32005R0628[1]

A Bizottság 628/2005/EK rendelete (2005. április 22.) a Norvégiából származó tenyésztett lazac behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

A BIZOTTSÁG 628/2005/EK RENDELETE

(2005. április 22.)

a Norvégiából származó tenyésztett lazac behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) (a továbbiakban: alaprendelet), és különösen annak 7. cikkére,

a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

(1)

2004. március 6-án a Bizottság a tenyésztett lazac behozatalairól szóló 3285/94/EK ( 2 ) és a 519/94/EK tanácsi rendelet ( 3 ) értelmében biztonsági vizsgálatot kezdeményezett. 2005. február 5-én a Bizottság a 206/2005/EK rendelettel ( 4 ) a minimális importárral kombinált vámkontingensek formájában végleges védintézkedéseket rendelt el. A végleges védintézkedéseket 2005. február 6-tól kell alkalmazni, és azok alkalmazásuk időszaka alatt fokozatos liberalizáció tárgyát képezik. A Bizottság 2005. április 23-án a 627/2005/EK ( 5 ) bizottsági rendelettel hatályon kívül helyezte a 206/2005/EK bizottsági rendeletet.

(2)

A biztonsági vizsgálattal párhuzamosan a tenyésztett lazac közösségi tenyésztésének jelentős hányadát képviselő, az EU-s Lazactermelők Csoportja ("a panaszos") 2004. szeptember 8-án a Norvégiából származó tenyésztett lazac behozatalaira vonatkozó panaszt nyújtott be.

(3)

E panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére, és az abból eredő vagyoni kárra vonatkozóan, amelyet elégségesnek véltek az eljárás megindításának indokoltságához.

(4)

2004. október 23-án az eljárás megindításáról szóló értesítés ( 6 ) közzétételével megindították az eljárást.

(5)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2003. október 1-jétől 2004. szeptember 30-ig tartó időszakra terjedt ki ("vizsgálati időszak" vagy "VI"). A kárértékelés szempontjából lényeges tendenciákra tekintettel a Bizottság a 2001. január 1-jétől 2004. szeptember 30-ig tartó időszak ("az érintett időszak") adatait elemezte. Az alákínálásra, az ár alatt történő értékesítésre, valamint a kártalanításra vonatkozó ténymegállapítások tekintetében alkalmazott időszak a fent említett VI.

(6)

A Bizottság hivatalosan tanácsolta a panaszosnak, és a tudvalevően érintett norvég termelőknek, kereskedőknek, importőröknek, beszállítóknak és felhasználóknak, valamint a tudvalevően érintett szövetségeknek és Norvégia képviselőinek az eljárás megindítását. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak álláspontjaik írásban történő megtételére, és arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő időszakon belül meghallgatást kérjenek.

(7)

A Bizottság törekvése szerint igazolta a dömping, az abból eredő kár, valamint a közösségi érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek tartott valamennyi információt. A Bizottság e célból kérdőíveket küldött minden, tudvalevően érintett félnek, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőkön belül jelentkező többi exportőrnek. E tekintetben a következő érdekelt felek működtek együtt a Bizottsággal, és ismertették álláspontjaikat: 102 norvég exportőr és kereskedő; 24 közösségi termelő; a közösségi termelők egy szövetsége; 15 importőr, felhasználó, és feldolgozó; négy felhasználói szövetség; egy fogyasztói szövetség; és két beszállító. A következő társaságok telephelyein végeztek ellenőrző látogatásokat:

a) Közösségi termelők:

- Celtic Atlantic Salmon Ltd. (Killary), Renvyle, Co Galway, Írország,

- Hoove Salmon Ltd., Whiteness Shetland, Egyesült Királyság,

- Loch Duart Ltd., Scourie By Lairg, Sutherland, Scotland, Egyesült Királyság,

- Orkney Sea Farms Ltd., Glasgow, Egyesült Királyság,

- West Minch Salmon Ltd., Sidinish Salmon Ltd., Benbecula, Western Isles, Egyesült Királyság,

- Wester Ross Salmon, Inverness, Egyesült Királyság

b) Exportőrök:

- Marine Harvest Bolga AS, N-8158 Bolga, Norvégia,

- Fjord Seafood Norway AS, Toftsundet, N-8900 Brønnøysund, Norvégia,

- Pan Fish Norway AS, Grimmergata 5, N-6002 Ålesund, Norvégia,

- Stolt Sea Farm AS, Postboks 370, Sentrum, N-0102 Oslo, Norvégia,

- Follalaks AS, N-8286 Nordfold, Norvégia,

- Nordlaks Oppdrett AS, Boks 224, N-8455 Stokmarknes, Norvégia,

- Hydrotech AS, Bentnesveien 50, N-6512 Kristiansund, Norvégia,

- Grieg Seafood AS, Postboks 234, N-5804 Bergen, Norvégia,

- Seafarm Invest AS, N-8764 Lovund, Norvégia,

- Sinkaberg-Hansen AS, Postboks 134, N-7901 Rorvik, Norvégia

c) Importőrök/Feldolgozók/Felhasználók:

- Labeyrie, St. Vincent de Tyrosse, Franciaország,

- Laschinger GmbH, Bischofsmais, Németország

(8)

Minden olyan érdekelt fél számára biztosították a meghallgatást, aki azt kérte és bizonyította, hogy meghallgatásának különös indokai vannak.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az érintett termék norvégiai exportőreinek nyilvánvalóan nagy számára, valamint a termék közösségi termelőinek nagy számára tekintettel, e vizsgálatban előirányozták a mintavételi technikák alkalmazását.

(10)

Az érintett termék - az akár filézett, friss, hűtött vagy fagyasztott, akár nem - tenyésztett lazac (a vadon élők kivételével). A fogalommeghatározás nem terjed ki a más hasonló tenyésztett haltermékekre, mint például a nagy (lazac) pisztrángra, biomasszára (élő lazac), valamint a vadon élő lazacra, és a továbbfeldolgozott típusokra, mint például a füstölt lazacra.

(11)

A termék jelenleg a termék különböző kiszereléseinek megfelelő (friss vagy hűtött hal, friss vagy hűtött filé, fagyasztott hal és fagyasztott filé) ex030212 00, ex030311 00, ex030319 00, ex030322 00, ex030410 13 és az ex030420 13 KN-kódok alá tartozik. A fizikai tulajdonságok, az előállítási eljárás, és a fogyasztó szempontjából nézve a termék helyettesíthetősége alapján megállapították, hogy valamennyi tenyésztett lazac egyetlen terméket alkot. A különböző kiszerelések ugyanazt a végfelhasználást szolgálják, és könnyen képesek egymást helyettesíteni. Ennélfogva azokat az eljárás céljából egyetlen terméket alkotónak kell tekinteni.

(12)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi ipar által a Közösségben előállított és értékesített tenyésztett lazac, a norvég hazai piacon előállított és értékesített tenyésztett lazac, és a Közösségbe Norvégiából behozott tenyésztett lazac alapvető fizikai tulajdonságai ugyanazok, és ugyanaz a felhasználásuk is.

(13)

Ennek meghatározásakor, különösen a következő ténymegállapításokat vették figyelembe:

- az érintett termék és a közösségi termék tarifális szempontból ugyanazon nemzetközi besorolásba tartozik. Ezen túlmenően ugyanolyan vagy hasonló fizikai sajátosságokkal - úgy mint íz, méret, alak és szerkezet - rendelkeznek;

- az érintett terméket és a közösségi terméket hasonló vagy azonos értékesítési csatornákon keresztül értékesítették, az árra vonatkozó információ a vásárlók számára rendelkezésre állt, és az érintett termék és a közösségi termelők terméke leginkább csak az ár tekintetében állt versenyben;

- mind az érintett termék, mind pedig a közösségi termék ugyanazon vagy hasonló végfelhasználást szolgált, és azok ennélfogva alternatív vagy helyettesítő termékek, és azok könnyen felcserélhetők.

(14)

Ennélfogva ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az érintett termék és a norvég hazai piacon előállított és értékesített tenyésztett lazac, valamint a közösségi ipar által a Közösségben előállított és értékesített tenyésztett lazac ugyanolyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanaz a felhasználásuk, és ennélfogva azokat az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonlónak tekintik.

(15)

Noha a tenyésztett lazac legtöbb norvég termelője az érintett terméket kereskedőkön keresztül értékesítette a Közösségbe, a dömping értékelése a termelők szintjén is elvégezhető volt. Valójában a norvég lazacipar szerkezetében bekövetkezett változásokat követően a tenyésztett lazac legtöbb norvég termelője az érintett terméket vagy közvetlenül az EU-ba értékesítette, vagy képes volt nem kapcsolódó kereskedőkön keresztül az EU piacára szánt értékesítéseket realizálni. Ennélfogva lehetséges volt mind egy rendes érték, mind pedig egy, a termelő szintjén lévő exportár elérése.

(16)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1.a) pontja rámutatott arra, hogy a Bizottság úgy határozhat, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt alkalmaz. Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1.a) i. pontja szerinti kérelemre válaszul a meghatározott határidőn belül 102 társaság nyújtotta a kért információt. Ezek közül 38 volt olyan tenyésztett lazac-termelő, aki az érintett terméket exportálta is az EU-ba ("az exportáló termelők"). Az értékesítések vagy közvetlenül vagy nem kapcsolódó kereskedőkön keresztül történtek.

(17)

Az érintett társaságok nagy száma ismeretében a mintavételre vonatkozó rendelkezések alkalmazását határozták el, és ebből a célból - a norvég hatóságokkal folytatott konzultáció keretében - az EK-ba történő export tekintetében legnagyobb mennyiséggel rendelkező társaságok közül választottak mintát. Volt néhány olyan kérdés, amelyet nem lehetett a norvég hatóságokkal megoldani, különösen egyes olyan exportőrök mintaként történő kizárása tekintetében, amelyek viszonylag alacsony mennyiségben exportálják az érintett terméket az EK-ba. A norvég hatóságok ilyen irányú kérése azt jelentette volna, hogy nem tartják be a mintakiválasztás elvét, azaz azt, hogy minél több olyan - a lehető legnagyobb reprezentatív exportmennyiségű -társaság szerepeljen, amennyit a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen meg lehet vizsgálni. Ennélfogva az ilyen igényeket nem fogadhatták el. A minta az összes együttműködő termelő közül a Közösségbe irányuló exportmennyiség majdnem 80 %-át képviselő tíz legnagyobb norvég exportáló termelőből áll.

