62012CJ0317[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2013. október 3-i ítélete. elleni büntetőeljárás Daniel Lundberg. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Svea hovrätt - Svédország. Közúti közlekedés - 2006/561/EK rendelet - Menetíró készülék használatának kötelezettsége - A nem kereskedelmi áruszállításra vonatkozó kivételek - Fogalom - Magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében amatőr raliversenyzőként végzett szállítás, amelyet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszíroz. C-317/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2013. október 3. ( *1 )

"Közúti közlekedés - 2006/561/EK rendelet - Menetíró készülék használatának kötelezettsége - A nem kereskedelmi áruszállításra vonatkozó kivételek - Fogalom - Magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében amatőr raliversenyzőként végzett szállítás, amelyet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszíroz"

A C-317/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Svea hovrätt (Svédország) a Bírósághoz 2012. július 2-án érkezett, 2012. június 11-i határozatával terjesztett elő a

Daniel Lundberg ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: M. Berger tanácselnök (előadó), E. Levits és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a holland kormány képviseletében J. Langer és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 102., 1. o.) 3. cikkének h) pontjában szereplő "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmának értelmezésére irányul.

2 Ezt a kérelmet a D. Lundberg ellen elismert menetíró készülék tehergépkocsiba való beépítésére és tehergépkocsiban való használatára vonatkozó kötelezettség megsértése miatt indult büntetőeljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o.) (a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 3. cikke (1) bekezdése szerint:

"(1) Menetíró berendezést kell beszerelni és használni a tagállamokban nyilvántartott olyan járművekbe, melyeket közúti áru- vagy személyszállításra alkalmaznak, kivéve az 561/2006[...] rendelet 3. cikkében említett járműveket. [...]"

4 Az 561/2006 rendelet, amely 2007. április 11-től hatályon kívül helyezte és felváltotta a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 3820/85/EGK tanácsi rendeletet (HL L 370., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás fejezet 5. fejezet 1. kötet, 319. o.), a (17) preambulumbekezdésében kimondja, hogy e rendelet célja a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása.

5 Az 561/2006 rendelet 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"Ez a rendelet a közúti személy- és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. Ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül."

6 Az említett rendelet 3. cikke szerint: "Ez a rendelet nem alkalmazandó a következő járművekkel végzett közúti szállításra: [...] [...]"

h) olyan járművek vagy járművek kombinációja, melyek megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 7,5 tonnát, és nem kereskedelmi áruszállítást végeznek;

A svéd jog

7 A vezetési és pihenőidőről, valamint a menetíró készülékekről szóló (2004:865) rendelet (förordning (2004:865) om kör- och vilotider samt färdskrivare, m.m.) 9. fejezetében található 5. §-ának 2. pontja kimondja, hogy a 3821/85 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését szándékosan vagy gondatlanságból megsértő járművezető bírságot köteles fizetni.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 D. Lundberg, aki önálló vállalkozás keretében tanácsadóként dolgozik a közúti biztonság területén, a szabadidejében amatőr raliversenyzőként a motorsporttal foglalkozik. Ezt a szabadidős tevékenységét részben vállalkozások pénzügyi hozzájárulásaiból (szponzorálás) finanszírozza, amely szponzorálás évente több százezres nagyságrendű svéd koronát (SEK) jelent. Ezenkívül maga D. Lundberg a saját vagyonából legalább ugyanekkora összeget fordít erre a sportra, valamint rokonoktól és barátoktól is kap támogatást.

9 2011. április 6-án D. Lundberg a Svédországban nyilvántartásba vett, pótkocsit vontató tehergépkocsiját vezette, amelyen a versenyautóját szállította abból a célból, hogy Vimmerbybe (Svédország) utazzon, és a versenyautóját egy vásáron bemutassa. E járműszerelvény együttes teljes tömege meghaladta a 3,5 tonnát, de nem érte el a 7,5 tonnát.

10 Az e vásáron való részvételét is részben szponzorálásból finanszírozták. D. Lundberg évente általában három hasonló rendezvényen vesz részt.

11 Mivel az említett tehergépkocsi nem rendelkezett menetíró készülékkel, D. Lundberg ellen eljárás indult a 3821/85 rendelet 3. cikkének megsértése miatt, mert a tehergépkocsi vezetőjeként a járművét nem szerelte fel elismert menetíró készülékkel.

12 A 2011. október 13-i ítéletével a Nyköpings tingsrätt (nyköpingi kerületi bíróság) felmentette D. Lundberget, helyt adva az utóbbi által hivatkozott azon érvelésnek, amely szerint a szóban forgó áruszállítás az 561/2006 rendelet 3. cikkének rendelkezései szerinti nem kereskedelmi áruszállításnak tekinthető.

13 Az ügyészség fellebbezést nyújtott be a Svea hovrätt (sveai fellebbviteli bíróság) előtt, amely bíróság megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában az a meghatározó kérdés, hogy az elismert menetíró készülék használatának kötelezettsége alkalmazandó-e a szóban forgó áruszállításra, tekintettel arra, hogy ez utóbbi állítólag az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti "nem kereskedelmi áruszállításnak" minősül.

