62017CJ0221[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 12. M.G. Tjebbes és társai kontra Minister van Buitenlandse Zaken. A Raad van State (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Európai uniós polgárság - EUMSZ 20. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 24. cikke - Tagállami és harmadik állambeli állampolgárság - Valamely tagállam állampolgárságának és az uniós polgárságnak a törvény erejénél fogva történő elvesztése - Következmények - Arányosság. C-221/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2019. március 12. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Európai uniós polgárság - EUMSZ 20. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7.és 24. cikke - Tagállami és harmadik állambeli állampolgárság - Valamely tagállam állampolgárságának és az uniós polgárságnak a törvény erejénél fogva történő elvesztése - Következmények - Arányosság"

A C-221/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Raad van State (államtanács, Hollandia) a Bírósághoz 2017. április 27-én érkezett, 2017. április 19-i határozatával terjesztett elő az

M. G. Tjebbes,

G. J. M. Koopman,

E. Saleh Abady,

L. Duboux

és

a Minister van Buitenlandse Zaken

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Prechal, M. Vilaras, K. Jürimäe és C. Lycourgos (előadó) tanácselnökök, A. Rosas, Juhász E., J. Malenovský, E. Levits, L. Bay Larsen és D. Šváby bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. április 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. G. Tjebbes képviseletében A. van Rosmalen,

- G. J. M. Koopman és L. Duboux képviseletében E. Derksen advocaat,

- E. Saleh Abady képviseletében N. van Bremen advocaat,

- a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, M. H. S. Gijzen és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- Írország képviseletében M. Browne, L. Williams és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében H. Kranenborg és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. július 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 20. és az EUMSZ 21. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az M. G. Tjebbes, G. J. M. Koopman, E. Saleh Abady, L. Duboux és a Minister van Buitenlandse Zaken (külügyminiszter, Hollandia; a továbbiakban: miniszter) között, e személyek nemzeti útlevél iránti kérelme elbírálása megtagadásának tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

A hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény

3 A hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, New Yorkban 1961. augusztus 30-án elfogadott egyezmény, amely 1975. december 13-án lépett hatályba (a továbbiakban: a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény; kihirdette a 2009. évi XV. sz. tv.), a Holland Királyságban 1985. augusztus 11. óta alkalmazandó. Ezen egyezmény 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ha valamely Szerződő Állam joga úgy rendelkezik, hogy egy személy állampolgárságának elvesztése vagy attól való megfosztása házastársa vagy gyermeke állampolgárságának elvesztését is eredményezi, ennek feltétele egy másik állampolgárság megléte vagy annak megszerzése az utóbbiak által."

4 Az említett egyezmény 7. cikkének (3)-(6) bekezdése a következőt írja elő:

"(3) E cikk (4) és (5) bekezdéseiben foglaltak fenntartásával valamely Szerződő Állam állampolgára nem veszti el állampolgárságát - amely így hontalanságot eredményezne - külföldre utazás, külföldi tartózkodás, a bejelentkezés elmulasztása vagy más hasonló ok miatt.

(4) Egy honosított személy elveszítheti állampolgárságát hét egymást követő évnél nem rövidebb, az érintett Szerződő Állam joga által meghatározott időszakon túli külföldi tartózkodás következtében, amennyiben elmulasztja kinyilvánítani a hatáskörrel rendelkező hatóság felé állampolgársága megtartására irányuló szándékát.

(5) Valamely Szerződő Államnak a területén kívül született állampolgára esetében ezen állam joga - a nagykorúság elérésétől számított egy év lejárta után - az állampolgárság megtartásának feltételéül szabhatja az említett időpontban az állam területén való tartózkodást vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságnál történő bejelentkezést.

(6) E cikkben említett körülmények kivételével senki nem veszíti el valamely Szerződő Állam állampolgárságát, amennyiben ez hontalanságot eredményezne, jóllehet ezt az elvesztést kifejezetten az Egyezmény semmilyen más rendelkezése nem tiltja."