(18)

Az ellenőrzést követően két, a mintában szereplő társaság esetében nem lehetett a nyújtott információ alapján megállapítani, hogy a tenyésztett lazac értékesítéseit a nem kapcsolódó felek számára kölcsönösen megállapított árakon végezték-e. Ilyen körülmények között ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy - az elégséges információ e társaságok által történő nyújtásáig - e társaságok számára nem adható egyedi dömpingkülönbözet, de számukra azon társaságok súlyozott átlagkülönbözete nyújtható, amelyek tekintetében az egyedi különbözet megállapítható. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy a Bizottság továbbra is vizsgálni fogja e kérdést az eljárás befejező szakaszában, és visszatérhet az alaprendelet 18. cikkével összhangban rendelkezésre álló tények alkalmazásához, amennyiben az érintett társaságok nem bocsátják rendelkezésre a szükséges információkat.

(19)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először minden, a mintában szereplő exportáló termelő tekintetében megállapította, hogy a tenyésztett lazac összes hazai értékesítése reprezentatív-e a Közösségbe irányuló összes exportértékesítéshez képest. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a hazai értékesítéseket akkor tekintették reprezentatívnak, ha minden egyes exportáló termelő esetében az összes hazai értékesítés mennyisége legalább a Közösségbe irányuló összes exportértékesítés mennyiségének 5%-a volt.

(20)

Az átfogó reprezentatív hazai értékesítésekkel rendelkező exportáló termelők esetében a Bizottság ezt követően azonosította a hazailag értékesített tenyésztett lazac azon típusait, amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak a Közösségbe irányuló export számára értékesítettekkel.

(21)

Minden ilyen típus esetében megállapították, hogy a hazai értékesítések eléggé reprezentatívak voltak-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése céljából. Egy meghatározott típus esetében a hazai értékesítések eléggé reprezentatívnak voltak tekinthetők, ha e típus esetében az összes hazai értékesítés mennyisége a VI során a Közösségbe kivitt összehasonlítható típus összes értékesítési mennyiségének 5 %-a vagy annál több volt.

(22)

Vizsgálatot végeztek annak megállapítása érdekében is, hogy az érintett termék hazailag reprezentatív mennyiségben értékesített valamennyi típusának hazai értékesítései úgy tekinthetők-e, mint amelyeket az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban a rendes kereskedelmi forgalom során végeztek, a kérdéses típusnak a független fogyasztók számára történő nyereséges értékesítések arányának meghatározásával.

(23)

Azokban az esetekben, amikor az előállítási költséggel egyenlő vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített tenyésztett lazac egy típusa értékesítéseinek mennyisége e típus összes értékesítési mennyiségének több mint 80 %-át képviselte, és amennyiben e típus súlyozott átlagára annak előállítási költségével egyenlő vagy azt meghaladó volt, a rendes érték a tényleges hazai áron alapult. Ezt az árat a VI során az e típus összes hazai értékesítés árainak súlyozott átlagaként számították ki, függetlenül attól, hogy ezen értékesítések nyereségesek voltak-e vagy sem.

(24)

Amennyiben a tenyésztett lazac egy típusa nyereséges értékesítésének mennyisége e típus összes értékesítésének 80 %-át vagy annál kevesebbet képviselte, vagy amennyiben e típus súlyozott átlagára alacsonyabb volt az előállítási költségnél, a rendes érték a tényleges hazai áron alapult, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítéseinek súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve, hogy ezen értékesítések e típus összes értékesítési mennyiségének 10 %-át vagy annál nagyobb részét képviselték.

(25)

Végül - amennyiben a tenyésztett lazac bármely típusa nyereséges értékesítéseinek mennyisége az adott típus összes értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-át képviselte - úgy tekintették, hogy e meghatározott típust elégtelen mennyiségben értékesítették ahhoz, hogy a hazai ár megfelelő alapot nyújtson a rendes érték megállapításához.

(26)

Amennyiben egy exportáló termelő által értékesített meghatározott típus hazai árait nem lehetett használni, az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében számított rendes értéket alkalmazták. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban, a rendes értéket úgy számították ki, hogy minden exportőrnek az exportált típusokkal kapcsolatos előállítási költségéheihez - adott esetben kiigazítva - hozzáadták az értékesítési, általános, és igazgatási költségek ("SGA-költségek") egy ésszerű összegét, valamint az ésszerű nyereségkülönbözetet. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy az egyes érintett exportáló termelők felmerült SGA-költségei, és realizált nyereségük a hazai piacon megbízható adatnak minősül-e.

(27)

A tényleges hazai nyereségkülönbözetet akkor tekintették megbízhatónak, ha az érintett társaság összes hazai értékesítésének mennyisége reprezentatívnak volt tekinthető a Közösségbe irányuló exportértékesítések mennyiségéhez képest. Az átfogó reprezentatív értékesítésekkel rendelkező társaságok esetében, a nyereségkülönbözetet a rendes kereskedelmi forgalomban értékesített típusok hazai értékesítéseinek alapján határozták meg. E célból a (22)-(25) preambulumbekezdésben meghatározott módszert alkalmazták.

(28)

Amennyiben e kritériumok nem teljesültek, a Bizottság ezt követően azt állapította meg, hogy Norvégiában a rendes kereskedelmi forgalomban reprezentatív értékesítésekkel rendelkező többi társaság súlyozott átlagú nyereségkülönbözete alkalmazható-e, vagy a rendes kereskedelmi forgalomban az érintett társaság termékei ugyanazon általános kategóriáinak előállítására és a hazai piacon történő értékesítéseire alkalmazandó tényleges összegek alkalmazhatók-e. Végül - amennyiben egyik megközelítés sem volt lehetséges - a hazai nyereségkülönbözetet az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban állapították meg.

(29)

Öt társaság rendelkezett átfogó reprezentatív értékesítésekkel, de az derült ki, hogy a hazai piacon a rendes kereskedelmi forgalomban csak egy társaság esetében értékesítették az érintett termék olyan típusait, amelyeket exportáltak is. Az e társaságok által exportált tenyésztett lazac többi típusa esetében, a rendes értéket a (26) preambulumbekezdésben kifejtett módszer szerint kellett kiszámítani. Három társaság esetében állapították meg, hogy a tenyésztett lazac vonatkozásában nem rendelkeztek átfogó reprezentatív hazai értékesítésekkel. Ennélfogva az e társaságok által előállított érintett termék valamennyi típusa vonatkozásában a rendes értéket a (26) preambulumbekezdésben kifejtett módszer szerint kellett kiszámítani.

(30)

A (29) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a hazai nyereségkülönbözet tekintetében azt állapították meg, hogy csak egy exportáló termelő rendelkezett hazai értékesítésekkel a tenyésztett lazac vonatkozásában a rendes kereskedelmi forgalomban. Mivel ez nem volt elégségesen reprezentatívnak tekinthető, az árbevételen elért 8%-os hazai nyereséget hozták ideiglenesen összhangba hozták a (28) preambulumbekezdésben körvonalazott megközelítéssel. Az ilyen nyereségkülönbözetet tartották egy életképes ipar számára elérhető minimális szintnek. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a felhasznált hazai nyereség ugyanolyan rendben szerepelt, mint a rendes kereskedelmi forgalomban hazai értékesítésekkel rendelkező társaság által elért nyereség. E nyereségkülönbözet abszolút minimálisnak is tűnik azon jelentős, a lazactenyésztéshez szükséges mind időbeli, mind erőforrásbeli befektetés tekintetében, amelyeket az egy évnél idősebb lazacnak a kifogható hallá történő három éves növekedési ciklusában végeznek. A Bizottság e befektetési teher fényében továbbra is foglalkozni fog a hazai nyereség kérdésével, a jelenlegi norvégiai kamatszintekkel együtt, és a végső szakaszban döntését felülvizsgálhatja.

(31)

Az SGA-költségek ésszerű összegének meghatározásakor a Bizottság azt vette figyelembe, hogy az exportáló termelők által nyújtott a társaság tekintetében specifikus információk e szakaszban ideiglenesen felhasználhatók voltak. Meg kell jegyezni azonban, hogy tisztázni és továbbra is igazolni kell egy sor olyan kérdést, amelyek megfelelőségétől e megközelítés függ. A Bizottság továbbra is vizsgálni fogja e kérdést, és a végső szakaszban úgy határozhat, hogy megközelítését felülvizsgálja.

(32)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket a Közösségbe független fogyasztóknak történő értékesítésekkel exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, és különösen a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján állapították meg.

(33)

Amennyiben az értékesítéseket egy, a Közösségben kapcsolódó importőrön keresztül valósították meg, az exportárat az importőr által a független fogyasztók felé alkalmazott viszonteladási árak alapján számították ki. A behozatal és a kapcsolt társaság általi viszonteladás között felmerült összes költség - beleértve az SGA-költségeket, és az árbevételen elért ésszerű 5 %-os nyereséget - tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban kiigazításokat végeztek.

(34)

Amennyiben az exportértékesítéseket egy norvégiai kapcsolódó kereskedőn keresztül végezték, az exportárat az első közösségi független vevő által fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(35)

A rendes értéket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlítás biztosítása céljából kiigazítások formájában az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban megfelelő csökkentést végeztek az árakat befolyásoló eltérések és az árak összehasonlíthatósága vonatkozásában. A szállítási és biztosítási, hitel-, bizományi, és banki díjak, a csomagolás, valamint a vámok és az árengedmények tekintetében megfelelő kiigazításokat végeztek minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, pontosnak és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak tartották. Kiigazításokat végeztek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontja értelmében akkor is, amikor az exportértékesítéseket norvégiai székhellyel rendelkező kapcsolt társaságon keresztül valósították meg.

(36)

A mintavételben szereplő nyolc exportáló termelő esetében egyedi dömpingkülönbözet volt kiszámítható. E társaságok esetében az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése értelmében a Közösségbe exportált érintett termék minden egyes típusának súlyozott rendes átlagértékét az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlag exportárával hasonlították össze. Amennyiben az exportáló termelők kapcsolódnak, a közösségi határon érvényes CIF-importár százalékaként kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetet - a Közösségnek a kapcsolt exportáló termelőkre vonatkozó politikájával összhangban - a kapcsolt társaságok dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagaként számították ki. Ilyen körülmény a vizsgálatban részt vevő két társaság esetében merült föl.

(37)

A fennmaradó két exportáló termelőhöz - amelyek estében nem lehetett elvégezni a (18) preambulumbekezdésben körvonalazott egyedi dömpingszámítást - szintén rendeltek ideiglenes dömpingkülönbözetet, a mintában szereplő felek tekintetében ideiglenesen megállapított egyedi dömpingkülönbözetek súlyozott átlagának szintjén.

(38)

Azon társaságokhoz, amelyek együttműködtek, de amelyeket nem választottak be a mintába, és amelyek nem kapcsolódnak a mintában szereplő egyik társasághoz sem, szintén rendeltek ideiglenes dömpingkülönbözetet a mintában szereplő felek tekintetében ideiglenesen megállapított egyedi dömpingkülönbözetek súlyozott átlagának szintjén, azaz 25,1 %-on.

(39)

Azon társaságokhoz, amelyek együttműködtek, de amelyeket nem választottak be a mintába, és amelyek a mintában szereplő valamely társasághoz kapcsolódnak, ideiglenesen ugyanazon a szinten rendeltek ideiglenes dömpingkülönbözetet, mint amelyet ahhoz a társasághoz rendeltek, amely szerepel a mintában, és amelyhez kapcsolódnak.

(40)

A maradvány-dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében, azaz az olyan norvégiai exportőrök esetében meglévő dömpingkülönbözet tekintetében, amely exportőrök nem működtek együtt, vagy nem jelentkeztek, a Bizottság először az együttműködés szintjét állapította meg. Összehasonlították az Eurostat adatai alapján kiszámított, a Norvégiából származó érintett termék összes behozatalát és az azon norvégiai exportáló termelőktől kapott tényleges adatokat, amely termelők kifejezték a mintába való bekerülésre irányuló szándékukat. Ezen az alapon megállapították, hogy az együttműködés szintje magas volt, azaz a tenyésztett lazac Közösségbe irányuló összes norvég exportjának majdnem 80 %-a.

(41)

A rendelkezésre álló információból azt a következtetést vonták le, hogy e társaságok nem dömpingeltek alacsonyabb szinten, mint a mintában szereplő társaságok. A maradvány-dömpingkülönbözetet ezt követően az együttműködő társaság vonatkozásában megállapított legmagasabb egyedi dömpingkülönbözet szintjén határozták meg. Ezen az alapon a dömping maradványszintjét ideiglenesen a CIF közösségi határár 44 %-án állapították meg.

(42) Ezen az alapon a CIF közösségi határár százalékaként kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözetek vám nélkül a következők: Társaság Ideiglenes dömpingkülönbözet Marine Harvest Bolga AS, N-8158 Bolga, Norvégia 21,9 % Fjord Seafood Norway AS, Toftsundet, N-8900 Brønnøysund, Norvégia 37,7 % Pan Fish Norway AS, Grimmergata 5, N-6002 Ålesund, Norvégia 25,4 % Stolt Sea Farm AS, Postboks 370, Sentrum, N-0102, Oslo, Norvégia 13,9 % Follalaks AS, N-8286 Nordfold, Norvégia 24,5 % Nordlaks Oppdrett AS, Boks 224, N-8455 Stokmarknes, Norvégia 6,8 % Hydrotech AS, Bentnesveien 50, N-6512 Kristiansund, Norvégia 21,9 % Grieg Seafood AS, Postboks 234, N-5804 Bergen, Norvégia 22,9 % Súlyozott átlag 22,5 % Maradványkülönbözet 37,7 %

(43)

A VI során a tenyésztett lazacot a Közösségben az alábbiak tenyésztették

- olyan közösségi termelők, akik nem kapcsolódtak a norvég exportőrökhöz vagy importőrökhöz, és akik panaszosok voltak, vagy kifejezetten támogatták a panaszt;

- olyan közösségi termelők, akik nem kapcsolódtak a norvég exportőrökhöz vagy importőrökhöz, és akik nem foglaltak állást a panaszban ("hallgattak");

- sok más termelő, akikről megállapították, hogy kapcsolódnak a norvég exportőrök vagy importőrök ("kapcsoltak").

(44)

Sok más, a norvég exportőrökhöz vagy importőrökhöz kapcsolt termelő jelentkezett, és kérte, hogy vegyék fel a közösségi termelés fogalmába. Közösségi iparként is meghatározták magukat. Ezt az igényt azonban az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján elutasították. Különösen úgy tekintették, hogy e kapcsolt termelők és a dömpingelt termékek exportőrei vagy importőrei közötti kapcsolat azt idézheti elő, hogy az érintett termelők a nem kapcsolt termelőktől eltérően viselkednek. Ebből következően a többi termelő kibocsátását nem vették figyelembe a közösségi termelés kiszámításakor.

(45)

A vizsgálat kimutatta, hogy a panaszt tevő közösségi termelők körülbelül 20 000 tonna lazacot termeltek a VI alatt. Ez az érintett termék becsült közösségi össztermelésének körülbelül a 90 %-át teszi ki. Ez alkotja a közösségi termelés jelentős hányadát. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a panaszt tevő közösségi termelők alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett közösségi ipart.

(46)

A tenyésztett lazac közösségi termelői nagy számának ismeretében, a kárbecslés tekintetében az eljárás megindításáról szóló értesítésben rendelkeztek a mintavételi technikák alkalmazásáról. A közösségi termelők mintájának kiválasztása a termelésnek azon a legnagyobb reprezentatív mennyiségén alapult, amelyet az alaprendelet 17. cikkével összhangban a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálhattak.

(47)

A Bizottság számára átadott információk alapján a fenti (7) preambulumbekezdésben felsorolt hat közösségi termelőt kezdetben beválasztották a mintába, és kérték tőlük, hogy válaszoljanak egy kérdőívre. A társaságok telephelyein vizsgálatokat végeztek. A vizsgálat kimutatta, hogy a Celtic Atlantic Salmon Ltd. nem termelt tenyésztett lazacot a teljes érintett időszak alatt, és ennélfogva nem volt abban a helyzetben, hogy a kérdőívben kért összes adatot és információt nyújtani tudja. Celtic Atlantic Salmon Ltd.-t 2004 januárjában alapították, miután megvásárolta egy olyan lazactermelő társaság bizonyos vagyontárgyait, amely csődgondnokság alatt állt, és csak a VI tekintetében tudott adatokkal szolgálni. Ebből következően az alábbiakban, a (63) preambulumbekezdéstől tárgyalt kármutatókat a fenti (7) preambulumbekezdésben felsorolt öt másik társaság által nyújtott igazolt információ alapján állapították meg. A Celtic Atlantic Salmon Ltd.-től kapott adatokat azonban felhasználták az alákínálás és az ár alatti értékesítés kiszámítása céljából.

(48)

A vizsgálatban teljesen együttműködő, a mintába beválasztott öt közösségi termelő felhalmozott termelése a VI során körülbelül 8 300 tonna, vagy a tenyésztett lazac becsült közösségi össztermelésének körülbelül 37 %-a volt.

(49)

A kárelemzés a következőkre alapul: a) teljesítési kármutatók, úgy mint eladási árak, készletek, nyereségesség, a befektetések megtérülése, pénzforgalom, befektetések, a tőke és a munkabérek előteremtésére irányuló képesség, amelyeket a minta szintjén megvizsgált információk alapján állapítottak meg, és b) más kármutatók, úgy mint termelés, termelési kapacitás, a kapacitás kihasználása, értékesítési mennyiség, piaci részesedés, növekedés, alkalmazás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagysága, amelyet a közösségi ipar, mint egész szintjén gyűjtött adatok alapján állapítottak meg.

(50) Az érintett időszak alatt a közösségi fogyasztás a következőképpen alakult: 1. táblázat közösségi fogyasztás 2001 2002 2003 IP Tonna 527 970 550 943 611 101 607 904 Index 100 104 116 115 Forrás: Eurostat, valamint adatok Írország, az Egyesült Királyság és Franciaország tekintetében. Minden szám a 25 tagú EU-ra vonatkozik

(51)

A közösségi fogyasztást az összes közösségi termelő által végzett össztermelés és az európai közösségi exportokkal csökkentett, a harmadik országokból érkező behozatalok összege alapján állapították meg. A Közösségben letelepedett összes termelő által végzett termelést a termelés helye szerinti országok - azaz Írország, az Egyesült Királyság és Franciaország - által nyújtott adatok alapján állapították meg. Az importált és exportált mennyiségek az Eurostattól származnak.

(52)

Meg kell jegyezni, hogy a tenyésztett lazac nagymértékű tenyésztése a Közösségben az Egyesült Királyságra (Skócia) és Írországra korlátozódik. Bizonyos kiigazításokat végeztek annak érdekében, hogy az Eurostat által jelentett nettó súlyokat kerekített súlyokká vagy "egész hal együtthatókká" (EHE) ( 7 ) váltsák át, amint az az iparban végzett összehasonlítások esetében gyakori, EHE-alapon. Ezért - ettől eltérő jelölés hiányában - a friss, hűtött és fagyasztott lazacra- a filé kivételével -, valamint és a friss, hűtött és fagyasztott lazac filére vonatkozó számokat a lazac kiszerelésétől függően 0,90 illetve 0,65 átváltási aránnyal, azaz a lazaciparban általánosan elfogadott átváltási arányokkal osztották el.

(53)

A fenti táblázat megmutatja, hogy 2001 és 2003 között a fogyasztás 16 %-kal emelkedett. A VI-ban a fogyasztás a 2003-as szinttel közel azonos szinten maradt, enyhe, 0,5 %-os csökkenéssel. Az érintett időszakban a fogyasztás átfogó növekedése 15 %-os volt.

(54) Az érintett időszak alatt a Norvégiából származó importok mennyisége a fenti (51) preambulumbekezdésben leírt módszert alkalmazó Eurostat-adatok szerint a következőképpen alakult: 2. táblázat Az érintett importok mennyisége 2001 2002 2003 VI Tonna 269 126 294 481 351 757 362 492 Index 100 109 131 135 Forrás: Eurostat

(55)

A fenti táblázat megmutatja, hogy a Norvégiából származó tenyésztett lazac importjainak mennyisége az érintett időszak alatt 35 %-kal emelkedett. A növekedés 2001 és 2003 között 31 % volt, és 2003 és a VI között további 3 %-kal emelkedett. Más szóval a fogyasztás közel 80 000 tonnával emelkedett az érintett időszakban, a norvég exportőrök a közösségi piacon 93 000 tonnával tudták növelni az értékesítéseiket, amely a fogyasztás összes növekedésénél magasabb.

