3225/2018. (VII. 2.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában - dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.191/2017/8. sorszámú végzése, a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.239/2016/29. sorszámú ítélete, és a Keszthelyi Járásbíróság 2.B.127/2013/392. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria 2017. június 20-án meghozott Bfv.I.191/2017/8. sorszámú végzése, a Zalaegerszegi Törvényszék 2016. szeptember 23-án meghozott Bf.239/2016/29. sorszámú ítélete, és a Keszthelyi Járásbíróság 2016. február 3-án meghozott 2.B.127/2013/392. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény IV. cikk (2) és XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

[2] 1.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Keszthelyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Nyomozó Alosztály Gépjárműfelderítési Csoport előtt 20040/2978/2009. számú bűnügyi nyomozás során nyomozási bíróként ugyanaz a bíró járt el, mint aki utóbb, a másodfokú eljárásban a Zalaegerszegi Törvényszéken indított Bf.239/2016/29. számú ítélet meghozatalában tanácselnökként. Ebből fakadóan, az ítéletből is jól látható módon a másodfokú ítéletet nem részrehajlás nélkül, nem pártatlanul hozta meg, hanem mintegy második vádlóként az állami büntetőhatalom érvényesítőjeként működött közre, ezért a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdés szerinti szabadságtól való megfosztás jogával. Ugyanezen okból ellentétesek a támadott ítéletek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való joggal is. Az indítványozó 2016. december 30. napján a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, azonban a Kúria Bfv.I.191/2017/8. sorszámú végzésében az felülvizsgálati kérelmet elutasította.

[3] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.

[4] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[5] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). Jelen indítvány ugyanakkor nem vet fel sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.

[6] Az indítványozó arra alapozza mindkét, az alkotmányjogi panaszban nevesített alapjog sérelmét, hogy ügyében másodfokon kizárt bíró járt el. Az Alkotmánybíróság a pártatlanság követelményének érvényesülését és ennek részeként a kizárási szabályok alkalmazását az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik összetevőjének tekinti. A 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, illetve a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat már értelmezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó követelményeket az ítélkező tanácsok összetételére vonatkozóan. E két döntést egészítette ki a 25/2017. (X. 17.) AB határozat a büntető eljárásról szóló törvény időközbeni módosítása és annak eredményeként az alkotmányos követelmény alkalmazhatósága vonatkozásában. E tekintetben az indítvány új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.

[7] Az, hogy ezen határozatokban megfogalmazott követelmények mennyiben érvényesültek a konkrét ügyben, szintén nem vet fel sem új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem pedig bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság a 25/2017. (X. 17.) AB határozatban kimondta, hogy a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával az ügyek sokféleségét és a jogbiztonságot mérlegelve nem rendelte el a lezárt ügyek felülvizsgálatát, a határozat meghozatalakor jogerősen befejezett ügyek tekintetében e döntés nem hozott létre új jogorvoslati okot, és az alkotmányjogi panasz benyújtására rendelkezésre álló lejárt határidőket sem élesztette fel. Azt is ki kell emelni ugyanakkor, hogy az abban meghatározott alkotmányos követelmény köti az eljáró bíróságokat. Az alkotmányos követelmény figyelembe vételének elmulasztását az Alkotmánybíróság utólag, megfelelő alkotmányjogi panasz alapján, esetről esetre állapítja meg (Indokolás [32]-[34]).

[8] A 3355/2017. (XII. 22.) AB határozatában már vizsgált olyan ügyet, ahol az elsőfokú tanács tagját érintette kizárás. E döntésében annak tulajdonított kiemelkedő jelentőséget, hogy sor került azon döntés revíziójára, amelynek meghozatalában kizárással érintett bíró vett részt, az eljáró tanács egyetlen tagját sem érintette a vizsgált kizárási szabály, illetve az akkori bírói gyakorlat szerint nem minősült kizártnak az első fokon eljáró bíró. Minderre együttesen figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a büntetőügyben hozott bírói döntéseket az alkotmányjogi panaszokban felhívott alaptörvény-ellenesség nem befolyásolhatta érdemben, a tisztességes eljárás helyrehozhatatlan sérelme a bűntető ügyben nem volt megállapítható (Indokolás [11]). E megállapítások jelen ügyben is alkalmazandóak, ezért az alkotmányjogi panasz befogadására sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jog, sem ahhoz kapcsolódóan a IV. cikk (2) bekezdés szerinti szabadságtól való megfosztás jogával összefüggésben nincs lehetőség.

[9] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2018. június 11.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

[10] Az indítvány visszautasításával egyetértek, de a többségi végzéshez képest eltérő indokkal.

[11] A végzés az indítvány vizsgálatánál a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatból, illetve a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatból indul ki, amelyek alkotmányos követelményként állapítottak meg egy - a törvényből korábban hiányzó -kizárási okot, ti. hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.

[12] A végzés ezzel összefüggésben hivatkozik továbbá a 25/2017. (X. 17.) AB határozatra, amely hangsúlyozza, hogy "az alkotmányos követelmény figyelmen kívül hagyásának jogkövetkezménye az említett kényszerítő körülményen alapuló egészen kivételes esetektől eltekintve - ha az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog megsértésére hivatkozó alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. előírásainak és megalapozottnak bizonyul - csak az érintett bírósági döntés megsemmisítése lehet". Ehhez a megállapításhoz képest megengedőbb megközelítést alkalmaz a végzés által szintén hivatkozott 3355/2017. (XII. 22) AB határozat. Ennek a megállapításai a végzés szerint "a jelen ügyben is alkalmazandóak", ám a többségi indokolás nem fejti ki - számomra - kellő részletességgel, hogy a jelenlegi ügyek mennyiben tekinthetőek analógnak az utóbbival, s hogy az alkotmányos követelmény teljesítésének ellenőrzése pontosan miért ne jelenthetne a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

[13] A visszautasítást mindazonáltal el tudom fogadni, mert a korábbi döntésekben foglalt alkotmányos követelmények megállapításával eleve nem értettem egyet, ezért nem tartom szükségesnek azoknak a jelen ügyre történő alkalmazását, következésképpen az érintett bírói döntésekről az ezek alapján történő érdemi állásfoglalást sem.

Budapest, 2018. június 11.

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1533/2017.