megfizetését, évenkénti 15 000 euró részletekben. Vállalta, hogy visszaállítja a terhelt munkaviszonyát, havi 80 000 forintos jövedelemmel, és vállalta, hogy megveszi, illetve segít a terhelt ingatlanának az értékesítésében. A terhelt azt vállalta, hogy visszavonja a polgári, illetve a munkaügyi perben előterjesztett keresetét, és a büntetőügyben, a 2004. november 25-i tárgyaláson nem fog a sértettre nézve terhelő vallomást tenni.

A terhelt az I. Csárdában létrejött megállapodásról emlékeztetőt írt, amelyet 2006. január 12-én D. Cs. is ellátott az aláírásával.

A sértett a terhelt követeléseit a fenyegetettség nélkül nem teljesítette volna.

A terhelt a 2004. november 16-án kelt beadványában a H. Megyei Bíróság előtt a kölcsön visszafizetése iránt folyamatban lévő perében elállt a keresetétől. A H. Megyei Bíróság a 2004. december 14-én jogerős végzésével a pert megszüntette. A terhelt ezt követően a D.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő perben is visszavonta a keresetét.

A terhelt a 2004. november 25-én megtartott tárgyaláson csupán abban a nem lényeges kérdésben módosította korábbi vallomását, hogy a sértettnél 1999 óta munkaviszony keretében dolgozott. A nyomozás során a kommandósoknak arra kérdésére, hogy ki itt az igazgató, azt felelte, hogy nem dolgozik itt. Előadta, vallomását azért módosítja, hogy a sértett ne tudja felhasználni a munkaügyi perében ezt a nyomozati vallomását.

A terhelt az I. Csárdában történt találkozót követően 2004. december 17-én dr. Sz. Á. ügyvéd előtt megállapodást írt alá, amelyben megállapították, hogy 2002. június 27-én a terhelt mint hitelező 39 000 000 forint kölcsönt nyújtott sértettnek, mint adósnak. A kölcsön visszafizetésének határideje 2003. december 31. napja volt. A felek a visszafizetés határidejét a 2004. február 19. napján kelt okirattal 2004. május 21. napjáig meghosszabbították. Az adós a kölcsön összegét 2004. május hó 21. napján visszafizette. A terhelt, mint hitelező kijelentette, hogy a 2004. február 19. napján keltezett kölcsönszerződést úgy tekinti, hogy az a 2002. június 27. napján keltezett - és dr. Sz. Gy. ügyvéd által ellenjegyzett - kölcsönszerződés visszafizetési határidejének meghosszabbítására jött létre. A felek megállapítják, hogy a kölcsön összege teljes egészében visszafizetésre került 2004. május hó 21. napján, így a hitelezőnek semminemű követelése az adós irányába nincs.