3175/2015. (IX. 23.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2012. július 17. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 62-63. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és e rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszok tárgyában az eljárást megszünteti.

2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló eljárását megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2012. július 17. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 20/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62-63. §-ai, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2012. július 17. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 20/A. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Kúria Bkk.III.494/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 9.B.804/2012. és 9.B.392/2014. számú végzései alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély (a továbbiakban: indítványozó1.) és társai ellen a Fővárosi Törvényszéken indult büntető ügyben az indítványozó1. jogi képviselője útján és egy másik magányszemély indítványozó (a továbbiakban: indítványozó2.) a büntető ügyükben eljáró bíróság kijelölése miatt fordultak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyben a Fővárosi Törvényszék elnökének kezdeményezésére az OBH elnöke a 248/2012. (VIII. 21.) OBHE számú határozatával a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki a büntető eljárás lefolytatására. Az indítványozók a határozat ellen jogorvoslattal éltek. Az OBH elnökének határozatát a Kúria a Kpkf.37.589/2012/2. számú végzésével helybenhagyta. Ezt követően terjesztettek elő az indítványozók külön-külön alkotmányjogi panaszt.

[3] Az indítványozó1. az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére hivatkozással a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 62. és 63. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseiben foglalt, a tisztességes eljáráshoz, a védelemhez és a jogorvoslathoz való jogait ért sérelem miatt.

[4] Az indítványozó2. az Abtv. 27. §-ára hivatkozással kérte - a Bszi. 62. és 63. §-ai alaptörvény-ellenességét állítva - a Kúria Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[5] Az indítványozó2. beadványában kifejtette, hogy az ügyében alkalmazott Bszi. 62. és 63. §-a az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében előírt, az alapvető emberi jogok törvényi szabályozásának követelményét, a XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseiben foglalt tisztességes eljáráshoz, védelemhez és jogorvoslathoz való jogát sérti. Az indítványozó2. megjelölte az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését is, ennek sérelmét azonban nem fejtette ki.

[6] 2. Az alkotmányjogi panaszok benyújtását követően az Alkotmánybíróság - ugyancsak alkotmányjogi panaszok alapján - 36/2013. (XII. 5.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) döntött a bírósági ügyáthelyezés korábban hatályban volt szabályozása alkotmányosságának kérdésében. Megállapította, hogy a Bszi. és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) vonatkozó rendelkezései alaptörvény-ellenesek voltak.

[7] Az alaptörvény-ellenességre tekintettel a Szolnoki Törvényszék illetékessége hiányát állapította meg és az eredetileg illetékes bírósághoz, a Fővárosi Törvényszékhez tette át az ügyet. A Fővárosi Törvényszék azonban ugyancsak illetékessége hiányát állapította meg. A Szolnoki Törvényszék felterjesztése alapján a Kúria a Bkk. III.494/2014/4. számú végzésében eljáró bíróságnak a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki.

[8] 2.1. Ezt követően az indítványozó1. kiegészítette és egyben módosította indítványát, melyben további jogszabályi rendelkezések és bírósági határozatok alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését is kérte. Ebben a beadványában kifejtette, hogy álláspontja szerint a Be. 2012. július 17-étől szeptember 13-áig (valójában: július 31-ig) hatályban volt 20/A. §-a - lényegét tekintve a Bszi. támadott rendelkezéseivel összefüggésben megjelölt okokból - alaptörvény-ellenes volt és nemzetközi szerződésbe, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. és 13. cikkébe is ütközött. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság ex tunc hatállyal semmisítse meg a Bszi. és a Be. támadott rendelkezéseit és az ügyében rendelje el azok alkalmazásának tilalmát.

[9] Ugyancsak alaptörvény-ellenesnek tartotta az indítványozó1. a Be. 3. § (4) bekezdését, a 20. § (1) és (3) bekezdését, továbbá a 308. § (1) bekezdését, és az ezen rendelkezések alapján meghozott Kúriai Bkk. 111.494/2014/4. számú végzést, melyben a legfőbb bírói fórum az illetékességi vitát úgy döntötte el, hogy - a megelőzés elvének alkalmazásával - a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki az eljárás lefolytatására. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való jog, ezen belül a fegyverek egyenlősége elvének, a XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, valamint az Egyezmény 6. és 13. cikkében foglalt jogok sérelmét állította.

[10] A Kúriának az illetékességi vitában hozott végzése alaptörvény-ellenességét az indítványozó két okra alapította. Egyrészt arra, hogy a döntés - a fentiekben hivatkozott - alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezéseken alapul. Másrészt úgy vélte, hogy a Kúria tévesen értelmezte a megelőzés elvét és az illetékesség rögzülését. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás elvével ellentétesnek tartotta a Kúriának a Bkk.III.494/2014/4. számú végzését "amiatt is, mivel valótlanul és alaptalanul hivatkozik a Be. 20. § (3) bekezdésére, vagyis arra, hogy döntési jogkörét az alapozza meg, hogy "az illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg." [...] A kúriai határozatban foglalt rögzülés, illetve megelőzés elve olyan büntetőjogi eljárási, technikai szabály, mely semmiképpen sem írhatja felül a törvényes bíróhoz való alapjogot", és ekként a végzés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság követelményét is sérti.

[11] Az indítványozó1. az Abtv. 43. § (4) bekezdésére hivatkozással kezdeményezte a Szolnoki Törvényszék 9.B.804/2012. és 9.B.392/2014. ügyszámon hozott pervezető végzései megsemmisítését, ennek indokát azonban nem fejtette ki.

[12] Az ügyében való alkalmazási tilalom kimondása mellett kérte továbbá, hogy az "Alkotmánybíróság a döntésének a jogkövetkezményeit az Abtv. 39. § (3) bekezdése és 43. §-a alapján úgy állapítsa meg, hogy a büntetőeljárás bírói szakasza a Be. 17. § (1) bekezdése szerint illetékes bíróságnak a vádemeléskor hatályos ügyelosztási rendje szerinti törvényes bíró előtt újrakezdődjön".

[13] Az indítványozó1. az alaptörvény-ellenesség alátámasztásaként, de az összefüggés kifejtése nélkül megjelölte az Alaptörvény Preambulumát, a Q) cikk (2) és (3) bekezdését, az R) cikk (2) bekezdését és a T) cikk (3) bekezdését.

[14] 2.2. Az eljáró bíróságot kijelölő kúriai végzés kapcsán az indítványozó2. is kiegészítette alkotmányjogi panaszát, melyben kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgálatát az Abtv. 43. § (4) bekezdésére tekintettel a Kúriának a Bkk.III.494/2014/4. számú végzésére is terjessze ki. Ezt viszont nem indokolta.

[15] Később az indítványozó2. a Kúria Bkk.III.494/4. számú végzésével összefüggésben egy újabb alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és a 27. §-ára hivatkozással a Bszi. 2012. július 17-étől hatályban volt 62. és 63. §-ai, továbbá a Kúria megjelölt határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Beadványa szerint a Bszi. 62. és 63. §-a, valamint a Kúria Bkk.III.494/4. számú végzése az Alaptörvény R) cikkével, I. cikk (3) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével és a 28. cikkével ellentétesek. Kifejtette, hogy az Alaptörvény R) cikke alapján egy "már alaptörvény-ellenesnek talált döntéshez joghatás nem fűzhető", és mivel "[a]laptörvény-ellenes jogszabályok alapján nem lehet jogszerű döntést hozni, következésképpen [.] alaptörvény-ellenes döntés alapján lefolytatott bírósági eljáráshoz sem lehet jogkövetkezményt (illetékesség rögzülését) fűzni".

[16] 3. Az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezések és az alkotmányossági kifogások tartalmi azonosságára tekintettel az ügyeket az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján egyesítette, és az indítványokat egy eljárásban bírálta el. Az Abtv. 58. § (3) bekezdése és az Ügyrend 34. § (4) bekezdése alapján elkülönítette azonban a Be. 3. § (4) bekezdése, 20. § (1) és (3) bekezdése, valamint 308. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elbírálását.

[17] 4. Az Alkotmánybíróság az eredetileg benyújtott indítványokat - ide nem értve tehát a 3. pont szerint elkülönített kiegészítő indítványokat - külön döntésével befogadta. Ezt követően, az Alkotmánybíróság eljárása ideje alatt az Országgyűlés több alkalommal módosította az Alaptörvényt. Így Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításával beemelte az Alaptörvénybe a bíróságok közötti ügyáthelyezés intézményét. A 27. cikk (4) bekezdése értelmében az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése és a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése érdekében sarkalatos törvényben meghatározottak szerint az Országos Bírósági Hivatal elnöke sarkalatos törvényben meghatározott ügyek tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, azonos hatáskörű bíróságot jelölhetett ki. A Magyarország Alaptörvényének ötödik módosításával viszont az Országgyűlés 2013. október 1-jével hatályon kívül helyezte a 27. cikk (4) bekezdését.

[18] Az alkotmányjogi panaszokban kifogásolt Bszi. 62-63. §-ait és a Be. 20/A. §-át a jogalkotó az egyes törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXI. törvénnyel 2013. augusztus 1-jével szintén hatályon kívül helyezte.

[19] Az Alkotmánybíróság főszabályként a hatályos jogszabályok alaptörvény-ellenességét vizsgálja. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. Vagyis a hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. Az alkotmányjogi panaszok, illetve a bírói kezdeményezések jellemzően olyan indítványok, amelyek alapján az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgálatát is lefolytatja, mert a támadott rendelkezéseket a konkrét esetben tipikusan még alkalmazni kell. Ezzel összhangban az Abtv. 64. § e) pontja úgy rendelkezik, hogy ilyen eljárásokban a vizsgált jogszabály hatályvesztése miatt az indítvány nem utasítható vissza.

[20] Ennek ellenére előfordulhat, hogy a hatályát veszített jogszabályi előírást az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben valamely okból mégsem kell már alkalmazni. Ilyen a jelen ügy is. Az Alkotmánybíróság ugyanis megállapította: az indítványok elbírálásakor az OBH elnöke általi bírósági ügyáthelyezésre vonatkozó, alaptörvény-ellenesnek ítélt rendelkezéseket az eljáró bíróság(ok) már nem alkalmazták. A Szolnoki Törvényszék az Abh.-ra hivatkozással illetékessége hiányát állapította meg és az ügyet visszatette a Fővárosi Törvényszékre. A Kúria viszont a Be. más [20. § (3) bekezdése, 308. § (1) bekezdése] rendelkezései alapján jelölte ki az eljáró bíróságot.

[21] Az Abtv. 59. §-a alapján az Alkotmánybíróság - az Ügyrendjében meghatározottak szerint - kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az Ügyrend 67. § (2) bekezdésének e) pontja értelmében okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált.

[22] Mivel az időközben hatályon kívül helyezett támadott törvényi rendelkezéseket az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyben a fent megjelölt okból már alkalmazni nem kell, ezért az indítványok okafogyottá váltak. Az Alkotmánybíróság emiatt a Bszi. 2012. július 17. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 62-63. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására, illetve e rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondására irányuló alkotmányjogi panaszok tárgyában az eljárását megszüntette.

[23] 5. Az indítványozó2. az Abtv. 27. §-ára hivatkozással kérte az OBH elnöke 248/2012. (VIII. 21.) OBHE számú határozatát helybenhagyó, a Kúria a Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Indítványában a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét az eljáró bíróság kijelölését szabályozó Bszi. 62. és 63. §-aival szembeni kifogásaira alapította, közvetlenül a bírói döntéssel szemben alkotmányossági aggályt nem fogalmazott meg.

[24] Az Alkotmánybíróság a Kúria végzése alaptörvény-ellenessége vizsgálatát szintén okafogyottnak találta. Immár az eljáró bíróság illetékességét ugyanis nem a Kúria támadott határozatával helybenhagyott OBH elnöki döntés, hanem a Kúria egy újabb, az eljáró bíróságot kijelölő határozata alapozza meg. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálatát - okafogyott-sága miatt - az Abtv. 59. §-a és az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszüntette.

[25] 6. Az indítványok kiegészítéseiben, valamint a később önálló beadványban előterjesztett, a Kúria Bkk. III.494/2014/4. számú végzése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok befogadásáról az Alkotmánybíróság korábban nem döntött. Jelen végzésében pedig arra a következtetésre jutott, hogy azok az Abtv.-ben foglalt feltételeknek nem felelnek meg, az alábbiak miatt.

[26] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet alkotmányjogi panasszal akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal támadható büntetőeljárás során hozott határozatokkal összefüggésben a 3002/2014. (I. 24.) AB végzésében foglalt állást. Eszerint a Be. a bírósági eljárás két típusát különbözteti meg: az ügydöntő és a nem ügydöntő határozatot. Ügydöntő határozat olyan határozat, amelyben a bíróság a büntetőjogi főkérdésről, azaz a vádról dönt [Be. 257. § (1) bekezdés, Be. XIII. fejezet II. cím]. Ügydöntő határozatnak minősül a felmentő és a bűnösséget megállapító ítélet. Az ítélet mellett ügydöntő határozatok a végzések közül a tárgyalás mellőzésével hozott végzés és az eljárás megszüntetéséről rendelkező végzés. A határozatok másik típusa, a nem ügydöntő határozatok egyéb kérdéseket érintenek, és nem jelentik az eljárás végleges lezárását. Ilyen nem ügydöntő határozatok lehetnek a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos döntések, az áttétel, az eljárás felfüggesztése vagy a pervezető végzések (3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [15]-[17]).

[27] Az Alkotmánybíróság a Kúriának a Szolnoki Törvényszéket kijelölő végzésével kapcsolatban megállapította, hogy az nem minősül sem érdemi határozatnak, sem eljárást befejező végzésnek, ezért az ennek vizsgálatára irányuló indítványokat az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[28] 7. Ugyancsak visszautasította az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék 9.B.804/2012. és 9.B.392/2014. számú végzései elleni alkotmányjogi panaszt is, mivel annak befogadhatósága feltételei egyáltalán nem voltak megállapíthatóak. Az indítványozó a megsemmisítésre irányuló kérelmen kívül ezen megjelölt pervezető végzésekkel kapcsolatban semmilyen észrevételt, kifogást nem fogalmazott meg, a megsértett alaptörvényi rendelkezéseket nem jelölte meg.

[29] 8. Az indítványozó1. a Bszi., illetve a Be. támadott rendelkezései kapcsán nemzetközi emberi jogi dokumentumokban, nevezetesen az Egyezményben is megfogalmazott igazságszolgáltatási garanciák sérelmét is állította. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése szerint a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa és - meghatározott feltételek mellett - egy adott ügyben eljáró bíró indítványozhatja. Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem tartozik az indítványozásra jogosultak körébe, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.

[30] 9. Az indítványozó1. azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Be. 2012. július 17. után hatályos 20/A. §-a Alaptörvénybe ütközését állapítsa meg és ex tunc hatállyal semmisítse meg. A testület azonban megállapította, hogy az indítványozó a Be. 20/A. §-a vizsgálatát azonos okból és alkotmányos összefüggés alapján kérte, mint ahogyan azt az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már elvégezte.

[31] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében, ha alkotmányjogi panasz (vagy bírói kezdeményezés) alapján az alkalmazott jogszabály, vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - ha a körülmények alapvetően nem változtak meg - nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló eljárásnak.

[32] Mivel az alaptörvény-ellenességet az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a rendelkezésnek az indítványozók által megjelölt időállapotára is megállapította, így a Be. 20/A. § tekintetében res iudicata áll fenn. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 64. § f) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt ebben a részében visszautasította.

Budapest, 2015. szeptember 15.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3576/2012.