Az állampolgárságról szóló egyezmény

5 Az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, állampolgárságról szóló európai egyezmény, amely 2000. március 1-jén lépett hatályba, (a továbbiakban: az állampolgárságról szóló egyezmény; kihirdette a 2002. évi III. sz. tv.) a Holland Királyságban 2001. július 1-je óta alkalmazandó. Az állampolgárságról szóló egyezmény 7. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A részes állam nem rendelkezhet belső jogában az állampolgárság ex lege vagy a részes állam kezdeményezésére történő elvesztéséről, kivéve az alábbi esetekben: [...] [...] (2) A részes állam rendelkezhet arról, hogy azon gyermekek, akiknek a szülei elveszítik állampolgárságukat, szintén elveszítik állampolgárságukat, kivéve az (1) bekezdés c) és d) pontjaiban hivatkozott esetekben. A gyermekek azonban nem veszíthetik el állampolgárságukat, ha szüleik egyike megtartja azt. [...]"

e) a részes állam és a szokásosan külföldön tartózkodó állampolgára közötti tényleges kapcsolat hiánya;

Az uniós jog

6 Az EUMSZ 20. cikk a következőképpen rendelkezik: "(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. (2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között: [...] [...]"

a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;

c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;

7 A Charta 7. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.

8 A Charta 24. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

"A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie."

A holland jog

9 A Rijkswet op het Nederlanderschap (a holland állampolgárságról szóló törvény, a továbbiakban: az állampolgárságról szóló törvény) 6. cikke (1) bekezdésének f) pontja így rendelkezik:

"(1) f) Megfelelő írásbeli nyilatkozat megtételét követően a (3) bekezdés szerinti elismerés révén holland állampolgárságot szerez: az a nagykorú külföldi, aki bármikor holland állampolgársággal rendelkezett és [...] rendelkezik határozatlan időre szóló tartózkodási engedéllyel, valamint szokásos tartózkodási hellyel Hollandiában [...], amennyiben a 15. cikk (1) bekezdésének d) vagy f) pontja alapján nem veszítette el a holland állampolgárságot."

10 E törvény 15. cikke így rendelkezik: "(1) A nagykorú személy elveszíti a holland állampolgárságot: [...] [...] (3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti időszak akkor minősül megszakítás nélkülinek, ha az érintett személy egy évnél rövidebb időszakon keresztül rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel Hollandiában [...] vagy az [EU-Szerződés] hatálya alá tartozó területeken. (4) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti időszakot megszakítja a holland állampolgársággal való rendelkezésről szóló tanúsítvány, vagy a [Paspoortwet (az útlevelekről szóló törvény)] szerinti úti okmány, vagy holland személyazonosító igazolvány kiállítása. A kiállítás napjától új tízéves időszak kezdődik."

c) ha egyúttal külföldi állampolgársággal is rendelkezik, és nagykorúságának ideje alatt mindkét állampolgárság birtokában tízéves megszakítás nélküli időszakon keresztül Hollandián [...] és az [EU-Szerződés] hatálya alá tartozó területeken kívül rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel [...];

11 Az állampolgárságról szóló törvény 16. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A kiskorú személy elveszíti a holland állampolgárságot: [...] [...] (2) A holland állampolgárság nem szűnik meg az (1) bekezdés alapján: [...] [...]"

d) ha apja vagy anyja a 15. cikk 1. bekezdésének b), c) vagy d) pontja [...] alapján elveszíti a holland állampolgárságot;

a) ha és ameddig az egyik szülő rendelkezik holland állampolgársággal;

e) ha a kiskorú személy abban az országban született, amelynek megszerezte az állampolgárságát, és ahol a megszerzés időpontjában szokásos tartózkodási helye van [...];

f) ha a kiskorú személy szokásos tartózkodási helye ötéves megszakítás nélküli időszakban abban az országban van vagy volt, amelynek megszerezte az állampolgárságát [...];

12 A 2000. december 21-i Rijkswet tot wijziging Rijkswet op het Nederlanderschap (verkrijging, verlening en verlies van het Nederlanderschap) (a holland állampolgárságról szóló törvény módosításáról szóló törvény [a holland állampolgárság megszerzése, megadása és elvesztése]) IV. cikke értelmében a holland állampolgárságról szóló törvény 15. cikkének (1) bekezdésében említett tízéves időszak csak 2003. április 1-jén kezdődik.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13 M. G. Tjebbes 1984. augusztus 29-én született Vancouverben (Kanada), és születésétől kezdve holland és kanadai állampolgársággal rendelkezik. 2003. május 9-én holland útlevelet állítottak ki a számára. Ez az útlevél 2008. május 9-i lejártáig volt érvényes. 2014. április 25-én M. G. Tjebbes útlevél iránti kérelmet nyújtott be a Calgaryban (Kanada) található holland konzulátuson.

14 G. J. M. Koopman 1967. március 23-án született Hoornban (Hollandia). 1985. május 21-én Svájcban telepedett le, és 1988. április 7-én házasságot kötött P. Duboux svájci állampolgárral. A házasság révén G. J. M. Koopman svájci állampolgárságot is szerzett. 2000. július 10-én kiállított holland útlevéllel rendelkezett, amely 2005. július 10-ig volt érvényes. 2014. szeptember 8-án G. J. M. Koopman útlevél iránti kérelmet nyújtott be a Holland Királyság berni (Svájc) nagykövetségén.

15 E. Saleh Abady 1960. március 25-én született Teheránban (Irán). Születése révén iráni állampolgár. Az 1999. szeptember 3-i királyi rendelet révén holland állampolgárságot is szerzett. Legutóbb 1999. október 6-án egy, 2004. október 6-ig érvényes holland útlevelet állítottak ki számára. 2002. december 3-án kivándorlása miatt felfüggesztették adatainak a személyiadat-nyilvántartásba történő átvezetését. E naptól kezdve E. Saleh Abady szokásos tartózkodási helye megszakítás nélkül nyilvánvalóan Iránban volt. 2014. október 29-én E. Saleh Abady útlevél iránti kérelmet nyújtott be a Holland Királyság teheráni (Irán) nagykövetségén.

16 L. Duboux 1995. április 13-án született Lausanne-ban (Svájc). Anyja, G. J. M. Koopman kettős állampolgársága miatt születése révén holland állampolgárságot, svájci apja, P. Duboux révén pedig svájci állampolgárságot szerzett. L. Duboux számára sohasem állítottak ki holland útlevelet. Kiskorúként azonban be volt jegyezve anyja 2000. július 10-én kiállított és 2005. július 10-ig érvényes útlevelébe. 2013. április 13-án L. Duboux nagykorúvá vált. 2014. szeptember 8-án anyjával együtt útlevél iránti kérelmet nyújtott be a Holland Királyság berni (Svájc) nagykövetségén.

17 2014. május 2-i, 2014. szeptember 16-i, 2015. január 20-i, illetve 2015. február 23-i négy határozatával a miniszter megtagadta az M. G. Tjebbes, G. J. M. Koopman, E. Saleh Abady és L. Duboux által benyújtott útlevél iránti kérelmek elbírálását. A miniszter megállapította ugyanis, hogy e személyek az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja vagy 16. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a törvény erejénél fogva elvesztették a holland állampolgárságot.

18 Miután az e határozatokkal szemben benyújtott panaszokat a miniszter elutasította, az alapeljárás felperesei négy külön keresetet indítottak a rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) előtt. 2015. április 24-én, július 16-án, illetve október 6-án hozott ítéleteivel a rechtbank Den Haag (hágai bíróság) megalapozatlannak nyilvánította az M. G. Tjebbes, G. J. M. Koopman és E. Saleh Abady által benyújtott kereseteket. E bíróság ugyanakkor, 2016. február 4-i ítéletében megalapozottnak nyilvánította az L. Duboux által benyújtott keresetet, és hatályon kívül helyezte a miniszternek az ő panasza tárgyában hozott határozatát, fenntartva ugyanakkor e határozat joghatásait.

19 Az alapeljárás felperesei külön-külön fellebbezést nyújtottak be ezen ítéletek ellen a Raad van State (államtanács, Hollandia) előtt.

20 E bíróság rámutat, hogy azt a kérdést terjesztették elé, hogy a holland állampolgárság törvény erejénél fogva történő elvesztése összeegyeztethető-e az uniós joggal, különösen a 2010. március 2-iRottmann ítélet (C-135/08, EU:C:2010:104) fényében értelmezett EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikkel. E tekintetben úgy ítéli meg, hogy e cikkek alkalmazhatók az alapügyben akkor is, ha ezen ügyben az uniós polgár jogállás elvesztése valamely tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztéséből ered, nem pedig olyan kifejezetett, egyedi határozatból, amely visszavonja az állampolgárságot, amint az az említett ítélethez vezető ügyben történt.

21 A Raad van State (államtanács) kételyeket táplál a tekintetben, hogy vizsgálható-e, és ha igen, milyen módon, egy olyan nemzeti szabályozásnak az arányosság - a Bíróság előző pontban hivatkozott ítéletének 55. pontjában idézett - elvével való összhangja, amely valamely tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztéséről rendelkezik. Jóllehet a holland állampolgárság elvesztése érintett személyek helyzetére gyakorolt következményei arányosságának az uniós jogra tekintettel történő vizsgálata minden esetben egyedi mérlegelést kívánhat meg, e bíróság ugyanakkor nem zárja ki, hogy ezen arányossági vizsgálatot - mint azt a miniszter kifejtette - már eleve egy általános törvényi szabályozás - jelen esetben az állampolgárságról szóló törvényben foglalt szabályozást - is magában foglalja.

22 A Raad van State (államtanács) a nagykorú személyek helyzetével kapcsolatban úgy véli, hogy meggyőző érvek szólnak az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának az arányosság elvének való megfelelése és az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikkel való összeegyeztethetősége mellett. E bíróság kiemeli e tekintetben, hogy ez a rendelkezés jelentős időtartamú, tízéves megszakítás nélküli külföldi tartózkodáshoz köti a holland állampolgárság elvesztését, amely időszakot követően feltételezhető, hogy az érintetteknek már nem áll fenn nagyon szoros kapcsolatuk a Holland Királysággal és ekként az Európai Unióval, vagy nem csak azzal áll fenn kapcsolatuk. A holland állampolgárság másfelől viszonylag egyszerű módon megtartható, mivel e tízéves időszak megszakad, ha az érintett személy ezen időszakban folyamatosan legalább egy évig Hollandiában vagy az Unióban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, vagy számára a holland állampolgársággal való rendelkezésről szóló tanúsítványt vagy az útlevelekről szóló törvény szerinti úti okmányt vagy holland személyazonosító igazolványt állítanak ki. Egyebekben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a holland állampolgárságról szóló törvény 6. cikke szerinti úgynevezett "opció" szükséges feltételeit teljesítő személy jogosult korábbi holland állampolgárságát megerősíteni.

23 Ezenfelül a Raad van State (államtanács) kifejti azon ideiglenes álláspontját, miszerint a holland jogalkotó nem járt el önkényesen az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának elfogadása során, következésképpen nem sértette meg a Charta magán- és családi élet tiszteletben tartására vonatkozó 7. cikkét.

24 Ugyanakkor a Raad van State (államtanács) azon az állásponton van, hogy mivel nem kizárt, hogy a holland állampolgárság elvesztése érintett személyek helyzetére gyakorolt következményei arányosságának vizsgálata minden egyes esetben egyedi mérlegelést kíván meg, nem biztos, hogy a holland állampolgárságról szóló törvényben foglalthoz hasonló általános törvényi szabályozás összhangban áll az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikkel.

25 Ami a kiskorú személyek helyzetét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az állampolgárságról szóló törvény 16. cikke (1) bekezdésének d) pontja azon jelentőséget tükrözi, amelyet a holland jogalkotó az állampolgárság családon belüli egységességének tulajdonít. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál a tekintetben, hogy arányos-e a kiskorú személyt kizárólag azért megfosztani az uniós polgár jogállástól és az ahhoz kapcsolódó jogoktól, hogy a családon belül egységes maradjon az állampolgárság, és hogy a gyermek mindenek felett álló, a Charta 24. cikkének (2) bekezdése szerinti érdekének milyen mértékben kell szerepet játszania e tekintetben. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a kiskorú gyermeknek csekély ráhatása van holland állampolgársága megtartására, valamint hogy bizonyos határidők megszakadásának vagy például a holland állampolgársággal való rendelkezésről szóló tanúsítvány kiállításának lehetősége nem jelent kivételt a kiskorúak számára. Ily módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a holland állampolgárságról szóló törvény 16. cikke (1) bekezdésének d) pontja megfelel az arányosság elvének.

