EH 2013.04.P7 I. Ha a jogosult a kötelesrészt természetben kéri kiadni és a keresetének helyt adó ítéletet a másodfokú bíróság úgy változtatja meg, hogy a kötelesrész pénzbeni kiadását rendeli el, akkor a kötelezett a megítélt összeg után a felülvizsgálati eljárás korlátaira tekintet nélkül kötelezhető késedelmi kamat megfizetésére.
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Törvényszék P.22012/2007/34., Fővárosi Törvényszék P.22012/2007/43., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21865/2010/7., Kúria Pfv.22146/2011/4. (*EH 2013.04.P7*)
***********
II. Olyan, a kötelesrész alapjába számítandó összeg után, amely a kötelesrész megfizetésére kötelezett örököst is csak egy későbbi időpontban illeti meg, a kamatfizetés kezdő időpontja ez utóbbi összeg esedékességének az időpontjához igazodik. [1959. évi IV. tv. 301. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 672. § (1)-(3) bek.].
A 2005. március 27. napján végintézkedés hátrahagyásával elhunyt örökhagyó az I. rendű alperes házastársa és a II. rendű alperes apja. A felperes az örökhagyó előző házasságából származó gyermeke.
A felperes keresetében kötelesrész kiadására kérte kötelezni az alpereseket azzal, hogy a bíróság a kötelesrészét - ideértve a hagyatékba tartozó részvények neki járó részét is - természetben rendelje kiadni.
Az alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a kereset elutasítását kérték. A részvények mellett a hagyatékba tartozó találmányi díjak tekintetében az alperesek utaltak arra, hogy abból az örökhagyó haláláig esedékes rész a Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében házastársi vagyonközösségbe tartozik, így annak 1/2 része az I. rendű alperest illetik meg és csak a jövőben esedékes találmányi díjak képezhetik a hagyaték tárgyát és ekként a kötelesrész alapját. Álláspontjuk szerint a részvények házastársi vagyonközösség jogcímén ugyancsak az I. rendű alperest illeti meg, ezért azoknak is csupán az 1/2 része tartozik a kötelesrész alapjába.
Hivatkoztak az alperesek arra is, hogy a kötelesrészre jogosult felperes kötelesrésze kiadását a Ptk. 672. § (1) bekezdése értelmében pénzben igényelheti.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. rendű alperest, hogy a részvények közül 330 + 37 darabot természetben adjon ki oly módon, hogy vezesse át a felperes nevére, fizessen meg továbbá a felperesnek 7 954 000 forintot és annak 2005. március 27. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.
Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperest azért kötelezte a találmányi díjból származó követelés megfizetésére, mert a közjegyző a hagyatéknak ezt a részét a II. rendű alpe-resnek adta át. Rámutatott, hogy a II. rendű alperes a találmány felhasználója által a jogvita elbírálásáig visszatartott összegeket ugyan ténylegesen nem tartja birtokban, a felperes kötelesrész igényének kielégítését azonban, annak vitássá tétele miatt, a hagyatéki eljárás során nem tette lehetővé. Miután a felperes a kötelesrészéhez megfelelő időben nem juthatott hozzá, ezért a II. rendű alperest a Ptk. 298. § b) pontja és a 301. § (1) bekezdése alapján kamatfizetésre kötelezte. Az alperesek fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a kötelesrész alapját, jogszabálysértő módon határozta meg kiadásának módját és összegszerűségét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatta meg:
A II. rendű alperest terhelő marasztalási összeget 15 930 450 forintra emelte fel és a kamatfizetési kötelezettséget mellőzte. Kötelezte továbbá az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6 381 110 forintot. Fellebbezett részében ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kötelesrész alapjába tartozó vagyon körét túlnyomórészt helyesen állapította meg, a kötelesrész kiadásának módja tekintetében azonban döntése nem volt megalapozott.
