ÍH 2022.31 MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE, KÁRMEGOSZTÁS

A felek közötti jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősítő közigazgatási határozat önmagában nem igazolja a munkaviszony fennállását, és nem is fordítja meg a bizonyítási kötelezettséget és terhet. Az egyedi utasítások és tájékoztatások nem azonosak a munkavédelmi oktatással. Nem alkalmazható kármegosztás, ha a munkavállaló a megfelelő ismeretek hiányában nem tudta felmérni a jelmez balesetveszélyességét, azért az adott helyzetben általában elvárható gondossági kötelezettségét nem sértette meg [2012. évi I. törvény 166. § (2) bekezdés, 167. § (2) bekezdés, 1952. évi III. törvény 193. §, 195. §, 4. § (1) bekezdés, 1993. évi XCIII. tv. 55. §].

Az alperes 2015. június 1-jén vállalkozási szerződést kötött a K.P. Kft. filmelőállítóval a K. című nagyjátékfilm előállításához állatszereplők közvetítésére. A felek a szerződésben rögzítették, hogy a szolgáltató részéről a szerződés szerinti feladatokat - különösen az állatszereplők felkészítését a forgatásra, a forgatási helyszínre történő szállításukat, a forgatáson a koordinálásukat - az alperes ügyvezetője köteles elvégezni. A szerződés nem zárta ki, hogy a feladat végrehajtásához az alperes alvállalkozót, megbízottat, vagy teljesítési segédet vegyen igénybe A szolgáltató feladatai különösen az állatszereplők felkészítése a forgatásra, állatszereplők forgatási helyszínre szállítása, állatszereplők koordinálása a forgatáson. A felek 2015. szeptember 5-én a szerződés 4.2. pontját kiegészítették azzal, hogy a forgatás során plusz macskákra van szükség (a statisztaközvetítő cég nem talált elég macskatulajdonos statisztát), így ezeknek az állatoknak a közvetítését a szolgáltató kiszámlázhatja a megbízó felé.

A macskás jelenet felvételét megelőzően az alperes ügyvezetője megkérte az egyik ismerősét, hogy keressen olyan embereket, akik értenek az állatokhoz és van kedvük a forgatáson részt venni. Az ismerős a felperest ajánlotta, az alperesi ügyvezető közölte, hogy a forgatási napra 20 000 forintot tud a felperesnek fizetni. A felperesnek a forgatáson korhű - hosszú földig érő szoknyából és hozzá tartozó felsőből, valamint magassarkú cipőből álló - öltözéket kellett viselnie, ezért a forgatás előtt pár nappal a felperes ruhapróbán vett részt. A felperesnek és X. Y. tanúnak az alagsorból macskákat kell felhoznia és be kell menniük a jelenetbe. Ezt követően a felperest az öltöztetőkhöz irányította. A ruha felvételekor a felperes észlelte, hogy az hosszú, ezért az öltöztető feltűzte és felhívta a felperes figyelmét, hogy ha nem tud benne közlekedni, menjen vissza. Tájékoztatta továbbá a felperest a ruha viselési módjáról és felhívta a figyelmét arra, hogy az abban való közlekedés balesetveszélyes lehet. A felperes - bár észlelte, hogy a ruhában a mozgása akadályozott - nem ment vissza az öltöztetőhöz javítást vagy kicserélést kérni.

Jelzésre a felperes és munkatársai elindultak az alagsorba vezető lépcsőn, hogy felvegyék a macskákat, a felperes ekkor rálépett a ruhájára, elvesztette az egyensúlyát és legurult a kb. 18 fokból álló lépcsőn, a fejét, a hátát és a csípőjét beütötte. Ezt követően a felperes felállt és egy macskával a kezében bement a jelenetbe, ahol rosszul lett, ezért mentőt hívtak. A felperesnél 2016. február 24-én porckorongsérvet állapítottak meg, ami miatt megműtötték, 2016. május 24-én pedig nyaki gerincsérvet.

Az illetékes kormányhivatal 2017. április 28-án az alperessel, mint munkáltatóval szemben, megindította a munkavédelmi eljárást, majd 2017. július 6-án hozott határozatában a felperes és az alperes közötti munkavégzésre irányuló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősítette.

A felperes pontosított kereseti kérelmében 5 000 000 forint sérelemdíj, 14 951 670 forint lejárt kártérítési járadék (1 500 000 forint gyógyszer, vitamin költség, 6 641 130 forint háztartási-, házkörüli-, kerti kisegítő költség, 1 500 000 forint közlekedés, kísérő költsége és 5 310 540 forint jövedelem veszteség) és kamatai, 2020. január 1-től véghatáridő nélkül havi 30 000 forint gyógyszer, vitamin költségpótló járadék, havi 81 000 forint háztartási, házkörüli és kerti kisegítő többletköltsége, havi 30 000 forint közlekedés és kísérő többletköltsége és havi 131 215 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Hivatkozásképpen előadta, hogy az alperes nem tartotta be a legális foglalkoztatás feltételeit, az egyszerűsített foglalkoztatás tényét az adóhivatalnak nem jelentette be. A felperes alkalmazására a jogszabályok megsértésével, lényegében "feketén" került sor. A felek között szóban jött létre a munkaszerződés, a szóbeli megállapodás kiterjedt a szerződés kötelező tartalmi elemeire, így a munkakörre és a munkabérre. A foglalkoztatása megfelelt a munkaviszonyra jellemző és a 7001/2005. (MK170) FMM-PM együttes irányelv szerinti szempontoknak. Jogi megítélése szerint az alperes filmipari statisztaként foglalkoztatta, melyre az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény rendelkezései az irányadóak. Az alperes nem tett eleget a foglalkoztatással kapcsolatos közteher fizetési kötelezettségének, de a felperest munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A ruha megfelelőségét az alperesnek ellenőriznie kellett volna. Állította, hogy az alperes utasította a felperest, a helyszínen tudta meg, hogy a macskák az alagsorban vannak. A baleset munkahelyi baleset volt, melynek folytán sérült a felperes egészséghez és testi épséghez való joga.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felperes és közte munkaviszony nem jött létre, a felperes a produkció statisztájaként szenvedett balesetet. A vállalkozási szerződés alapján feladatát kizárólag az állatszereplők közvetítése képezte, statiszta közvetítéssel nem foglalkozott. A felperes saját előadása szerint is statisztaként vett részt a forgatáson. Bár a felperes az alperesi ügyvezető közvetítésével került a forgatásra, de ez részéről baráti segítség volt. A feladat ellátására a felperest nem utasította, nem is utasíthatta, a felperes részére valamennyi tárgyi feltételt, így különösen a forgatáson viselt öltözékét a produkció biztosította. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdése alapján mentesül a kártérítési felelősség alól. A felperes a produkció által biztosított ruhát viselte, abba beleszólása nem volt, így a kárt okozó körülmény az ellenőrzési körén kívül esett. Ezen túl a kárt a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartására okozta, a baleset ugyanis a felperes állítása szerint is azért következett be, mert a cipője a ruha aljába akadt. Amikor a felperes a feladatot elvállalta, tisztában volt azzal, hogy a kornak megfelelő, földig érő ruhát kell viselnie, a felperes a forgatás helyszínén az öltöztetőktől a megfelelő eligazítást megkapta a ruhában történő közlekedésre, és figyelmeztették arra is, hogy az abban való közlekedés balesetveszélyes lehet, így fokozottan oda kell figyelni. A felperes állítása szerint a ruha nagy volt rá, ennek ellenére - bár erre is felhívták a figyelmét - nem ment vissza az öltöztetőkhöz javítást vagy kicserélést kérni. A felperesnek szólnia kellett volna, hogy nem jó a ruha, hiszen tudta, hogy macskákat fog tartani a kezében, tehát a ruhát nem fogja tudni tartani kézzel. Hivatkozott arra is, hogy a felek között legfeljebb vállalkozási szerződés jött létre. Nem volt munkakörként történő feladatmeghatározás, az alperes a felperest kizárólag azzal bízta meg, hogy a macskák kezelésében számára egyszeri alkalommal nyújtson segítséget. Emellett nem volt a felek között alá-fölé rendeltségi viszony sem. A felperes munkavégzését nem az alperes irányította, utasította, hanem a rendező, illetőleg a rendező-asszisztens. Az alperes kizárólag a macskákat biztosította, a ruhát, a cipőt, a helyszínt, a produkció adta. Miután a ruhát nem az alperes biztosította, annak megfelelőségét sem ő ellenőrizte.