2256/B/1991. AB határozat
az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendeletet módosító 1991. évi XXIII. törvény 39. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendeletet módosító 1991. évi XXIII. törvény 39. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és a megsemmisítésre vonatkozó kérelmeket elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendeletet módosító 1991. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 39. § (2)-(4) bekezdését alkotmányellenesnek tartják. Egyik csoportjuk szerint az Ütv. sérti az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonhoz való jogot és a kisajátításra vonatkozó alkotmányos előírásokat. Az Ütv. ugyanis az ügyvédi kamarai vagyonfelosztást szabályozva nem rendelkezik a nyugdíjba vonult ügyvédek és özvegyeik részesedéséről. Ez a rendezési mód szembefut az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség elvével is, hiszen a nyugdíjas ügyvédeket kirekeszti a vagyoni részesedésből, holott korábban ők is fizettek vagyonhozzájárulást.
Az egyik indítványozó azt állítja, hogy az Ütv. megsértette a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvét. Mégpedig azzal, hogy a nyugdíjas ügyvédet, annak özvegyét, örökösét a kamarai vagyonból való részesedés esetén nem illeti meg az az adó- és illetékmentesség, amely megilleti az aktív ügyvédet.
II.
Az indítvánnyal érintett 1991. évi XXIII. törvény 39. § (2)-(4) bekezdése a következőket tartalmazza:
"(2) Ha az ügyvéd ügyvédi irodai tagsága megszűnik, igényelheti az ügyvédi iroda vagyonából rá eső rész kiadását. Az ügyvédi irodából kivált ügyvédet a részére kiadott vagyon arányában és erejéig terheli felelősség az ügyvédi irodának az onnan történt kiválásáig folytatott tevékenységéért.
(3) Az ügyvédi kamarai beruházásból keletkezett vagyonnak az ügyvédi irodák közötti elszámolása az ügyvédi kamara közgyűlésének hatáskörébe tartozik.
(4) Az ügyvédi kamara vagyonának az ügyvédi iroda vagy az egyéni ügyvéd vagyonává átalakulása, valamint az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává való átalakulása adó- és illetékmentes."
Ezek a rendelkezések átmeneti szabályok, amelyek csak azokra az ügyvédekre vonatkoznak, akik az Ütv. hatálybalépésekor ügyvédi gyakorlatot folytattak. A kamarai beruházásokból keletkezett vagyon irodák közötti elszámolási módjáról a törvény nem rendelkezik, hanem azt a kamara közgyűlésének hatáskörébe utalja.
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Ütv. átmeneti szabályai részét képezik annak a szervezeti átalakulásnak, amely a szabad ügyvédi tevékenységet van hivatva biztosítani. Az Ütv. hatálybalépése előtt törvényi korlátozás folytán ügyvéd csak munkaközösségben működhetett. Ez a szervezeti-működési előírás nyilvánvalóan alkotmányellenessé vált, mert korlátozza az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított jogot a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Ütv. átmeneti rendelkezései a szabad ügyvédi tevékenység anyagi feltételeinek részbeni megteremtését hivatottak biztosítani. Ezért és emiatt az ügyvédi kamarai, illetőleg irodai vagyon felosztásakor az ügyvédi tagsági viszonyt veszik alapul. Az a vagyon, amely felosztásra kerül, olyan célvagyon, amely az ügyvédi tevékenység kifejtését volt hivatva szolgálni. Célvagyonként tehát csak az aktív, tagsági viszonnyal rendelkező ügyvédek működéséhez kötődik és nincs jogilag releváns kapcsolatban a nem aktív nyugdíjas ügyvédekkel. A jogi személy vagyona más megítélés alá esik, mint a polgári jogban szabályozott közös tulajdon. Az ügyvédi vagyon három jogi személy között oszlott meg: az Országos Ügyvédi Tanács, az Ügyvédi Kamara és az ügyvédi munkaközösségek között. Az Ügyvédi Kamarának elkülönített vagyona volt, amely nem a tagok közös tulajdona, hanem a Kamaráé. Az ügyvédeknek a vagyonban sem tulajdonjoguk, sem részesedésük nem volt. Ez a tulajdonjogi helyzet az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló, az 1966. évi 22. törvényerejű rendelettel módosított 1958. évi 12. törvényerejű rendelet előírásai alapján alakult ki. A munkaközösségek gazdasági alapját növelte a tagok vagyoni hozzájárulása, ezt viszont nem szabad összetéveszteni a munkaközösségek kamarai hozzájárulásával.
Az Ügyvédi Kamara vagyonának felosztásánál a kötött vagyon jogi természetéből kell kiindulni. Az Ügyvédi Kamarának, mint jogi személynek tagjaitól elkülönített vagyona volt. Követelése és tartozása nem a tagok követelése és tartozása. A vagyonfelosztásra vonatkozó sérelmezett törvényi rendelkezés nem alkotmánysértő tehát, mert a jogi személy a vagyon feletti rendelkezési jogát gyakorolhatta, saját vagyona felett rendelkezhetett.
Nem megalapozott az az indítvány sem, amely a jogegyenlőség és a diszkrimináció tilalma alkotmányos elveinek megsértését látja az Ütv. 39. § (4) bekezdésének rendelkezéseiben. Eszerint a nyugdíjas ügyvédet, annak özvegyét vagy örökösét a kamarai vagyonból történt részesedés esetén adó- és illetékmentesség nem illeti meg. Ezzel szemben viszont az Ütv. 39. § (4) bekezdése szerint: "Az ügyvédi kamara vagyonának az ügyvédi iroda vagy az egyéni ügyvéd vagyonává átalakulása, valamint az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává való átalakulása adó- és illetékmentes."
Az Ütv. 39. § (4) bekezdésének rendelkezései nem alkotmányellenesek. Nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogegyenlőség elvét, sem a diszkrimináció alkotmányos tilalmát. "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." "Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
Az ügyvédi iroda és az egyéni ügyvéd vagyonává átalakult vagyon beruházásnak tekintendő, mert az ügyvédi működés feltételeit van hivatva biztosítani, és emiatt nem esik egyéni jövedelemadózás alá. Az őket megillető mentesség viszont a nyugdíjas ügyvédeket nem illeti meg, mert részesedésük a vagyonból jövedelemnek számít.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességét nem látta megállapíthatónak, ezért az indítványokat és a megsemmisítésre irányuló kérelmeket elutasította.
Budapest, 1993. május 3.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró