BH 2014.6.177 A felek titkos fenntartása a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. Az érvényes - nem színlelt - kölcsönszerződést az adós akkor is teljesíteni köteles, ha a kölcsönösszeget - egy többoldalú szerződéses megállapodás alapján - nem közvetlenül ő vette át, de az az ő javára felhasználásra került [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 207. § (5) és (6) bek., 523. § (1) bek.].

[1] A H. Építőipari és Ingatlanhasznosító Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: Kft.) tulajdonában állott perbeli ingatlan. A társaság ügyvezetője K. F. volt. A Kft. azt tervezte, hogy a tulajdonában álló ingatlanra négylakásos társasházat épít. A felperes megvásárolta a Kft. üzletrészeinek egy jelentős részét és ezzel a társaság többségi tulajdonossá vált. Az üzletrész-adásvételi szerződés megkötése során a felperes az üzletrészek vételárán kívül az előző tulajdonosoknak kifizette a projektbe befektetett pénzüket is, illetve jelentős összeggel hozzájárult a projekt folytatásához.

[2] A felperes befektetéseinek megtérítésére K. F. ügyvezetővel több megoldásban is gondolkodott. Végül abban állapodtak meg, hogy az elkészült négy lakást a cég értékesíti, és a bekerülési, valamint az értékesítési ár közötti különbözetből történik majd meg a felperes befektetéseinek megtérítése.

[3] A felperes befektetésein túlmenően azonban további összegekre volt szükség a projekt folytatásához, ezért a Kft. 2007. május 24-én olyan taggyűlési határozatot hozott, amely szerint a felépítendő négy lakásból háromra eső telekrészt értékesítenek és ezeknek a vevői vesznek fel a cégnél kedvezőbben banki kölcsönt amiből az építkezés befejezhető. Három lakás vonatkozásában K. F. ügyvezető családtagjai, a két lánya és a sógora (utóbbi az alperes) kötött a Kft.-vel a telekhányadot illetően adásvételi szerződést, a lakások elkészítésére pedig vállalkozási szerződést. Ezen szerződések alapján bankkölcsönt vettek fel, amelyet a Kft. az építkezés folytatásához felhasznált. Az alperesnek, illetve vevőtársainak a telekhányad megvásárlásához pénzösszeg nem állt a rendelkezésére.

[4] Az ingatlanhányad adásvételi szerződésének, illetve a vállalkozási szerződés megkötésének napján, 2007. május 30-án K. F. két lánya és sógora, a jelen per alperese a felperessel teljes bizonyítóerejű magánokiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek. Ebben a felperes az alperes részére 10 000 000 forint kölcsönt nyújtott évi 20% ügyleti kamatra kétéves lejáratra.

[5] A gazdasági válság bekövetkezése miatt a felépült ingatlanok értékesítésére nem került sor, így a felperes befektetése nem térült meg. Az épületben lévő három lakás az ügyvezető két lányának és sógorának a tulajdonában áll, az alperes benne lakik az ingatlanban. A negyedik lakást később az ügyvezető volt felesége vásárolta meg a Kft.-től.

[6] A felperes az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetében 10 000 000 forint, annak 2007. május 31. napjától 2009. május 30. napjáig évi 20% ügyleti kamata, 2009. május 31. napjától pedig a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Utalt arra, hogy az alperes a bankhitelhez oly módon tudott hozzájutni, hogy a telekhányad megvásárlásához a felperes biztosította a szükséges összeget. A Ptk. 523. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles visszafizetni a felvett kölcsönt, különös figyelemmel arra is, hogy az ingatlan tulajdonjogát megszerezte és abban jelenleg is bent lakik.

[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy kölcsönösszeg nem került hozzá a felperestől. A felperes K. F. ügyvezetővel kötött különböző megállapodásokat arra vonatkozóan, hogy a befektetése hogyan fog megtérülni, ez a bekövetkezett gazdasági válság miatt nem történt meg, a lakások értékesítésére nem került sor, ennek a kockázatát azonban a Kft. és a felperes mint befektető köteles viselni. Az alperes érvénytelenségi kifogást terjesztett elő, amelyben állította, hogy a kölcsönszerződés színlelt volt, így az a Ptk. 207. § (6) bekezdése szerint érvénytelen. Miután az alperes az ügylet kapcsán pénzhez nem jutott, így az eredeti állapot helyreállítása kapcsán sincs visszafizetési kötelezettsége.

[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a peradatoknak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelését követően azt állapította meg, hogy a felek valójában nem kívántak kölcsönszerződést kötni, ez egy színlelt szerződés volt. Korábban K. F. és a felperes között jött létre megállapodás, amelyhez szükség volt a perbeli kölcsönszerződés fiktív megkötésére. A szerződésben megjelölt összeg nem került átadásra az alperes részére. Annak a megállapodásnak, amelyet leplezni kívántak, az alperes nem volt szerződési alanya.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 000 forintot annak 2007. május 31. napjától 2009. május 30. napjáig évi 20%, 2009. május 31. napjától a kifizetésig évi 20% kamatát és a késedelemmel érintett naptári évet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező mértékű kamatát.

[11] A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy nem osztja az elsőfokú bíróság jogi indokait. A perbeli követelés alapjául a Pp. 196. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okirat szolgál, amely a 196. § (1) bekezdése értelmében ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a kiállítója az abban foglalt jognyilatkozatot megtette, illetve elfogadta.

[12] Az alperest terhelte volna annak bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében, hogy a szerződés semmis, színlelt jogügylet volt. A színlelt vagy leplezett szerződés esetében valamennyi ügyletkötő fél akaratának megfelelő magatartás vezet a szerződés érvénytelenségére, valamely fél esetleges egyoldalú színlelése vagy titkos fenntartása a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.

[13] A felperes következetesen állította, hogy ténylegesen az ügyleti akaratának megfelelő szerződést kötött az alperessel és ezt az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása is alátámasztotta. Az a tény, hogy a felek, illetve más személyek több szerződésből álló konstrukció egyik elemeként kötöttek kölcsönszerződést, nem vezet a szerződés színlelt vagy leplezett voltának megállapításához. A felek között a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglalt kölcsönszerződés érvényesen létrejött, a felperes az abból fakadó kötelezettségének eleget tett, így az alperes is köteles a kölcsön összegét a kikötött kamatokkal együtt a felperes részére visszafizetni.

[14] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének elutasítását kérte.

[15] Előadta, hogy a másodfokú bíróság jogszabályellenesen zárta ki a vizsgálati köréből azt a gazdasági kapcsolatot, amely a felperes és K. F. között alakult ki a Kft. ügyletei kapcsán.

[16] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta megalapozottnak, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.