A találmányi díj kötelesrész alapjához tartozásának megítélése szempontjából - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - meghatározó jelentőségű, hogy a szabadalmazott találmány a feltaláló személyéhez fűződő jog, ami ezért nem lehet házastársi közös vagyon tárgya. A Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a találmányt létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj minősül közös vagyonnak. Megállapította, hogy az örökhagyó halálát megelőző időszakra vonatkozó találmányi díjfizetési kötelezettség már nem áll fenn. Ebből, valamint a találmány hasznosítójának az elsőfokú bíróság megkeresésére küldött válasziratából kitűnően elfogadta a felperesnek azt az álláspontját, hogy az örökhagyó halála miatt visszatartott, összesen 25 886 040 forint találmányi díj az örökhagyó halála után vált esedékessé. Következésképpen alaptalannak találta az alperes hivatkozását, hogy ez az összeg is a házastársi közös vagyonba tartozik.
A másodfokú bíróság szerint az alperesek megalapozottan sérelmezték a kötelesrész kiadásának módját. Ennek megfelelően a kötelesrész pénzbeli kiadását rendelte el. A II. rendű alperest terhelő marasztalási összeget - kamatfizetési kötelezettsége mellőzésével - felemelte 15 930 450 forintra. Rámutatott, hogy a felperes kamatot csak a találmányi díjból járó kötelesrész után követelt. Erre tekintettel kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a kötelesrész nem az annak alapját képező egyes vagyontárgyak meghatározott része. Ebből következően szerinte egy-egy vagyontárgyból külön nem követelhető kötelesrész és az után kamat.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A felperes álláspontja szerint jogszabálysértő a másodfokú ítéletnek az a rendelkezése is, amely a II. rendű alperest terhelő kamatfizetési kötelezettséget mellőzi. Azzal érvelt, hogy miután a kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával száll át a kötelesrészre jogosultra, kiadása ekkor válik esedékessé. A kötelesrész pénzben történő kiadása esetén tehát a kötelezett a Ptk. 301. § (1) bekezdése értelmében ettől az időponttól kezdve kamatot is köteles fizetni.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek az alperesek kamatfizetési kötelezettségét érintő részében az alábbiak szerint alapos.
Az alperesek az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben támadták a kötelesrész kiadásának a bíróság által megállapított módját.
A másodfokú bíróságnak az alperesek kamatfizetési kötelezettsége kapcsán kifejtett álláspontjával a Kúria nem értett egyet. A Ptk. 672. § (1) bekezdése szerint a köte-lesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. A kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával válik esedékessé, ezért - pénzben történő kiadás esetén - a kötelezett ettől az időponttól kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni (BH 1996. 366.). A Ptk. 672. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.
A felperesnek tehát megvolt a jogi lehetősége arra, hogy az őt megillető kötelesrészt részben természetben kérje kiadni. Ezen rész vonatkozásában kamatigényt nyilvánvalóan nem tudott érvényesíteni, hiszen a kötelesrész fejében egyes vagyontárgyak természetbeni kiadása azt jelenti, hogy a jogosult ezekhez a kiadáskori értékükön jut hozzá. A felperes által természetben kiadni kért részvényekkel kapcsolatos kereseti kérelmében jut leginkább kifejezésre, hogy a felperes nem csupán a hagyaték megnyílásakor kiszámítható érték - őt megillető részének - kiadását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének ebben a vonatkozásában - a kötelesrész természetben való kiadását illetően - is helyt adott, így a késedelmi kamattal kapcsolatos igény a felperes részéről értelemszerűen nem képezhette a fellebbezés tárgyát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta és a kötelesrész természetben történő kiadását mellőzte. A kötelesrész pénzben történő kiadására tekintettel a felperes a fentiekben is ismertetett bírói jogértelmezés mellett jogosult lett volna a megítélt összeg után járó késedelmi kamat érvényesítésére is.
A Kúriának az adott ügy tényállása alapján kialakított álláspontja szerint, ha az elsőfokú bíróság ítéletével a jogosult a kötelesrész természetben történő kiadása iránti keresetének helyt ad, és azt a másodfokú bíróság akként változtatja meg, hogy a kötelesrész pénzbeni kiadását rendeli el, akkor a keresetet úgy kell tekinteni, hogy a jogosult erre az utóbbi esetre a marasztalási összeg után a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint járó törvényes mértékű késedelmi kamatra is igényt tartott. A másodfokú bíróság döntésének tehát arra is ki kell terjednie. Ennek elmulasztása anyagi jogi szabályt sért, ezért a fizetendő összeg után járó késedelmi kamatról a felülvizsgálati eljárásban kellett dönteni.