(56) A norvégiai exportáló termelők piaci részesedése az alábbiak szerint alakult: 3. táblázat A Norvégiából származó importok piaci részesedése 2001 2002 2003 VI 51 % 53,5 % 57,6 % 59,6 % Index 100 105 113 117 Forrás: Eurostat, Írország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Lettország tekintetében nyújtott adatokból kiszámított közösségi termelés és exportok

(57)

Ugyanúgy, mint az importok esetében, a norvég piaci részesedés folyamatosan emelkedett az érintett időszak alatt. Összességében az importmennyiségekre alapuló piaci részesedés 17 %-kal vagy 8,6 százalékponttal nőtt az érintett időszakban. A 2002 és a VI közötti növekedés 6,1 százalékpontnyi volt.

(58) A Norvégiából származó, a közösségi piacon értékesített dömpingelt importok árának alakulása a következő: 4. táblázat A Norvégiából származó dömpingelt importok átlagára (EURO/kg) 2001 2002 2003 VI 3,13 3,04 2,64 2,64 Index 100 97 84 84 Forrás: Eurostat

(59)

Az érintett időszakban a dömpingelt importok átlagára 16 %-kal csökkent. A fenti táblázat egyértelmű egybeesést jelez időben a 2003-ban lezuhant áresés és az (54) preambulumbekezdésben bizonyított, a közösségi piacon dömpingelt importok hulláma között.

(60)

Az áralákínálás VI alatti szintjének kiszámítása céljából, a mintavételben szereplő közösségi ipari termelők súlyozott átlageladási árait összehasonlították a mintavételben szereplő norvég exportáló termelők súlyozott átlag exportáraival. Ezen összehasonlítást a tenyésztett lazac összehasonlítható típusai tekintetében, és a kereskedelem azonos szintjén - nevezetesen az első független fogyasztónak történő értékesítések vonatkozásában - végezték el. Az összehasonlítást az árengedmények levonása után végezték el, és az importárak a vámokhoz igazított CIF közösségi határárak voltak.

(61)

A mintában szereplő közösségi ipari termelők árait gyártelepi árszinten vették, azaz kivéve a szállítási költségeket és a kereskedelem olyan szintjein, amelyek az érintett importok szintjeivel összehasonlíthatóknak tekinthetők. A mintában szereplő azon közösségi ipari termelők esetében, amelyek halukat a gazdaságból értékesítették egy feldolgozó üzemnek fizetett díj levonását követően, felfelé történő kiigazítást alkalmaztak a feldolgozási és csomagolási költségek tükrözése érdekében, hogy áraik összehasonlíthatóak legyenek a mintában szereplő többi termelő áraival. E kiigazítást a mintában szereplő többi termelőnél, az e tevékenységekkel kapcsolatban felmerült költségek alapján, vagy a feldolgozó üzemnek fizetett tényleges díj alapján végezték.

(62)

A súlyozott átlagnak a súlyozott átlagalappal történő összehasonlításának eredményei rámutattak, hogy a VI során a Norvégiából származó érintett termékeket a Közösségben a közösségi ipari árakhoz képest alákínált árakon értékesítették - ez utóbbi százalékában kifejezve - körülbelül 15 %-os átlaggal.

(63)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt importok közösségi iparra gyakorolt hatásának vizsgálata tartalmazta minden gazdasági tényező, valamint az érintett időszakban a közösségi ipar állapotára kihatással lévő mutatók értékelését.

(64) A közösségi ipar, mint egész termelése, termelési kapacitása, és e kapacitás kihasználása a következőképpen alakult: 5. táblázat Termelés, termelési kapacitás, és a kapacitás kihasználása 2001 2002 2003 VI Termelés (tonna) 18 118 20 621 19 387 20 536 Index 100 114 107 113 Termelési kapacitás (tonna) 36 994 37 112 41 862 43 662 Index 100 100 113 118 Kapacitás kihasználása 49 % 56 % 46 % 47 % Index 100 113 95 96 Forrás: közösségi ipar

(65)

A közösségi ipar termelése először 14 %-kal emelkedett 2001 és 2002 között. Ezt követően 6 %-kal csökkent, de a VI-ban 5 %-kal nőtt, noha még mindig a 2002-es szint alatt maradt. Mint azt a fenti táblázat mutatja a termelés általánosságban 13%-kal nőtt az érintett időszakban.

(66)

Az érintett időszak során a termelési kapacitás 18 %-kal emelkedett. A legfőbb növekedés 2003-ban történt (+13 %). Meg kell jegyezni, hogy a tenyésztett lazac termelését az Európai Közösségben a kormányengedélyek hatékonyan korlátozzák azzal, hogy pontosan meghatározzák a bárhol és bármikor vízben tartható élő halak maximális mennyiségét. A kapacitásra vonatkozóan megadott számok az engedélyezett összmennyiségen alapuló eszmei kapacitást tükrözik, semmint a halketrecek tényleges fizikai haltartó kapacitását, és a közösségi ipar által működtetett más termelési anyagokat. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a kapacitásra vonatkozó adatok az elemzés során nem bírnak kiemelkedő jelentősséggel.

(67)

A kapacitás kihasználása először 13 %-kal nőtt 2001 és 2002 között, de 2003-ban körülbelül 18 %-kal csökkent, és többé-kevésbé állandó maradt a VI-ban.

(68)

Meg kell jegyezni, hogy a tenyésztett lazacot a közösségi ipar gyakorlatilag nem tárolja készletekben, hanem a betakarítást követően azonnal értékesíti a továbbfeldolgozó iparoknak. Ennélfogva a készletek értékelése nem tűnik jelentős tényezőnek a közösségi ipar gazdasági helyzetének vizsgálata során.

(69) Az alábbi adatok a közösségi iparnak a közösség piacon a független fogyasztók felé történő értékesítéseit mutatják. 6. táblázat Értékesítési mennyiség, piaci részesedés, átlagos értékesítési egységárak az EK-ban 2001 2002 2003 VI Értékesítési mennyiség (tonna) 17 556 18 684 18 997 19 925 Index 100 106 108 113 Piaci részesedés 3,33 % 3,38 % 3,11 % 3,28 % Index 100 102 93 99 Átlagos értékesítési egységárak (euró/kg) 3,03 3,00 2,61 2,84 Index 100 99 86 94 Forrás: a közösségi ipar az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés tekintetében. Az átlagos értékesítési egységárak tekintetében a mintavételben szereplő közösségi ipar gazdasági ár szinten.

(70)

A közösségi ipar értékesítési mennyiségei 2001 és a VI között 13 %-kal emelkedtek. Más szóval a közösségi ipar képes volt 2 300 tonnával növelni értékesítési mennyiségét. Ezt a teljesítményt kell látni a közösségi fogyasztásban bekövetkezett növekedés tekintetében is, amely ugyanezen időszakban 80 000 tonna volt.

(71)

Általánosságban a közösségi ipar piaci részesedése az érintett időszak alatt csökkent (- 1 %). Először 2001 és 2002 között emelkedett, aztán 2003-ban éles zuhanásnak indult, és a 2001-es év piaci részesedésétől enyhén elmaradva a VI-ban újra emelkedett. A közösségi ipar kicsi piaci részesedésére tekintettel meg kell jegyezni, hogy minden - még a legkisebb - veszteség is nagy hatással van a közösségi iparra.

(72)

A 2001-től a VI-ig tartó időszakban a közösségi ipar átlagos eladási árai 6 %-kal csökkentek. A legfőbb csökkenés 2002 és 2003 között történt (- 13 %), míg 2003 és a VI között az árak valamelyest fellendültek (+ 9 %).

(73)

Az érintett időszak során a közösségi fogyasztás 15 %-kal nőtt, és a közösségi ipar 13 %-kal növelte értékesítési mennyiségét. Ugyanezen időszak alatt azonban a közösségi eladási árak csökkentek (- 6 %), csak úgy, mint a piaci részesedés (- 1 %). Ugyanakkor a Norvégiából származó importok körülbelül 35 %-kal nőttek, és az alacsony árú dömpingelt importok piaci részesedése 8,6 százalékponttal nőtt. Ez azt jelentette, hogy a közösségi ipar nem részesült teljesen a piaci növekedésben az érintett időszak során.

(74)

Az EK-értékesítések nyereségessége képviseli a közösségi piacon a tenyésztett lazac értékesítéseiből származó nyereséget. A teljes eszközökön és a pénzforgalmon elért megtérülés az alaprendelet 3. cikkének (8) bekezdése értelmében csak a hasonló terméket tartalmazó termékek legszűkebb csoportjának szintjén mérhető. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a tenyésztett lazac a mintában szereplő közösségi ipar gazdasági tevékenységének több mint 95 %-át képviselte.

(75) Ezen túlmenően a befektetések megtérülését az összes eszköz megtérülése alapján számították ki, mivel a Közösség iparát alkotó vállalatok nagyrészt vagy kizárólag az érintett termék előállításában és értékesítésében tevékenyek. E vizsgálat céljából a befektetések megtérülése a befektetések nettó könyv szerinti értékének százalékos nyereségeként van kifejezve. 7. táblázat Nyereségesség, a befektetések és a pénzforgalom megtérülése 2001 2002 2003 VI Az EK-értékesítések nyereségessége 7,2 % - 2,9 % - 6,2 % - 4,0 % A befektetés megtérülése 36,7 % - 15,5 % - 20,7 % - 21,4 % Pénzforgalom (000 euró) 3 331 - 11 951 698 Forrás: A mintában szereplő közösségi ipar

(76)

A 2001-es év során a közösségi ipar 7,2 %-on volt nyereséges. 2001 és 2002 között a nyereségesség 10,1 százalékpontos csökkenéssel negatív irányt vett. Ezen időpont óta a közösségi ipar veszteséges maradt. Meg kell jegyezni, hogy a helyzet 2002 és 2003 között 6,2 %-os (vagy 3,3 százalékpontos) veszteséggel még tovább romlott. A VI során a lazac iránti fennmaradó kereslet lehetővé tette a közösségi ipar számára, hogy eladási árait enyhén növelje, a továbbra is jelentős (- 4 %) veszteségeit pedig csökkentse. Az érintett időszak elejétől a végéig a nyereségességben beálló csökkenés 11,2 százalékpontos volt.

(77)

Az érintett időszak során a befektetések és a pénzforgalom megtérülése a nyereségességével hasonló folyamatot mutatott.

8. táblázat

Befektetések és a tőke megteremtésére irányuló képesség

(78)

A Közösség által megtett befektetések az érintett időszak során emelkedtek. Azok először - 2002-ben és 2003-ban - csökkentek, mielőtt a VI-ban növekedtek volna. E befektetések bizonyos mértékig az érintett időszakra jellemző fennmaradó kereslettel magyarázhatók. Megállapítást nyert az is, hogy a befektetések egy jelentős részét azért végezték, hogy a meglévő termelőeszközöket fenntartsák, vagy életciklusuk végén a felszereléseket felváltsák. Ezen túlmenően az elmúlt években a közösségi ipar jelentős erőfeszítéseket tett versenyképességének növelésére ezen a piacon. A megnövekedett versennyel szembeni hatékonyságuk növelésére, valamint a költségek csökkentésére irányuló lépéseket tettek azzal, hogy például a takarmányvásárlás vonatkozásában közös megállapodásokat kötöttek, vagy közös forgalomba hozatalra és értékesítésekre vállaltak kötelezettséget. Végül a közösségi ipar egyfajta konszolidációs folyamat részese is volt. Jelentős változások történtek a lazactenyésztő ipar szerkezetében a Közösségben, kevesebb számú társaság fennmaradása felé. Számos kisebb termelő hagyott fel a vállalkozással, vagy adta el vállalkozását más, az e társaságokba befektető termelőknek.

(79)

Az érintett időszak során megállapították, hogy a közösségi ipar egyre több nehézséggel szembesült a tőke előteremtésével kapcsolatban. A közösségi iparnak a tőke előteremtésére irányuló képességét a közösségi ipar pénzforgalma alakulásának fényében kell látni, amely viszont a VI során negatív előjelű volt. Egyértelmű, hogy a közösségi ipar által realizált veszteségek, és az érintett időszakban meglévő eladási árszintek negatív szerepet játszottak a külső finanszírozási források keresésében.

9. táblázat

Alkalmazás és termelékenység

(80)

2001 és a VI között a közösségi ipar (általánosságban) alkalmazottainak száma 4 %-kal növekedett. Ez a növekedés azonban 2001 és 2002 (+ 7 %) között történt, és az érintett időszakban bekövetkezett termelési növekedéssel magyarázható. Mint a fenti táblázatból is kiderül, az alkalmazottak számában 2002-ben bekövetkezett növekedést a piaci helyzet miatt nem lehetett fenntartani, és azt 2003-ban és a VI-ban csökkenés követte.

(81)

Noha az alkalmazottak száma enyhén növekedett, a közösségi ipar képes volt termelékenységét növelni az érintett időszakban. A termelési szintre és az alkalmazott személyzet létszámának szintjére is tekintettel a termelékenység az érintett időszakban 8 %-kal nőtt.

10. táblázat

Munkabérek

(82)

Az érintett időszakban a munkabéreket 19 %-kal kellett csökkenteni.

(83)

Meg kell jegyezni, hogy 1997 szeptembere és 2003 májusa között a Norvégiából származó tenyésztett lazac behozatalainak jelentős hányada képezte kötelező árajánlat tárgyár az akkoriban meglévő dömpingellenes és szubvenció-ellenes intézkedésekkel összefüggésben. Míg a közösségi ipar 2001-ben nyeresége volt, 2002 során e kötelező árajánlatok egyes norvég exportáló termelők által történő megsértése elkezdte aláásni ezen eszköz hatékonyságát, és árzuhanásokat okozott. A jelenlegi vizsgálat kimutatja, hogy a norvég exportáló termelők árai 2001-től kezdődően 16 %-kal csökkentek. A legnagyobb árzuhanások 2002-től következtek be, amikor az akkor hatályos kötelező árajánlatok megsértései elkezdtek emelkedni. Ilyen körülmények között úgy vélhető, hogy a korábbi dömping utáni talpra állás nem volt lehetséges.

(84)

A tényleges - és jelentős - dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi iparra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak az érintett importok mennyiségének és árainak fényében.

(85)

A vizsgálat kimutatta, hogy 2001-ben és a VI-ban az érintett termék importjai folyamatosan emelkedő mennységben érkeztek, és - különösen 2002-ben és 2003-ban - nagy mennyiségekben kerültek a közösségi piacra (+ 35 %). Ugyanezen időszak során a dömpingelt importok átlagárai folyamatosan - 2002-ben és 2003-ban zuhanva - 16 %-kal csökkentek, és azóta is igen alacsony szinten tartózkodnak. Megállapítottá, hogy a norvég piaci részesedés 17 %-kal vagy 8,6 százalékponttal nőtt az érintett időszak során.

(86)

A közösségi ipar helyzete tekintetében a fenti mutatókkal kapcsolatban végzett vizsgálat kimutatta, hogy az 2001 és a VI között fokozatosan továbbromlott. Míg néhány tényező (termelés, termelési kapacitás, értékesítési mennyiségek) az érintett időszakban pozitív változást mutatott, a legtöbb mutató (eladási árak, piaci részesedés, nyereségesség, pénzforgalom, a befektetések megtérülése, munkabérek) negatív irányban fejlődött.

(87)

A termelési és az értékesítési mennyiségek pozitív irányú alakulása tekintetében megállapították, hogy e növekedések a közösségi ipar számára csak azt tették lehetővé, hogy a VI során elvesztett piaci részesedést visszaszerezze, és fenntartsa az így visszaszerzett piaci részesedést. A termelési kapacitás korlátozott jelentőségűnek volt tekinthető, mivel a kapacitásra vonatkozó számadatok elméletileg az engedélyezett összmennyiségen, és nem a tényleges fizikai haltartó kapacitáson alapulnak. Ebből következően a kapacitás kihasználtsága 49 %-ról 47 %-ra esett vissza ebben az időszakban, míg a termelékenység - jobbára a gépesítés nagyobb kihasználásának köszönhetően - növekedett (+ 8 %). Az érintett időszak során a közösségi piacot a fennmaradó kereslet jellemezte, mivel a fogyasztás 15 %-kal vagy 80 000 tonnával nőtt. Noha a közösségi iparnak sikerült mind a termelését, mind pedig az értékesítési mennyiségeit 13 %-kal növelnie, ezzel csak a piaci részesedését tudta fenntartani. Ugyanekkor a norvég exportőröknek az értékesítésüket 93 000 tonnával sikerült növelniük, és jelentős piaci részesedésre tettek szert.

(88)

Ezen túlmenően az értékesítési mennyiségben a közösségi ipar által elért növekedés az árcsökkentések kárán következett be. Ez a nyereségességnek a pozitívról a negatívba történő fordulásához, veszteséget okozó helyzethez vezetett (2001-ben 7,2 %-ról - 2,9 %-os, - 6,2 %-os illetve - 4,0 %-os veszteségre 2002-ben, 2003-ban illetve a VI-ban). A befektetések és a pénzforgalom megtérülése a nyereségességéhez hasonló folyamatot mutatott. A munkabérek is hasonló folyamaton mentek keresztül az érintett időszak során (- 19 %).

(89)

Mindezen tényezőkre figyelemmel, arra az ideiglenes következtetésre jutottak, hogy a közösségi ipart az alaprendelet 3. cikke értelmében vagyoni kár érte.

(90)

Az arra vonatkozó ideiglenes következtetés meghozatala érdekében, hogy van-e okozati összefüggés a dömpingelt importok és a közösségi ipar által elszenvedett kár között, a Bizottság először az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az érintett országból származó dömpingelt importoknak az ipar helyzetére gyakorolt hatását vizsgálta.

(91)

Másodsorban, az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban, a Bizottság más olyan tényezőket is megvizsgált, amelyek a közösségi iparnak kárt okozhattak, annak érdekében, hogy az ilyen tényezők által okozott károkat helytelen módon ne a dömpingelt importoknak tulajdonítsák. Az olyan, dömpingelt importokon kívüli, ismert tényezőket, amelyek ugyanabban az időben károsíthatták a közösségi ipart, szintén elemezték annak biztosítása érdekében, hogy a más tényezők által okozott lehetséges kárt ne a dömpingelt importoknak tulajdonítsák.

(92)

A közösségi ipar által elszenvedett kár és a dömpingelt importok közötti kapcsolat különösen a következő alakulásokkal mutatható ki: 2001-től a VI végéig a norvég tenyésztett lazac a Közösségbe történő behozatalainak mennyisége 35 %-kal nőtt, piaci részesedésük pedig 59,6 %-ra emelkedett, ami 8,6 százalékpontos emelkedést jelentett a közösségi ipar terhére. A norvég árak 16 %-kal csökkentek az érintett időszakban.

(93)

A norvég importok ilyen irányú alakulása egybeesett a közösségi termelők óriási pénzügyi veszteségeivel. Valójában a Norvégiából származó importok alakulása a közösségi iparra vonatkozó fő gazdasági mutatókban 2001-től a VI végéig bekövetkezett jelentős csökkenési folyamattal esett egybe. 2002 és a VI között, amikor a norvég árak körülbelül 13 %-kal csökkentek, az eladási árak 5 %-kal csökkentek, és a közösségi ipar piaci részesedésében beálló veszteség 3 % volt. Ennek eredményeképpen a közösségi ipar veszteséges volt a VI-ban, és a VI-ot megelőző két évben. Mivel az általánosan elfogadott, hogy a norvégiai importok - különösen azok nagy mennyiségei miatt - diktálják az árakat a tenyésztett lazac közösségi piacán, ez a helyzet azt mutatja, hogy a közösségi ipar az árak tekintetében a közösségi piacon megjelent dömpingelt importok által növelt erős nyomásnak volt kitéve. Az árral történő nyomás hatásának további bizonyítéka a norvég exportáló termelők által gyakorolt áralákínálás és a VI során jelentős mértékben leszorított közösségi ipar árai.

