BH 2010.5.123 Nem sért jogszabályt a bíróság, ha a jogellenesen Magyarországon tartott gyermek visszavitelére irányuló eljárásban nem pszichológus szakértő útján, hanem közvetlenül hallgatja meg a gyermeket és annak véleményét korától és érettségétől függően veszi figyelembe [1986. évi 14. tvr., 2001/2003. EK rendelet].

A kérelmező és a kérelmezett élettársi kapcsolatából 2000. november 16-án, Olaszországban született N. utónevű gyermekük. A kapcsolat megszűnését, a szülők különköltözését követően konfliktusok keletkeztek a gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásával kapcsolatban, emiatt számos eljárás volt a kérelmező és kérelmezett között folyamatban. 2004. augusztus 5-én A.-ban a Kiskorúak Bírósága határozatot hozott, mellyel az anyának ítélte a kiskorú gyermek feletti felügyeletet azzal, hogy amennyiben elhagyná A.-t, a szülői felügyelet ettől kezdődően az apát illeti meg. A bíróság szabályozta az apa és gyermek közötti kapcsolattartást is. A későbbiekben az anya a bírósági határozat módosítását kérte azon részben, mely szerint A.-ból való távozása esetén a kiskorú az apánál nyerne elhelyezést, az apa pedig a szülői felügyeleti intézkedések szigorítását kérte. Az olasz bíróság 2007. november 26-án újabb határozatot hozott. Ennek értelmében N. felett a szülők együttes felügyeleti jogát rendelte el a kiskorú anyai elhelyezése mellett. Szabályozta az apa és gyermek közötti kapcsolattartást, illetve az apa tartásdíj fizetési kötelezettségét is.

A kiskorú gyermekkel nem csak az apa tartott rendszeres kapcsolatot, hanem az apai nagyszülők is, akik - amikor az anya dolgozott - gyakran felügyeltek N.-re.

A kérelmezett anya 2008. júniusában a gyermekkel Magyarországra utazott, ahol azóta N.-t az apa előzetes, illetőleg utólagos hozzájárulása nélkül visszatartja. A kérelmezett többszöri ígérete ellenére sem tért vissza Olaszországba, A-ba, a gyermek szokásos tartózkodási helyére. N.-t Magyarországon íratta be iskolába.

A fentiekre tekintettel az olasz bíróság az apa kérelmére - a gyermek jogellenes elvitelére figyelemmel - a kérelmezett szülői felügyeleti jogát N. vonatkozásában felfüg­gesztette és őt a kérelmező apánál helyezte el, számára kizárólagos szülői felügyeletet biztosítva a Szociális Szolgálat felügyelete mellett, melynek feladatául szabta, hogy a gyermek Olaszországba való visszatérése esetén azonnal gondoskodjon a gyermek és anya közötti kapcsolattartásról. Az olasz bíróság az apa gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét is megszüntette.

Olaszország szegedi tiszteletbeli konzulja 2009 márciusában megkísérelte a közvetítést a felek között a gyermek átadása érdekében, az anya azonban a gyermek átadására nem volt hajlandó.

Ilyen előzmények után fordult a kérelmező apa a bírósághoz és kérte, hogy a kérelmezett a gyermeket - az általa meghatározott időpontban és ügyvédi irodában - adja át számára.

A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. tvr. (Hágai Egyezmény) 13. cikkének b) pontjában és annak második fordulatában foglaltakra figyelemmel.

Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy az N. utónevű gyermeket 2009. május 16. napjáig vigye vissza Olaszországba, a gyermek szokásos tartózkodási helyére, ennek elmulasztása esetén pedig 2009. május 18-án 10 órakor adja át a kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának a kérelmező jogi képviselője ügyvédi irodájának hivatalos helyiségében.

Az elsőfokú bíróság az eljárás során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az Európai Unió Tanácsának (2003. november 27.) 2201/2003. EK rendeletében (EK rendelet) illetve a Hágai Egyezményben foglaltakra figyelemmel a gyermek Magyarországra hozatala, itt tartása jogellenes-e, illetve, hogy ebben az időszakban hol volt a gyermek szokásos tartózkodási helye.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye - a felek által sem vitatottan - Olaszország. A gyermek születésétől kezdődően ott nevelkedett, ott járt óvodába, majd iskolába. Az olasz bíróság korábban hivatkozott döntése szerint N. felett a szülők közösen gyakorolták a szülői felügyeletet és erre tekintettel az olasz törvények értelmében egyikük sem határozhatott volna a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felügyelet másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül. A kérelmezett e jogszabályi rendelkezést, illetve az ezen alapuló bírósági határozatot megsértve hozta Magyarországra N.-t, a szokásos olaszországi tartózkodási helyéről, illetve oda őt nem engedte vissza.

A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság az EK rendelet 2. cikke 11. pontjának b) pontja alapján megállapította, hogy az N. utónevű gyermek Magyarországon való visszatartása jogellenes.

A kérelmezett a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjára és annak második fordulatára hivatkozva igényelte a kérelem elutasítását, mely szerint nem köteles elrendelni a hatóság a gyermek visszavitelét, ha ez őt testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. Akkor is megtagadható a gyermek visszavitelének elrendelése, ha a hatóság úgy találja, hogy a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendőek.

Az EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint a Hágai Egyezmény 12. és 13. cikkének alkalmazásakor biztosítani kell, hogy a gyermek lehetőséget kapjon az eljárások során történő meghallgatásra, kivéve, ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek.

A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság - az eljárás soronkívüliségére hivatkozva - szakértő kirendelése helyett a gyermek közvetlen meghallgatásáról döntött a felek távollétében, N. számára ügygondnok kirendelése mellett, figyelemmel arra, hogy a felek 8 és féléves leánygyermeke életkorát tekintve már abban a korban van, hogy az őt közvetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatban gondolatait, érzelmeit, félelmeit verbalizálni tudja.

A meghallgatás során N. az apával szembeni és Olaszországba való visszatéréssel kapcsolatos ellenérzését hangoztatta, nyilvánvalóan arra is tekintettel, hogy hónapok óta kizárólag az anya gondozásban nevelkedik, apjával nem találkozott. Elmondta ugyanakkor, hogy hiányoznak az olasz nagyszülei. A meghallgatását követően a szülők jelenlétében azonban az apa nyakát átölte és önként puszit adott az apa feleségének is, akivel kapcsolatban a meghallgatáson - életkorának meg nem felelő stílusban - azt mondta, hogy nem szereti, mert "csak kihasználja az apját".

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek még nem érte el érettségének azt a fokát, amikor a visszavitel ellenzésével kapcsolatos nézetei már számításba vehetőek.

Az elsőfokú bíróság - mint szükségtelent - mellőzte a kérelmezett azon bizonyítási indítványát, hogy rendeljen ki igazságügyi pszichológus szakértőt a gyermek értelmi fejlettségének meghatározására, miután úgy ítélte meg, hogy a bizonyítékok és a gyermek meghallgatása alapján el tudja dönteni, hogy N. - a visszavitele kapcsán - képes-e önálló, befolyásmentes véleményalkotásra.