13/1993. (III. 9.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján az Alkotmánybíróság meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 44. §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti, ezt meghaladóan pedig az indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített rendelkezés e határozat közzétételével veszti hatályát.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó - időközben kiegészített - indítványában a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtására kiadott, többször módosított 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 44. §-a alkotmányellenességének megállapítását és 1990. január 1-jéig visszamenőleg történő megsemmisítését kérte, mert az ellentétes az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével, továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 7. §-ába ütközik. Álláspontja szerint sem az Alkotmány, sem pedig a T. nem hatalmazta fel a Kormányt arra, hogy a megszakítás nélküli keresőképtelenség első harminc napjára járó táppénz összegének megállapítására az általános előírásoktól eltérő rendelkezést hozzon. Az érintettek részére ez súlyos sérelmet eredményez, mert esetükben jelentősen csökkenti a figyelembe vehető kereset mértékét.

II.

Az indítvány részben megalapozott.

A R. támadott rendelkezése a következőket tartalmazza:

"44. § Az év végi részesedés és a jutalom - ideértve a bányászati hűségjutalmat is - után táppénz a megszakítás nélküli keresőképtelenség harmincegyedik napjától jár."

Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.

A Jat. 7. §-a szerint a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben kapott felhatalmazása alapján ad ki rendeletet.

Az Alkotmánybíróság 17/1990. (VII. 31.) AB határozatában a R. táppénzre vonatkozó egyes rendelkezéseit megsemmisítette, egyben rámutatott, a végrehajtás során hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik. Erre csak az eltérést megengedő felhatalmazás esetén van mód.

A T. 22. § (1) bekezdése alapján a táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. A táppénz napi összegének alapjául szolgáló napi átlagkereset felső határát a T. 22/A. §-a 2500 forintban állapította meg.

A T. 22. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy táppénz alapjaként figyelembe vehető keresetre, a táppénz kiszámítására és a mértékre vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg, a táppénz összege azonban a figyelembe vehető napi átlagkereset hatvanöt, kétévi folyamatos biztosítási idő esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet.

A R. 39. § (1) bekezdése szerint a táppénz összegének megállapításánál keresetként azokat a személyi jellegű kifizetéseket kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie. A T. 103/A. § (2) bekezdése különösen személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősíti többek között az év végi részesedést, a jutalmat és a hűségjutalmat is. Ezek után a munkáltató (foglalkoztató) társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A T. 103/B. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni más tényezők mellett a T. 130/A. § (2) bekezdésében meghatározott jövedelmeket.

A T. 103/A. § (2) bekezdése és a T. 103/B. § (1) bekezdése alapján tehát a R. 44. §-ában felsorolt személyi jellegű kifizetések után társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, illetve nyugdíjjárulékot kell fizetni. Miután a R. 44. §-ban felsorolt személyi jellegű kifizetések kivétel nélkül járulékkötelesek, ezért - a T. 22/A. §-ában meghatározott felső határra figyelemmel - a R. 39. § (1) bekezdése alapján a táppénz összegének megállapításánál keresetként figyelembe kell venni.

A R. 44. §-a a megszakítás nélküli keresőképtelenség első harminc napjára kizárja táppénz megállapítását az ott felsorolt személyi jellegű kifizetések után. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ez meghaladja a "részletes szabályok" fogalmát és lényegében a táppénzre való jogosultság tartalmáról rendelkezik. A T. 22. § (5) bekezdése azonban - tekintettel a táppénz alapjaként figyelembe vehető keresetek sokféleségére - kifejezetten csak a törvényi szintet nem igénylő részletek szabályozására adott felhatalmazást. A R. ezzel szemben viszont a táppénz első harminc napra eső összegének törvényben megállapított feltételeit kifejezetten szűkíti.

Ilyen tartalmú rendelkezést a Kormány sem a T. idézett felhatalmazása, sem az Alkotmányban rögzített feladatkörében nem hozhat. Ezért az Alkotmánybíróság a R. 44. §-át - miután az ellentétes a T. 22., 22/A. §-aival, az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével, valamint a jogalkotásról szóló törvény 7. §-ával - alkotmányellenesnek találta és a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. A visszamenőleges hatályú megsemmisítésre nem látott okot, ezért az erre irányuló kérelmet elutasította.

Eljárását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja, 31. §, valamint a 40. § alapján folytatta le. A közzétételről a 41. § szerint határozott.

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k., alkotmánybíró