62010CJ0606[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2012. június 14. Association nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers (ANAFE) kontra Ministre de l'Intérieur, de l'Outre-mer, des Collectivités territoriales et de l'immigration. A Conseil d'État (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. 562/2006/EK rendelet - A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexe (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) - 13. cikk - Harmadik ország ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai - Nemzeti szabályozás, amely visszautazásra jogosító vízum hiányában tiltja ezen állampolgároknak az ideiglenes tartózkodási engedélyt kiadó tagállamba történő visszautazását - A »visszautazásra jogosító vízum« fogalma - A visszautazást visszautazásra jogosító vízum nélkül engedélyező korábbi közigazgatási gyakorlat - Átmeneti intézkedések szükségessége - Hiány. C-606/10. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2012. június 14. ( *1 )

"562/2006/EK rendelet - A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexe (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) - 13. cikk - Harmadik ország ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai - Nemzeti szabályozás, amely visszautazásra jogosító vízum hiányában tiltja ezen állampolgároknak az ideiglenes tartózkodási engedélyt kiadó tagállamba történő visszautazását - A »visszautazásra jogosító vízum« fogalma - A visszautazást visszautazásra jogosító vízum nélkül engedélyező korábbi közigazgatási gyakorlat - Átmeneti intézkedések szükségessége - Hiány"

A C-606/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Franciaország) a Bírósághoz 2010. december 22-én érkezett, 2010. december 15-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Association nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers (ANAFE)

és

a Ministre de l'Intérieur, de l'Outre-mer, des Collectivités territoriales et de l'Immigration

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, U. Lőhmus, A. Rosas (előadó), A. Ó Caoimh és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. október 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Association nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers (ANAFE) képviseletében J.-É. Malabre, elnök,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues, J.-S. Pilczer és B. Beaupère-Manokha, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében T. Materne és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Maidani és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. november 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. január 14-i 81/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 35., 56. o.) módosított, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 105., 1. o., a továbbiakban: 562/2006 rendelet) 5. cikke (4) bekezdése a) pontjának és 13. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Association nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers (a továbbiakban: ANAFE) és a ministre de l'Intérieur, de l'Outre-mer, des Collectivités territoriales et de l'Immigration (belügyekért, tengerentúli ügyekért, a területi önkormányzatokért és a bevándorlásért felelős miniszter) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a ministre de l'Immigration, de l'Intégration, de l'Identité nationale et du Développement solidaire (a bevándorlás- és integrációüggyel, nemzeti identitással és szolidáris fejlődéssel foglalkozó miniszter) a schengeni térségbe harmadik országok ideiglenes tartózkodási engedéllyel (APS) vagy a francia hatóságok által kiadott, tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtását igazoló elismervénnyel rendelkező állampolgárai általi beutazás feltételeit rögzítő, 2009. szeptember 21-i körlevele (a továbbiakban: a 2009. szeptember 21-i körlevél).

A jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 Az 562/2006 rendelet (1)-(3) és (6) preamblumbekezdésének értelmében: [...]

"(1) A[z EK-]Szerződés 62. cikkének 1. pontja alapján az olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja annak biztosítása, hogy a személyeket a belső határok átlépésekor ne ellenőrizzék, az Unió azon célkitűzésének részét képezi, hogy a Szerződés 14. cikkében meghatározottaknak megfelelően olyan, belső határok nélküli térséget hozzon létre, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása.

(2) A Szerződés 61. cikkének megfelelően egy olyan térség létrehozását, amelyben a személyek szabadon mozoghatnak, egyéb intézkedéseknek kellene kísérnie. A Szerződés 62. cikkének 2. pontja által meghatározott, a külső határok átlépésére vonatkozó közös politika ilyen intézkedés.

(3) A belső határok személyek által történő átlépésére és a külső határokon történő határellenőrzésre vonatkozó közös intézkedések elfogadásának tükröznie kell az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokat, és különösen a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i schengeni megállapodás [HL 2000. L 239., 19. o., a továbbiakban: Schengeni Megállapodás] végrehajtásáról szóló [Schengenben (Luxemburg) 1990. június 19-én aláírt] egyezmény [a továbbiakban: CAAS] vonatkozó rendelkezéseit és a [külső határokról szóló] Közös kézikönyvet [HL 2002. C 313., 97. o.].

(6) A határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést. A határellenőrzésnek elő kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg kell előznie a tagállamok belső biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegető veszélyeket".

4 Az 562/2006 rendelet 2. cikkének szövege az alábbi: "E rendelet alkalmazásában: [...]

15. »tartózkodási engedély«: [...]"

a) a tagállamok által a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló, 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendeletben [HL L 157., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 3. o.] megállapított egységes formátum szerint kiadott valamennyi tartózkodási engedély;

b) a tagállamok által harmadik ország állampolgára számára kiadott minden olyan egyéb okmány, amely engedélyezi a területükön történő tartózkodást vagy az oda történő visszautazást, kivéve az a) pontban említett tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálásának időtartamára kiadott engedélyeket;

5 Az 562/2006 rendelet "Alkalmazási kör" című 3. cikke így szól: "Ezt a rendeletet a tagállamok belső vagy külső határait átlépő minden személyre alkalmazni kell, az alábbiak sérelme nélkül:

a) a szabad mozgás közösségi jogával rendelkező személyek jogai;

b) a menekültek és a nemzetközi védelmet kérők jogai, különösen a visszaküldési tilalom tekintetében".

6 Az említett rendelet harmadik országok állampolgárainak beutazási feltételeiről szóló 5. cikke értelmében: "(1) Hat hónapon belül három hónapot meg nem haladó tartózkodás esetén a harmadik országok állampolgáraira a következő beutazási feltételek vonatkoznak: [...] (4) Az (1) bekezdéstől eltérően: [...]

a) érvényes, a határ átlépésére jogosító úti okmánnyal vagy okmányokkal rendelkeznek;

b) érvényes vízummal rendelkeznek, amennyiben az szükséges a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet [HL L 81., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 65. o.] értelmében, kivéve ha érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;

c) igazolják a tervezett tartózkodás célját és körülményeit, és megfelelő anyagi fedezettel rendelkeznek mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási országba való visszatéréshez, vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őket biztosan beengedik, illetve képesek ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani;

d) nem állnak beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt a [schengeni információs rendszerben (SIS)];

e) nem jelentenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen nem állnak a tagállamok nemzeti adatbázisaiban szereplő ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt.

a) az (1) bekezdésben foglalt feltételeket nem teljesítő, de a tagállamok egyike által kiadott tartózkodási engedéllyel vagy visszautazásra jogosító vízummal - vagy amennyiben szükséges, mindkettővel - rendelkező harmadik országbeli állampolgárok átutazás céljából be kell, hogy léphessenek a többi tagállam területére annak érdekében, hogy eljussanak annak a tagállamnak a területére, amely a tartózkodási engedélyt vagy visszautazásra jogosító vízumot kiadta, kivéve ha beutazás vagy átutazás megtagadására vonatkozó figyelmeztető jelzés hatálya alatt állnak azon tagállam nemzeti adatbázisában, amelynek külső határát át kívánják lépni;

b) az (1) bekezdésben foglalt feltételeket - annak b) pontja kivételével - teljesítő és a határátkelőhelyen megjelenő harmadik országbeli állampolgárok beutazása engedélyezhető a tagállamok területeire, amennyiben a határon a vízumok, köztük az átutazó tengerészek számára kibocsátandó vízumok határon történő kiadásáról szóló, 2003. február 27-i 415/2003/EK tanácsi rendeletnek [HL L 64., 1. o.] megfelelően vízumot adnak ki számukra;

c) valamely tagállam - humanitárius okból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségek következtében - engedélyezheti az (1) bekezdésben említett egy vagy több feltételt nem teljesítő, harmadik országbeli állampolgárok belépését saját területére. Ha a harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdés d) pontjában említett figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll, a belépését engedélyező tagállamnak erről a többi tagállamot értesítenie kell".

7 Ugyanezen rendelet "A beléptetés megtagadása" című 13. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik:

"Meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a tagállamok területére történő beléptetését, aki nem teljesíti az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételt, és nem tartozik az 5. cikk (4) bekezdésében említett személyek közé. Ez nem érinti a menedékjogra és a nemzetközi védelemre, illetve a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó különös rendelkezések alkalmazását".

8 Az 562/2006 rendelet, amely a tagállamokban teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó, 40. cikkének értelmében 2006. október 13-án lépett hatályba.

9 A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (vízumkódex) (HL L 243., 1. o.) "Fogalommeghatározások" című 2. cikke előírja: "Ezen rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...] [...]".

2) »vízum«: valamely tagállam által kiadott engedély a következőkre vonatkozóan:

a) a tagállamok területén való átutazás vagy a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodás;

b) a tagállamok nemzetközi repülőtéri tranzitterületén történő áthaladás;

4) »korlátozott területi érvényességű vízum«; egy vagy több - de nem valamennyi - tagállam területére érvényes vízum;

10 Az említett rendelet "Korlátozott területi érvényességű vízum kiadása" című 25. cikke (1)-(3) bekezdésében így rendelkezik: "(1) Korlátozott területi érvényességű vízumot a következő kivételes esetekben adnak ki: (2) A korlátozott területi érvényességű vízum a vízumot kiadó tagállam területére érvényes. Kivételes esetben egynél több tagállam területére is érvényes lehet, amennyiben ehhez az érintett tagállamok hozzájárulnak. (3) Amennyiben a kérelmezőnek olyan úti okmánya van, amelyet egy vagy több - de nem az összes - tagállam nem ismer el, olyan vízumot kell kiadni, amely az úti okmányt elismerő tagállamok területére érvényes. Amennyiben a kiadó tagállam nem ismeri el a kérelmező úti okmányát, a kiadott vízum csak arra a tagállamra lesz érvényes".

a) amikor az érintett tagállam humanitárius okokból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségei következtében szükségesnek ítéli, hogy: vagy

i) eltérjen azon elvtől, hogy a[z 562/2006 rendelet] 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában meghatározott beutazási feltételeknek teljesülniük kell;

ii) vízumot adjon ki a 22. cikknek megfelelően egyeztetésre felkért tagállamnak az egységes vízum kiadásával szembeni kifogása ellenére; vagy

iii) sürgősség okán vízumot adjon ki, annak ellenére, hogy a 22. cikk szerinti előzetes egyeztetésre nem került sor;

b) amikor a konzulátus által megindokolt okokból tartózkodásra jogosító új vízum kiadására kerül sor ugyanazon hat hónapos időszakban olyan kérelmezőnek, aki ugyanezen hat hónapos időszak alatt már felhasznált egy három hónapos tartózkodásra jogosító egységes vízumot vagy korlátozott területi érvényességű vízumot.

A francia szabályozás

11 A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a menedékjogról szóló törvény L. 311 4. §-a a következőképpen szól:

"Tartózkodási engedély iránti vagy tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem benyújtását igazoló elismervény, illetve a menedékjog iránti kérelem vagy ideiglenes tartózkodási engedély benyújtását igazoló elismervény birtoklása a külföldi állampolgárt feljogosítja arra, hogy - a tartózkodási jogára vonatkozóan hozott végső határozat sérelme nélkül - Franciaországban jelen legyen. [...]"

12 A 2009. szeptember 21-i körlevél kimondja többek között: "A[z 562/2006 rendelet] [...][5. cikke (1) bekezdése b) pontjának], 7. és 13. cikkének alkalmazásában előírja annak vizsgálatát, hogy a harmadik országok vízumkötelezettség alá eső állampolgárai schengeni térségbe történő beutazásának feltételei teljesülnek-e. Ilyen feltétel a vízum vagy »érvényes tartózkodási engedély« megléte. A tartózkodási engedély [562/2006 rendelet] [...] 2. cikkének 15. [pontjában] adott meghatározásából következik, hogy e fogalom magában foglal minden olyan okmányt, amely lehetővé teszi a valamely tagállam területén történő tartózkodást vagy az oda történő visszautazást, kivéve a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálásának időtartamára kiadott engedélyeket. A Conseil d'État [államtanács] a továbbiakban úgy ítélte meg, [...] hogy a Franciaországban - akár ideiglenesen - való tartózkodásra feljogosító okmánnyal rendelkező külföldi állampolgár ezen okmány érvényességi ideje alatt Franciaország területét anélkül hagyhatja el és oda anélkül térhet vissza, hogy vízumot kellene kérnie. A[z 562/2006 rendelet] Conseil d'État ítélkezési gyakorlatával összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből következik, hogy: Harmadik országok azon, vízumkötelezettség alá eső állampolgárai, akik Franciaország területét a menedékjog iránti kérelem elbírálásának keretében kiadott ideiglenes tartózkodási engedély vagy a kérelem benyújtását igazoló, ugyanennek keretében kiadott elismervény, illetve a tartózkodási engedély iránti első kérelem benyújtását igazoló elismervény birtokában hagyták el, tehát kizárólag vízum birtokában térhetnek vissza a schengeni térségbe. A vonatkozó szabály az, hogy az érintett személynek a konzuli hatóságok által kiadott, visszautazásra jogosító vízummal kell rendelkeznie. Mindazonáltal e szabállyal bizonyos, kivételes esetekben nem ellentétes, hogy a prefektusok az egyéni helyzetekre vonatkozó mérlegelési jogkörüket gyakorolják visszautazásra jogosító prefektusi vízum egyszerűsített kiadása céljából [...]. E vízum kiadásának kivételes esetei érinthetik - a megfelelő igazolásokkal alátámasztott - vis maior eseteit, az üzleti utak résztvevőit, a gyakornokokat, a humanitárius célokat és a diákokat iskolai vagy egyetemi szünet idején. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a prefektusok által kiadott, visszautazásra jogosító vízum, a prefektusok által kiskorú külföldiek számára kiadott vízum kivételével, amelyről értesítették az Európai Bizottságot [az Európai Unió Hivatalos Lapjának2008. március 1-jei száma], szokásosan kizárólag francia határátkelőhelyen teszi lehetővé a schengeni térség külső határainak átlépését. [...]".

1) lehetővé teszi a schengeni térségbe történő szabad visszatérést birtokosa számára: A[z 562/2006 rendelet] 34. cikkének alkalmazásában ezen tényezők képezik azon közlés tárgyát, amelyet Franciaország megküld az Európai Bizottságnak a schengeni térség többi tagállamának tájékoztatása céljából.

a) valamennyi ideiglenes tartózkodási engedély (a menedékjog iránti kérelem elbírálásának keretében kiadott tartózkodási engedély kivételével);

b) tartózkodási engedély megújítása iránti kérelem benyújtását igazoló elismervény.

2) A[z 562/2006 rendelet] [...] 2. cikkének 15. [pontja] szerinti kivétel alkalmazásában nem teszi lehetővé a schengeni térségbe történő szabad visszatérést birtokosa számára:

a) a menedékjog iránti kérelem elbírálásának keretében kiadott tartózkodási engedély;

b) a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem benyújtását igazoló elismervény.

13 Az említett körlevél felszólította a prefektusokat, "hogy hívják fel harmadik országok állampolgárainak a figyelmét, amennyiben [hivataluk] számukra a[z 562/2006 rendelet] 2. cikkének [15. pontjában] foglalt kivételben szereplő okmányt (menedékjog iránti kérelem vagy tartózkodási engedély iránti első kérelem benyújtását igazoló elismervényt, menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott [ideiglenes tartózkodási engedélyt]) ad ki, arra a tényre, hogy ezen okmányok nem teszik lehetővé a schengeni térségbe való újbóli beléptetést, és a területről való kilépés esetén az érintett személyek visszautazásának az a feltétele, hogy a konzuli hatóságoknál az általános szabályozás szerint vízumot szerezzenek".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 2009. szeptember 28-án az ANAFE keresetet nyújtott be a Conseil d'État előtt a 2009. szeptember 21-i körlevél annyiban történő megsemmisítése iránt, amennyiben az előírja, hogy a prefektusoknak a harmadik országok tartózkodási engedély iránti első kérelem, illetve menedékjog iránti kérelem benyújtását igazoló elismervénnyel rendelkező állampolgárainak a francia területre vízum nélkül való visszautazását meg kell tagadniuk.

15 Keresetében az ANAFE úgy véli, hogy a körlevél nem csupán arra korlátozódik, hogy levonja az 562/2006 rendelet következményeit, hanem annak rendelkezéseit ki is egészíti. E szövetség arra hivatkozik továbbá, hogy e körlevél sérti a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét, amennyiben közvetlenül alkalmazandó, és harmadik országoknak a Franciaország területét elhagyó állampolgárait megfosztja attól a jogtól, hogy Franciaországba anélkül térjenek vissza, hogy vízumot kellene kérniük, jóllehet azt az említett személyek a korábbi közigazgatási gyakorlat alapján jogosan várhatták el.

16 A Conseil d'État megállapítja mindenekelőtt, hogy egyrészt az 562/2006 rendelet 5. cikkében szereplő feltételeket kifejezetten a tagállamok területének egészére való beutazásra, és nem csupán a három hónapot meg nem haladó tartózkodás céljából ideiglenes tartózkodási engedélyt kiadó tagállam területére való visszatérésre vonatkozóan írták elő, másrészt a rendelet több rendelkezése - köztük különösen 5. cikke (4) bekezdésének c) pontja - csak olyan belépési engedélyek kiadását teszi lehetővé, amelyek az azokat kiadó tagállam területére korlátozódnak.

17 A Conseil d'État szerint felmerül a kérdés továbbá, hogy az említett rendelet 13. cikkében előírt tilalmat akkor is alkalmazni kell-e, ha az azon tagállam területére való visszatérés, amely ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, nem tesz szükségessé más tagállam területére való beutazást, azon való átutazást, illetve ott-tartózkodást. Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén arra keres választ, hogy mely feltételek mellett adhat ki valamely tagállam harmadik országok állampolgárai részére visszautazásra jogosító vízumot, pontosabban, hogy az ilyen vízum korlátozhatja-e a beutazást kizárólag a tagállami határátkelőpontokon keresztül történő beutazásra.

18 Végezetül a Conseil d'État azt kérdezi, hogy az 562/2006 rendelet, a CAAS e rendelettel történt módosítását megelőzően hatályos szövegének rendelkezéseiben megengedettekkel ellentétben, kizárja-e annak minden lehetőségét, hogy a kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok a tagállamok területére beutazhassanak, amely esetben felmerülhet a kérdés, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve nem teszi-e szükségessé, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő ezen állampolgárok tekintetében, akik elhagyták Franciaország területét úgy, hogy kizárólag ilyen ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, és oda az említett rendelet hatálybalépését követően kívánnak visszatérni.

