A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20480/2018/5. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 155/A. §, 163. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 320. §, 339. §, 2018. évi V. törvény 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 23/A. §, (9) bek., 25. §, 30. §, 84. §, 94. §, 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet (Ktfr.) 162. §] Bírók: Darákné dr. Nagy Szilvia, Pestovics Ilona, Takácsné dr. Kükálo Judit

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.480/2018/5/III.

A Fővárosi Ítélőtábla a Sirály és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Gyarmati Andrea jogtanácsos által képviselt Pénzügyminisztérium (1051 Budapest, József nádor tér 2-4.) I. rendű és a dr. Soproni Roland jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár (1054 Budapest, Hold u. 4.) II. rendű alperes ellen elállás jogszerűtlenségének megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék 2018. március 20. napján kelt 71.P.23.215/2017/16. számú ítélete ellen a felperes által 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja és megállapítja, hogy az I. rendű alperes 2016. november 17. napján kelt, a felperessel szemben a szám1 számú "pályázat neve" című projektre vonatkozó támogatási szerződéstől történő elállása jogszerűtlen; mellőzi a felperes perköltségben marasztalását; megállapítja, hogy az állam visel a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket; kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 500.000 (ötszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 250.000 (kétszázötvenezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy az állam visel 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a szerződéstől az I. rendű alperes jogszerűtlenül állt el (3.Pf.20.480/2018/5 szám alatti jegyzőkönyv 3. oldal 7. bekezdés). A keresete alátámasztásául hivatkozott az 1083/2006 EK rendelet 2. cikk 7. pontjára, a 98. cikkre, a 100. cikkre, a 800/2008/EK rendelet 3. cikk (2)-(3) bekezdéseire, a 2988/95/EK rendelet 1. cikk (2) bekezdésére, az 5. cikk (1) bekezdésére, a 2007- 2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I.28.) Korm. rendelet 23/A. § (9) bekezdésére, a 25. § (3) és (6) bekezdéseire, a 30. § (6) bekezdésére, a 84. § (5) bekezdés f) pontjára, a 94. § (2) bekezdésére, a Pályázati felhívás C/5, C/7. Fejezeteire, az Általános Szerződési Feltételek 2.2., 7.10, 7.1., 7.5. pontjaira.

Előadása szerint az I. rendű alperes szabálytalansági döntését (az Európai Bizottság döntése alapján) arra a megállapítására alapította, hogy a pályázat részeként benyújtott üzleti tervben megjelölt betelepülő vállalkozások nem függetlenek a kedvezményezettől. A felperes pályázatában az üzleti terv részeként két potenciális betelepülő vállalkozást, a T. Kft.-t és a L. Kft.-t nevezte meg azzal, hogy a betelepülő vállalkozásokra vonatkozó, a pályázati felhívásban előírt indikátor követelményeknek a fenntartási időszak végéig kellett volna eleget tennie. A 800/2008/EK rendelet és a pályázat benyújtásakor hatályos 2004. évi XXXIV. törvény alapján a fenti vállalkozások nem minősültek a pályázó partner, illetve kapcsolt vállalkozásainak. A felperesnek, illetve a többségi tulajdonosának a L. Kft.-ben egyáltalán nincs tulajdonosi részesedése, a T. Kft.- ben fennálló 14,28%-os tulajdoni hányada pedig nem éri el a partner-, illetve a kapcsolt vállalkozás fennállásához szükséges mértéket, így a pályázat megfelelt a pályázati felhívás C7.1. fejezet 5. és 15. alpontjában támasztott feltételeknek. Erre figyelemmel megállapítható, hogy az Európai Bizottság Regionális Főigazgatósága által tett megállapítás téves, az I. rendű alperes jogszabálysértő módon gyakorolta az elállási jogát, mivel a szabálytalanság tényállási elemei nem következtek be, ily módon az általános szerződési feltételek 7.1 pontjában meghatározott szerződésszegési okok és az ÁSZF 7.3. pontjában rögzített elállási okok egyike sem valósult meg.

Az alperesek a felperes keresetének elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 123. §-a alapján a megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének konjunktív törvényi feltételei nem állnak fenn, a felperes jogvédelmi érdeket nem igazolt. Az I. rendű alperes az Európai Bizottság végleges jelentése alapján hozta meg a szabálytalansági döntését a 4/2011.(I.28.) Korm. rendelet 84. § (5) bekezdés f) pontjában foglaltaknak megfelelően. Az I. rendű alperes nem volt abban a helyzetben, hogy a jelentés megállapításait vitathassa, mivel kifejezetten a támogatás forrásául szolgáló uniós pénz elosztására és ellenőrzésére kijelölt szervezet állapította meg, hogy a felperes által megvalósított projekt nem támogatható. Az I. rendű alperes a szabálytalanság megállapítása során jogszabálysértést nem követett el, eljárása során az irányadó szabályozást nem sértette meg, a döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről megfelelő tájékoztatást adott.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a II. rendű alperes vonatkozásában határozott kereseti kérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperesnek jogi érdeke fűződik a per mikénti eldöntéséhez, tekintettel arra, hogy a felperes keresetlevelében a jelen per kimenetelétől függően kártérítési követelést helyezett kilátásba.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt arra, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 50.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (a továbbiakban: támogató) a Közép-Dunántúli Operatív Program keretén belül "Az üzleti infrastruktúra és a befektetési környezet fejlesztése- ipari parkok, iparterületek és inkubátorházak" tárgyban pályázati felhívást tett közzé, amelyre a felperes pályázatot nyújtott be.

A támogató képviseletében eljárt K. Kft. (a továbbiakban: közreműködő szervezet) és a felperes mint kedvezményezett 2012. június 8. napján támogatási szerződést kötöttek. A szerződés tárgya az "pályázat neve" című projekt elszámolható költségeinek az Európai Fejlesztési Alapból és a hazai költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozása volt. A szerződés részét képezte a Pályázati Felhívás, a Pályázati Útmutató, illetve ezek mellékletei, így az Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) is.