ÍH 2010.2 BŰNSZERVEZET

A bűnszervezet megállapíthatóságának anyagi jogi és eljárásjogi feltételei [Btk. 98. §].

A több vádlottas büntetőügy több milliárd forint értékre, folytatólagosan elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette miatt volt folyamatban, melyet a vádlottak egy része bűnszervezetben valósított meg. A jogerősen megállapított tényállás szerint a bűnözői csoportban N. L. VIII. r. vádlott irányítói szerepet betöltve a szervezet kiépülése idejében annak teljes anyagi fedezetét biztosította. Zs. A. I. r., M. P. V. r. és R. Á. VI. r. vádlottak fuvarokat szervezve juttatták el a külföldi célállomásra a Magyar Köztársaság területén keresztül az adózatlan cigarettát, hol együttműködve, hol külön-külön akként, hogy Zs. A. I. r. és R. A. VI. r. vádlottak ismeretségi-rokonsági körébe tartozó személyek közreműködését vették igénybe. A közreműködő, az ügyben terheltként szereplő személyek közül egyesek sofőrként, mások legális, vagy fantom cégek vezetőiként, üzemeltetőiként kerültek kapcsolatba a szervezettel. M. P. V. r. vádlott szervező, koordináló munkájával segítette a szállítmányozást, részben a pénzváltást, részben nyelvtudását kihasználva külföldi raktárak felkutatását intézve. Az I. r., V. r., és VI. r. vádlottak 2003 első negyedévétől kezdve saját anyagi forrásból is szállítmányoztak adójegy nélküli cigarettát kisebb, majd fokozódóan bővülő tételekben. A lebukással történő anyagi veszteség lehetőségét úgy csökkentették, hogy a magyar határon több fuvarral vitték át a később továbbszállításra kerülő cigarettát. A szervezet működéséhez tartozott, hogy a telefonos kommunikációnak olyan módját alakították ki és gyakorolták, ami közöttük lévő nagyfokú szervezettségre utalt. Az információátadás során így igyekeztek elfedni közlendőiket, hogy a nem beavatottak azt ne értsék.

A bűnösséget végül azonos bűncselekményben, azonban a vádhoz képest jóval szűkebb körben, néhány tízmillió forint elkövetési értékben állapította meg a bíróság a folytatólagosság törvényi egységéből a vád tárgyává tett cselekmények jelenős részét kirekesztve. ZS. A. I. r., M. P. V. r., R. Á. VI., N. L. VIII. r. terheltek tettesként, társtettesként, míg az ügyben szereplő más személyek nagyobb részt a részesi magatartásuk miatt bűnsegédként kerültek felelősségre vonásra.

Megállapította továbbá a megyei bíróság, hogy Zs. A. I. r., T. J. III. r., M. P. V. r., R. A. VI. r., N. L. VIII. r., Sz. B. Cs. X. r., U. A. XV. r., P. D. XVIII. r., B. I. XXIX. r. vádlottak a bűncselekményt bűnszervezetben követték el.

U. E. IX. r., V. B. XVI., T. Gy. XVII. r., V. T. XIX. r., M. N. J. XXVI. r. vádlottat az elsőfokú bíróság, míg XIII. r. Cs. P. vádlottat a másodfokon eljáró ítélőtábla mentette fel jogerősen bizonyítottság hiánya miatt.

A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlottak terhére részbeni megalapozatlanság és téves minősítés miatti súlyosítás végett.

A megyei bíróság ítéletének kihirdetését követően Zs. A. I. r. vádlott és védője, T. J. III. r. vádlott és védője, R. Á. VI. r. vádlott és védője, továbbá P. D. XVIII. r. vádlott és védője fellebbezést jelentettek be a bűnszervezetben való elkövetés téves megállapítása és a büntetés enyhítése miatt.

A fellebbviteli főügyészség helytállónak ítélte meg a megyei bíróság álláspontját a bűnszervezetben való elkövetéssel kapcsolatban, azonban indítványozta M. B. II. r., Sz.-né Zs. M. IV. r., P. L. XXII. r. vádlottak tekintetében a bűnszervezeti elkövetés megállapítását.

Az ítélőtábla a Be. 361. § (1) bekezdésében írt nyilvános ülésen eljárva a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását a jogorvoslattal érintett vádlottak tekintetében.

A megyei főügyészség a vádiratában konkrétan is megjelölve Zs. A. I. r., M. B. II. r., M. P. V. r., R. Á. VI. r., N. L. VIII. r., P. L. XII. r., K. I. XX. r. és Sz. A. XXI. r. vádlottakat vádolta a Btk. 137. § 8. pontjában írt bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekménnyel. Az ügyészi perbeszéd erre nézve ugyanezt tartalmazta.

A büntetőper irataiból kitűnik, hogy a bizonyítás felvétele során ezen vádlottakra nézve részben külön folyt a bizonyítás, ugyanis a bűnszervezetben történő elkövetéssel meg nem vádolt vádlottakra nézve az elsőfokú bíróság helyesen, de a mindvégig jelenlévő ügyész egyetértésével is részben külön választva folytatta le a bizonyítást. Akikre nézve ugyanis a bűnszervezetben való elkövetést nem tartalmazta a vád, nyilvánvalóan nem kellett jelen lenniük az ezzel kapcsolatos bizonyítás felvételénél. A bűnszervezettel meg nem vádolt személyek nem is védekeztek az igen hosszúra nyúlt büntetőeljárás során a bűnszervezetben való elkövetés vádja ellen, jóllehet pedig ez a védelem számára egy nagyon fontos körülmény, hiszen igen jelentős súlyú büntetőjogi hátrányok fűződnek a bűnszervezetben való elkövetéshez, annak megállapíthatósága esetén.

Az elsőfokú bíróság ennek ellenére az ügyészi vádtól eltérően bűnszervezet tagjakénti elkövetési módot állapított meg T. J. III. r., Sz. B. Cs. X. r., U. A. XV. r., P. D. XVIII. r. és B. I. XXIX. r. vádlottak esetében, akik azonban nem voltak jelen a vádirat szerint bűnszervezetben történő elkövetésben részes terheltekre felvett bizonyítás során. Az ítélőtábla álláspontja szerint megkérdőjelezhető a döntés elfogadhatósága, hisz a szituáció teljes mértékben azonos azzal, mintha a bíróság a vádlott bűnösségét anélkül állapította volna meg a vádhoz képest súlyosabban minősülő vagy az eltérő jogi minősítést illetően végzést hirdetett volna.

A bűnszervezeti elkövetési móddal vádolt terheltek jelenlétében tehát kizárólag az őket érintő bizonyítás került felvételre főleg olyan módon, hogy esetükben engedélyezett lehallgatási anyag került lejátszásra, őket érintő okiratok tartalmát tették a bizonyítás anyagává és, az őket érintő tényállással kapcsolatos személyi bizonyítás került felvételre.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította továbbá, hogy Zs. A. I. r., M. P. V. r., R. Á. VI. r. és N. L. VIII. r. vádlottak esetében helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a bűnszervezeti elkövetésre. A cselekmények Btk. 311/A. § (3), és (4) bekezdés szerinti minősülése miatt - a 2002. április 1. után hatályos szabályozásra figyelemmel - nem kétséges az általuk is működtetett csoport célja, azaz hogy 5 évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetése érdekében jött létre és működött. A csoport szervezettsége, konspiratív jellege meg sem kérdőjeleződik, hiszen az elkövetők kódoltan beszéltek, megfigyelésükkel tisztában voltak, országhatáron átnyúló bűnözést folytattak külföldi kapcsolatokkal, legális tevékenységnek álcázva bűnelkövetésüket.