19 A Conseil d'État, mivel kételyeket táplált az 562/2006 rendelet, és különösen annak 13. cikkének és 5. cikke (4) bekezdése a) pontjának értelmezésével kapcsolatban, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) A [562/2006 rendelet] 13. cikkét alkalmazni kell-e a harmadik országok állampolgárainak azon tagállam területére való visszatérésére, amely számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, amennyiben a tagállam területére való visszatérés nem tesz szükségessé más tagállam területére való beutazást, azon való átutazást, illetve ott-tartózkodást?

2) Mely feltételek mellett adhat ki valamely tagállam harmadik országok állampolgárai részére a rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti »visszautazásra jogosító vízumot«? Közelebbről, az ilyen vízum korlátozhatja-e a beutazást kizárólag a tagállami határátkelőpontokon keresztül történő beutazásra?

3) Amennyiben a[z 562/2006] rendelet - a [CAAS] e rendelettel történt módosítását megelőzően hatályos szövegének rendelkezéseivel megengedettekkel ellentétben - kizárja annak minden lehetőségét, hogy a kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok a tagállamok területére beutazhassanak, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve nem teszi-e szükségessé, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő a pusztán a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli olyan állampolgárok tekintetében, akik elhagyták a területet, és oda a[z 562/2006] rendelet hatálybalépését követően kívánnak visszatérni?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

20 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 562/2006 rendelet 13. cikkében a harmadik országok állampolgárai beléptetésének megtagadására vonatkozóan előírt szabályokat alkalmazni kell-e a harmadik országok vízumkötelezettség alá eső azon állampolgáraira is, akik vissza kívánnak térni azon tagállam területére, amely számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, amennyiben a tagállam területére való visszatérés nem tesz szükségessé más tagállam területére való beutazást.

21 Az ANAFE álláspontja szerint az 562/2006 rendelet egymással összefüggő 5. és 13. cikkét akként kell értelmezni, hogy valamely tagállam területére való, ideiglenes tartózkodási engedély alapján történő beléptetés csak akkor tagadható meg, ha a harmadik ország állampolgára rövid tartózkodás céljából kéri a beutazása engedélyezését, és ha ezt nem azon tagállam határán kéri, amely az érdekelt tartózkodási okmányát kiadta.

22 A francia és a belga kormány, valamint a Bizottság véleménye ezzel szemben az, hogy az 562/2006 rendelet 13. cikkét harmadik országok azon állampolgáraira is alkalmazni kell, akiknek azon tagállam területére való visszatérése, amely számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, nem tesz szükségessé más tagállamok területére való beutazást, azon való átutazást, illetve ott-tartózkodást.

23 Az 562/2006 rendelet "[t]árgya és alapelvei", amint arra 1. cikke rámutat, hogy az Uniót a szabad mozgás belső határok nélküli térségévé fejlessze, és e célból meghatározza az Európai Unió tagállamainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályokat.

24 Ugyanezen rendelet (6) preambulumbekezdésének értelmében "[a] határellenőrzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külső határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belső határain megszüntette a határellenőrzést".

25 Az említett rendelet egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térség általános keretébe illeszkedik, ahol a személyek szabad mozgása biztosított, és amely a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul (az EUSZ 3. cikk (2) bekezdése). Az EUMSZ 67. cikk (2) bekezdésének első mondata rögzíti, hogy az Unió "biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét, továbbá a menekültügy, a bevándorlás és a külső határok ellenőrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan közös politikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben méltányos bánásmódot biztosít".

26 A Schengeni Megállapodás által bevezetett rendszer tehát a külső határok ellenőrzése harmonizált szabályainak tiszteletben tartásán, a jelen esetben a harmadik országok állampolgárainak az említett megállapodásban részes államok területére történő beutazása tekintetében az 562/2006 rendelet által megállapított feltételek szigorú tiszeteletben tartásán nyugszik. Minden olyan tagállamnak ugyanis, amelynek területe a schengeni térség részét képezi, biztosnak kell lennie abban, hogy az e térség bármely más állama által végzett ellenőrzések hatékonyak és szigorúak. Ezen ellenőrzéseket segíti elő a többek között a vízumok és az egyéb rövid távú tartózkodásra jogosító tartózkodási engedélyek elismerését lehetővé tevő szabályok öszessége.

27 Az 562/2006 rendelet 5. cikke a harmadik országok állampolgárainak beutazási feltételeit szabályozza. Ezen 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 4. cikk a) pontjának rendelkezéseiből az következik, hogy valamely tagállam által harmadik ország állampolgára számára kiadott tartózkodási engedély birtoklása lehetővé teszi ez utóbbi számára, hogy a schengeni térségbe beutazzon és ott mozogjon, e térséget elhagyja és oda visszatérjen, anélkül hogy vízummal kellene rendelkeznie.

28 Meg kell állapítani, hogy a tartózkodási engedély fogalmát az 562/2006 rendelet 2. cikkének 15. pontja meghatározza, és az említett 15. pont b) alpontjának értelmében a tartózkodási engedély iránti első kérelem elbírálása vagy a menedékjog iránti kérelem elbírálásának időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedély a tartózkodási engedély fogalma alól kifejezetten ki van zárva.

29 A schengeni térség külső határain történő ellenőrzést és a beléptetés e külső határokon történő megtagadását az 562/2006 rendelet 6-13. cikke szabályozza.

30 A beléptetés megtagadása tekintetében az 562/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének első mondata azt az általános szabályt rögzíti, hogy meg kell tagadni annak a harmadik országbeli állampolgárnak a schengeni térségbe történő beléptetését, aki nem teljesíti a beutazásnak az ugyanezen rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi feltételét, és nem tartozik az 5. cikk (4) bekezdésében említett személyek közé. Az említett (1) bekezdés második mondatának értelmében e rendelkezés nem érinti a menedékjogra és a nemzetközi védelemre, illetve a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó különös rendelkezések alkalmazását.

31 Az 562/2006 rendelet 13. cikkének (2)-(6) bekezdése a beléptetés megtagadására irányadó részletes szabályokat rögzíti.

32 Az ANAFE állításával ellentétben az 562/2006 rendelet 13. cikke nem értelmezhető akként, hogy harmadik ország az ugyenezen rendelet 2. cikke 15. pontjának értelmében vett tartózkodási engedélynek nem megfelelő tartózkodási okmányt bemutató állampolgárának a schengeni térségbe való beléptetése kizárólag akkor tagadható meg, ha a beléptetés engedélyezését rövid tartózkodás céljából, és nem azon tagállam határán kérik, amely a tartózkodási okmányt kiadta.

33 Az említett rendeletet, 3. cikkének értelmében, ugyanis a schengeni térség tagállamainak belső vagy külső határait átlépő minden személyre alkalmazni kell.

34 Ebből az következik, hogy a beléptetés megtagadását szabályozó, az 562/2006 rendelet 13. cikkében foglalt szabályok rendeltetése az, hogy azokat alkalmazzák harmadik országok minden olyan állampolgára tekintetében, akik a schengeni térség külső határának átlépésével kívánnak valamely tagállamba beutazni.

35 Így, mivel a rendelet megszüntette a belső határokon történő személyellenőrzést, és a határellenőrzést a schengeni térség külső határaira tolta ki, a beléptetés külső határoknál történő megtagadására vonatkozó rendelkezései ennélfogva főszabály szerint a teljes nemzetközi személyforgalomra alkalmazandók akkor is, ha a valamely tagállam schengeni külső határain keresztül történő beutazásra kizárólag az érintett tagállamban történő tartózkodás céljából kerül sor.

36 Az a körülmény tehát, hogy a harmadik országbeli állampolgár a valamely tagállam által kiadott ideiglenes tartózkodási engedély alapján kísérel meg az érintett tagállamba a schengeni térség külső határán keresztül visszatérni, anélkül hogy szándékában állna a teljes schengeni térségbe való beutazás lehetőségének megszerzése, nem zárja ki az 562/2006 rendelet 13. cikkének alkalmazását.

37 Ezt az értelmezést támasztja alá az 562/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második mondata, amely a tagállamba a menedékjogi rendelkezések vagy egy hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízum alapján történő beutazás lehetőségére hivatkozik, és megemlíti a tagállam schengeni külső határain keresztül, kizárólag az érintett tagállambeli - elsődleges és hosszú távú - tartózkodás céljából történő beutazás módjait.

38 Ami a tartózkodás időtartamát illeti, az ugyancsak nem befolyásolja az 562/2006 rendelet 13. cikkének alkalmazását. Ezt az értelmezést támasztja alá az 562/2006 13. cikke (1) bekezdésének első mondatában az ugyanezen rendelet 5. cikkére történő utalás. Ugyanis, noha ezen 13. cikk az 5. cikk (1) bekezdésében előírt beutazási feltételekre utal, amelyek hat hónapon belül három hónapot meg nem haladó tartózkodásra vonatkoznak, e rendelkezés utal továbbá az ugyanezen 5. cikk (4) bekezdésében említett, tartózkodási engedéllyel vagy visszautazásra jogosító vízummal rendelkező személyekre. Azon, tartózkodási engedéllyel vagy visszautazásra jogosító vízummal rendelkező személyek, akik három hónapnál hosszabb időtartamra kívánnak valamely tagállamba visszatérni, tehát a 13. cikk hatálya alá tartoznak.

39 A fenti megfontolásokból az következik, hogy harmadik ország olyan állampolgára, aki olyan tartózkodási okmánnyal rendelkezik, amely feljogosítja valamely tagállam területén az ideiglenes, tartózkodási kérelmének vagy menedékjog iránti kérelmének tárgyában történő határozathozatalig való tartózkodásra, és aki elhagyja azon állam területét, amelyben tartózkodási engedély vagy menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, csupán ideiglenes tartózkodásra jogosító okmánya alapján nem térhet oda vissza. Következésképpen ha egy ilyen állampolgár megjelenik a schengeni térség külső határainál, a határellenőrzésért felelős szerveknek e személytől, amennyiben nem tartozik az 562/2006 rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt kivételek valamelyikébe, az ugyanezen rendelet 13. cikke alapján meg kell tagadniuk az említett területre való beléptetést.

40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 562/2006 rendeletet, 3. cikke b) pontjának értelmében, a menekültek és a nemzetközi védelmet kérők jogainak sérelme nélkül kell alkalmazni, különösen a visszaküldési tilalom tekintetében. Következésképpen, amint azt a Bizottság a tárgyaláson megjegyezte, ezen ellenőrzéseket a menedékjog iránti kérelmet benyújtókat védő rendelkezések, főként a visszaküldési tilalom elvével összefüggésben történő alkalmazásának sérelme nélkül kell elvégezni.

41 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 562/2006 rendelet 13. cikkében a harmadik országok állampolgárai beléptetésének megtagadására vonatkozóan előírt szabályokat alkalmazni kell a harmadik országok vízumkötelezettség alá eső azon állampolgáraira is, akik a schengeni térség külső határain keresztül anélkül kívánnak visszatérni abba a tagállamba, amely számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, hogy ennek érdekében más tagállam területére beutaznának.

A második kérdésről

42 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azokkal a feltételekkel kapcsolatban kér iránymutatást, amelyek mellett valamely tagállam az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti, visszautazásra jogosító vízumot adhat ki, és különösen hogy az ilyen visszautazásra jogosító vízum korlátozhatja-e a schengeni térségbe történő beutazást az azt kiadó tagállam területének határátkelőpontjaira.

43 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a 2009. szeptember 21-i körlevél azon előírására utal, amelynek értelmében a visszautazásra jogosító prefektusi vízum a visszatérést főszabály szerint csak a schengeni térség francia külső határain keresztül engedélyezi.

44 A Bizottság álláspontja szerint a visszautazásra jogosító vízumot a tagállamok által meghatározott módon adják ki. Mindazonáltal, amennyiben a visszautazásra jogosító vízumnak az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdése a) pontjának megfelelően lehetővé kell tennie az azt kiadó tagállamba történő visszautazást, akár közvetlenül, akár más tagállamok területén történő átutazással, e vízum nem korlátozhatja a schengeni térségbe való visszautazást kizárólag az ország területének határátkelőpontjaira. Az ANAFE lényegében ugyanezt állítja.

45 A francia kormány a tárgyaláson a Bizottság által képviselt állásponthoz csatlakozott. Mivel a visszautazásra jogosító vízumnak a meghatározását sem az 562/2006 rendelet, sem a vízumkódex, sem pedig a CAAS vízumokra vonatkozó 3. fejezete nem tartalmazza, a visszautazásra jogosító vízum kiadásának feltételeire a tagállamok nemzeti jogszabályai az irányadók. Egy ilyen vízum nem korlátozhatja a beutazást kizárólag a visszautazásra jogosító vízumot kiadó tagállam határátkelőpontjain keresztül történő beutazásra.

46 Ki kell emelni, hogy az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja a schengeni térségbe történő beutazás valamennyi feltételét nem teljesítő, de valamely tagállam által kiadott tartózkodási engedéllyel vagy visszautazásra jogosító vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok számára átutazás céljából a többi tagállam területére történő beutazáshoz való jogot biztosít annak érdekében, hogy eljussanak abba a tagállamba, amely a tartózkodási engedélyt vagy a visszautazásra jogosító vízumot kiadta.

47 A "visszautazásra jogosító vízum" fogalmát az említett rendelet nem határozza meg.

48 E fogalom olyan okmányt jelöl, amelyet valamely tagállamban olyan személy számára állítanak ki, aki még nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, de ideiglenesen jogosult ezen állam területén maradni, és azt valamely oknál fogva el kell hagynia. Ezen okmány feljogosítja birtokosát az azt kiadó állam területére való visszatérésre.

49 A vízumkódex 2. cikkében foglalt fogalommeghatározásokból arra lehet következtetni, hogy az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti, visszautazásra jogosító vízum nem minősül az e kódex értelmében vett "vízumnak".

50 A vízumkódex 2. cikkének 2. pontja értelmében ugyanis a vízum a tagállamok területén való átutazásra vagy a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra vagy a tagállamok nemzetközi repülőtéri tranzitterületén történő áthaladásra vonatkozóan valamely tagállam által kiadott engedély. Az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja azonban tipikusan éppen azokat az eseteket érinti, amelyekben a harmadik országbeli állampolgárok nem rendelkeznek a vízumkódex 2. cikkének 2. pontja értelmében vett vízummal.

51 Az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti "visszautazásra jogosító vízum" a vízumkódex 2. cikkének 4. pontja szerinti "korlátozott területi érvényességű vízum[nak]" sem tekinthető. Ha az európai jogalkotónak az lett volna a szándéka, hogy a visszautazásra jogosító vízumnak ilyen terjedelmet biztosítson, a korlátozott területi érvényességű vízum fogalmát használta volna ezen 5. cikk (4) bekezdésének a) pontjában, e vízumtípust ugyanis már a CAAS 16. cikke is szabályozta, és a schengeni együttműködés keretein belül elfogadott, a schengeni egyezmény szerződő feleinek diplomáciai és konzuli képviseletei számára szóló közös konzuli utasítás (HL 2002. C 313., 1. o.) "A vízum fogalommeghatározása és típusai" című 2. pontja kifejezetten hivatkozott rá.

52 Következésképpen az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti, visszautazásra jogosító vízum egy sem tartózkodási engedéllyel, sem vízummal, sem pedig a vízumkódex értelmében vett korlátozott területi érvényességű vízummal nem rendelkező, harmadik országbeli állampolgár részére valamely tagállam által kiadható engedélynek minősül, amely lehetővé teszi számára, hogy e tagállamot meghatározott célból elhagyja, majd oda később visszatérjen.

53 Noha az ilyen, visszautazásra jogosító nemzeti engedélyek kiadásának feltételeit az 562/2006 rendelet nem határozza meg, e rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjának magából a szövegéből mindazonáltal az következik, amint arra a francia kormány és a Bizottság is hivatkozott, hogy a visszautazásra jogosító vízumnak harmadik országok állampolgárainak azt kell lehetővé tennie, hogy más tagállamok területére átutazás céljából beutazhassanak annak érdekében, hogy eljussanak abba a tagállamba, amely a visszautazásra jogosító vízumot kiadta.

54 Így az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében vett visszautazásra jogosító vízummal rendelkező személyek számára a schengeni térségbe a külső határokon keresztül történő beutazás nem korlátozható az ilyen vízumot kiadó tagállam nemzeti területének határátkelő-pontjaira.

55 Az 562/2006 rendelet azon rendelkezése, amely a belépést valamely tagállam nemzeti területének határátkelő-pontjaira korlátozza, az 5. cikk (4) bekezdésének c) pontja, amelynek értelmében valamely tagállam - humanitárius okból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségek következtében - engedélyezheti az (1) bekezdésben említett egy vagy több feltételt nem teljesítő, harmadik országbeli állampolgárok belépését saját területére.

56 Következésképpen a második kérdésre azt kell válaszolni, hogy az 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy valamely tagállam, amely harmadik ország állampolgára részére e rendelkezés értelmében vett visszautazásra jogosító vízumot ad ki, a schengeni térségbe történő beutazást nem korlátozhatja nemzeti területének határátkelő-pontjaira.

A harmadik kérdésről

57 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve szükségessé tette-e, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő harmadik országok olyan állampolgárai tekintetében, akik elhagyták valamely tagállam területét, noha kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, és e területre az 562/2006 rendelet hatálybalépését követően kívántak visszatérni.

58 E kérdés annyiban merül fel, amennyiben, amint az az első kérdésre adott válaszból következik, az 562/2006 rendelet tiltja a tagállamok területére történő visszautazást a kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, harmadik országok vízumkötelezettség alá eső állampolgárai számára.

59 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a 2009. szeptember 21-i körlevél elfogadását megelőzően Franciaországban olyan közigazgatási gyakorlat alakult ki, amely szerint harmadik országok vízumkötelezettség alá eső, kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai elhagyhatták a tagállam területét, majd, ezen engedély lejártáig, visszatérhettek oda a schengeni külső határokon keresztül. E körlevél e gyakorlatnak átmeneti időszak nélkül kívánt véget vetni, miáltal harmadik országok Franciaország területét a körlevél elfogadása előtt ilyen ideiglenes tartózkodási engedély birtokában elhagyó, vízumkötelezettség alá eső állampolgárai vízum vagy e területre való beutazásra jogosító egyéb engedély nélkül már nem térhettek vissza a schengeni térségbe.

60 A francia kormány úgy véli, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve nem tette szükségessé, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő harmadik országok olyan állampolgárai tekintetében, akik elhagyták valamely tagállam területét, noha kizárólag ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, és e területre az 562/2006 rendelet hatálybalépését követően kívántak visszatérni.

61 A belga kormány és a Bizottság rámutat arra, hogy az 562/2006 rendelet nem módosította lényegesen a kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárok beutazására vonatkozó uniós jogi előírásokat. A CAAS sosem engedélyezte a schengeni térség külső határainak átlépését, sem az e térségben való szabad mozgást kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedély alapján. Az említett rendelet hatálybalépése e vonatkozásban semmilyen változást nem hozott. A Bizottság véleménye szerint tehát az uniós jognak a 2009. szeptember 21-i körlevél elfogadása előtti értelmezéséből, illetve a körlevél alkalmazásából eredő problémák a nemzeti jogi szabályok alapján ítélendők meg.

62 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés megválaszolása érdekében először is arra kell rámutatni, hogy az említett körlevélben megállapított visszautazási tilalom megfelel a tagállamok 562/2006 rendeletből eredő kötelezettségeinek.

63 Ugyanis, amint az már a jelen ítélet 27. és 28. pontjából adódik, ugyanezen rendelet 5. cikke (1) bekezdésének, 5. cikke (2) bekezdése 15. pontja b) alpontjának és 5. cikke (4) bekezdésének összefüggő rendelkezéseiből az következik, hogy a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedélyek nem használhatók fel a schengeni térségbe történő beutazásra.

64 Következésképpen a 2009. szeptember 21-i körlevél e körülmények között azt szögezte le, hogy harmadik országok Franciaország területét kizárólag ilyen ideiglenes tartózkodási engedély birtokában elhagyó, vízumkötelezettség alá eső állampolgárai számára nem biztosítható a schengeni külső határokon keresztül Franciaországba történő szabad visszautazás lehetősége. Mivel az 562/2006 rendelet, 40. cikkének első bekezdése értelmében, már 2006. október 13-án hatályba lépett, e körlevél csak az ezen időponttól fogva - Franciaországban is - hatályos jogi helyzetet rögzíti.

65 Továbbá, a harmadik kérdés megfogalmazására tekintettel, az alapügy tekintetében alkalmazandó rendelkezésekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az 562/2006 rendelet nem végzett módosítást a CAAS rendelkezéseihez képest.

66 Közelebbről, amint azt a francia és belga kormány, valamint a Bizottság kiemelte, az ideiglenes tartózkodási engedélyek a CAAS 1. cikkének értelmében már ki voltak zárva a tartózkodási engedély fogalma alól.

67 Végezetül az 1030/2002 rendelet 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja ugyancsak kizárja a tartózkodási engedélyek fogalma alól a menedékjog iránti kérelem vagy tartózkodási engedély iránti kérelem elbírálásának időtartamára kiadott engedélyeket.

68 Amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott, e kizárás oka abban a tényben keresendő, hogy az ideiglenes okmány vagy az ideiglenes tartózkodási engedély kiadása azt tanúsítja, hogy a schengeni térség területére való beutazás vagy a menekülti státusz megadása feltételeinek betartása még nem nyert igazolást, ennélfogva az ilyen okmányokkal rendelkező személyek nem jogosultak e térségben mozogni, és az e térségbe történő visszautazás esetén nem mentesek a vízumkötelezettség alól.

69 Ugyancsak ki kell emelni, hogy az 562/2006 rendelet nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy egy, a menedékjog iránti kérelem vagy a tartózkodási engedély iránti első kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező személy közvetlenül visszatérhessen azon tagállam területére, amely számára ezen engedélyt kiadta. Ennek fennáll ugyanis a lehetősége, amennyiben az ugyanezen rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt feltételek teljesülnek.

70 Amint azt a főtanácsnok indítványának 55. pontjában megjegyezte, arra a körülményre, hogy harmadik országok vízumkötelezettség alá eső állampolgárai Franciaország területét a schengeni külső határokon keresztül röviddel a 2009. szeptember 21-i körlevél hatálybalépése előtt azt gondolva hagyták el, hogy az uniós joggal ellentétes közigazgatási gyakorlatnak megfelelően vízum nélkül visszatérhetnek Faranciaországba, nem lehet sikeresen hivatkozni az 562/2006 rendeletnek a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvei fényében értelmezett vonatkozó rendelkezéseinek megkérdőjelezése érdekében.

71 E tekintetben emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy az EUMSZ 288. cikk második bekezdésének megfelelően a rendeletek teljes egészében kötelezőek és közvetlenül alkalmazandók valamennyi tagállamban.

72 Valamely rendelet közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a hatálybalépéséhez és a jogalanyok javára vagy hátrányára való alkalmazásához nincs szükség a nemzeti jogba átültető intézkedésekre (lásd többek között a 34/73. sz. Variola-ügyben 1973. október 10-én hozott ítélet [EBHT 1973., 981. o.] 10. pontját, valamint a C-4/10. és C-27/10. sz., Bureau national interprofessionnel du Cognac egyesített ügyekben 2011. július 14-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6131. o.] 66. pontját), kivéve ha a szóban forgó rendelet a tagállamokra bízza, hogy maguk hozzák meg az ahhoz szükséges jogszabályi, rendeleti, közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket, hogy az említett rendelet rendelkezései ténylegesen alkalmazhatók legyenek (lásd ebben az értelemben a 31/78. sz. Bussone-ügyben 1978. november 30-án hozott ítélet [EBHT 1978., 2429. o.] 32. pontját).

73 Továbbá az uniós jog elsőbbségének elve alapján az EUM-Szerződés közvetlenül alkalmazandó rendelkezései és az intézmények közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai a tagállamok belső jogával fennálló kapcsolatuk tekintetében azzal a hatással bírnak, hogy - pusztán hatálybalépésük ténye folytán - a nemzeti jog valamennyi, az uniós joggal ellentétes rendelkezését a jog erejénél fogva alkalmazhatatlanná teszik (lásd többek között a 106/77. sz. Simmenthal-ügyben 1978. március 9-én hozott ítélet [EBHT 1978., 629. o.] 17. pontját, a C-213/89. sz., Factortame és társai ügyben 1990. június 19-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2433. o.] 18. pontját, valamint a C-409/06. sz. Winner Wetten ügyben 2010. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-8015. o.] 53. pontját).

74 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében az uniós jogi normákat - hatáskörének keretei között - alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén - saját hatáskörénél fogva - eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától (lásd többek között a fent hivatkozott Simmenthal-ügyben hozott ítélet 21-24. pontját és a C-119/05. sz. Lucchini-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6199. o.] 61. pontját).

75 A Bíróság azt is pontosította, hogy egyrészt az elsőbbségre vonatkozó ezen kötelezettség hatálya alá tartozik valamennyi közigazgatási szerv, ideértve a decentralizált hatóságokat is, amelyekkel szemben a magánszemélyek következésképpen megalapozottan hivatkoznak ezen uniós jogi normákra, másrészt az említett normákkal ellentétes belső jogi rendelkezések tekinthetők akár jogi, akár közigazgatási rendelkezéseknek (lásd a C-224/97. sz. Ciola-ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2517. o.] 30. és 31. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

76 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve, amely az uniós jog egyik általános elve, megköveteli, hogy az uniós jogszabályok a jogalanyok számára egyértelműek és pontosak legyenek, és hogy alkalmazásuk az érintett személyek számára kiszámítható legyen (a C-421/06. sz., Fratelli Martini és Cargill ügyben 2007. november 8-án hozott végzés 56. pontja; ugyanebben az értelemben lásd a C-194/09. P. sz., Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6311. o.] 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

77 Az 562/2006 rendelet tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása során kiadott ideiglenes tartózkodási engedély alapján a schengeni térség valamely tagállamába történő visszatérésre vonatkozó rendelkezései kielégítik az egyértelműség és a kiszámíthatóság követelményét. Ugyanis, miként az a jelen ítélet 28. pontjában megállapításra került, az 562/2006 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének, 5. cikke (2) bekezdése 15. pontja b) alpontjának és 5. cikke (4) bekezdésének összefüggő rendelkezéseiből az következik, hogy az ilyen ideiglenes tartózkodási engedély nem teremt jogosultságot a schengeni térségbe történő visszatérésre. Ezenfelül kiemelendő, hogy e rendeletet 2006. április 13-án, tehát hat hónappal a hatálybalépésének időpontját megelőzően hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában, miáltal a hatályos szabályok ezen időponttól való alkalmazásának kiszámíthatósága biztosítva volt.

78 A bizalomvédelem elvével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy arra kizárólag akkor lehet valamely uniós szabályozással szemben hivatkozni, ha korábban, uniós szinten - azaz az Unió valamely intézménye közreműködésével - feltételezhetően jogos bizalmat keltő helyzet jött létre (lásd ebben az értelemben a C-63/93. sz., Duff és társai ügyben 1996. február 15-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-569. o.] 20. pontját, valamint a C-14/01. sz. Niemann-ügyben 2003. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-2279. o.] 56. pontját).

79 Meg kell állapítani, hogy az alapügyben nincs szó az uniós intézmények ilyen előzetes magatartásáról, amely jogos bizalmat kelthetne harmadik országok állampolgáraiban a tekintetben, hogy visszautazásra jogosító vízum nélkül visszatérhetnek a schengeni térségbe. Legalábbis ha egy ilyen jogos bizalom elismerhető lenne az ilyen, vízumkötelezettség hatálya alá tartozó állampolgárok tekintetében, akik csak ideiglenes, ilyen visszatérést lehetővé nem tévő tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, ennek oka az uniós joggal ellentétes francia közigazgatási gyakorlat fennállása lenne.

80 Márpedig egy ilyen, az uniós joggal ellentétes nemzeti közigazgatási gyakorlat nem kelthet jogos bizalmat harmadik országok állampolgáraiban a tekintetben, hogy továbbra is élvezhetik e gyakorlatot.

81 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis valamely tagállam - uniós szabályozással ellentétes - gyakorlata nem alapozhat meg jogos elvárást egy olyan magánszemélyben, aki az így létrehozott helyezetből előnyhöz jut (lásd az 5/82. sz. Maizena-ügyben 1982. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1982., 4601. o.] 22. pontját és a C-31/91-C-44/91. sz., Lageder és társai egyesített ügyekben 1993. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 1993., I-1761. o.] 35. pontját). Következésképpen valamely, az uniós jog alkalmazásáért felelős nemzeti hatóság uniós jogot sértő magatartása nem alapozhat meg a magánszemélyekben abba vetett jogos bizalmat, hogy az uniós joggal ellentétes bánásmódban részesülhetnek (lásd a C-153/10. sz. Sony Supply Chain Solutions [Europe] ügyben 2011. április 7-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2775. o.] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

82 Mindebből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényezőket, amelyek az 562/2006 rendelet hatálybalépésével összefüggésben a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére engednének következtetni.

83 A harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve nem tette szükségessé, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő harmadik országok olyan állampolgárai tekintetében, akik elhagyták valamely tagállam területét, noha kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, és e területre az 562/2006 rendelet hatálybalépését követően kívántak visszatérni.

A költségekről

84 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2009. január 14-i 81/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkében a harmadik országok állampolgárai beléptetésének megtagadására vonatkozóan előírt szabályokat alkalmazni kell a harmadik országok vízumkötelezettség alá eső azon állampolgáraira is, akik a schengeni térség külső határain keresztül anélkül kívánnak visszatérni abba a tagállamba, amely számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, hogy ennek érdekében más tagállam területére beutaznának.

2) A 81/2009 rendelettel módosított 562/2006 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy valamely tagállam, amely harmadik ország állampolgára részére e rendelkezés értelmében vett visszautazásra jogosító vízumot ad ki, a schengeni térségbe történő beutazást nem korlátozhatja nemzeti területének határátkelő-pontjaira.

3) A jogbiztonság és a bizalomvédelem elve nem tette szükségessé, hogy átmeneti intézkedéseket írjanak elő harmadik országok olyan állampolgárai tekintetében, akik elhagyták valamely tagállam területét, noha kizárólag a tartózkodási engedély iránti első kérelem vagy menedékjog iránti kérelem elbírálása időtartamára kiadott ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, és e területre a 81/2009 rendelettel módosított 562/2006 rendelet hatálybalépését követően kívántak visszatérni.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.