A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság álláspontjával az örökhagyó halála után esedékessé vált találmányi díjakra tekintettel fizetendő kötelesrész után felmerülő kamatfizetési kötelezettség mellőzésével sem. A kötelesrész iránti igényt nem érinti, ha a kötelezett az adott vagyontárgynak nincs a birtokában. Pénzkövetelés alapján járó kötelesrész esetén az igény vele szemben akkor nyílik meg, amikor maga is jogosulttá válik az őt megillető követelés érvényesítésére. A perbeli esetben a találmányi díjak iránti követelés az öröklés megnyíltát követően vált esedékessé, ezért a kötelesrész után a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja is ehhez igazodik.
A kötelesrész alapja és a II. rendű alperest illető juttatások különbözete, továbbá ez utóbbin belül a találmányi díjaknak a II. rendű alperesnek juttatott egyéb vagyontárgyak értékéhez viszonyított aránya határozza meg azt, hogy a különböző időpontokban esedékes díjrészletek milyen arányos része után érvényesíthető késedelmi kamatigény.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.865/2010/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 51. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.865/2010/7. számú jogerős ítéletét az I. és II. rendű alperes kamatfizetési kötelezettségét érintő részében hatályon kívül helyezi és helyette a következők szerint rendelkezik:
Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek az általa a jogerős ítélet alapján fizetendő 6.381.110 (Hatmillió-háromszáznyolcvanegyezer-egyszáztíz) forint után 2005. március 27. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.
Kötelezi a II. rendű alperest, hogy az általa a jogerős ítélet alapján fizetendő 15.930.450 (Tizenötmillió-kilencszázharmincezer-négyszázötven) forint után 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.462.450 (Kilencmillió-négyszázhatvankettőezer-négyszázötven) forintnak 2005. március 27. napjától, 850.000 (Nyolcszázötvenezer) forintnak 2006. január 1. napjától, 3.600.000 (Hárommillió-hatszázezer) forintnak 2007. január 1. napjától, 1.950.000 (Egymillió-kilencszázötvenezer) forintnak 2008. január 1. napjától, 40.000 (Negyvenezer) forintnak 2009. január 1. napjától és 28.000 (Huszonnyolcezer) forintnak 2009. július 1. napjától a késdelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az I. rendű alperes házastársa és a II. rendű alperes apja, az örökhagyó 2005. március 27. napján végintézkedés hátrahagyásával elhunyt. A felperes az örökhagyó előző házasságából származó gyermeke.
Az örökhagyó 2003. március 21. napján kelt végrendeletében a következők szerint rendelkezett:
A hagyatékát képező kertes családi ház 1/2 részét, valamint a személygépkocsi 1/2 részét özvegye, az I. rendű alperes örökölje. A családi házban fellelhető közös ingóságok 1/2 részét, a különvagyonát képező berendezési tárgyakat, a Banknál vezetett folyószámla-egyenleget, a pénzvagyonát, a részvény értékpapírjait teljes egészében egyik gyermeke, a II. rendű alperes örökölje. A R. Rt. részéről, mint feltalálót feltalálói díjkifizetések illetik meg, ami összegszerűen nem meghatározható, ez teljes egészében lányát, a II. rendű alperest illesse. Hagyatékát képezi továbbá a Nyugdíjpénztárban összegyűlt összeg, ami teljes egészében szintén lányát, a II. rendű alperest illesse. Gyermekei közül a felperest kötelesrészre korlátozza, mert az örökségét neki élete során már biztosította, amit az általa - fia által - írt 1990. évi csatolt nyilatkozat igazol.
A hagyatéki eljárásban az I. rendű alperes a hagyatéki vagyontárgyak egy részére házastársi vagyonközösségi igényt érvényesített, míg a felperes kötelesrész iránti igényt jelentett be. Az örökösök és a kötelesrészre jogosult a kötelesrész mértéke és kiadása tárgyában nem tudtak megegyezni, ezért a közjegyző az örökhagyó leltárba vett hagyatékát a végrendelet alapján ideiglenes hatállyal az alpereseknek adta át.
A felperes keresetében kötelesrész kiadására kérte az alpereseket kötelezni. Módosított keresete szerint a hagyaték értéke összesen 98.442.535 forint, melyből levonva a 220.000 forintos hagyatéki terhet, a kötelesrész alapja 98.222.535 forint. Ebből az egy örökösre jutó törvényes örökrész 49.111.268 forint. Számítása szerint az őt megillető kötelesrész értéke 24.555.634 forint, amelyért az I. rendű alperes 28,6 %-ban, a II. rendű alperes pedig 71,4 %-ban felel.
A felperes kérte, hogy a bíróság kötelesrésze természetbeni kiadására kötelezze az alpereseket.
Az alperesek ellenkérelmükben elsődlegesen a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint a végrendeletben foglaltak alapján egy ingatlan felperesnek való juttatásával az örökhagyó a felperes kötelesrészét kielégítette. Másodlagosan a felperest megillető kötelesrészt a Ptk. erre vonatkozó szabályai alapján kérték megítélni. Vitatták, hogy a keresetlevelében megjelölt ingatlanok 1/2 része a hagyatékba tartozik. Az I. rendű alperes hivatkozása szerint ezek az ingatlanok a különvagyonát képezik. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a megjelölt ingatlanokat a II. rendű alperes haszonélvezeti joga terheli, amelynek értékét a kötelesrész kiszámításánál az ingatlanok forgalmi értékéből le kell vonni. A találmányi díjak tekintetében az alperesek utaltak arra, hogy abból az örökhagyó haláláig esedékes rész a Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében házastársi vagyonközösségbe tartozik, így annak 1/2 része az I. rendű alperest illeti meg és csak a jövőben esedékes találmányi díjak képezhetik a hagyaték tárgyát és ekként a kötelesrész alapját. Álláspontjuk szerint a keresetlevelében megjelölt értékpapírok 1/2 része házastársi vagyonközösség jogcímén ugyancsak az I. rendű alperest illeti meg, ezért azoknak is csupán az 1/2 része tartozik a kötelesrész alapjába.
Hivatkoztak az alperesek arra is, hogy a Ptk. 672. § (1) bekezdése értelmében a kötelesrészre jogosult felperes kötelesrésze kiadását pénzben igényelheti.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy öröklés jogcímén a felperest illeti a perbeli ingatlan egészéhez viszonyított 7229/55100 tulajdoni hányada. Az I. rendű alperest arra kötelezte, hogy erre a részilletőségre a felperes tulajdonjogának bejegyzését tűrje. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy a Bank Zrt. által kezelt részvények közül az egyik alszámon kezelt részvényekből 330 darabot, az másik alszámon kezelt részvényekből 37 darabot vezessen át a felperes nevére, fizessen meg továbbá a felperesnek 7.954.000 forintot és annak 2005. március 27. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletét - egyebek mellett - a következőkkel indokolta:
A felperes az őt kötelesrészként megillető 24.555.643 forintot helyesen számította ki és megfelelő az alperesek öröklési aránya tekintetében megjelölt 28,6 % - 71,4 % arány is.
A II. rendű alperest azért kötelezte a találmányi díjból származó követelés megfizetésére, mert a közjegyző a hagyatéknak ezt a részét a II. rendű alperesnek adta át. A felperes kamatot kizárólag a találmányi díj után követelt. A II. rendű alperes ezeket az összegeket ugyan ténylegesen nem tartja birtokban, azonban a felperes kötelesrész igényének kielégítését a hagyatéki eljárás során nem tette lehetővé. Miután a felperes kötelesrészéhez megfelelő időben nem juthatott hozzá, ezért a II. rendű alperest a Ptk. 298. § b) pontja és a 301. § (1) bekezdése alapján kamatfizetésre kötelezte.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben kérték, hogy a másodfokú bíróság azt megváltoztatva a kötelesrész kiadását pénzben rendelje el 13.713.936 forint összegben. Ezt meghaladóan kérték a kereset elutasítását. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a kötelesrész alapját, jogszabálysértő módon határozta meg kiadásának módját és összegszerűségét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatta meg:
A II. rendű alperest terhelő marasztalási összeget 15.930.450 forintra emelte fel és a kamatfizetési kötelezettséget mellőzte. Kötelezte továbbá az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6.381.110 forintot. Fellebbezett részében ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kötelesrész alapjába tartozó vagyon körét helyesen állapította meg, a kötelesrész kiadásának módja tekintetében azonban döntése nem volt megalapozott, továbbá indokolása hiányos, mert nem tartalmazza a kötelesrésznek az általa megállapított alapját és számítása részleteit, és csupán utalás van arra, hogy a kötelesrész mértékét a felperes helyesen számította ki.
