BH+ 2013.8.326 A biztosított kármegelőzési kötelezettségének megszegése miatt a biztosító a fizetési kötelezettsége alól részben vagy egészben akkor mentesülhet, ha a biztosított e vonatkozásban jogellenes, szándékos vagy súlyosa gondatlan magatartást tanúsított, illetve mulasztást követett el [Ptk. 207. §, 536. § (1) bek., 548. §, 555. § (1) bek., 556. § (1), (3) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

A felek között 2007. augusztus 29-i kockázatviselési kezdő időponttal lakóközösség-biztosítási szerződés jött létre az B. u. 4. szám alatti ingatlan vonatkozásában.

2008. január 20-án a hajnali órákban az ingatlan első emeletén a WC-ben egy 0,5 colos ún. csempeszelep megrepedt, és a kiáramló víz eláztatta az első emeletet, a földszintet és az alagsori részt. A káresemény időpontjában az épület lakatlan és bútorozatlan volt, és a fűtési rendszer sem működött, az ingatlant ugyanis a felperes értékesíteni kívánta. A csőtörést a riasztórendszer jelzése alapján a felperes által megbízott biztonsági szolgálat munkatársai észlelték, akik a káreseményről nyomban értesítették a felperes képviselőjét. A felperes képviselője a helyszínre érkezését követően a vízóraaknában elzárta a vizet, majd intézkedett a kifolyt víz eltávolításáról. Ezután egy új csempeszelep beépítésével és új flexibilis cső felszerelésével a sérült csőszakaszt is megjavították, aminek költsége 5.000 forint volt.

A felperes a káreseményt 2008. január 20-án bejelentette az alperesnek. A kárszakértői vizsgálatot követően az alperes elzárkózott a biztosítási szolgáltatás teljesítésétől.

A felperes keresetében 2 500 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a biztosítási szerződés általános szerződési feltételeinek 22.1.2. pontja alapján mentesült a fizetési kötelezettség alól, mivel az időszakos tartózkodás céljára szolgáló perbeli ingatlanban a felperes a csőtörés megelőzése érdekében előzetesen nem zárta el a vízvezeték főelzáró szelepét. Összegszerűségében ugyanakkor a kereseti követelést 2 017 520 forint erejéig nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 5000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, míg azt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság pedig az elsőfokú ítélet fellebbezett - keresetet elutasító - rendelkezését helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli épület időszakos tartózkodás céljára szolgáló ingatlannak tekinthető, ezért a biztosítási szabályzat 22.1.2. pontjában meghatározott kármegelőzési tevékenység elmulasztására tekintettel az alperes mentesült a biztosítási szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól. A felperestől egyébként a Ptk. 340. § (1) bekezdésében szabályozott általános kármegelőzési kötelezettsége alapján is elvárható volt, hogy a lakatlan és fűtetlen ingatlanban az elfagyás és a csőtörés megelőzése érdekében a vízvezeték főelzáró szelepét elzárja. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a keresetet - az 5.000 forint javítási költséget meghaladó részében - el kellett utasítani.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet fellebbezett részének megváltoztatása, és az alperest terhelő marasztalás összegének 2 017 520 forintra és ennek 2008. február 05. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamataira történő felemelése iránt - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 198. § (1) bekezdését, 536. § (1) bekezdését, 553. § (1) bekezdését, és 555. §-át. A tulajdonát képező ingatlan ugyanis nem időszakos tartózkodás célját szolgálta, így az általános szerződési feltételek 22.1.2. pontjában meghatározott kötelezettségek sem terhelték. A Ptk.-nak a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség teljesítésére vonatkozó általános rendelkezései pedig a véleménye szerint a jelen esetben nem alkalmazhatóak. A biztosítási szerződések esetében ugyanis a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség a biztosítottat csak olyan módon és mértékben terhelheti, ahogy azt a biztosítási szerződés meghatározza. A szerződés pedig a 22.1.2. pontban foglaltakon kívül e vonatkozásban további előírásokat nem tartalmaz. Ettől függetlenül kiemelte, hogy a kár megelőzése és enyhítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az érintett időszakban valóban lakatlan ingatlant ugyanis rendszeresen látogatta és ellenőrizte, a káresemény bekövetkeztét követően pedig nyomban megtette a szükséges intézkedéseket. A főcsap előzetes elzárása az érvelése szerint egyébként sem akadályozhatta volna meg azt, hogy a csempeszelep meghibásodjon, és a vízvezetékben lévő víz kiömöljön. Arra hivatkozott, hogy az alperes a per során nem bizonyította, hogy a csőtörés a vezeték elfagyása miatt következett be.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból.

A felek között a Ptk. 548. §-a szerinti vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Vagyonbiztosítási szerződés alapján pedig a biztosító a Ptk. 536. § (1) bekezdésének és 548. §-ának helyes értelme szerint a biztosított vagyonában keletkezett valamely, a szerződésben meghatározott kár (biztosítási esemény) bekövetkezése esetében bizonyos, szintén a szerződésben megjelölt összeg megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére köteles.

A perbeli esetben a biztosítási szerződés általános szerződési feltételei (biztosítási szabályzat) 19.14. pontjában szabályozott biztosítási esemény (csőtörés) nem vitásan bekövetkezett. Azt pedig az alperes a per során nem bizonyította, hogy a fizetési kötelezettsége alóli mentesülés feltételei megvalósultak.

A biztosítási szabályzat 22.1.2. pontja értelmében ugyanis a biztosító akkor mentesül a biztosítási szolgáltatás teljesítése alól, ha a szerződő fél (a biztosított) az időszakos tartózkodás céljára szolgáló objektumban a vízvezetéket az elfagyás megelőzése érdekében nem víztelenítette, illetve, ha a vízvezeték főelzáró szelepét a csőtörés megelőzése érdekében nem zárta el. Időszakos tartózkodás céljára szolgáló objektumnak pedig - figyelembe véve azt is, hogy a felek jogviszonyára irányadó biztosítási szabályzat e vonatkozásban külön fogalommeghatározást nem tartalmaz - a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a rendeltetésükre, jellegükre, kialakításukra, illetőleg szokásos használati módjukra tekintettel nem tartósan, hanem csupán az év bizonyos időszakában használt ingatlanok, tehát jellemzően a nyaralók, üdülők minősülhetnek. A perbeli ingatlan viszont nem csupán időszakos használatra volt alkalmas, hanem folyamatos tartózkodás céljára szolgált. Ezen nem változtat az sem, hogy az épület a káresemény időpontjában - az értékesítés szándékára figyelemmel - ténylegesen lakatlan volt, önmagában ez a körülmény ugyanis az ingatlant nem teszi időszakos használat céljára szolgáló objektummá. A biztosítási szabályzat 22.1.2. pontja alapján ezért az alperes a fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet.