933/B/1992. AB határozat
a halászatról szóló 1977. évi 30. tvr. 10. § alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a halászatról szóló 1977. évi 30. tvr. 10. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - a halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. tv. 15. §-ra értelemszerűen kiterjesztve - elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítvány előterjesztésekor hatályos halászatról szóló 1977. évi 30. törvényerejű rendelet 10. §-a szerint a parton fekvő föld tulajdona, használója (kezelője) köteles tűrni, hogy a halászatra jogosult a parton közlekedjék és halászati tevékenységet folytasson oly módon, hogy a terület rendeltetésszerű használatát ne akadályozza.
Ezt a rendelkezést 1997. augusztus 26-án hatályon kívül helyezte a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 53. § (2) bekezdés a) pontja. Az új törvény 15. §-a a következőképpen rendelkezik:
"15. §. (1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója - eltérő megállapodás hiányában - köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult - ha az másképp nem lehetséges - a vízhez a külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson; az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vizen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog).
(2) A vízparti ingatlanra is kiterjedő áradás esetén annak tulajdonosa köteles tűrni, illetőleg lehetővé tenni a halivadéknak a halászati vízterületre történő visszajuttatását.
(3) Az ingatlan tulajdonosát, használóját az (1)-(2) bekezdés szerinti korlátozásból eredő károkozás miatt kártalanítás illeti meg."
Az indítványozó a korábbi törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kérte, mert szerinte a magántulajdon védelmét sérti, ha az ő földtulajdonára válogatás nélkül mindenki bemehet és ő azt tűrni köteles.
II.
Az indítvány benyújtásakor hatályos törvényi rendelkezést a halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény hatályon kívül helyezte, ezért az Alkotmánybíróságnak - amelynek hatásköre csak a hatályos jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatára van - először abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az új rendelkezés tartalmilag tárgytalanná tette-e az indítványt vagy az a hatályos jogszabállyal szemben is eredeti formájában értékelhető. E vonatkozásban megállapítható volt, hogy az új törvényi szabály kétségtelenül részletesebb és garanciákat is tartalmaz, de nem változtatta meg azt az indítványban sérelmezett tűrési kötelezettséget, amely a halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosát terheli. Erre tekintettel az eljárást nem szüntette meg, hanem az indítványt az 1997. évi XLI. tv. 15. §-át alapul véve érdemben bírálta el.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 13. § (1) bek. szerint: a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Az Alkotmánybíróság döntéseiben azonban következetes annak hangsúlyozása, hogy a tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira, jogos érdekeire. A tulajdonhoz való jog, mint alapjog korlátozása alkotmányos, ha másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhető el és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával. [58/1994. (XII. 14.) AB hat. ABH 1994. 338]
A magyar jogrendszerben az indítványban sérelmezett tűrési kötelezettséghez hasonló tulajdoni korlátozásoknak több megjelenési formája van. A szomszédjogok, a szolgalmi jogok hasonló tartalmúak, akár köz-, akár magánérdeket szolgálnak. Alkotmányossági szempontból e jogok esetenként csak akkor lennének kifogásolhatók, ha a tulajdonosra indokolatlanul aránytalan terhet hárítanának.
A halászati jog gyakorlójával szemben a parti föld tulajdonosát a korábbi szabályozás nem kötelezte indokolatlanul aránytalan teher viselésére. A jelenlegi szabályozás kivételes lehetőséget biztosít, több feltételt és garanciát tartalmaz és a kártalanítási kötelezettséget is előírja. A tulajdonos aránytalan korlátozása mindezek figyelembevételével nem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. december 9.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró