17/1990. (VII. 31.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága dr. Aichelburg László budapesti (1039 Ady Endre u. 49.) lakosnak a társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtási rendelete - a keresőképtelenség idejére járó táppénz mértéke megállapítását szabályozó - rendelkezései alkotmányellenessége vizsgálata érdekében benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 45. § (1)-(6) bekezdése, valamint a 48. § alkotmányellenes, és ezért ezeket a rendelkezéseket 1990. október 30-ai hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Indokolás

I. Az indítványozó a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 28. § (1) bekezdését azért tartotta sérelmesnek és kérte azt alkotmányellenesnek minősíteni, mert bár a társadalombiztosításról szóló törvény szerint a keresőképtelenség esetére járó táppénz alapjaként a keresőképtelenséget megelőzően elért keresetet kell figyelembe venni, a Minisztertanács rendelete más szabályozást tartalmaz. Eszerint ui. nem a keresőképtelenséget megelőző tényleges és elért keresetet veszik figyelembe, hanem azt, amit a dolgozó a megelőző naptári évben ért el. Ez az eltérés jelentős anyagi hátrányt jelenthet a dolgozóknak, mert a ténylegesen elért kereset egy része így figyelmen kívül marad. Mert e szabály szerint az ismételt megbetegedés esetén sem a tényleges megelőző kereset az irányadó a táppénz kiszámításánál, hanem a már 28. § (1) bekezdés alapján megállapított kereset napi átlaga. Így a két megbetegedési időpont közötti kereset szintén figyelmen kívül marad. E két szabályt figyelembe véve a dolgozó nem kapja meg a tényleges keresete szerint a törvényben biztosított napi átlagkereset 65, illetve hosszabb betegség esetén a 75%-nak megfelelő minimumot.

II. Az Alkotmánybíróság megkereste az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot is ez ügyben. A Főigazgatóság válaszában azt az álláspontját hangsúlyozta, amely szerint a végrehajtási rendelkezések nem ellentétesek a törvény 22. §-ában foglaltakkal. A törvény ui. nem határozza meg a megelőzően elért kereset fogalmát és időtartamát. Erre a 22. § (2) és a 124. § alapján a Minisztertanács kapott felhatalmazást. A meghozott szabályok összhangban vannak a törvénnyel és biztosítják az arányosítást a táppénzek mértékének kiszámításánál.

III. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a deregulációs rendelkezéseknek eleget téve, időközben felszámolta a társadalombiztosítás körében eddig élő háromszintű szabályozást.

Ennek során a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet a 17/1975. (VI. 14.) MT rendeletet és ennek részletszabályait tartalmazó 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzatát hatályon kívül helyezte, de rendelkezéseiket az MT rendelet szabályai közé csaknem változatlanul felvette.

Így tehát a továbbiakban az indítvánnyal támadott korábbi 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 28. § helyébe az új MT rendelet 45. § lépett, míg a korábbi R. 29. §-ának az MT rendelet 48. §-a felel meg.

A R. 28. §-ához kapcsolódó SZOT szabályzat 14-17. §-ai az MT rendelet 45. §-ának bekezdéseiként, a Sz. 20/A. §-a pedig az MT r. 48. §-ának bekezdéseiként nyert szabályozást.

(Ahol tehát a határozat az MT rendelet 45. §-ára hivatkozik, ott az indítványnak az R. 28. §-a, illetve az Sz. 14-17. §-ai értendők; az MT rendelet 48. §-ára történő utalás pedig az R. 29. §-át, illetve az Sz. 20/A. §-át jelenti.)

IV. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 22. § (1) bekezdése szerint "A táppénz összegét a keresőképtelenséget megelőzően elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani." A (2) bekezdés kimondja, hogy "A táppénz mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A táppénz összege azonban a napi átlagkereset hatvanöt, hosszabb folyamatos biztosítási idő esetén hetvenöt százaléknál kevesebb nem lehet."

A törvény 124. § (1) bekezdése a törvény végrehajtásával a Minisztertanácsot bízza meg anélkül azonban, hogy e paragrafus vonatkozásában eltérő rendelkezés megalkotására felhatalmazná.

A törvény 22. §-a nem határozza meg, mit kell érteni "a keresőképtelenséget megelőzően elért kereseten". Minthogy a Minisztertanács ettől eltérő rendelkezést nem hozhat, e fogalom értelmezésénél is a törvény szabta keretek között kell maradnia. Vagyis a törvény szövegének nyelvtani és logikai értelme szerint "a keresőképtelenséget megelőzően elért keresetként" a keresőképtelenség kezdő napját megelőző időszak tényleges keresményét kell és lehet irányadónak tekinteni. Olyan szabály tehát nem hozható, amely ebből az időszakból egy részt figyelmen kívül hagy, mert ellentétes a törvény rendelkezésével.

A 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 45. § (1) bekezdése a törvény 22. §-ának végrehajtása kapcsán úgy rendelkezik, hogy - "A kereset napi átlagának megállapításánál - az év végi részesedés és jutalom, valamint prémium és jutalék kivételével - azt az elért keresetet (havi munkabér szerves részét képező prémiumot és jutalékot) kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben végzett munkájáért jár." A "naptári évben" megjelölt időszak nem azonos a "megelőzően elért kereset"-ként megjelölt időszakkal.

A naptári év január 1-jétől december 31-ig tart. Ha tehát a dolgozó pl. az év harmadik hónapjában betegszik meg, akkor nem ettől visszaszámított év márciusa közötti keresetet kell figyelembe venni az MT rendelkezése szerint, hanem az előző év január 1.-december 31. közötti időszakát. Így figyelmen kívül marad a december 31. és a betegség márciusi időpontja közötti időszak keresete. A rendelkezés tehát ellentétes a törvény 22. §-ának rendelkezésével.

Az Alkotmánybíróság összefüggés kapcsán vizsgálta az MT rendelet 45. § (3) bekezdésében foglalt szabályt is, amely szerint "ha a bérfizetési hónap nem esik egybe a naptári hónappal (az pl. akkor fordulhat elő, ha a dolgozó nem annál a vállalatnál betegszik meg, ahol korábban dolgozott), a 45. § (1)-(2) bekezdéseinek alkalmazásánál irányadó időszaknak a naptári év helyett az év utolsó napjáig zárult tizenkét bérfizetési hónapot kell tekinteni."

Ez is eltérést jelent a "keresőképtelenséget megelőzően elért kereset" törvényi fogalmától, mert az időpontokban eltérés mutatkozik, tehát itt is van olyan kereset, amely a táppénz alapjánál nem került figyelembevételre.

Indítvánnyal támadott az MT rendelet 48. §-a is. E § szerint "A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani, ha

a) a korábbi keresőképtelensége első napját magában foglaló naptári évben kezdődött, és

b) a korábbi táppénzét az R. 45. § (1), (4) bekezdésében foglaltak alapján állapították meg."

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az MT rendelet 48. § (1) és (3) bekezdése, összefüggés alapján a (4) és (5) bekezdése, és a 48. §-a, a törvény 22. §-ával ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak. A 48. § rendelkezése ui. egyértelműen figyelmen kívül hagyja a keresőképtelenséget megelőzően elért tényleges keresetet, s helyette egy korábban megállapított, egyébként önmagában is alkotmányellenes mértéket rendel alkalmazni.

Azáltal, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény 22. §-ában meghatározott "megelőzően elért kereset" helyett a végrehajtás során kiadott rendelkezések eltérő szabályokat tartalmaznak, nem a ténylegesen elért kereset alapján kerül kiszámításra a táppénz alapjául szolgáló kereset napi átlaga, nyilvánvalóan sérelmet szenved a törvény 22. § (3) bekezdésében meghatározott 65, illetve 75%-os táppénzminimum számítási szabály is.

V. A törvény 22. §-a a táppénz összegének megállapításához nemcsak időbeli szabályt ad, vagyis a "megelőzően elért keresetet", de alapvetően úgy rendelkezik, hogy a táppénz összegének kiszámításához a "kereset"-ből kell kiindulni.

A kereset fogalmát a törvény nem, de az MT rendelet 39. §-a meghatározza. Eszerint "(1) A táppénz összegének megállapításánál keresetként azokat a pénzbeli és természetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak nyugdíjjárulékot kell fizetnie". Ezért tehát kereset a prémium, jutalék, év végi részesedés és jutalom is, minthogy ezek után a dolgozó járulékot fizet. Ha a törvény 22. §-a tehát a táppénz számításánál a keresetet rendeli figyelembe venni, akkor az MT rendelet 45. §-a (6) bekezdés első mondata ellentétes a törvényi szabályozással, (de az MT rendelet 39. §-ával is) amikor kimondja, hogy

"(6) Kizárólag év végi részesedés, jutalom, prémium és jutalék, valamint a szabadság idejére járó átlagkereset alapján nem lehet táppénzt megállapítani."

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény 22. §-a nem ad külön fogalmi és időtartamra vonatkozó megállapításokat. A végrehajtás során hozott szabályok a fogalmat kitölthetik, az időtartamot meghatározhatják, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik.

Erre végrehajtás során csak az eltérést megengedő felhatalmazás esetén van mód.

Ilyen felhatalmazást a MT-nak sem a törvény 22. § (2) bekezdése, sem pedig a 124. § (1) bekezdése nem adott.

A 124. § ugyanis taxálja az eltérési lehetőségeket, de ezek között sem a kereset fogalmára, sem pedig a megelőző időszak értelmezésére vonatkozó rendelkezés nincs.

Ezért az Alkotmánybíróság a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 45. § (1)-(5) bekezdéseit, valamint a (6) bekezdését, és a 48. §-át a törvény 22. §-ával ellentétesnek, így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. alkotmányerejű törvény 41. § (2) bekezdésébe, valamint az Alkotmány 7. § (2) bekezdésébe ütközőnek, tehát alkotmányellenesnek minősítette, és a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

A megsemmisítés időpontja az Alkotmánybíróságról szóló 1989. XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésén alapul.

A közzététel a törvény 41. §-ára figyelemmel történik.

Dr. Ádám Antal s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Kilényi Géza s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja

Dr. Zlinszky János s. k.,

az Alkotmánybíróság tagja