600/B/1993. AB határozat

a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 25. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1.

Munkanélküli járadék folyósítását megszüntető közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Győri Városi Bíróság előtt P. 21. 993/1992. szám alatt indított perben a városi bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette.

A 8. sorszámú végzésben kifejtett álláspontja szerint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 25. § (2) bekezdése azért alkotmányellenes, mert nem teszi lehetővé, hogy a törvényt alkalmazó, a kérelmeket elbíráló munkaügyi szervek a kérelmező családi körülményeire is figyelemmel dönthessék el, hogy a felajánlott munkahely megfelelő-e vagy sem. Az Flt. gátolja, hogy a munkaügyi központ a járadékra való jogosultság elbírálása során méltányosságot gyakoroljon. Ezáltal méltánytalan döntéseket is kénytelenek hozni, kizárva az arra rászorulókat a munkanélküli ellátásból, sértve ezzel az Alkotmány 70/E. §-át.

2.

Az Flt. 25. §-a értelmében munkanélküli járadék azt a személyt illeti meg, aki az (1) bekezdés a)-e) pontjaiban írt feltételeknek megfelel.

Az Flt. 25. § (1) bekezdés d) pont szerint a jogosultság egyik feltétele, hogy a munkanélküli személy munkát akar vállalni, de számára az illetékes munkaügyi központ nem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.

Az Flt. 25. § (2) bekezdés szerint a munkahely akkor megfelelő, ha

a) a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségnek, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,

b) egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvégzésére alkalmas,

c) várható keresete a munkanélküli járadék összegét eléri,

d) a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel -történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli esetében a két órát nem haladja meg.

3.

Az Alkotmány 17. §-a szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdés kimondja, hogy a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

Az Alkotmánynak ezek a szabályai általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy életszínvonal fenntartásához (2093/B/1991. sz. AB határozat).

Az egyes ellátások feltételeit és mértékét nem az Alkotmány, hanem külön törvények határozzák meg (698/B/1990. sz. AB határozat).

Az Alkotmány idézett rendelkezéseiből nem következik az, hogy minden (önhibáján kívül) munkanélküli állampolgárnak pusztán e ténynél fogva alanyi joga van munkanélküli-járadékhoz. A munkanélküli járadék az ellátáshoz való jog megvalósításának csak az egyik és nem kizárólagos eszköze (31/1993. (V. 21.) AB határozat). Az ellátáshoz való jog más szociális intézkedéssel, más jogintézmény útján is megvalósulhat. Ezt azonban az Alkotmánybíróság az eljárás keretein belül nem vizsgálta.

Az Flt. a munkanélküli járadékhoz való jogot előfeltételekhez - egyebek mellett az Flt. 25. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt előfeltételhez - köthette.

Sem ez az előfeltétel, sem a megfelelő munkahely Flt.-beli meghatározása az Alkotmány 70/E. § tükrében nem alkotmányellenes.

A jogalkotás a más alkotmányi rendelkezések (pl. a diszkriminációt tiltó Alkotmány 70/A. §) keretei között szabadon határozhatja meg a jogosultság feltételeit.

Az Alkotmányból nem következik olyan szabályozás szükségessége, hogy a személyeknek ezzel az ellátásával kapcsolatban a jogszabály a jogosultság elbírálásánál lehetőséget nyújtson a hatóságoknak a családi körülmények teljes körű figyelembevételére vagy méltányosság gyakorlására. Ez utóbbiak kizárása miatt ezért alkotmányellenesség nem állapítható meg.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1993. október 25.

Dr. Lábady Tamás s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró