EH 2009.1951 A kiskorú által kötött tartási szerződés relatív semmisségére alapított érvénytelenség elhatárolása a létre nem jött szerződéstől [Ptk. 13/B. §, 215. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 25. §].
Pertörténet:
Nyírbátori Járásbíróság P.20193/2007/17., Nyíregyházi Törvényszék Pf.20393/2008/3., Kúria Pfv.21307/2008/5. (*EH 2009.1951*)
***********
A 2005. március 24-én elhunyt K. M.-né örökhagyónak a felperes és a II. rendű alperes a törvényes öröklésre jogosult gyermeke.
Az örökhagyó 2002. november 19-én tartási szerződést kötött a II. rendű alperes gyermekével, az I. rendű alperessel (unokájával).
E szerződésben a tartásra kötelezett (I. rendű alperes) vállalta, hogy a jogosultat élete végéig eltartja, betegségében ápolja és gondozza, halála esetén pedig illő módon eltemetteti. E tartási kötelezettséget mindaddig, amíg a kötelezett arra személyileg és vagyonilag nem lesz alkalmas, a törvényes képviselő szülők vállalták teljesíteni.
A tartásra jogosult ennek ellenében - haszonélvezeti jogának fenntartásával - a p.-i 418. hrsz. alatti házasingatlan 1/2 részét, valamint a penészleki 417. hrsz.-ú ingatlan 5/4-ét, minden ingó vagyonát és készpénzét az I. rendű alperesre átruházta.
A szerződésben megállapították, hogy a jogosult szoros tartásra és gondozásra még nem szorul. Az eddigi gondoskodási kötelezettséget is a tartásra kötelezett szülei teljesítették. Rögzítették, hogy amikor a szoros tartás és gondozás indokolt lesz, azt a szülők saját költségükön teljesítik.
A szerződést a tartásra jogosult és az I. rendű alperes szülei mint törvényes képviselői írták alá.
A szerződés alapján a tulajdonváltozás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.
A felperes keresetében - egyebek mellett - annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó és az I. rendű alperes között a tartási szerződés - a Ptk. 215. §-ában írtak szerint - nem jött létre.
Állította, hogy az alperesek tartási kötelezettségüket egyébként sem teljesítették. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, majd törvényes öröklés jogcímén tulajdonjoga megállapítását.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a tartásra jogosultról igényei szerint gondoskodtak, az ő kívánsága volt, hogy minden ingó és ingatlana az I. rendű alperesé legyen és a jogügyletet ne lehessen megtámadni. Előbb ajándékozási szerződést kívánt kötni, majd ügyvéd tanácsára kötötték a perbeli tartási szerződést.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a tartásra jogosult magáról élete végéig képes volt gondoskodni, de a II. rendű alperes és házastársa a tartási szerződés szerinti kötelezettségeket teljesítették: rendszeresen látogatták, részére a nagy bevásárlásokat elvégezték, a lakóházhoz tartozó kert művelésében neki besegítettek. Szoros tartásra a jogosult egy alkalommal szorult, amikor 2004-ben a lábát törte.
Az I. rendű alperes 2006-ban a tartási szerződés utólagos jóváhagyását kérte, melyet a gyámhivatal határozatával elutasított. A határozat indokolása szerint "az elhalt szülő meghallgatása nélkül a gyámügyi eljárásban nem volt tisztázható, hogy megvalósultak-e a tartási szerződésben foglaltak".
Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása szerint a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint a szülő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a gyermek által kötött tartási vagy életjáradéki szerződésre vonatkozik.
A szerződő felek a gyámhivatal jóváhagyását a szerződés megkötésekor nem szerezték be, az utólagos jóváhagyást pedig a gyámhivatal a kiskorú érdekeivel ellentétesen utasította el.
Megállapította, hogy a törvényes képviselők a tartási kötelezettséget az eltartó igényeinek megfelelően teljesítették, ellene az eltartottnak kifogása nem volt, a felperes pedig nem jogosult annak megítélésére, hogy a szerződésszerű teljesítés megtörtént-e.
A bíróság utalt továbbá a Ptk. 13/B. § (1) bekezdésére, mely szerint a korlátozott cselekvőképességen és cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Tényként állapította meg: a kiskorúnak juttatott vagyon értéke pozitív, a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítését a szülők vállalták és teljesítették. Az I. rendű alperesnek a szerződésből csak előnye származott, érdekének is az felel meg, hogy a szerződés alapján a tartásra jogosult vagyonát megszerezze.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak kifejtett indokaival egyetértett, az ítélet indokolását azonban kiegészítette. Megállapította, hogy a perbeli tartási szerződés olyan három pólusú szerződés, amelyben a tartásra jogosult és tartásra kötelezett mellett a kiskorú szülei is résztvettek és a szerződés alapján a jogszerző kiskorú helyett szülei vállalták a tartási kötelezettségek teljesítését saját költségükön.
A szerződésben a törvényes képviselő szülők az I. rendű alperes képviseletében olyan kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozatot nem tettek, amely magát a kiskorút érintené és emiatt annak érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása lenne szükséges. Ezért - szerinte - a Ptk. 13/B. § (1) bekezdése és 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint a perbeli tartási szerződésbe foglalt szülői jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhivatal hozzájárulása nem volt szükséges.
