BH 1999.8.374 A költségmentesség engedélyezése során a kérelmező által folytatott jelentős értékű építkezés figyelembevétele [Pp. 84. § (1) bek., 2/1968. (I. 24.) IM r., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (1) és (2) bek., az 1966. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Egyezmény 20. cikke].

Az első fokú bíróság végzésével elutasította a felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét, egyben felhívta, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt - leletezés terhe mellett - rójon le 750.000 forint illetéket.

A végzés ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a költségmentesség engedélyezését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy keresetében hibás teljesítésből eredő igényt érvényesít, és bár német állampolgár, de Magyarországon lakik. A magyar jog szerint "egyéni vállalkozónak" minősül, aki csak a 65. életévének betöltése után lesz nyugdíjjogosult, a becsatolt adóbevallás tanúsága szerint keresőfoglalkozással nem rendelkezik. Egyetlen bevételi forrása az, hogy házának egy részét bérbe adja, ebből havonta bruttó 75.000,-Ft jövedelme van, ami nem teszi lehetővé a 750.000,-Ft illeték lerovását, jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel. Az alperes által hibásan kivitelezett lakás lakhatóvá tétele és a nagyobb hibák kijavítása olyan anyagi megterhelést jelent a felperes számára, mely megalapozza a költségmentesség iránti kérelmét.

A fellebbezés nem alapos.

Az 1966. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Hágai Egyezmény IV. fejezetének 20. cikke értelmében bármelyik szerződő állam polgára a többi szerződő államban az ott hatályos jogszabályoknak megfelelően ugyanúgy részesülhet költségmentesség kedvezményében, mint a belföldiek.

A költségmentesség feltételeiről szóló Pp. 84. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően költségmentesség azt a felet illeti meg, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja.

A 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. A második bekezdés szerint kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.