BH 2007.1.29 A betéti társaságot terhelő, - de attól be nem hajtható - adótartozás megfizetésére az adóhatóság a betéti társaság beltagját is kötelezheti [2003. évi XCII. tv. 35. §; 1997. évi CXLIV. tv. 90. §, 97. §, 101. §].

A felperes 2003. december 19-éig volt tagja a Betéti Társaságnak (továbbiakban: bt.), amely a cégnyilvántartás adatai szerint jelenleg is bejegyzett cégnek minősül.

Az elsőfokú adóhatóság a 2004. július 28-án hozott határozatával kötelezte a felperest - mint a bt. beltagját - a társaságot terhelő, de attól behajthatatlan 2 435 000 Ft összegű adótartozás megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. szeptember 16. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjába, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 90. § (1) és (3) bekezdésébe, 97. § (1) bekezdésébe, 101. § (1) és (3) bekezdésébe, az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 3. § (3) bekezdéseibe foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. ellen kezdeményezett adótartozás behajtására irányuló végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre. A felperes a mögöttes felelősség alapján köteles a tagsági jogviszonyának megszűnéséig keletkezett, behajthatatlan tartozás megfizetésére mivel tagsági viszonyának megszűnése óta öt év még nem telt el.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az nem felel meg az Art. 6. § (1) bekezdésében, 35. § (2) bekezdésében, 135. § (1) bekezdésében, a Gt. 95. § (2) bekezdésében, az 1959. évi IV. törvényben (továbbiakban: Ptk.), az 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 10. § (2) bekezdésében, a 2/2004. Polgári Jogegységi Határozatban foglaltaknak.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem sért eljárási és anyagi jogszabályt. Az alperes jogszerűen bírálta e1 a felperes beadványát fellebbezésként.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet és az adóhatósági határozatok nem felelnek meg az 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) 13. § (1) bekezdésébe, 45. § (1) bekezdésébe, 50. § (1), (2) bekezdéseibe, az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjába, 145. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiba, 161. § (8) bekezdésébe, a Vht. 10. § (2) bekezdésébe, a Gt. 90. § (2) bekezdésébe, a Pp. 122. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 7. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. E körben a hatáskör hiányában hozott határozatokra, valamint arra hivatkozott, hogy a bt.-ből kivált, és nem volt adóalany a határozatok meghozatalakor. A határozatok idő előttiek és nem tekinthetők végrehajtható okiratnak.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban az azt megelőző eljárás során fel nem merült jogcímre alapítottan a jogerős ítéletbe foglalt érdemi döntés nem vitatható, hiszen ezek tárgyában döntést nem tartalmaz és nem is tartalmazhat [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 1996/372., BH 2002/283., EH 2002/653.]. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az Alkotmány rendelkezéseire alapított, kizárólag a rendkívüli jogorvoslati kérelemben előadott érvelését érdemben nem vizsgálhatta és nem bírálta el.