BH 2011.10.271 I. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót tartalommal kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó [Btk. 298/D. § a) pont, 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. sz. Melléklet I/10. pont].

II. Az üzletszerűség megítélésénél a pénzkövetelés rendszeressége nem azonosítható az ilyen tevékenység folyamatosságával, azonban, ha a tényállásszerű elkövetési tevékenység hosszabb időre megszakad, majd tovább folytatódik, ez homogén halmazat megállapításának alapja lehet [Hpt. 2. sz. Melléklet I/20. pont].

III. Az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás fogalmi körében az ún. hitelgondozás - a tartozások nyilvántartása, a tartozásbehajtás, peresítés stb. - nem tekinthető a tényállásszerű elkövetési magatartás részének, ezért a tevékenység rendszeressége megítélésénél figyelmen kívül marad [Hpt. 2. sz. Melléklet I/10. pont].

A városi bíróság ítéletével a terheltet jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § a) pont] miatt 60 napi tétel - napi tételenként 2500 forint összegű - összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, a pénzbüntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbeztek.

A bejelentett fellebbezéseket elbírálva, a megyei bíróság a 2010. szeptember 16. napján kelt végzésével - a történeti tényállás 1. és 2. pontjában írt magatartásokat a bűnösség köréből kirekesztve - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó történeti tényállás lényege a következő:

A terhelt 1994-2008. évek között, a kölcsönösen megállapított kamat ellenében, üzletszerűen pénzt kölcsönzött úgy, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével nem rendelkezett.

Az alábbi magánszemélyeknek nyújtott kölcsönt:

Régebbi ismerősének, S. D. L.-nek 1994-ben, az általa indított vállalkozáshoz, havi 5% azaz évi 60% kamat ellenében három esetben összesen 5 millió forintot. (3. pont)

K. F.-nek - aki ismeretségi köréből szerzett tudomást arról, hogy a terhelt rendszeresen kölcsönöz kamat ellenében - 1995. március 31-én évi 60% kamat ellenében 1 millió forintot. (4. pont)

H. I.-nénak - aki egy benzinkútnál szerzett tudomást a terhelt tevékenységéről - 1995. évtől kezdődően, négy éven keresztül, több részletben évi 60% kamat ellenében legalább 2 millió forintot. (5. pont)

M. Z.-nak - aki munkahelyén értesült erről a lehetőségről - 1996. évben, havi 3,5%-os kamat ellenében összesen 3 millió forintot. (6. pont)

F. Cs.-nak a terhelt az építkezéséhez nyújtott kölcsönt. 1998. áprilisában 600 000, 1998. májusában előbb 350 000, majd 400 000, 2001. áprilisában 300 000, 2001. októberében 350 000 forintot kapott kölcsön, havi 3,5%-os ügyleti kamattal, míg 2002. januárjában újabb 230 000 forintot 3% kamat ellenében. (7. pont)

L. G.-nak - akit régóta ismert -, 2004. évben 20 000 forintot adott kölcsön a terhelt. (8. pont)

Özv. R. F.-nének, - akit szintén régóta ismert - 2005. évtől kezdődően, havi 2,5% kamat ellenében összesen 900 000 forintot kölcsönzött. (9. pont)

Özv. R.-né közbenjárására 2004. március 12-én, havi 3%-os kamat mellett a terhelt 100 000 forint kölcsönt adott R. Z.-nak és feleségének. (10. pont)

Ifj. R. F.-nének - aki ismeretségi köréből szerzett tudomást, hogy a terhelt pénzt szokott kölcsönözni - 2006. évig több alkalommal, legalább 500 000 forintot adott kölcsön havi 3,5%-os kamatra. (11. pont)

R. R.-nak - aki nagyanyjától értesült a terhelt kölcsönyújtási hajlandóságáról - 2007. év végén, illetve 2008. év elején két részletben összesen 100 000 forint kölcsönt nyújtott havi 3%-os kamat ellenében. (12. pont)

A terhelt több esetben (3., 4., 7., 8. és 9. pont) fizetési meghagyásos, illetve végrehajtási eljárást kezdeményezett a kölcsönt vissza nem fizető adósaival szemben.

A jogi indokolás körében a megyei bíróság kifejtette, hogy a Btk. 1994. január 1-jétől kezdődően a jogosulatlan pénzügyi tevékenységet - a közbenső módosítások ellenére - mindig büntetni rendelte.

A Btk. 298/D. §-ában meghatározott bűncselekmény háttérnormáját előbb a pénzintézetekről és pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (a Pit.), majd a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a Hpt.) alkotta; jelenleg is ez utóbbi a háttér norma. Mindkettő csak az üzletszerűen végzett, rendszeresen folytatott, nyereségre irányuló gazdasági tevékenységet tekintette, illetve tekinti pénzintézeti tevékenységnek.

A büntetőtörvényi tényállás keret jellegéből következően az üzletszerű elkövetésre a pénzügyi normákban szereplő fogalom-meghatározás az irányadó; a Btk. 137. §-ának 9. pontja nem alkalmazható.

Miután a Hpt. (2. számú melléklet I. Fejezet 10. pontja) értelmében a pénzkölcsön nyújtásával kapcsolatos pénzügyi tevékenység fogalmába nemcsak a kölcsönök nyújtása, hanem azok nyilvántartása, figyelemmel kísérése, és a behajtással kapcsolatos intézkedések megtétele is beletartozik, a terhelt esetében sem csupán a pénz átadása tekinthető elkövetési magatartásnak, hanem azon intézkedései is, amelyek a tartozások rendezésére irányultak.

Emellett kitért arra is, hogy a Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette állapot bűncselekmény; a jogellenes állapot létesítésével kezdődik és mindaddig tart, amíg ez az állapot fennáll, vagyis amíg a jogosulatlan tevékenységet folytatják, ezért a cselekmény vagy annak egy része elévülése kizárt.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen - tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára alapozva -, felmentése érdekében, védője útján a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Az indítvány érvei szerint a bíróság a jogszabály téves értelmezésével, a büntető anyagi jog szabályait megsértve állapította meg a terhelt bűnösségét. Kétségtelen, hogy a szóban lévő törvényi tényállást a Pit., illetve a Hpt. rendelkezései töltik meg tartalommal, azonban a tényállásszerűség szempontjából büntetőjogi alapfogalmakat figyelmen kívül hagyni nem lehet. Következésképpen az üzletszerűség tartalmi elemeit, miként a rendszerességet is, büntetőjogi értelemben kell vizsgálni, ilyen értelemben pedig a terhelt magatartásából mindkettő hiányzik.

A kamat kikötése az egyes kölcsönök után jogszerű cselekmény, az üzletszerűséget nem alapozhat meg; tizenhárom év alatt tíz magánkölcsön nyújtása pedig nyilvánvalóan nélkülözi a rendszerességet.

Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a tartozások peresítését, a bírósági végrehajtási eljárásokat is tényállásszerű magatartásként értékelték, miután ezek jogszerű, jogilag megengedett magatartások, s ezért büntetőjogi tényállásszerűségük fogalmilag kizárt.

Téves továbbá a terhelt szándékosságának a megállapítása is. Az engedély hiányában történő pénzkölcsönzés tudatából még nem következik a szándékosság. Arról csak akkor lehet szó, ha az elkövető előtt a körülményekből nyilvánvaló, hogy a magánszemélyek közötti kölcsönzési gyakorlatot meghaladó módon, és feltételekkel valamint rendszerességgel nyújt pénzkölcsönt.