(94) Az e vizsgálattal nem érintett harmadik országokból származó importok a következőképpen alakultak az érintett időszakban: 11. táblázat A más harmadik országokból származó importok 2001 2002 2003 VI A Norvégián kívüli összes harmadik ország (Tonna) 82 082 106 154 108 157 117 994 Index 100 129 132 144 Piaci részesedés 15,5 % 19,3 % 17,7 % 19,4 % Átlagár (€/kg) 2,86 2,34 2,15 2,23 USA (Tonna) 5 011 26 359 27 233 24 624 Index 100 526 543 491 Piaci részesedés 0,9 % 4,8 % 4,5 % 4,0 % Átlagár (€/kg) 2,35 1,73 1,57 1,69 Canada (Tonna) 593 3 592 6 490 6 940 Index 100 605 1094 1170 Piaci részesedés 0,1 % 0,7 % 1,1 % 1,1 % Átlagár (€/kg) 2,90 1,89 1,72 1,77 Chile (Tonna) 26 442 28 669 19 455 24 547 Index 100 108 74 93 Piaci részesedés 5,0 % 5,2 % 3,2 % 4,0 % Átlagár (€/kg) 2,93 2,36 2,60 2,89 Feröer-szigetek (Tonna) 40 505 37 075 41 202 37 108 Index 100 92 102 92 Piaci részesedés 7,7 % 6,7 % 6,7 % 6,1 % Átlagár (€/kg) 2,95 2,78 2,50 2,57 Forrás: Eurostat

(95)

A fenti táblázat az importmennyiségeket, piaci részesdéseket, és a Norvégián kívüli országokból, valamint egyenként a hagyományos importőr országokból - azaz az az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Chiléből, és a Feröer-szigetekről -származó importált tenyésztett lazac átlagárát tartalmazza.

(96)

Meg kell jegyezni, hogy az importra vonatkozó statisztikák nem tesznek különbséget a tenyésztett lazac és a vadon élő lazac között. Ennek ellenére, a vizsgálat alatt összegyűjtött információk alapján úgy tűnik, hogy az USA-ból és Kanadából származó importok nagyobb része leginkább vadon élő lazacból áll, ezért nem valószínű, hogy e két országból származó importok jelentős hatással bírtak volna a közösségi ipar helyzetére.

(97)

A fenti táblázat arra is rámutat, hogy a chilei importárak a közösségi ipar árszintje fölött voltak a VI-ban, és hogy a tenyésztett lazac árai jelentősen különböztek a harmadik országokban. A Feröer-szigeteki importárak alacsonyabbak voltak a norvég exportáló termelők által meghatározottaknál, de meg kell jegyezni, hogy a Chiléből és a Feröer-szigetekről érkező importmennyiségek az érintett időszak során 7 %-kal, illetve 8 %-kal csökkentek.

(98)

Ezen alakulásokat a fogyasztás alakulásának és a norvégiai dömpingelt importok fényében kell nézni. A fenti (51) preambulumbekezdésben említettek szerint, a fogyasztás az érintett időszakban 15 %-kal nőtt, és a VI során a fogyasztás a 2003-as szint közelében maradt, enyhe, 0,5 %-os csökkenéssel. A fenti (55) preambulumbekezdésben említettek szerint a norvégiai importok körülbelül 35 %-kal emelkedtek az érintett időszakban, és a növekedés 2003-ban és a VI-ban körülbelül 3,1 % volt.

(99)

A fentiekre figyelemmel, ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy a más harmadik országokból a Közösségbe irányuló importok nem lehettek meghatározó okai a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kárnak.

(100)

A tenyésztett lazac fogyasztása a Közösségben 15 %-kal nőtt az érintett időszak során amíg a VI-ban elérte majdnem a 608 000 tonnát. A közösségi ipar részesült a fogyasztásban bekövetkezett növekedésből, és növelte termelését és értékesítési mennyiségét. Nem tekinthető ezért úgy, hogy a fogyasztás alakulása hozzájárult a közösségi ipar által elszenvedett kárhoz.

(101)

Vitatták, hogy az Egyesült Királyságban a fogyasztásban egy állítólagos csökkenés következett volna be, és ez a közösségi termelőknek kárt okozott volna. Az Egyesült Királyság piaca azonban nem különíthető el az átfogó közösségi piactól, és a közösségi piacra a megnövekedett fogyasztás volt a jellemző az érintett időszakban. Míg az összkereslet növekszik, a Közösség bizonyos részében a tenyésztett lazac iránti keresletben bekövetkezett csökkenés nem tekinthető a közösségi ipar megromlott gazdasági helyzete okának. Ezért ideiglenesen megállapították, hogy a fogyasztási rendben bekövetkezett változások nem járultak hozzá a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kárhoz.

12. táblázat

A közösségi ipar exportmennyiségei

(102)

Az közösségi ipar exportszintje változásainak hatását szintén megvizsgálták. Az exportok 150 %-kal emelkedtek. A közösségi piac nehéz helyzetének ismeretében a közösségi ipar igyekezett az exportot növelni, ami azonban nem emelkedett az teljes termelés és értékesítés körülbelül 2 %-ánál többre. Ennélfogva ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy az exportszintben bekövetkezett bármilyen változások nem voltak okai a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kárnak. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a nyereségességre vonatkozó adatok kizárólag a nem kapcsolt közösségi fogyasztók felé történő közösség értékesítésekre vonatkozó adatokon alapulnak.

(103)

Megvizsgálták, hogy a közösségi iparnak kárt okoztak-e a norvég termelőkhöz kapcsolt más EK-beli termelők. A (44) preambulumbekezdésben említettek szerint, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján e társaságok nem kerültek be a közösségi ipar fogalommeghatározásába

(104) Norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt öt közösségi termelő nyújtott be a kérdőívre adott, értelmezhető választ. E termelők a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt közösségi termelők megközelítőleg 54 %-át képviselik. 13. táblázat Értékesítési mennyiség, piaci részesedés, és a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelők nem kapcsolt fogyasztói felé alkalmazott eladási átlagárak 2001 2002 2003 VI EK-beli nem kapcsolt fogyasztók felé történő értékesítések (Tonna) 67 983 71 879 76 175 72 255 Index 100 105 112 106 Piaci részesedés 12,8 % 13,0 % 12,4 % 11,9 % Átlagár (€/kg) 2,90 2,84 2,73 2,76 Forrás: A norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelőknek a kérdőívre adott válaszai

(105)

A fenti táblázat megmutatja, hogy a kérdőívre adott válaszok alapján az öt együttműködő társaság értékesítési mennyiségei az érintett időszak alatt 6 %-kal nőttek, és - közösségi ipar alakulásával általánosságban véve összhangban - árcsökkenésük mértéke körülbelül 5 % volt. Ezen túlmenően azt is megállapították, hogy piaci részesedésük 1 százalékponttal csökkent az érintett időszak során, ami szintén összhangban van a közösségi ipar alakulásával, valamint, hogy eladási áraik a norvég exportáló termelők eladási árszintje felett volt (körülbelül 5 % a VI alatt). Ugyanezen időszakban a norvég exportőrök értékesítéseiket 93 000 tonnával tudták növelni, és piaci részesdést szereztek. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelők gazdasági helyzetében bekövetkezett kár a bejelentés szerint valószínűleg nem volt olyan, mint a közösségi ipar gazdasági helyzete.

(106)

Ennélfogva ideiglenesen úgy tekinthető, hogy a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelők nem járultak hozzá semmiféle jelentős módon a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kárhoz.

(107)

Egy érdekelt fél vitatta hogy a szokásosnál nagyobb írországi halhalandósági arányok és Egyesült Királyságbeli és írországi betegségkitörések 2002-ben és 2003-ban jelentős veszteséget okozhattak a termelésben és az értékesítési mennyiségekben. Ennek ellenére megállapítást nyert, hogy ezek a jelenségek kevés gazdaságra korlátozódtak, és nem bírhattak észlelhető hatással az átfogó számadatokra. A (64) és (69) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint, a közösségi ipar termelése és értékesítési mennyisége az érintett időszakban emelkedett. Ennélfogva ideiglenesen az a következtetés vonható lesz, hogy a szokásosnál magasabb halhalandósági arányok nem voltak okai az anyagilag káros hatásoknak.

(108)

Vitatták, hogy a norvég ipar alacsonyabb termelési költségekkel bír, mint a közösségi termelők és ez, valamint a közösségi termelők sikertelensége a termelési költségek csökkentése tekintetében, előidézője a megnövekedett importoknak és komoly kárnak. A rendelkezésre álló információ alapján megállapították, hogy míg Norvégia bizonyos költségek (pl. gyógyszerek, takarmány, környezetszabályozási költség) tekintetében előnyöket élvez, a közösségi termelők más dolgokkal (pl. munkaerő) szemben részesülnek előnyben. Általánosságban megállapításra került, hogy míg a közösségi termelők jelentős veszteségeket szenvednek a jelenlegi piacon, a norvég termelők ugyanígy járnak, amint az - többek között - a norvég kormányzati adatokból, és a dömpingvizsgálatból kiderül. Ideiglenesen tehát azt állapították meg, hogy az az érv, mely szerint a közösségi termelők a norvég exportőröknél kevésbé hatékonyak nem megalapozott, és ez nem lehet a közösségi ipar kárhelyzetének oka.

(109)

Egy érdekelt fél vitatta, hogy az Egyesült Királyságbeli a környezetvédelmi ellenőrzésekkel és a hal-egészségügyi szabványokkal, a biomassza jóváhagyásával, a gyógyszerek jóváhagyási rendszerével, és a helyiségek jóváhagyásával kapcsolatos szabályozási megszorítások okai a közösségi ipar versenyképessége csökkenésének, és okai a közösségi ipar által elszenvedett komoly kárnak. Nem mutattak be azonban az ezen érveket alátámasztó bizonyítékot, az érveléseket nem fejtették ki, valamint az Egyesült Királyságbeli társaságok vizsgálata sem mutatott rá semmilyen ilyen jelre e tekintetben. E körülmények között, e tényezők nem tekinthetők a közösségi termelők komoly kárának lényeges okozati tényezőinek. Ellenkezőleg, vitatható, hogy a szigorúbb közösségi környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályok növelik a termék vonzóságát a modern fogyasztók szemében.

(110)

A fentiek alapján ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy van okozati összefüggés a dömpingelt importok és a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kár között. E következtetés azon a tényen alapul, hogy a Norvégiából származó dömpingelt importok mennyisége és piaci részesedése jelentősen emelkedett, amely importok árát jelentősen a közösségi ipar árai alatt kínálták. Ezen túlmenően feltűnő időbeli egybeesés van a dömpingelt importok csökkenő árán elért éles emelkedése és a közösségi ipar pénzügyi helyzetének a közösségi ipar veszteségteremtő helyzetéhez vezető romlása között.

(111)

Nem találtak más olyan tényezőt, amely jelentős módon érinthette volna a közösségi ipar helyzetét. Ideiglenesen azt a következtetést is levonták, hogy a harmadik országokból a Közösségbe irányuló importok nem lehettek meghatározó okai a közösségi ipar által elszenvedett vagyoni kárnak.

(112)

Az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a károkozó dömpingre vonatkozó következtetés ellenére léteztek-e olyan kényszerítő okok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezethettek, hogy nem szolgálná a Közösség érdekét az érintett országból származó importok ellen a dömpingellenes intézkedések bevezetése. A közösségi érdek meghatározása a különböző érintett érdekek - pl. a közösségi ipar, az importőrök/kereskedők/feldolgozók/felhasználók, valamint az érintett termék fogyasztói érdekeinek - értékelésén alapult. A Bizottság kérdőívet küldött különösen a közösségi ipar, a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelők, az importőrök, a feldolgozók, a felhasználók, az érintett termék beszállítói, és a fogyasztói szervezet számára.

(113)

A közösségi ipar a Norvégiából származó tenyésztett lazac alacsony árú importjaitól szenvedett. A dömpingellenes intézkedések tényleges elfogadására irányuló célkitűzés az, hogy helyreállítsák a tisztességes versenyt a közösségi piacon a közösségi ipar és norvég exportáló versenytársaik között. A közösségi ipar által elszenvedett kár jellegének ismeretében úgy vélik, hogy - intézkedések hiányában - a közösségi ipar helyzetében bekövetkező további romlás elkerülhetetlen. Az intézkedések elfogadásának hiánya - szem előtt tartva az érintett időszak során felmerült veszteségeket - nagyon valószínű, hogy további károkat, és középhosszú távon potenciálisan az ipar eltűnését fogja előidézni. Ennélfogva a VI-ben tett megállapítások alapján a közösségi ipar helyzete veszélyben van, kivéve, ha a dömpingelt import árak jelenlegi alacsony szintjét helyre nem hozzák. Ezt támasztják alá a közelgő csődbemenetelekről szóló folyamatos jelentések is.

(114)

A közösségi ipar a legutóbbi évek során jelentős erőfeszítéseket tett e piacon a versenyképessége növelésére. A közösségi lazactermelés fő területei Skóciában és Írországban találhatók, ahol megfelelő feltételek léteznek. A lazactenyésztő közösségi ipar szerkezetében jelentős változások mentek végbe az elmúlt évek során egy, a kevesebb, és nagyobb társaságok felé tartó folyamattal. Számos kisebb termelő vagy felhagyott a vállalkozással, vagy eladta vállalkozását az e termelőhelyeken befektető más közösségi termelőknek. A közösségi ipart alkotó számos társaság tett lépéseket hatékonysága növelésére, és költségei csökkentésére a megnövekedett versennyel szemben, pl. az egy évnél idősebb lazacok nevelésével, a takarmányozási eszközök javításával, és a takarmány vásárlására irányuló közös megállapodások megkötésével. Ez lehetővé tette a társaságok számára, hogy növeljék vásárlóerejüket a beszállítókkal szemben. Ugyanakkor számos, a közösségi ipart alkotó társaság kötött a közös forgalmazásra és termelésük értékesítésre vonatkozó megállapodásokat. Ez erősíteni fogja piaci helyzetüket.

(115)

Ha azonban dömpingellenes intézkedéseket hoznak, azok újra megteremtik a tisztességes kereskedelmi feltételeket, és garantálják a közösségi ipar által az elmúlt években tett erőfeszítéseket. E feltételek mellett a közösségi ipar képes lesz továbbra is a tenyésztett lazac életképes termelője maradni. Az intézkedések legfőbb hatása az lesz, hogy a közösségi ipar költség alatt történő értékesítése megszűnik. Ennek ellenére - a többi kínálati forrásra tekintettel - a közösségi iparnak csak igen korlátozott lehetősége van az áremelésre. Helyzetüket főként a megnövekedett értékesítési mennyiségekkel és az ebből következő megnövekedett méretgazdaságossággal tudnák helyreállítani. Ezen túlmenően a vállalkozásra vonatkozó befektetői bizalom vissza fog térni, és a piac stabillá fog válni.

(116)

Ennek megfelelően ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedések elfogadása a közösségi ipar érdekét szolgálná.

(117)

A közösségi termelők legnagyobb beszállítóinak (mint például az egy évnél idősebb lazac- és a takarmánytermelők) érdeke is, hogy erős és előre megjósolható kereset legyen tisztességes árú termékük iránt, amely lehetővé teszi számukra az ésszerű nyereség realizálását. Ha a közösségi ipar helyzete nem javul, sok az egy évnél idősebb lazac termelőinek kell majd csökkentenie értékesítéseit, valamint nyereségességét, és néhány esetben veszélybe kerülhet a kereskedés folytatására irányuló képességük. Ugyanez vonatkozik a takarmánytermelőkre. Ennélfogva az egy évnél idősebb lazac termelői és a takarmánytermelők érdeke a dömpingellenes intézkedések meghozatala.

(118)

A norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelőkre vonatkozó intézkedések hatásának értékelése érdekében, kérdőíveket küldtek az érintett terméket a közösségi piacon előállító ismert társaságok számára. Öt társaság küldött értékelhető válaszokat.

(119)

E társaságok közel 738 embert alkalmaztak a lazaccal kapcsolatos tevékenységek vonatkozásában a VI-ban, és 250 millió eurót meghaladó árbevételt értek el. E termelők vagy nem fejtették ki álláspontjukat vagy ellenezték az intézkedések bevezetését.

(120)

A (104) preambulumbekezdésben említettek szerint e társaságok is szenvedtek a norvég exportáló termelők által okozott árleszorítástól. Emlékeztetni kell arra, hogy a norvég exportőrökhöz/importőrökhöz kapcsolt együttműködő termelők 6 %-kal vagy körülbelül 4 200 tonnával növelték értékesítési mennyiségeiket, de még így is veszítettek piaci részesedésükből. Ugyanakkor a norvég exportőröknek sikerült értékesítéseiket 93 000 tonnával növelniük, és piaci részesedést szereztek. Ennélfogva úgy vélhető, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése szintén javítani fogja a norvég termelőkhöz/importőrökhöz kapcsolt EK-beli termelők gazdasági helyzetét.

(121)

A dömpingellenes intézkedések helyre fogják állítani a tisztességes kereskedelmi feltételeket, és ezáltal azok e termelők érdekeit szolgálják.

(122)

Az intézkedések megtételének vagy meg nem tételének az importőrökre és feldolgozókra kifejtett hatásának értékelése érdekében kérdőíveket küldtek az érintett termék ismert importőreinek és feldolgozóinak a közösségi piac. A Bizottság az importőrök, feldolgozók és felhasználók különböző szervezeteit is értesítette a vizsgálat megkezdéséről. Jónéhány szervezet ismertette véleményét.

(123)

Megállapították, hogy az importőr és feldolgozó (felhasználó) általában egy és ugyanaz, és ténylegesen sokuk kapcsolódik a Közösségen kívüli - különösen norvég - exportáló termelőkhöz. 8 importőr/feldolgozó/felhasználó küldött értelmezhető választ. E társaságok a Norvégiából származó a VI alatti összes behozatal körülbelül 9 %-át, és a fogyasztás 6 %-át képviselték. Ennélfogva adataik jelzésértékűek voltak, de közel sem biztos, hogy azok teljesen reprezentatívak az egész felhasználóipar tekintetében.

(124)

Az importőrök és feldolgozók hangsúlyozták, hogy bármilyen áremelkedés növeli a költségalapjukat, csökkenti az értékesítésüket és nyereségességüket, valamint munkahelyek elvesztéséhez, sőt a piacról történő kivonuláshoz vezethet. Vitatták azt is, hogy a halfeldolgozó ágazatban történő alkalmazás magasabb, mint a haltenyésztő iparban, és hogy néhány esetben az alacsony foglalkoztatású területeken foglalkoztatást biztosít.

(125)

E tekintetben megállapították, hogy az importőröknek és feldolgozóknak elképzelhető, hogy magasabb árakat kell fizetniük, ha továbbra is norvég árut vásárolnak, mert dömpingellenes vámot kellene fizetniük. Ennek ellenére nem kell viselniük az összes áremelkedést, mert valószínű, hogy valamilyen mértékben átháríthatják az értékesítési lánc további szakaszaira és a fogyasztókra az áremelkedést.

(126)

A feldolgozóknál felmerült legfőbb költségek nyersanyag- és alkalmazotti költségek. Igaz, hogy a nyersanyagárak emelkedése növelné a feldolgozás költségeit. A három leginkább értelmezhető válasz alapján megállapították, hogy a tenyésztett lazac a teljes előállítási költség 54 %-át képviseli. E feldolgozók a VI során tenyésztett lazacot mind a Közösségben (a vételek 15 %-ában) mind pedig Norvégiából (a vételek 83 %-ában) vásároltak. Ennélfogva az a következtetés vonható le, hogy teljes költségük körülbelül 45 %-át vám fogja terhelni. Ebben az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy az importőrök és feldolgozók által nyújtott információk alapján a nyersanyagköltségek 14 %-a csökkent az érintett időszakban. A VI során 9,1 százalékponttal olcsóbb volt, mint 2001-ben. Ugyanakkor az általuk nyújtott információ azt mutatja, hogy értékesítési áraik - a VI felé haladva csökkenő tendenciával - 2002-ben és 2003-ban nagyjából ugyanazok maradtak. Ennek ellenére a felhasználók e tekintetben történő alacsony együttműködési szintjének köszönhetően a tapasztalati alap igen korlátozott, és óvatosnak kell lenni a felhasználóipar vonatkozásában tett következtetések levonásakor. Meg kell azt is jegyezni, hogy csak két társaság számolt be nyereségességről.

(127)

Az alkalmazás tekintetében - a kérdőívekre kapott válaszoknak megfelelően - elmondható, hogy a halfeldolgozó ágazatban körülbelül 3 400 munkást alkalmaztak a Közösségben, noha ezeknek csak kis része volt érintett a tenyésztett lazac feldolgozásában. Nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy a lehetséges intézkedések a közösségi alkalmazási szint csökkenéséhez vezetnének.

(128)

Ennélfogva a valószínűleg az importőrök/feldolgozók/felhasználók által elszenvedett hátrányok nem tekinthetők úgy, mint amelyek súlyosabbak a közösségi termelőknél a dömpingellenes intézkedések következményeként várhatóan növekvő előnyöknél, amely intézkedések a szükséges minimumnak tekinthetők az elszenvedett súlyos kár orvoslása, valamint a közösségi termelők helyzete további súlyos romlásának megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a többi harmadik országbeli beszerzési források továbbra is rendelkezésre állnak.

