17/1996. (V. 10.) AB határozat

a Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (IX. 13.) ÉVM-IM-PM együttes rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (IX. 13.) ÉVM-IM-PM együttes rendelet 1. §-a (3) bekezdésének c) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Egyebekben az eljárást megszünteti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített rendelkezés 1989. október 23-a napjától veszti hatályát.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó szerint a lakosság lakás- és üdülőépítésének telekellátási rendszeréről szóló 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. h.), valamint a Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (IX. 13.) ÉVM-IM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) ellentétben áll az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, mivel kártalanítás nélküli kisajátítást rendel el egyes vízparti telkekkel kapcsolatban.

II.

Az indítvány részben megalapozott.

1. Az R. 1. §-ának (3) bekezdése alapján:

"A térkép szerint a partvonal

a) állandó vagy ideiglenes jellegű partvédő műveknél a mű víz felőli felső éle;

b) szakadó partok mentén a part felső éle;

c) egyéb (enyhe lejtésű, zátonyos stb.) partszakaszon a siófoki vízmérce 0 pontja szerint + 1,0 méteres vízállásnak megfelelő szintvonal."

Az R. 4. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a partvonal megállapításával bekövetkezett tulajdonjogi és területi változásokért a földrészletek volt tulajdonosainak nem jár kártalanítás.

Az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése alapján tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a partvonal az R. 1. §-ának (3) bekezdése szerinti megállapítása nem eredményez-e olyan tulajdonelvonást, ami kisajátításnak minősül, és figyelemmel az R. 4. §-ának (2) bekezdésére nem jár együtt teljes, feltétlen és azonnali kártalanítással.

Az Alkotmány 10. §-ának (2) bekezdése alapján az állam kizárólagos tulajdonának körét törvény határozza meg. A Ptk. 172. §-a, valamint a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 17. §-a úgy rendelkezik, hogy - ha törvény eltérően nem rendelkezik - kizárólag az állam tulajdonában vannak a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre.

A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtására kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 38. §-ának (1) bekezdése szerint meder az a természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben a folyónak vagy a vízfolyásnak a meder állapotára s annak biztonságára figyelemmel vízügyi műszaki szempontból megállapított mértékadó vízhozamai levonulnak, illetőleg amelyet a természetes tó vize rendszeresen elborít. A végrehajtási rendelet 38. §-ának (2) bekezdése az illetékes vízügyi szerv hatáskörébe utalja a meder és a partvonal megállapításának feladatát.

A fennálló vízügyre vonatkozó rendelkezések alapján természetes tó medrének az olyan területet lehet tekinteni, amelyet a természetes tó vize rendszeresen elborít. Az R. 1. §-a (3) bekezdésének c) pontja ehhez képest a Vhr.-ben megállapítottakkal csak részben egyező meder fogalmat használ. A c) pontban meghatározottak csak akkor lehetnek a partvonal megállapításának szabályai, ha ezzel egyidejűleg érvényesül a Vhr. 38. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott kitétel is, és az így meghatározott partvonalig terjedő területeket a Balaton természetes vize rendszeresen elborítja. Az R. nem tartalmazza ezt a megszorító rendelkezést és így lehetővé válik olyan területrész mederré nyilvánítása, ami egyébként a vízügyi törvényben, illetve a Vhr.-ben foglaltak alapján nem lenne meder. Ennyiben az R. 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja ellentétben áll a Vhr. 38. §-ának (1) bekezdésével és így sérti az Alkotmány 37. §-ának (3) bekezdését, közvetlen alkotmányellenességet eredményezve. Kétségkívül az ilyen területrész tekintetében a tulajdonváltozás egyúttal kisajátításnak is minősül, mivel itt nem arról a természetes folyamatról van szó, hogy a kellő partvédelem nélküli természetes vizek, folyók változtatják medreiket és ezáltal megváltozik és állami tulajdonúvá válik az ilyen földterület. A c) pont alapján lehetséges olyan földrészlet tulajdonának megváltoztatása is, ami nem meder. Ennyiben az R. egyébként kártalanítást kizáró része alkotmányellenes eredményhez vezet. Azonban nem az R. 4. §-ának (2) bekezdése eredményezi az alkotmányellenességet, hiszen ha a partvonal megállapításának R.-beli szabályai egyúttal megfelelnek a vízzel való rendszeres fedettség követelményének is, nem lehet szó kisajátításról, így a tulajdonváltozás nem alapoz meg kártalanítási kötelezettséget. Ennek megfelelően határozott úgy az Alkotmánybíróság, hogy az R. 1. §-a (3) bekezdésének c) pontját minősíti alkotmányellenesnek és semmisíti meg.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Korm. h.-t a 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet 2. számú melléklete hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróságnak az utólagos normakontrollra irányuló hatásköre csak azoknak a jogszabályoknak a vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályosak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban támadott jogszabály már nincs hatályban, s ezért az eljárást megszüntette.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1398/B/1990.