26 E körülmények között határozott úgy a Raad van State (államtanács), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: "Többek között [a Charta] 7. cikkére tekintettel úgy kell-e értelmezni az [EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket], hogy e rendelkezésekkel az arányosság elve alapján történő - az érintett személyek helyzetére nézve az állampolgárság elvesztésével járó uniós jogi következményeket illető - egyedi vizsgálat hiánya miatt ellentétesek az olyan törvényi rendelkezések, mint amilyenek az alapjogvitában szerepelnek, amelyek szerint:

a) az a nagykorú személy, aki egyúttal valamely harmadik ország állampolgárságával is rendelkezik, a törvény erejénél fogva elveszíti tagállamának állampolgárságát és ezzel az uniós polgár jogállást, amennyiben tízéves, megszakítás nélküli időszakon keresztül külföldön és az [Unión] kívül rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel, jóllehet több lehetőség is van e tízéves időszak megszakítására?

b) a kiskorú személy bizonyos körülmények között a törvény erejénél fogva elveszíti tagállamának állampolgárságát és ezzel az uniós polgár jogállást azért, mert egyik szülője az a) pontban foglaltak szerint elveszítette állampolgárságát?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

27 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket a Charta 7. cikkének fényében akként kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely bizonyos feltételek mellett e tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztését írja elő, és ez az olyan személyek számára, akik nem rendelkeznek egy másik tagállam állampolgárságával is, uniós polgár jogállásuk és az ahhoz kapcsolódó jogaik elvesztését eredményezi, anélkül hogy egyénileg, az arányosság elve alapján vizsgálnák az állampolgárság elvesztése e személyek helyzetére gyakorolt következményeit az uniós jogra tekintettel.

28 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felperesei gyakorolták az unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat, az előterjesztett kérdésre nem szükséges az EUMSZ 21. cikkre tekintettel válaszolni.

29 E pontosítást követően meg kell állapítani, hogy az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy a nagykorú személy elveszíti a holland állampolgárságot, ha egyúttal külföldi állampolgársággal is rendelkezik, és nagykorúságának ideje alatt mindkét állampolgárság birtokában tízéves, megszakítás nélküli időszakon keresztül Hollandián és az EU-Szerződés hatálya alá tartozó területeken kívül rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel. Ezen törvény 16. cikke (1) bekezdésének d) pontja továbbá azt mondja ki, hogy a kiskorú személy elveszíti a holland állampolgárságot, ha apja vagy anyja különösen e törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján elveszíti a holland állampolgárságot.

30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy noha az állampolgárság megszerzése és elvesztése feltételeinek meghatározása - összhangban a nemzetközi joggal - az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, az, hogy valamely kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik, nem akadályozza meg, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben a vonatkozó nemzeti szabályoknak ez utóbbit tiszteletben kell tartaniuk (2010. március 2-iRottmann ítélet, C-135/08, EU:C:2010:104, 39. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Márpedig az EUMSZ 20. cikk az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azzal a céllal, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen (2018. május 8-iK.A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C-82/16, EU:C:2018:308, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Következésképpen jellegénél és következményeinél fogva az uniós jog hatálya alá tartozik az olyan, egyetlen tagállam állampolgárságával rendelkező, az alapügy felpereseihez hasonló uniós polgár helyzete, aki e tagállam állampolgárságának elvesztését követően az EUMSZ 20. cikkben biztosított jogállás, valamint az azzal összefüggő jogok elvesztésével szembesül. Így a tagállamoknak - az állampolgárság terén meglévő hatáskörük gyakorlása során - tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot (2010. március 2-iRottmann ítélet, C-135/08, EU:C:2010:104, 42. és 45. pont).

