401/B/1996. AB határozat

Budapest Főváros XVII. Kerületi Önkormányzatának a vásárcsarnokokról és a piacokról szóló, a 12/1997. (II. 28.) rendelettel módosított 26/1995. (VI. 16.) rendelete 6. § (4) bekezdése, 10. § (1) és (2) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XVII. Kerületi Önkormányzatának a vásárcsarnokokról és a piacokról szóló, a 12/1997. (II. 28.) rendelettel módosított 26/1995. (VI. 16.) rendelete 6. § (4) bekezdése, 10. § (1) és (2) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Budapest Főváros XVII. Kerületi Önkormányzatának a vásárcsarnokokról és a piacokról szóló, a 12/1997. (II. 28.) rendelettel módosított 26/1995. (VI. 16.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6. § (4) bekezdése, 10. § (1) és (2) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt előírásai felhatalmazás nélkül, a Ptk. irányadó rendelkezéseivel ellentétesen határozzák meg a bérleti szerződés egyes elemeit, ezért azok sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

Az indítványozó szerint az Ör. 6. § (4) bekezdése az írásbeli alak nélkül létrejött bérleti szerződéseket az Ör. hatálybalépésével egyidejűleg megszüntette, és a rendeletnek megfelelő más tartalmú szerződés megkötését írja elő, amely ellentétes a Ptk. 216. § (1) bekezdésével. A piacon ugyanis számos kereskedő évek óta tartósan használta az önkormányzat tudtával, külön írásbeli szerződés nélkül is a bérelt területet, és fizette az önkormányzat által előírt bérleti díjat.

Az Ör. 10. § (1) és (2) bekezdése és annak 2. sz. melléklete felhatalmazás nélkül szabályozza az önkormányzat tulajdonában álló piacon a bérleti díj, illetve helypénz mértékét, emiatt a piacokon évek óta üzlethelyiséget vagy területet tartósan bérlők szerződésben megállapított bérleti és használati díját meg kell változtatni. A Ptk. 226. § (2) bekezdése szerint csak jogszabály változtathatja meg kivételesen a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát, az Ör. pedig a bérleti jogviszony szempontjából a Ptk. 685. § a) pontja értelmében nem minősül jogszabálynak.

II.

Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz. A 44/A. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az önkormányzat képviselő-testülete feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkothat.

A Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. A 217. § (1) bekezdése kimondja, hogy jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat.

A Ptk. 226. § (1) bekezdése alapján jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. E § (2) bekezdése szerint pedig jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat.

A Ptk. 685. § a) pontja értelmében e törvény alkalmazásában jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)-(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály.

2. Az Ör. preambuluma szerint az önkormányzat e rendeletét az Ötv. 16. § (1) bekezdése és 80. § (1) bekezdése, valamint a vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Kr.) foglalt felhatalmazás alapján alkotta meg.

Az Ör. 6. § (1) bekezdése alapján a piacon csak helyhasználati engedély alapján és a kijelölt helyen szabad árusítani. E § kifogásolt (4) bekezdése szerint a helyhasználat lehet határozott és határozatlan idejű. A tartós helyhasználathoz írásbeli engedély, valamint a helyhasználat feltételeit tartalmazó szerződés szükséges.

Az Ör. 10. § (1) és (2) bekezdése a következő előírásokat tartalmazza:

"(1) A havi bérleti díj és a napi helypénz díjtételeit a Vagyongazdálkodási Bizottság javaslatára a Képviselő-testület állapítja meg az érintett Kereskedelmi és Iparkamara véleményének előzetes kikérésével. A díjtételeket e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelően megállapított havi bérleti díjat, napi helypénzt a Vagyongazdálkodási Bizottság javaslatára a Képviselő-testület minden év május 31-ig felülvizsgálja."

Az Ör. 27. § (1) bekezdése szerint a rendelet a 10. § (1) bekezdése kivételével 1995. július 1. napján lépett hatályba.