A találmányi díj kötelesrész alapjához tartozásának megítélése szempontjából a másodfokú bíróság álláspontja szerint meghatározó jelentőségű, hogy a szabadalmazott találmány a feltaláló személyéhez fűződő jog, ami ezért nem lehet házastársi közös vagyon tárgya. A Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a találmányt létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj minősül közös vagyonnak. A R. Rt. közjegyzőnek írt levele alapján megállapította, hogy az örökhagyó halálát megelőző időszakra vonatkozó találmányi díjfizetési kötelezettség nincs. Ebből, valamint az elsőfokú bíróság megkeresésére küldött válasziratból kitűnően elfogadta a felperesnek azt az álláspontját, hogy az örökhagyó halála miatt visszatartott, összesen 25.886.040 forint találmányi díj az örökhagyó halála után vált esedékessé. Következésképpen alaptalannak találta az alperes hivatkozását, hogy ez az összeg is a házastársi közös vagyonba tartozik.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolását kiegészítette. Eszerint: A R. Rt. 2006. november 13. napján kelt válaszlevele értelmében (hagyatéki iratok 25. sorszám) az örökhagyót munkaviszonya megszűnése kapcsán nettó 121.493 forint szabadságmegváltás és a 2004. évre visszajáró adóként nettó 93.061 forint, összesen 214.554 forint illette meg, ami 2005 áprilisában került átutalásra az örökhagyó folyószámlájára. A hagyatékátadó végzés hagyatékként az örökhagyó folyószámlájának halála napján fennálló egyenlegét tüntette fel, ami a későbbi átutalásra figyelemmel nem tartalmazta a munkáltatói kifizetést. Az átutalt 214.554 forint házastársi közös vagyon, melyből következően annak fele, 107.277 forint tartozik a hagyatékba. A kereset szerint az örökhagyónak még életében kifizetésre került 8.562.860 forint, ami azonban hagyatékként nem vehető számításba, mivel nem állapítható meg, hogy azt az örökhagyó mire használta fel, a számláján viszont ez az összeg a halálakor már nem volt meg. A R. Rt. utolsó közlése szerint az általa visszatartott összes találmányi díj 25.886.040 forint, melyből a másodfokú bíróság szerint okszerűen következik, hogy az tartalmazza a keresetlevélben az örökhagyó haláláig - 2005. I. félévére - járó találmányi díjként megjelölt 306.165 forintot is.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hagyaték értéke összesen 79.366.233 forint. Ebből levonva a nem vitás 220.000 forintos hagyatéki terhet, a hagyaték tiszta értéke 79.146.233 forint. A kötelesrész kiszámítása során a másodfokú bíróság ehhez az összeghez - a felülvizsgálati eljárásban már nem vitás tényállás szerint - hozzáadta az örökhagyó által a II. rendű alperesnek juttatott adományként a lakás és teremgarázs hagyatékba tartozó részét terhelő haszonélvezeti jog értékét (9.600.000 forint + 500.000 forint), ami összesen 10.100.000 forint. E számítás eredményeként a kötelesrész alapja 89.246.233 forint. Ebből a felperes kötelesrésze - kerekítve - 22.311.560 forint, ami az I-II. rendű alpereseket az általuk is elfogadott (28,6 - 71,4 %) arányban terheli.
A másodfokú bíróság szerint az alperesek megalapozottan sérelmezték a kötelesrész kiadásának módját. Ennek megfelelően a kötelesrész pénzbeli kiadását rendelte el. A II. rendű alperest terhelő marasztalási összeget - kamatfizetési kötelezettsége mellőzésével - felemelte 15.930.450 forintra. Rámutatott, hogy a felperes kamatot csak a találmányok megjelölt értékéből járó kötelesrész után követelt. Kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a kötelesrész nem az annak alapját képező egyes vagyontárgyak meghatározott része. Ebből következően - szerinte - külön, a hagyatékba tartozó egyik vagyontárgy után sem követelhető kötelesrész és annak kamata.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria az I. és II. rendű alperes terhére megállapított marasztalási összegek tekintetében a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a II. rendű alperest terhelő marasztalási összeget 17.327.000 forintra emelje fel, kötelezze továbbá 2005. március 27. napjától a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján a kifizetés napjáig számítottan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére; az I. rendű alperest terhelő marasztalási összeget pedig 7.229.000 forintra emelje fel.
A felperes indokolásául előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 253. § (3) bekezdésébe ütközik. Az alperesek fellebbezése ugyanis nem irányult arra, hogy az örökhagyó részére még életében kifizetésre került 8.562.860 forint összegű találmányi díj, illetve az életében esedékessé vált 306.165 forint összegű találmányi díj, valamint a 2005 áprilisában az örökhagyó számlájára átutalásra került 214.554 forint összeg fele része nem tartozik a hagyaték tiszta értékéhez és ezáltal a kötelesrész alapjának számításakor figyelmen kívül kell hagyni. Érvelése szerint fellebbezési kérelem hiányában az előzőekben hivatkozott tételekkel a másodfokú bíróság nem módosíthatta volna az elsőfokú bíróság által számított tiszta hagyatéki értéket, azaz a kötelesrész alapját, és ezáltal az őt megillető kötelesrész mértékét. E tekintetben tehát álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem korlátain és jogszabálysértő módon járt el, amikor az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.
A felperes álláspontja szerint jogszabálysértő a másodfokú ítélet azon rendelkezése is, amely a II. rendű alperest terhelő kamatfizetési kötelezettséget mellőzi. Azzal érvelt, hogy miután a kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával száll át a kötelesrészre jogosultra, kiadása ekkor válik esedékessé. A kötelesrész pénzben történő kiadása esetén tehát a kötelezett a Ptk. 301. § (1) bekezdése értelmében ettől az időponttól kezdve kamatot is köteles fizetni.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek az alperesek kamatfizetési kötelezettségét érintő részében alapos.
Az alperesek az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben egyrészről támadták a kötelesrész kiadásának a bíróság által megállapított módját, másrészről a kötelesrész alapjának a kiszámításánál figyelembe vehető vagyon körét és magának a kötelesrésznek az összegét. Ez utóbbi körben a fellebbezés lényege az volt, hogy az alperesek tételesen felsorolták azokat a vagyontárgyakat és juttatásokat - értékükkel együtt -, amelyek a kötelesrész alapjának a számításánál figyelembe vehetők, az ezt meghaladóan érvényesített tételeket pedig vitatták. Kétségtelen viszont, hogy a fellebbezés csak részben tartalmazza a vitatott tételek felsorolását és az elsőfokú eljárás során egyébként már előadott védekezés indokait. Ebből azonban nem következik, hogy a fellebbezés ezeket a tételeket ne érintette volna.
Az általuk korábban kifejtett jogi álláspont ismételt részletes előadásának a hiánya a fellebbezés érdemi elbírálásának nem akadálya. Ezért nem terjeszkedett túl a másodfokú bíróság a fellebbezés keretein, amikor a kötelesrész alapjának meghatározásánál a vitatott vagyonelemeket, illetve a kifogásolt vagyonrész házassági közös vagyon körébe tartozását érdemben bírálta el. Ebben a részében a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A másodfokú bíróságnak az alperesek kamatfizetési kötelezettsége kapcsán kifejtett álláspontjával a Kúria nem értett egyet. A Ptk. 672. § (1) bekezdése szerint a kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti. A kötelesrész iránti igény a hagyaték megnyílásával válik esedékessé, ezért - pénzben történő kiadás esetén - a kötelezett ettől az időponttól kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni (BH 1996. 366.). A Ptk. 672. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes körülmény mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását.
A felperesnek tehát megvolt a jogi lehetősége arra, hogy az őt megillető kötelesrészt részben természetben kérje kiadni. Ezen rész vonatkozásában kamatigényt nyilvánvalóan nem tudott érvényesíteni, hiszen a kötelesrész fejében egyes vagyontárgyak természetbeni kiadása azt jelenti, hogy a jogosult ezekhez a kiadáskori értékükön jut hozzá. A felperes által természetben kiadni kért részvényekkel kapcsolatos kereseti kérelmében jut leginkább kifejezésre, hogy a felperes nem csupán a hagyaték megnyílásakor kiszámítható érték - őt megillető részének - kiadását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének ebben a vonatkozásában is helyt adott, így a késedelmi kamattal kapcsolatos igény a felperes részéről értelemszerűen nem képezhette a fellebbezés tárgyát. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta és a kötelesrész természetben történő kiadását mellőzte. A kötelesrész pénzben történő kiadására tekintettel a felperes a fentiekben is ismertetett bírói jogértelmezés mellett jogosult lett volna a megítélt összeg után járó késedelmi kamat érvényesítésére is.
A Kúriának az adott ügy tényállása alapján kialakított álláspontja szerint, ha az elsőfokú bíróság ítéletével a jogosult a kötelesrész természetben történő kiadása iránti keresetének helyt ad, és azt a másodfokú bíróság akként változtatja meg, hogy a kötelesrész pénzbeni kiadását rendeli el, akkor a keresetet úgy kell tekinteni, hogy a jogosult erre az esetre a marasztalási összeg után a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint járó törvényes mértékű késedelmi kamatra is igényt tartott. Ezért a másodfokú bíróság döntésének arra is ki kell terjednie. Ennek elmulasztása anyagi jogi szabályt sért, ezért a fizetendő összeg után járó késedelmi kamatról a felülvizsgálati eljárásban kellett dönteni.
A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság álláspontjával az örökhagyó halála után esedékessé vált találmányi díjakra tekintettel fizetendő kötelesrész után felmerülő kamatfizetési kötelezettség mellőzésével kapcsolatban sem. A kötelesrész iránti igényt nem érinti, ha a kötelezett az adott vagyontárgynak nincs a birtokában, pénzkövetelés alapján járó kötelesrész esetén az igény vele szemben akkor nyílik meg, amikor maga is jogosulttá válik az őt megillető követelés érvényesítésére. A perbeli esetben a találmányi díjak iránti követelés az öröklés megnyíltát követően vált esedékessé, ezért a kötelesrész után a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja is ehhez igazodik. A perben beszerzett nyilatkozat a találmányi díjak esedékességét - az utolsó kivitételével - csak éves bontásban tartalmazta, ezért az egyes naptári években esedékes összegek után a kamatfizetés kezdő időpontját a Kúria - egy kivétellel - a következő év első napjában határozta meg.
A kötelesrész alapja és a II. rendű alperest illető juttatások különbözete, továbbá ez utóbbin belül a találmányi díjaknak (25.886.040 forint) a II. rendű alperesnek juttatott egyéb vagyontárgyak értékéhez (63.721.810 forint) viszonyított aránya (40,6%) határozza meg azt, hogy a különböző időpontokban esedékes (2006. január 1., 2007. január 1., 2008. január 1., 2009. január 1. és 2009. július 1.) díjrészletek milyen arányos része (13%, 56%, 30%, 0,6%, 0,4%) után érvényesíthető késedelmi kamatigény.
A felülvizsgálati kérelem az ún. felülvizsgálati érték megállapítása szempontjából irányadó része, azaz a főkövetelés tekintetében nem vezetett eredményre, továbbá a személyesen eljárt alperesnek a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint lefolytatott felülvizsgálati eljárásban áthárítható költsége nem merült fel, ezért a felülvizsgálati eljárási költségről nem kellett rendelkezni.
Budapest, 2012. szeptember 20.
Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke s.k., Dr. Kiss Gábor előadó bíró s.k., Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró s.k.