(129)

Mivel az érintett termék a fogyasztói termék a Bizottság tájékoztatta a különböző fogyasztói szervezeteket a vizsgálat megkezdéséről. Egy féltől kapott választ arra vonatkozóan, hogy a lazac jótékony hatásait széles körben elismerik, és hogy az árak mesterséges növelése a helyes táplálkozási szokásokat nehezebbé tenné a fogyasztók számára, és károsítaná a tenyésztett lazac importőrei, feldolgozói és a kiskereskedők gazdasági életképességét. Azt is állították, hogy az intézkedések megakadályozhatják az importban, és abban, hogy továbbra is fagyasztott tenyésztett lazacot árusítsanak. Kifejezték aggodalmukat atekintetben is, hogy a tenyésztett lazac árainak emelkedése azt kevésbé megengedhetővé tenné, és elfojtaná a piaci növekedést azokban a tagállamokban, ahol alacsonyabb az egy főre jutó átlagos bruttó hazai termék (GDP).

(130)

Úgy vélik, hogy ha dömpingellenes intézkedéseket vetnek ki, a gazdasági szereplők továbbra is korlátlan mennyiségben fognak hozzájutni az importokhoz, jóllehet tisztességes árakon. Továbbá - a feldolgozott lazactermékek teljes halgazdasági és kiskereskedelmi árai közötti különbözetek nagyságára is figyelemmel - úgy tekinthető, hogy nem valószínű, hogy az intézkedések anyagi hatással lennének a kiskereskedelmi árakra, tekintettel arra, hogy nem valószínű, hogy a teljes áremelkedést a fogyasztókra fogják hárítani. A fogyasztókra gyakorolt hatás ennélfogva minimálisnak tekinthető. Ezen túlmenően a veszteséget előidéző árszintek valószínűleg nem tarthatók fent közép-, illetve hosszú távon. A fogyasztók érdekét úgy tűnik, hogy leginkább általánosságban a stabil árak és a fenntartható piac szolgálja.

(131)

A fenti tények és megfontolások alapján ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy nincs kényszerítő indok a dömpingellenes vámok ki nem vetésére vonatkozóan.

(132)

A dömping, a kár, az okozati összefüggés, és a közösségi érdek tekintetében elért ideiglenes következtetések ismeretében elmondható, hogy ideiglenes intézkedéseket kell tenni a dömpingelt importok által a közösségi iparnak okozott további károk megelőzése érdekében.

(133)

Az ideiglenes intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe kell venni mind a megállapított dömpingkülönbözetet, és a közösségi ipar által észlelt kár elhárításához szükséges vám összegét.

(134)

Az ideiglenes intézkedések az ahhoz elegendő szinten kell kivetni, hogy elhárítsák az ilyen importok által okozott kárt, a megállapított dömpingkülönbözet meghaladása nélkül. A károkozó dömping hatásainak kiküszöböléséhez szükséges vám összegének kiszámításakor úgy vélték, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie a közösségi ipar számára, hogy fedezze előállítási költségeit, és olyan általános adó előtti nyereséget érjen el, amelyet az ágazat egy ilyen típusú ipara ésszerűen rendes versenyfeltételek között - azaz dömpingelt importok hiányban - a hasonló termék közösségi értékesítéseivel elérne. Ezen az alapon kiszámítottak egy nem károkozó árat a hasonló termék közösségi ipara tekintetében. A nem károkozó árat ideiglenesen az árbevételen realizált 7,2 %-os nyereségkülönbözetnek az előállítási költséghez történő hozzáadásával érték el. E nyereségkülönbözetet ideiglenesen a 2001-es év során elért nyereség alapján állapították meg, és az egy olyan szigorú minimum, amelynek elérését a közösségi ipar a károkozó dömping hiányában elvárhatná. Ezt a kérdést az ideiglenes intézkedések meghozatala után, és az érdekelt felek további észrevételeinek kézhez vételét követően tovább fogják vizsgálni.

(135)

A szükséges áremelést - az alákínálásra vonatkozó számítások során megállapított - súlyozott import átlagárnak a közösségi ipar által a közösségi piacon értékesített termékek nem károkozó árának átlagával való összehasonlítás alapján határozták meg. Az ezen összehasonlításból származó bármilyen különbséget az átlag import CIF-érték százalékában fejezték ki.

(136)

A fentiek tükrében úgy vélték, hogy ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözet szintjén, de az - az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban - nem lehet magasabb a fent kiszámított kárkülönbözetnél.

(137)

Az ebben a dokumentumban társaságonként meghatározott dömpingellenes vámtételeket a jelen vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Ezért azok a vizsgálat során az e társaságok tekintetében észlelt helyzetet tükrözik. TE vámtételeket (a "minden más társaságra" alkalmazandó országszintű vámmal ellentétben) kizárólag az érintett országból, és az e társaságok, és így az említett, meghatározott jogalanyok által termelt termékek importjaira kell alkalmazni. Bármely más, az e dokumentum rendelkező részében névvel és címmel külön nem említett társaság - beleértve a külön említettekhez kapcsolt jogalanyokat - által termelt importált termékek nem részesülhetnek ezen előnyökből, és azokra a "minden más társaságra" alkalmazandó vámtétel vonatkozik.

(138)

Az e társaságspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármilyen kérelmet a Bizottsághoz ( 8 ) kell címezni (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást, vagy új termék vagy értékesítési egységek létrehozását követően), minden lényeges, és különösen a társaságnak a termeléshez kapcsolódó tevékenységeiben bekövetkezett módosításokra, például az ilyen névváltozáshoz vagy a termelésben és értékesítési egységben bekövetkező változáshoz kapcsolódó hazai és exportértékesítésekre vonatkozó információval együtt. A Bizottság adott esetben - a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően - a rendeletet az egyedi vámtételekből részesülő társaságok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítani fogja.

(139) A fentiek alapján a tonnánkénti külön vámtételben kifejezett ideiglenes vámtételek a következők: Társaság Dömpingkülönbözet Kárkülönbözet Dömpingellenesvám Marine Harvest AS, Norway 21,9 % 15,3 % 15,3 % Fjord Seafood Norway AS 37,7 % 13,5 % 13,5 % Pan Fish Norway AS 25,4 % 16,1 % 16,1 % Stolt Sea Farm AS 13,9 % 14,2 % 13,9 % Follalaks AS 24,5 % 27,7 % 24,5 % Nordlaks Oppdrett AS 6,8 % 14,6 % 6,8 % Hydrotech AS 21,9 % 15,3 % 15,3 % Grieg Seafood AS 22,9 % 17,2 % 17,2 % Súlyozott átlag 22,5 % 16,0 % 16,0 % Maradványkülönbözet 37,7 % 27,7 % 24,5 %

(140)

A helyes igazgatás érdekében meg kell határozni egy olyan időszakot, amelyen belül azok az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított időn belül jelentkeztek írásban ismertethetik véleményüket, és meghallgatást kérhetnek. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az e rendelet céljából kivetett vámokra vonatkozó ténymegállapítások ideiglenesek, és azokat esetleg felül kell bírálni a végleges vám kivetése céljából,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Az ex 0302 12 00, ex 0303 11 00, ex 0303 19 00, ex 0303 22 00, ex 0304 10 13 és ex 0304 20 13 KN-kód alá tartozó, Norvégiából származó tenyésztett lazacra (a vadon élő kivételével), függetlenül attól, hogy filézett-e vagy sem, akár friss, hűtött vagy fagyasztott (a továbbiakban: tenyésztett lazac) ideiglenes dömpingellenes vámot vetnek ki.

(2) A vadon élő lazac nem tartozik az ideiglenes dömpingellenes vám hatálya alá. E rendelet alkalmazásában a vadon élő lazac az, amelyik tekintetében a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadásának helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai az érdekelt felek által nyújtott megfelelő dokumentumok révén meggyőződtek arról, hogy azt az Atlanti- vagy Csendes-óceánból, vagy a dunai folyamokból halászták.

(3) Az ideiglenes dömpingellenes vám összege megegyezik a (4) bekezdésben megállapított minimumimportár és a vámkezelés előtti közösségi határparitáson számított ár közötti különbséggel, amennyiben ez utóbbi magasabb, mint az előbbi. Nem kell vámot beszedni, amennyiben a közösségi határparitáson számított nettó ár ugyanaz, vagy magasabb, mint a (4) bekezdésben megállapított megfelelő minimumimportár.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában az alábbi minimumimportár alkalmazandó a termék nettó kilogrammsúlyára:

(5) Az (1) bekezdésben említett termék Közösségben történő szabad forgalomba bocsátására az ideiglenes vám összegével egyenértékű biztonsági rendelkezés vonatkozik.

(6) Azokban az esetekben, amikor az áruk sérültek, mielőtt szabad forgalomba kerülnének, és ezért a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árarányosításra kerül a vámérték meghatározásához a 2454/93/EGK bizottsági rendelet ( 9 ) 145. cikke alapján, a dömpingellenes vám összege, amelyet a fenti (4) bekezdés szerint számítanak ki, olyan százalékos arányban csökkentendő, ami megfelel a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár arányosításának.

(7) Hacsak másképp nem határozzák meg, a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

A 384/96/EK tanácsi rendelet 20. cikkének sérelme nélkül az érdekelt felek kérhetik azon lényeges tények és megfontolások felfedését, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták, írásban ismertethetik véleményüket, és a Bizottság őket szóban a rendelet hatályba lépésétől számított 30 napon belül meghallgathatja.

A 384/96/EK rendelet 21. cikkének (4) bekezdése értelmében az érintett felek megjegyzéseket tehetnek e rendelet alkalmazása tekintetében annak hatályba lépésétől számított egy hónapon belül.

3. cikk

Ez a rendelet 2005. április 27-ig lép hatályba.

E rendelet 1. cikkét 2006. január 22-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

( 1 ) HL L 56., 1996.3.6., 1. o., a legutóbb a 461/2004/EK rendelettel (HL L 77., 2004.3.13., 12. o.) módosított rendelet.

( 2 ) HL L 349., 1994.12.31., 53. o.

( 3 ) HL L 67., 1994.3.10., 89. o.

( 4 ) HL L 33., 2005.2.5., 8. o.

( 5 ) A Hivatalos lap 4-ik oldalán található.

( 6 ) HL C 261., 2004.10.23., 8. o.

( 7 ) Az EHE-t (WFE - whole fish equivalent) gyakran határozzák meg az olyan hal súlyaként, amelyet kiéheztettek, és a vágás után kivéreztettek.

( 8 ) Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság, B. Igazgatóság, B-1049 Brüsszel, Belgium.

( 9 ) HL L 253., 1993.10.11., 1. o.