A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény (a továbbiakban: Bkt.) 40. §-a a Kormány kötelezettségévé nyilvánította, hogy gondoskodjék e törvény végrehajtásáról. A Kr. preambuluma ennek figyelembevételével rögzítette, hogy a vásár-és piactartás jogosultságának feltételeit a Kormány a Bkt. 40. §-ában foglalt felhatalmazás alapján állapítja meg.

A Bkt. 40. §-ában meghatározott feladatát teljesítve írta elő a Kormány a Kr. 9. § (2) bekezdésében, hogy "a helyi önkormányzat jegyzője, illetve az illetékes közigazgatási hivatal vezetője - az 1987. évi XI. törvény rendelkezéseire figyelemmel - köteles kezdeményezni a hatályos helyi szabályozás rendelkezéseinek e rendelettel történő összhangbahozatalát". Az önkormányzat képviselő-testülete ennek alapján felülvizsgálta és módosította a vásárcsarnokokról és piacokról szóló korábbi 40/1994. (X. 15.) rendeletét és foglalta egységes szerkezetbe a 26/1995. (VI. 16.) önkormányzati rendeletével.

A Ptk. 685. § a) pontja értelmében az önkormányzati rendelet a bérleti szerződés, továbbá a szerződés alakja és tartalmi elemei tekintetében csak törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között minősül jogszabálynak.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezései az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének, az Ötv. 16. § (1) bekezdésének és 80. § (1) bekezdésének előírásaira vezethetők vissza. Mivel az Ör. vizsgált szabályozási tárgyai helyi közügynek tekintendők - figyelemmel a Ptk. 685. § a) pontjában foglaltakra - az Ör. kifogásolt előírásai törvényi felhatalmazás alapján kiadott és ennek keretei közé tartozó jogszabályi rendelkezéseknek minősülnek.

Az Ör. 6. § (4) bekezdés kifogásolt második mondata a tartós helyhasználathoz két feltételt határoz meg: írásbeli engedélyt, valamint a helyhasználat feltételeit tartalmazó szerződést. Ez a rendelkezés tehát csak a helyhasználati engedélyhez ír elő írásbeli alakot, a szerződéshez ilyen feltételt nem állapít meg. A vizsgált előírás a 27. § (1) bekezdés alapján az Ör.-rel egyidejűleg lépett hatályba, azt tehát az ezt követően létrejött szerződésekre kell alkalmazni. Mindezek alapján az Ör. 6. § (4) bekezdés második mondata nem visszaható hatályú és nem ellentétes a Ptk. 216. § (1) bekezdésével.

Az Ör. 10. §-a szerint az önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg a helypénzt és a bérleti díjat, a díjtételeket pedig a rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. A Kr. 6. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vásár rendezője, illetve a piac fenntartója az árusítást helypénz, a piaci árusítóhelyiségek (pavilon stb.) rendelkezésre bocsátása esetén bérleti díj fizetéséhez kötheti. Ezek mértékét a rendező (fenntartó) állapítja meg. A Kr. e rendelkezése szerint tehát a piac fenntartója, rendezője jogosult a helypénz és a bérleti díj kikötésére, azok mértékének megállapítására. A Kr. a Ptk. 685. § a) pontja értelmében a bérleti jogviszony és a szerződés tartalmi elemei tekintetében is jogszabálynak minősül.

A Ptk. 226. §-a szerint a jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kivételesen meghatározhatja a hatálybalépése előtt megkötött szerződés tartalmát.

Az Ör. 10. §-a az Ötv., a Ptk. és a Kr. idézett rendelkezéseire tekintettel jogszabályként szabályozta és állapította meg az önkormányzat tulajdonában álló piacon a helypénzt és a bérleti díjat. Ezért az Ör. e rendelkezése nem ellentétes a Ptk. 226. §-ával sem.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § (4) bekezdése, 10. § (1) és (2) bekezdése, valamint 27. § (1) bekezdése nem ellentétes a Ptk. hivatkozott rendelkezéseivel és nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1998. június 22.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró