BH 2020.9.258 A rágalmazás miatti büntetőjogi felelősség megállapítása akkor felel meg a büntető anyagi jog szabályainak, ha a cselekmény tényállásszerű, jogellenes és amennyiben a valóság bizonyításának helye van, az nem vezet eredményre. A valóság bizonyításának elmaradása - ha annak helye van - felülvizsgálatra okot adó anyagi jogszabálysértés. Nincs helye azonban a valóság bizonyítása elrendelésének, ha a tényállítás valóságtartalmának tisztázása a bizonyítási eljárás során kétségtelenül és tényszerűen megtörtént. A tényállás valóságtartalmának ennek ellenére történő további vitatása már a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadja, amely felülvizsgálatban kizárt [Btk. 226. §, 229. §; Be. 649. § (1) bek. a) pont, 650. § (2) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. október 5. napján meghozott és - a törvényszék végzése folytán - 2019. április 9. napján jogerős ítéletével a terheltet rágalmazás vétsége [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt 1 év 6 hónapra próbára bocsátotta.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen bűncselekmény hiányában felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

[3] Indokai szerint vitathatatlan, hogy a terheltnek felrótt magatartás tényállításnak tekintendő. A terhelt felszólalásainak és írásbeli beadványának tartalma alapján azt a tényt állította, hogy a sértett csalt, mert az éves tagdíj befizetése során az általa ténylegesen birtokolt és szakmai önéletrajzában is hivatkozott 100 méhcsalád helyett csak egy, rá következő évben pedig csak 34 méhcsalád után fizetett tagdíjat. Az indítvány szerint vitathatatlan az is, hogy a terhelt e tényállítása becsületcsorbító, mivel büntető-, szabálysértési, fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat. Az indítvány szerint azonban a terhelt tényállásszerű cselekménye társadalomra veszélyesség hiányában nem jogellenes. Az indítvány hivatkozott az Alkotmánybíróságnak a közszereplők fokozott tűrési kötelezettségével kapcsolatos gyakorlatára, a közérdek által indokolt tényállítás valósága esetére, és arra az ítélkezési gyakorlatra, miszerint a hatósági és egyéb jogilag szabályozott eljárások során tett tényállítások miatt büntetőjogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor. Az indítvány szerint az Országos Magyar Méhészeti Egyesület országos közhasznú egyesület, aminek kapcsán nyilvánvalóan közérdek fűződik ahhoz, hogy a közfeladatokat ellátó, közhasznú egyesület tagdíjának befizetése során a tagok szabályszerűen járjanak el. Ehhez képest a terhelt ezt a közérdeket szem előtt tartva tárta fel az általa felfedezett ellentmondást, és kérte az etikai bizottságtól írásbeli beadványában az etikai eljárás lefolytatását. Következésképpen az eljárt bíróságnak el kellett volna rendelnie a valóság bizonyítását. Az indítvány szerint a sértett mint a közhasznú Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökségének tagja közszereplő, mivel az egyesület közfeladatot lát el, ezért közérdek fűződik ahhoz, hogy magatartása megítélhető legyen. Ehhez képest a terhelt magatartása esetében a jogellenesség közvetlenül kizárt és e magatartás gyalázkodástól, becsmérléstől viszont mentes volt. Az indítvány hivatkozott az egyesület alapszabályára is, miszerint súlyos vétség esetén az érintett taggal szemben az etikai fegyelmi bizottság vizsgálat lefolytatására jogosult.

[4] Az indítvány hivatkozott továbbá arra is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága folytán sem lehet a bűnösséget megállapítani, és e körben kifejtette, hogy a terheltnek nem volt lehetősége sem arra, hogy a tagdíjnyilvántartások alapján a tényállítása valóság-, illetve igazságtartalmát ellenőrizhesse. A sértett pedig ennek tisztázásától elzárkózott, csupán a bírósági tárgyaláson adott igazolást a terheltre vonatkozó állításairól.

[5] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[6] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.

[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor. Az indítvány tehát tartalmában törvényes felülvizsgálati okra hivatkozik.

[8] A büntetőjogi felelősség alapkérdése a tényállásszerűség. Ezért a Kúria a terhelt terhére rótt cselekmény kapcsán elsőként ezt vizsgálta meg. A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás

- egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata, ami - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a becsületsértés (Btk. 227. §).

- másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata, ami a rágalmazás (Btk. 226. §).

[9] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény - az alapesetét tekintve - formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározása annál is inkább szükséges, mert a tárgyi oldalon - a jogi tárgyon kívül - egyedül ez határozza meg a cselekmény jellemzőit. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg, vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény valójában nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el, ezért lehet mondani, hogy nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.

[10] A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és a becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy. Kétségtelen azonban, hogy jogilag régóta megtörtént a rágalmazás és becsületsértés különválasztása. Ennek indoka pedig épp az elkövetési magatartás mibenlétében gyökerezik:

- a rágalmazás és becsületsértés között rendszerint nagy súlykülönbség áll fenn,

- a rágalmazó eseményt, történést formál, az eseménynek, a történetnek pedig a hallgató (a közönség) szemében mindig nagyobb a hitele, mint a már jellegében is szubjektív értékítéletnek vagy egyéb nyilatkozatnak,

- a rágalmazó tényállítás az objektív valóság hitelével jelentkezik, mutatkozik meg a hallgató számára; ezzel szemben a - csupán - becsületsértő kijelentéseknek rendszerint nincs konkrét tartalma.

[11] Ehhez képest alapvető különbség van a között, hogy az elkövető a tényállításával a hallgató jövőbeni értékítéletére apellál, avagy a között, hogy eleve értékítéletet mond. Előbbi a hallgatót meg akarja győzni saját igazáról, utóbbi viszont már készen szállítja a saját álláspontját, értékítéletét. A rágalmazó tényállítás alapján a hallgató tud értékítéletet alkotni a sértettről, azon egyszerű oknál fogva, mivel a tények meggyőző ereje nagyobb. Ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek.