BH 2020.5.147 Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadása elvileg sértheti a beoltott személy testi integritáshoz fűződő személyiségi jogát, de a hatályos - és nem alkotmány- (alaptörvény-) ellenes - jogszabályokon alapuló oltások a testi integritáshoz való jogot érdekösszemérés alapján korlátozhatják. A közegészségügy és a járványok elleni védekezéshez fűződő közérdek megelőzi a testi integritáshoz fűződő jogot [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 57. §, 58. §, 18/1998. (VI. 3.) népjóléti miniszteri rendelet 5. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bek., 2:43. § b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A kk. S. B. a felperesek gyermeke, a kk. S. Zs. pedig az I-II. rendű felperesek unokája. Az alperes Megyei Kormányhivatal Járási Hivatala 2017. április 20-án felszólította az I-II. rendű felpereseket, nyilatkozzanak arról, hogy a III. rendű felperes részére az MMR, valamint dTap elleni újra, illetve emlékeztető védőoltást, továbbá a hepatitis BI-II. életkorhoz kötött kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében való beadása megtörtént-e.

[2] Az I-II. rendű felperesek által indított, a védőoltást megelőző előszűrés elrendelési ügyekben a közigazgatási határozat hatóság felülvizsgálata tárgyában eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesek keresetét valamennyi esetben mint alaptalant elutasította.

A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperesek keresetükben az I-II. rendű felperesek vonatkozásában kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette kk. S. Zs. személyiségi jogát, emberi méltósághoz, testi integritáshoz való jogát, amikor nem vette figyelembe, hogy - törvényes képviselőjeként - az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadatásával kapcsolatosan nemleges nyilatkozatot tettek. Kérték az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezni és a további jogsértéstől való eltiltást, tartalmilag az általuk nem vállalt védőoltások beadatására kötelezéstől való eltiltását..

[4] A III. rendű felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz és a testi integritáshoz fűződő jogát azzal, hogy a kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében történő beadatására kötelezte.

[5] A felperesek kereseti álláspontja szerint a védőoltás beadására kötelezés beavatkozás a gyermekek testi-lelki integritáshoz, valamint a szülők gyermekeik gondozásához és nevelésének megválasztásához fűződő jogába. Hivatkoztak arra, hogy az Alkotmánybíróság egy döntése szerint a törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, vagyis a kötelező és kényszerítő jogi eszközök igénybevétele általában csak végső eszköze lehet a közegészségügyi célok elérésének. A felperesek szerint egy védőoltás elmaradása sem az egyént, sem a közösséget nem veszélyezteti olyan fokban, hogy kikényszerítése állami úton szükséges lenne, különösen akkor, ha a védőoltásnak mellékhatásai lehetnek. A felperesek szerint a hatóságnak azt kell felmérnie, hogy a védőoltás beoltásával járó előny a gyermek oldaláról, valamint az adott közösség védelme szempontjából meghaladja-e az alkalmazott kényszerítő eszközzel járó korlátozást, sérelmet.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló miniszteri rendeletre, valamint az egészségügyi törvény vonatkozó szabályaira. Kiemelte: csak a jogszabályi feltételek megvalósulása esetén van lehetőség a védőoltások alóli egyedi mentesítésre, jelen esetben a felperesektől azonban orvosi szakvéleménnyel alátámasztott kérelem nem érkezett, így az I-II. rendű felperesek kötelesek gondoskodni a gyermekek számára előírt kötelező védőoltások beadásának elősegítéséről. Az Alkotmánybíróság több határozatára hivatkozott abban a körben, hogy az állam egészségvédelmi kötelessége kivételes esetekben még a döntésképes egyén választásával szemben is elsőbbséget élvezhet, továbbá a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása kifejtette, hogy a per eldöntéséhez alapvetően az egyén emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát kell összemérni a társadalmi érdekekkel, és azt kell megítélni, hogy a testi integritás, valamint az emberi méltósághoz való jog egyes részelemei az állam részéről korlátozhatóak-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját a védőoltások szükségessége tekintetében. Idézte az Alkotmánybíróság 43/2005. AB határozatában foglalt azon alapelvet, hogy a védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermek egészségére, mint a védőoltások. Az Alkotmánybíróság a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indoknak minősítette az alapjog korlátozására. Összességében az I-II. rendű felperesek nyilatkozattételre kötelezése, gyermekeik részére a védőoltás kötelező beadása az elsőfokú bíróság szerint olyan indokolt alapjogi korlátozás, amely nem eredményezi személyiségi jogaik sérelmét.

[8] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsődlegesen kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, más személy helyett vagy nevében ilyen igény előterjesztésére nincs lehetőség. Kiemelte, hogy a törvényes képviselet jogosultsága nem írja felül azt, hogy felperesként mégis a kiskorút kell perbe állítani. A jogerős ítélet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság kk. S. Zs. esetében nem így járt el, amikor törvényes képviselőként tekintett az I-II. rendű felperesekre, valójában mégis kk. S. Zs. személyiségi jogsértésére alapított igényt bírált el. A bírói gyakorlat szerint, ha a törvényes képviselő saját nevében indít pert, de a keresetlevélből az tűnik ki, hogy a követelés nem őt, hanem a kiskorú gyermeket illeti meg, a keresetet úgy kell tekinteni, mintha azt a kiskorú nevében, annak törvényes képviselőjeként terjesztette volna elő. Az ítélőtábla érdemben foglalkozott a fellebbezés folytán a követeléssel, mert a keresetlevélből kitűnt, hogy az I. és II. rendű felperesek a cselekvőképtelen kiskorú személyiségi jogának, testi integritásához fűződő joga megsértésének megállapítására terjesztettek elő keresetet az ő perben állása nélkül. Megállapította a bíróság, hogy a törvényes képviselőt az alanyi jog nem illeti meg akkor sem, ha a cselekvőképtelen kiskorú nevében felléphet, ugyanakkor a követelés érdemben elbírálható volt.

[9] A jogerős ítélet külön utalt arra, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatok mérlegelési szempontként változatlanul alkalmazhatóak. Az Országgyűlés ezzel kapcsolatos döntése csupán azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz, de ez nem zárja ki azt, hogy a testület az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésre jusson. A törvényi rendelkezés nem korlátozza, hanem kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az Alaptörvény értelmezése körében. Ehhez képest változatlanul alkalmazhatónak találta a jogerős ítélet az Alkotmánybíróság 39/2007. AB számú határozatát, amely az egészségügyi törvény, valamint az oltásokkal kapcsolatos miniszteri rendelet védőoltásokra vonatkozó szabályozását elemzi, amely jogszabályok ebben a tekintetben azóta nem módosultak, ezért az Alkotmánybíróság értelmezése - mivel ezen határozatát az Alkotmánybíróság maga nem helyezte hatályon kívül - a perbeli esetben is irányadónak tekintendő.