508/D/1995. AB határozat
alkotmányjogi panasz ügyében folytatott eljárásban
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz ügyében folytatott eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a már hatályban nem lévő, a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987. (X. 12.) MT rendelet alkotmányellenességének megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazásának megtiltására vonatkozó alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
Az indítványozó az ellene indult adóigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során meghozott, és számára 1995. május 25-én kézbesített jogerős ítélettel elbírált ügyében 1995. május 29-én alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybírósághoz.
Indítványában kifejtett álláspontja szerint az ügyében alkalmazásra került, a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló, - időközben már hatályon kívül helyezett - 39/1987. (X. 12.) MT rendelet azért alkotmányellenes, mert adókötelezettséget állapít meg rendeleti szinten, holott a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. § c) pontja szerint a gazdasági rendre vonatkozó intézkedéseket törvényben kell szabályozni.
Az indítványozó azt állítja, hogy az ügyében alkalmazott MT rendelet 11. § (2) bekezdése, amely az érvényesített adókedvezmény utólagos visszavonását alapozza meg, adó megfizetésére való kötelezés, s ezt a jogalkotás törvényes rendjét sértő módon nem törvényben szabályozták.
Arra pedig, hogy ilyen rendelkezést a Minisztertanács meghozzon, felhatalmazása sem volt. Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 66. § (2) bekezdése ugyanis csak a pénzügyi törvény végrehajtására és nem a fenti körben való szabályozásra adott a Minisztertanácsnak felhatalmazást. Mindez sérti az Alkotmány rendelkezéseit az indítványozó szerint.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
A jogalkotás hierarchiájára, valamint a törvényi felhatalmazásokra vonatkozó alkotmányossági kérdésekkel az Alkotmánybíróságnak számos határozata foglalkozik. Így különösen az 54/1994. (XI. 4.) AB hat. (ABH 1994. 289-295.) vagy az 1117/B/1993. számú határozatok.
Az ezekben kifejtett következetes alkotmánybírósági álláspont szerint az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a megalkotásuk időpontjában jogforrási hierarchia szempontjából nem alkotmányellenes, ám a későbbiek folytán alkotmányossági szempontból aggályossá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályok alkotmányellenességét kizárólag e formai alkotmánysértés címén megállapítsa. Ez vonatkozik mind a felhatalmazó, mind a felhatalmazás alapján kiadott jogszabályokra is.
Az indítvánnyal érintett jogszabály keletkezésekor nem volt alkotmányi előírás arra nézve, hogy adófizetési kötelezettséget csak törvényben lehet megállapítani.
A sérelmezett 39/1987. (X. 12.) MT rendelet keletkezésekor még a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény sem volt hatályban.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény Minisztertanács részére adott felhatalmazásának, így a sérelmezett rendelet kiadásának az akkor hatályos jogszabályok alapján nem volt akadálya. Ezek csak az Alkotmány 1989. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása után kerültek szembe az ekkor beiktatott 70/I. § rendelkezéseivel.
Mivel az indítványozó alkotmányjogi panaszában a 39/1987. (X. 12.) MT rendelettel, illetve annak 11. § (2) bekezdésével összefüggésben a jogalkotási hierarchiára vonatkozó formai alkotmányellenességen túl más, tartalmi kifogást nem jelölt meg, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1996. január 26.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró