62006CO0421[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. november 8-i végzése. Fratelli Martini & C. SpA és Cargill Srl kontra Ministero delle Politiche agricole e forestali és társai. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Consiglio di Stato - Olaszország. Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első albekezdése - A Bíróságnak valamely közösségi jogi rendelkezés érvénytelenségét megállapító ítélete - Az intézmények kötelezettségei - Állategészségügy - Összetett takarmányok - A takarmányban felhasznált alapanyagok tömegszázalékának feltüntetése a címkén, a megjelölt értékhez képest ± 15%-os tűréshatárral - A fogyasztó félrevezetésének tilalma. C-421/06. sz. ügy

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. november 8-i végzése - Fratelli Martini és Cargill

(C-421/06. sz. ügy)

"Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első albekezdése - A Bíróságnak valamely közösségi jogi rendelkezés érvénytelenségét megállapító ítélete - Az intézmények kötelezettségei - Állategészségügy - Összetett takarmányok - A takarmányban felhasznált alapanyagok tömegszázalékának feltüntetése a címkén, a megjelölt értékhez képest ± 15%-os tűréshatárral - A fogyasztó félrevezetésének tilalma"

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - Az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen levezethető válasz - Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának alkalmazása (A Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 3. §) (vö. 20. pont)

2. A közegészség védelme - Összetett takarmány - 2002/2 irányelv (178/2002 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk és 16. cikk; 2002/2 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 4. pont) (vö. 45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. A közegészség védelme - Összetett takarmány - 2002/2 irányelv (EK 233. cikk és EK 234. cikk; 2002/2 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 1. pont, b) bekezdés) (vö. 63. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Consiglio di Stato - A Bíróság C-453/03., C-11/04., C-12/04. és C-194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben hozott, az összetett takarmány forgalmazásáról szóló 79/373/EGK tanácsi irányelv módosításáról és a 91/357/EGK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. január 28-i 2002/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 63., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 35. kötet 245. o.) részleges érvénytelenségét megállapító ítéletének joghatásai - Az intézmények új jogi aktus elfogadására irányuló kötelezettsége.

Rendelkező rész

1) Az összetett takarmány forgalmazásáról szóló 79/373/EGK tanácsi irányelv módosításáról és a 91/357/EGK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. január 28-i 2002/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 4. pontját - amely előírja annak kötelezettségét, hogy az összetett takarmányok címkéjén fel kell tüntetni a takarmányban felhasznált alapanyagok tömegszázalékát, az e százalékarányokra vonatkozóan a megjelölt értékhez képest ± 15%-os tűréshatárral - akként kell értelmezni, hogy az nem ellentétes az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK parlamenti és tanácsi rendelet 8. és 16. cikkével, amelynek többek között az a célja, hogy megelőzze a fogyasztóknak a takarmányok címkézésén és bemutatásán keresztül történő félrevezetését.

2) Mivel a 2002/2 irányelv 1. cikke 1. pontjának b) bekezdése önálló, az ugyanezen irányelv egyéb rendelkezéseiben előírt kötelezettségekhez nem kapcsolódó kötelezettséget írt elő, az említett rendelkezés érvénytelenségének a Bíróság C-453/03., C-11/04., C-12/04. és C-194/04. sz., ABNA és társai ügyben 2005. december 6-án hozott ítéletében történő megállapítása nem teremtett olyan joghézagot vagy következetlenséget, amely a közösségi intézmények kötelezettségévé tenné, hogy a 2002/2 irányelv vonatkozásában lényegi módosításokat fogadjanak el.

Mindamellett, valamely közösségi jogi rendelkezés érvénytelensége közvetlenül a Bíróság azon ítéletéből következik, amely az érvénytelenséget megállapítja, és mind a tagállami hatóságok, mind pedig a tagállami bíróságok feladata, hogy a nemzeti jogrendszerükben levonják az ebből eredő következtetéseket.