BH 2020.2.52 Az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §].

A tényállás

[1] Az alperes a felperes (munkáltató) üzletében tartott ellenőrzés alapján a 2018. április 27. napján kelt határozatával 540 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, mert a munkáltató megsértette 1 fő munkavállaló vonatkozásában a napi munkaidő mértékére vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 99. § (2) bekezdése előírását. Ezen jogsértést megállapító rendelkezését az alperes a 2018. június 15. napján kelt határozatával törölte és 510 000 forintra módosította a bírság összegét. A döntés 2. pontjában megállapított jogsértést, amely szerint a munkáltató 17 fő (név szerint felsorolt) munkavállaló tekintetében megsértette a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó Mt. 134. § (1)-(3) bekezdésében foglalt előírásokat, fenntartotta. A határozat 2. pontja indokolása szerint az élelmiszerüzletben az ellenőrzés időpontjában bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás 2017. december 28-31. munkavégzési napokra előzetesen kitöltött munkaidőadatokat tartalmazott; a boltvezető nem tudott nem "tervadatokkal" előzetesen kitöltött, naprakész munkaidő-nyilvántartást bemutatni. A munkaügyi ellenőrzés időpontjában a felperes nem rendelkezett naprakész és valós munkaidő-nyilvántartással, továbbá a bemutatott munkaidő-nyilvántartásban szereplő "terv" munkavégzési időadatok, a beosztásban szereplő "terv" időadatokkal nem mindenben egyeztek meg. A felperes másik üzletében a bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás nem tartalmazta a munkavállalók tárgynapi munkavégzésének kezdő időpontját. Az alperes nem tartotta elfogadhatónak a Kúria EBH 2016.M13. döntésében kifejtett álláspontjára történő felperesi hivatkozást. A felperesnél az ellenőrzés időpontjában a boltvezető az üzletben, a munkaidő-nyilvántartás helyszínén tartózkodott, olyan tényező, amely a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetését akadályozta volna nem merült fel. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése abban az esetben teljesül, ha az eseményszerű, valóságon alapuló és nem utólagosan, a nap végén kerül kitöltésre. Az ellenkező értelmezés nem tenné lehetővé pl. annak érdemi vizsgálatát, hogy egy adott napon mely időpontban kezdődött a munkavégzés, amely időpont egyébként a bérszámfejtés alapjául is szolgálhat. A munkaidő-nyilvántartása a munkáltató kötelessége, objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon a munkavállalók munkavégzésének ideje tekintetében, továbbá azért, hogy a nyilvántartás rendelkezésre álljon. A munkaügyi bírság összegét az alperes arra figyelemmel határozta meg, hogy a szabálytalanság a két munkavégzési helyen 17 fő munkavállalót érintett, továbbá a hatóság az elmúlt 3 évben már szabott ki munkaügyi bírságot a felperes vonatkozásában hasonló jogsértés miatt.

A felperes keresete és az alperes védirata

[2] A felperes módosított kereseti kérelmében a hatósági határozat 2. pontja megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a felperes rendelkezett megfelelő naprakész munkaidő-nyilvántartással. Az Mt. 134. §-a lehetővé teszi, hogy a nyilvántartás az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész átvezetésével kerüljön kitöltésre. Az üzletei vonatkozásában a munkavállalók tényleges munkaidőadatai a tárgynapokon a munkaidő-nyilvántartásban végleges rögzítésre kerültek. A felperes a munkaidő-beosztást és a tényleges munkaidőadatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást az üzletek számítógépén számítógép program segítségével végzi. Az adott munkavégzési napon a boltvezető (vagy a helyettese) a munkaidő-beosztás adatait átmásolja a tényleges munkaidőadatokat tartalmazó jelenléti ívre és naprakészen rögzíti a tényleges munkavégzési időpontokat. A számítógépes program nem zárható le, a munkaidő-beosztásban szereplő munkavállaló napi munkavégzési adatai rögzítésének hiányában. Az eseményszerű munkaidő-nyilvántartás követelménye az Mt. 134. § rendelkezéséből nem következik.

[3] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte határozatában foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint döntése a Kúria Mfv.II.10.363/2015. számú határozatának a naprakész munkaidő-nyilvántartás értelmezésével összhangban van, ugyanakkor a felperesnél kialakult gyakorlat a Kúria döntésével ellentétes. A munkáltató által deklarált eljárási rend az ellenőrzés során nem volt megállapítható, a két különböző munkavégzési helyen a munkaidő-nyilvántartás vezetése is eltérő módon történt. Az előre kitöltött munkaidő-nyilvántartás kizárólag akkor fogadható el, ha az egyben munkaidő-beosztás is.

A jogerős ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította az Mt. 134. § (1)-(3) bekezdése és 97. § (4) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, ezért további bizonyítás szükségtelen volt. A munkaidő-nyilvántartás vezetéséről szóló szabályzat értelmében az adatokat a programban a valóságnak megfelelően, naprakészen kell vezetni úgy, hogy a munkavállalók az adataik rögzítését láthassák; napi zárás után a jelenléti ívek adatait nem lehet módosítani. A szabályzat a napi munkaidő-beosztás adatainak a jelenléti ívekben való rögzítésére nem tartalmaz konkrét előírást. Az alperes nem a szabályzat előírásait, hanem a felperesnél a munkaidő-nyilvántartás gyakorlatát értékelte jogsértőnek, ezért a bíróság a jogvita eldöntése szempontjából a szabályzatban foglaltaknak nem tulajdonított jelentőséget.

[5] Az ítéleti érvelés szerint az Mt. 134. § (3) bekezdése lehetőséget ad a munkáltató számára annak utólagos igazolására, hogy a munkavállaló az írásban előre közölt munkaidő-beosztás szerint végezte a munkáját és rögzítse az eltéréseket. A beosztástól eltérést naprakészen kell rögzíteni, nem kell naponta jelenléti ívet vezetni. Önmagában az a felperesi gyakorlat, hogy párhuzamosan két nyilvántartást vezetett (munkaidő-beosztás és változásai, valamint a tényleges jelenlét) nem jogellenes. A kiindulási adatot az előre közölt munkaidő-beosztás szolgáltatja, amelynek "minden időpillanatban pontosan megállapíthatónak kell lennie". Az előre rögzített munkaidő-beosztás a feltétele, hogy az attól eltérő, tényleges munkavégzés a jelenléti ívben rögzíthető legyen. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartásokban a munkaidő kezdete és vége időpontok javításai miatt nem állapítható meg a munkaidő-beosztás, és így a jelenléti ívek "kiindulási adatai is bizonytalanok", a felperesnél alkalmazott munkaidő-nyilvántartás gyakorlata az Mt. 134. § (3) bekezdés rendelkezéseinek nem felel meg. A munkaidő-beosztás dokumentációjának hiányossága önmagában is jogellenessé teszi a munkáltató nyilvántartási gyakorlatát; a jelenléti adatoknak a munkanapot követően történő felvitele a hitelesség és a naprakészség követelményeibe ütközik. A munkaidő-beosztást előre, míg a napi munkavégzést a jelenléti íveken naprakészen kell rögzíteni. Nem volt megállapítható, hogy a felperes a munkahelyen történő jelenlét naprakész vezetésének melyik módját választotta, az üzletek gyakorlata eltérő volt. A hivatkozott eseti döntés tényállása a perbeli tényállástól eltérő, ezért az a felperes álláspontja alátámasztására nem alkalmas. Az utólagos javítások miatt nem állapítható meg a tárgynapra vonatkozó munkaidő-beosztás, a jelenléti ívekből pedig az, hogy a munkaidő-beosztás szerinti tervadatokat vagy a tényleges jelenléti adatokat tartalmazzák-e; a felperesi nyilatkozat és az alkalmazott gyakorlat is ellentmond egymásnak; esetenként a felperes a jelenléti adatokat előre rögzítette. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartás az Mt. 134. §-a követelményének nem felelt meg.