33 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy jogszerű az, hogy valamely tagállam védeni kívánja a közötte és állampolgárai között meglévő, szolidaritáson és hűségen alapuló, különös kapcsolatot, valamint az állampolgársági jogviszony alapját képező jogok és kötelezettségek kölcsönösségét (2010. március 2-iRottmann ítélet, C-135/08, EU:C:2010:104, 51. pont).

34 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának elfogadásával a holland jogalkotó olyan rendszert szándékozott bevezetni, amely egyebek mellett az abból származó, nem kívánatos hatások elkerülését célozza, hogy ugyanazon személy több állampolgársággal rendelkezik. A holland kormány egyébként kifejti a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben, hogy az állampolgárságról szóló törvény céljainak sorában szerepel annak megakadályozása, hogy egyes személyek megkapják vagy megtartsák a holland állampolgárságot annak ellenére, hogy nincs vagy már nincs kapcsolatuk a Holland Királysággal. E törvény 16. cikke (1) bekezdése d) pontjának pedig az a célja, hogy visszaállítsa az állampolgárság családon belüli egységességét.

35 Amint arra a főtanácsnok rámutat indítványának 53. és 55. pontjában, az állampolgárság megszerzése és elvesztése feltételeinek meghatározására irányuló hatásköre gyakorlása során a tagállam jogosult arra, hogy abból induljon ki, hogy az állampolgárság a közötte és az állampolgárai közötti tényleges kapcsolat megnyilvánulása, és az ilyen tényleges kapcsolat hiányához vagy megszűnéséhez az állampolgárság elvesztését kapcsolja következményként. Ugyancsak jogszerű, hogy a tagállam védeni kívánja az állampolgárság egyazon családon belüli egységességét.

36 E tekintetben egy olyan kritérium, mint amelyet az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja előír, amely azon alapul, hogy a Holland Királyság állampolgárainak szokásos tartózkodási helye tízéves megszakítás nélküli időszak folyamán e tagállam területén kívül és az EU-Szerződés hatálya alá tartozó területeken kívül található, tekinthető úgy, mint amely e tényleges kapcsolat hiányát tükrözi. Megállapítható továbbá, amint arra a holland kormány e törvény 16. cikke (1) bekezdésének d) pontjával kapcsolatban rámutat, hogy egy kiskorú gyermek szülei és a Holland Királyság közötti tényleges kapcsolat hiánya főszabály szerint azt vonja maga után, hogy e gyereknek nincs kapcsolata e tagállammal.

37 Valamely tagállam állampolgársága ilyen helyzetekben történő elvesztésének elvi jogszerűségét egyébiránt alátámasztják a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény 6. cikkének és 7. cikke (3)-(6) bekezdésének rendelkezései, amelyek hasonló helyzetekre azt írják elő, hogy az egyén elvesztheti valamely szerződő állam állampolgárságát, amennyiben nem válik hontalanná. A jelen esetben a hontalanság e kockázatát kizárják az alapügy tárgyát képező nemzeti rendelkezések, tekintve hogy alkalmazásuk ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az érintett személy a holland állampolgárságon felül egy másik állam állampolgárságával is rendelkezzen. Az állampolgárságról szóló egyezmény 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja és (2) bekezdése szintén úgy rendelkezik, hogy a részes állam az állampolgárság elvesztéséről többek között nagykorú személy esetében az ezen állam és a szokásosan külföldön tartózkodó állampolgár közötti tényleges kapcsolat hiányában, valamint olyan kiskorú gyermek esetében rendelkezhet, akinek a szülei elveszítik az említett állam állampolgárságát.

38 E jogszerűséget megerősíti továbbá az a tény, hogy, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, ha az érintett személy az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett tíz éves időszakon belül kéri a holland állampolgársággal való rendelkezésről szóló tanúsítvány vagy az útlevelekről szóló törvény szerinti úti okmány vagy holland személyazonosító igazolvány kiállítását, a holland jogalkotó úgy véli, hogy e személy ekként tényleges kapcsolatot kíván fenntartani a Holland Királysággal, amint azt tanúsítja az a tény, hogy az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (4) bekezdésének értelmében e dokumentumok egyikének a kiállítása megszakítja az említett időszakot, következésképpen kizárja a holland állampolgárság elvesztését.

39 Ilyen körülmények között az uniós joggal elvileg nem ellentétes, hogy az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és ugyanezen törvény 16. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettekhez hasonló helyzetekben valamely tagállam közérdekű okokból előírja e tagállam állampolgárságának elvesztését, még akkor is, ha az állampolgárság elvesztése az érintett személy számára uniós polgár jogállásának elvesztését eredményezi.

40 Mindazonáltal az illetékes nemzeti hatóságoknak és a nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk, hogy az érintett tagállam állampolgárságának elvesztése, amikor az uniós polgár jogállás és az abból eredő jogok elvesztéséhez vezet, tiszteletben tartja-e az arányosság elvét az érintett személy és adott esetben családtagjai helyzetét illetően az uniós jogra tekintettel gyakorolt következményekre vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2010. március 2-iRottmann ítélet, C-135/08, EU:C:2010:104, 55. és 56. pont).

41 Valamely tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztése nem lenne összeegyeztethető az arányosság elvével, ha a vonatkozó nemzeti szabályok egyetlen időpontban sem tennék lehetővé az állampolgárság elvesztésével az érintett személyekre az uniós jogra tekintettel gyakorolt következmények egyéni vizsgálatát.

42 Következésképpen egy, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben, amikor valamely tagállam állampolgárságának elvesztése a törvény erejénél fogva megy végbe, és az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi, az illetékes nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak módjában kell hogy álljon, hogy járulékos jelleggel vizsgálják az állampolgárság elvesztésének következményeit, és adott esetben ex tunc hatállyal visszaállítsák az érintett személy állampolgárságát az általa úti okmány vagy az állampolgárságát tanúsító bármely más dokumentum kiállítása iránt benyújtott kérelem alkalmával.

43 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság rámutat lényegében arra, hogy a nemzeti jog értelmében mind a miniszternek, mind az illetékes hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a holland állampolgárság megtartásának lehetőségét az útlevelek megújítására vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos eljárás keretében, átfogó értékelést végezve az arányosság uniós jogban kimondott elvére tekintettel.

44 Az ilyen vizsgálat megköveteli az érintett személy, valamint családja egyéni helyzetének értékelését annak meghatározása céljából, hogy az érintett tagállam állampolgárságának elvesztése, amennyiben az az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi, olyan következményekkel jár-e, amelyek a nemzet jogalkotó által követett célhoz képest aránytalan módon érintenék családi és szakmai élete alakulását az uniós jogra tekintettel. E következmények nem lehetnek hipotetikusak vagy esetlegesek.

45 Ezen arányossági vizsgálat keretében az illetékes nemzeti hatóságoknak, és adott esetben a nemzeti bíróságoknak, meg kell bizonyosodniuk afelől, hogy az állampolgárság ilyen elvesztése összhangban van a Charta által garantált alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, és különösen a családi élet tiszteletben tartásához való joggal, amelyet a Charta 7. cikke rögzít, és amely cikket a gyermeknek a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert mindenek felett álló érdekének figyelembevételére irányuló kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni (2017. május 10-iChavez-Vilchez és társai ítélet, C-133/15, EU:C:2017:354, 70. pont).

46 Az érintett személy egyéni helyzetére vonatkozó, azon körülményekkel kapcsolatban, amelyek relevánsak lehetnek az illetékes nemzeti hatóságok és a nemzeti bíróságok által a jelen ügyben elvégzendő értékelés szempontjából, meg kell említeni többek azt, hogy a holland állampolgárságnak és az uniós polgár jogállásnak a törvény erejénél fogva történő elvesztését követően az érintett személy olyan korlátozásoknak lehet kitéve a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlásában, amelyek adott esetben különleges nehézségeket támaszthat a tekintetben, hogy továbbra is Hollandiába vagy egy másik tagállamba járjon, hogy ott tényleges és rendszeres kapcsolatot tartson fenn családtagjaival, szakmai tevékenységét folytassa, vagy megtegye a szükséges lépéseket ilyen tevékenység folytatásához. Relevanciával bír továbbá egyrészt az a tény, hogy az érintett személy nem mondhatott volna le valamely harmadik állam állampolgárságáról és ennélfogva ő az állampolgárságról szóló törvény 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, másrészt annak a komoly kockázata, hogy lényegesen romlik e személy mozgási biztonsága vagy szabadsága, amely veszélynek az érintett személy annak folytán lenne kitéve, hogy azon harmadik állam területén, ahol állandó tartózkodási helye található, nem részesülhet az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdése c) pontja szerinti konzuli védelemben.

47 Ami a kiskorú személyeket illeti, az illetékes közigazgatási szerveknek vagy bíróságoknak ezenfelül figyelembe kell venniük egyéni vizsgálatuk keretében azt is, hogy esetlegesen fennállnak-e olyan körülmények, amelyekből az következik, hogy az érintett kiskorú holland állampolgárságának elvesztése, amelyet a nemzeti jogalkotó e gyermek egyik szülője holland állampolgárságának elvesztéséhez kapcsol az állampolgárság családon belüli egységességének megőrzése céljából, az állampolgárság elvesztésének az uniós jogra tekintettel e kiskorút érő következményei folytán nem felel meg a gyermek mindenek felett álló, a Charta 24. cikkében kimondott elvének.

48 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket a Charta 7. és 24. cikkének fényében akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely bizonyos feltételek mellett e tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztését írja elő, és ez az olyan személyek számára, akik nem rendelkeznek egy másik tagállam állampolgárságával is, európai uniós polgár jogállásuk és az ahhoz kapcsolódó jogaik elvesztését eredményezi, feltéve hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak, ideértve adott esetben a nemzeti bíróságokat is, módjukban áll, hogy járulékos jelleggel vizsgálják az állampolgárság ezen elvesztésének következményeit, és esetlegesen ex tunc hatállyal visszaállítsák az érintett személyek állampolgárságát az általuk úti okmány vagy az állampolgárságukat tanúsító bármely más dokumentum kiállítása iránt benyújtott kérelem alkalmával. E vizsgálat keretében a hatóságoknak és bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy az érintett tagállam állampolgárságának elvesztése, amely az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi, tiszteletben tartja-e az arányosság elvét azon következményeket illetően, amelyeket ez minden egyes érintett személy és adott esetben családtagjai helyzetére gyakorol az az uniós jogra tekintettel.

49 Az előterjesztett kérdésre adott válaszra tekintettel nem szükséges a holland kormány tárgyaláson előadott, arra vonatkozó kérelmének tárgyában határozni, hogy a Bíróság korlátozza időben a meghozandó ítélet hatályát, amennyiben a holland szabályozás az EUMSZ 20. cikkel való összeegyeztethetetlenségét állapítaná meg.

A költségekről

50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 20. cikket az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 24. cikkének fényében akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely bizonyos feltételek mellett e tagállam állampolgárságának a törvény erejénél fogva történő elvesztését írja elő, és ez az olyan személyek számára, akik nem rendelkeznek egy másik tagállam állampolgárságával is, európai uniós polgár jogállásuk és az ahhoz kapcsolódó jogaik elvesztését eredményezi, feltéve hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak, ideértve adott esetben a nemzeti bíróságokat is, módjukban áll, hogy járulékos jelleggel vizsgálják az állampolgárság ezen elvesztésének következményeit, és esetlegesen ex tunc hatállyal visszaállítsák az érintett személyek állampolgárságát az általuk úti okmány vagy az állampolgárságukat tanúsító bármely más dokumentum kiállítása iránt benyújtott kérelem alkalmával. E vizsgálat keretében a hatóságoknak és bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy az érintett tagállam állampolgárságának elvesztése, amely az uniós polgár jogállás elvesztését eredményezi, tiszteletben tartja-e az arányosság elvét azon következményeket illetően, amelyeket az minden egyes érintett személy és adott esetben családtagjai helyzetére gyakorol az az uniós jogra tekintettel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.