A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy téves a felperes álláspontja, mely szerint a tartási szerződés a Ptk. 215. § (1) bekezdése alapján - gyámhivatali jóváhagyás beszerzésének elmulasztása miatt - létre sem jött. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az utólagos jóváhagyás iránti kérelmet elutasító jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt az alperesek a törvényes határidőn belül nem indítottak pert.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének való helytadás és az alperesek perköltségben való marasztalása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés h) pontját sérti. Kifejtette, hogy a szerződést az I. rendű alperes szülei törvényes képviselőként írták alá, a szerződés nem hárompólusú, a kiskorú nevében vagy helyette a szülők tartási kötelezettséget nem vállaltak és nem teljesítettek. A gyámhivatal a teljesítést kiemelten vizsgálta, de azt megállapítani nem tudta. A szerződés gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött és ebben a vonatkozásban nincs eltérő jogértelmezésnek helye.
Előadta továbbá, hogy a perben semmisségre nem hivatkozott, keresetét a Ptk. 215. §-ára alapította. Érvelése szerint a gyámhivatal határozatának törvényessége csak közigazgatási perben lett volna felülvizsgálható, s mivel az alperesek bírói utat nem vettek igénybe, az elutasító határozat változatlanul hatályos.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perbeli tartási szerződés az I. rendű alperes és nagyanyja között jött létre, melyet a kiskorú I. rendű alperes nevében eljáró szülei mint törvényes képviselők írtak alá.
A szerződésben foglalt megállapodás szerint az I. rendű alperes vállalt tartási, gondozási és eltemettetési kötelezettséget. A szülők pedig mindaddig, "amíg a kötelezett arra személyileg és vagyonilag nem lesz alkalmas, a tartási kötelezettség teljesítését vállalták".
E szerződéses rendelkezéseket a Ptk. 207. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozati elvet is figyelembe véve, a szavak általános jelentése és nyelvtani értelme szerint nem lehet akként értelmezni, hogy az adott esetben nem a kiskorú kötött tartási szerződést, továbbá hogy a törvényes képviselőket mint szerződő feleket tartási kötelezettség terhelte volna. A törvényes képviselők a saját nevükben a kötelemben nem vettek részt, mindössze átmeneti időtartamra - "amíg a kötelezett arra személyiség és vagyonilag nem lesz alkalmas" - vállalták a szerződés alapján az I. rendű alperest terhelő tartási kötelezettség teljesítését. Nem minősül ezért a perbeli szerződés a Ptk. 233. § (1) bekezdés szerinti harmadik személy javára vagy harmadik személy érdekében kötött szerződésnek sem, és téves a jogerős ítélet abban a részében, hogy az adott esetben olyan három pólusú szerződés megkötésére került sor, amelyben a törvényes képviselő szülők az I. rendű alperes képviseletében saját tartási kötelezettséget vállaló jognyilatkozatot tettek.
Mivel az előzőek értelmében az állapítható meg, hogy a kiskorú I. rendű alperes kötött tartási szerződést és a szerződés megkötésénél törvényes képviselőként a szülei jártak el, a szülők jognyilatkozatának érvényességéhez a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint a gyámhivatal hozzájárulására szükség volt. Téves és jogszabályt sért a másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja.
Helytálló a felperes előadása arra vonatkozóan, hogy keresetét nem a szerződés semmisségére alapította, annak jogalapjául ugyanis a Ptk. 215. § (1) bekezdését jelölte meg.
Tévedett ezért mindkétfokú bíróság abban, hogy a keresetet a Ptk. 13/B. § (1) bekezdésében írt relatív semmisség szabálya alapján is elutasítandónak ítélte. A Ptk. 13/B. § az élők közötti jogügyletekre vonatkozóan a teljes belátási képességgel nem rendelkező személyek védelmében akként rendelkezik, hogy az ez okból fennálló érvénytelenségre csak a szerződéskötésben részt vevő egyik fél hivatkozhat, de csak akkor, ha a megkötött szerződés a teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személy érdekeinek nem felel meg.
A felperes (törvényes örökösi minőségében) keresetében nem azt állította, hogy a szerződés létrejött, de a célzott joghatás kiváltására azért nem alkalmas, mert az egyik szerződő fél cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes volt. Azt állította, hogy a szerződés létre sem jött.
A Ptk. 215. § (1) bekezdése szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek jognyilatkozataikhoz kötve vannak. A (2) bekezdés értelmében a beleegyezés, illetőleg jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre.
A törvényes képviselők által az I. rendű alperes nevében kötött tartási szerződéshez - a szülők jognyilatkozatának érvényességéhez - a gyámhatóság jóváhagyására szükség lett volna. Okkal hivatkozott ezért a felperes arra, hogy ennek hiányában - mivel a jóváhagyást a szerződő felek nem kérték meg, majd az utólagos jóváhagyást a gyámhivatal jogerősen elutasította, és e határozatnak közigazgatási perben való megváltatására sem került sor - a szerződés nem jött létre.
A fent kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a felperes keresetét téves jogalapon utasították el.
A Ptk. 215. § (3) bekezdése szerint beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán a létre nem jött szerződés alapján alkalmazandó érvénytelenségi jogkövetkezmények levonásához szükséges tényállást nem tárták fel, a per eldöntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel megállapította a kereset jogalapjának fennállását.
A folytatódó eljárásban - az elsőfokú bíróságnak - a szükséges és a felek által felajánlott további bizonyítási eljárás eredményeként kell az érvénytelenség jogkövetkezményeit levonni és érdemben dönteni a felperes törvényes öröklésre alapított kereseti kérelme tárgyában.