14 Mivel az említett fogalom meghatározása sem az uniós szabályozásban, sem a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatában nem szerepel, továbbá figyelembe véve, hogy a gyakorlatban szükség van e fogalom egységes értelmezésére és alkalmazására, a Svea hovrätt felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1. Úgy kell-e értelmezni az 561/2006/EK rendelet 3. cikkének h) pontja [szerinti] »nem kereskedelmi áruszállítás« fogalmát, hogy az magában foglalja a magánszemély olyan szabadidős tevékenysége részeként végzett áruszállítást, amelyet részben harmadik személyek vagy vállalkozások pénzügyi hozzájárulásaiból (szponzorálásból) finanszíroz?

2. Jelentőséggel bír-e annak értékelése során, hogy mi valósít meg »nem kereskedelmi áruszállítást« az, hogy

a) a járművezető csupán magáncélból teszi meg az utat?

b) az szállításért magáért nem jár ellenérték?

c) milyen mértékű a pénzügyi hozzájárulás és/vagy milyen mértékű a pénzügyi hozzájárulás a szabadidős tevékenység összköltsége arányában?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15 A két kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni az 561/2006/EK rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmát, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból, kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni.

16 Először is meg kell állapítani, hogy az 561/2006 rendelet nem tartalmazza sem az említett fogalom, sem az e rendeletben szereplő itt következő, hasonló kifejezések meghatározását: "humanitárius segély nem kereskedelmi célú szállítása" (e rendelet 3. cikkének d) pontja), "kereskedelmi járművek, [amelyeket] nem kereskedelmi személy- vagy áruszállításra használ[na]k" (az említett rendelet 3. cikkének i) pontja) vagy a "10 és 17 közötti ülőhellyel rendelkező gépjárművek, melyeket kizárólag nem kereskedelmi célú személyszállításra használnak" (ugyanezen rendelet 13. cikke (1) bekezdésének i) pontja).

17 Noha a Bíróságnak már többször is alkalma volt a menetíró készülék kötelező beépítésére és használatára vonatkozó kötelezettségtől való más eltérések értelmezésére, az alapügy kiindulópontját képező fogalom értelmezéséről még nem határozott.

18 A "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalma meghatározásának hiányában e kifejezés jelentését és terjedelmét a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint használata általános összefüggéseinek figyelembevételével, és a mindennapi nyelv szerinti szokásos jelentésük szerint kell meghatározni (lásd ebben az értelemben a C-431/04. sz. Massachusetts Institute of Technology ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4089. o.] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-395/11. sz. BLV Wohn und Gewerbebau ügyben 2012. december 13-án hozott ítélet 25. pontját).

19 Egyébiránt valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azon szabályozás célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (a C-19/08. sz. Petrosian-ügyben 2009. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-495. o.] 34. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 A menetíró készülékek használatára vonatkozó eltérést engedő rendelkezéseket illetően a Bíróság azt állapította meg, hogy az ilyen eltérés nem értelmezhető akként, hogy hatásai túlnyúlnának azon, ami az általa garantálni kívánt érdekek védelmének biztosításához szükséges. Ráadásul ezen eltérések hatályát a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek fényében kell meghatározni (lásd a C-116/91. sz. British Gas ügyben 1992. június 25-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-4071. o.] 12. pontját; a C-39/95. sz. Goupil-ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1601. o.] 8. pontját, valamint a C-335/94. sz., Mrozek és Jäger ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1573. o.] 9. pontját; a C-128/04. sz., Raemdonck és Raemdonck-Janssens ügyben 2005. március 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2445. o.] 19. pontját, valamint a C-554/09. sz. Seeger-ügyben 2011. július 28-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-7131. o.] 33. pontját).

21 Ezen elvekre tekintettel kell megválaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett, a jelen ítélet 15. pontjában újrafogalmazott kérdéseket.

22 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében végzett, részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozott áruszállítást, ezért az ilyen szállításra használt járművet nem kell felszerelni menetíró készülékkel.

23 Meg kell állapítani, hogy ezt az értelmezést támasztja alá az alapügyben szóban forgó fogalom szokásos jelentése, az az általános összefüggés, amelybe az illeszkedik, továbbá az 561/2006 rendelet által követett célkitűzések, amely rendeletnek a részét képezi.

24 Először is, a "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmának szokásos jelentését illetően meg kell állapítani, hogy ilyen szállításról akkor van szó, ha az nem áll kapcsolatban valamely szakmai vagy kereskedelmi tevékenységgel, azaz ha ezt a szállítást nem jövedelemszerzés érdekében végzik. Az általánosan elfogadott jelentése szerint a "nem kereskedelmi áruszállítás" így különösen a valamely magánszemély által a szakmai tevékenységén kívül, a szabadidős tevékenysége keretében végzett áruszállítást jelenti.

25 Másodszor, azon általános összefüggést illetően, amelybe az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja illeszkedik, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e rendelet (17) preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy e rendelet célja "a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása".

26 Továbbá az 1. cikke szerint ez a rendelet a közúti személy- és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására, ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül.

27 Végül az 561/2006 rendelet 4. cikkének c) pontja tartalmazza a "járművezető" fogalmának meghatározását, amely szerint az utóbbi "az a személy, aki akár csak rövid ideig is járművet vezet, vagy aki azért tartózkodik a járművön, hogy szükség esetén feladatai részeként vezesse azt".

28 A jelen ítélet 24. és 27. pontjából kitűnik - amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben -, hogy az 561/2006 rendelet rendelkezései alapvetően a hivatásos járművezetőkre alkalmazandók, nem pedig azokra a járművezetőkre, akik ezt a tevékenységet magáncélból végzik.

29 Így az 561/2006 rendelet (17) preambulumbekezdésében, illetőleg 1. cikkében szereplő "a verseny feltételeinek harmonizálása", "a munkakörülmények [...] javítása[...]", az "alkalmazottak szociális helyzete" és a "munkagyakorlat [...] a közúti szállítási iparágon belül", valamint az ezen rendelet 4. cikkének c) pontjában foglalt "feladatai részeként" kifejezések alapján azt lehet feltételezni, hogy ez a rendelet nem alkalmazandó az olyan személyre, aki - D. Lundberghez hasonlóan - nem hivatásos tehergépkocsi-vezető, és nem nyújt szállítási szolgáltatást, hanem aki - mint a jelen esetben is - magáncélból, kizárólag a szabadidős tevékenysége keretében szállítja a saját versenyautóját, amelyet amatőr raliversenyzőként vezet, tehát a jelen ítélet 15. pontjában leírt szállítási tevékenységet végez.

30 Harmadszor, az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés értelmezéséhez emlékeztetni kell nemcsak ezen eltérés céljára, hanem a rendelet célkitűzéseire is.

31 Egyrészről, ami ez utóbbiakat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet célja - amint az a jelen ítélet 25-28. pontjában megállapításra került -, a közúti ágazatra vonatkozó verseny feltételeinek harmonizálása, ezen ágazat alkalmazottai munkakörülményeinek, valamint a közúti biztonság javítása (lásd többek között a fent hivatkozott Goupil-ügyben hozott ítélet 10. pontját, a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 11. pontját, a fent hivatkozott Raemdonck és Raemdonck-Janssens ügyben hozott ítélet 22. pontját, valamint a fent hivatkozott Seeger-ügyben hozott ítélet 34. pontját), amely célok többek között abban a kötelezettségben fejeződnek ki, hogy a közúti szállítójárműveket főszabály szerint elismert menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését.

32 Másrészről, ami az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés célját illeti, az uniós jogalkotó e rendelet hatálya alól ki akart zárni bizonyos járműveket és az e járművekkel végzett szállítás bizonyos típusait, ezért az említett rendelet nem alkalmazandó a "nem kereskedelmi áruszállításra", amelyet olyan járművekkel vagy járművek olyan kombinációjával végeznek, melyek megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 7,5 tonnát. Ennek az eltérésnek tehát az a célja, hogy a magánszemélyek által bármilyen szakmai vagy kereskedelmi tevékenységen kívül végzett áruszállítási tevékenységek ne tartozzanak az említett rendelet hatálya alá.

33 Az így felidézett célkitűzésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy ezeknek a célkitűzéseknek nem felelne meg az 561/2006 rendelet 3. cikke h) pontjának azon értelmezése, amely szerint ez a rendelkezés nem terjed ki a jelen ítélet 29. pontjában leírthoz hasonló szállításra.

34 Az ilyen értelmezés ugyanis azáltal, hogy az említett rendelet hatályát kiterjeszti a magán- és szabadidős célú szállításokat végző járművezetői kategóriára, veszélyeztetheti az e rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés hatékony érvényesülését.

35 Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a jelen ítélet 29. pontjában leírthoz hasonló szállítás nem érinti a közúti szállítás ágazatán belüli versenyt, amennyiben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló járművezető ezt a tevékenységet magánszemélyként, nem pedig hivatásos járművezetőként végzi.

36 Ugyanezen okból az említett értelmezés semmilyen esetben sem lehet ellentétes az 561/2006 rendelet által követett, a közúti szállítási ágazatban a munkakörülmények javítására vonatkozó célkitűzés megvalósításával.

37 Végül meg kell állapítani, hogy mivel úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szállítások viszonylag alacsony számban fordulnak elő, nem gyakorolhat jelentős negatív hatást a közúti biztonságra a szóban forgó eltérés olyan értelmezése, amely szerint az kiterjed a magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében végzett szállításra.

38 Ezt ki kell egészíteni azzal - tekintettel erre az értelmezésre -, hogy a "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmának vizsgálata szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy magáért a szállításért nem fizetnek ellenértéket, és annak sem, hogy többek között a szabadidős tevékenység összköltségére vonatkozóan milyen mértékű a pénzügyi hozzájárulás.

39 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 561/2006/EK rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból és kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti "nem kereskedelmi áruszállítás" fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból és kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.