A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20131/2009/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 301. §, 324. §, 327. §, 339. §, 355. §, 360. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2004. évi CXXXV. törvény 134. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.131/2009/2.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Gáspár Miklós ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Incze Tamás Álmos ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe) I.r., és a II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe) II.r. alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. szeptember 18.-án kelt 6.P.21.595/2007/25. számú ítéletével szemben a felperes által 26. és 28-as, és az I. és II.r. alperesek által 27. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett részét részben megváltoztatja és a marasztalás összegét 4.656.060 (azaz négymillió-hatszázötvenhatezer-hatvan) Ft-ra és ennek 2002. október 1-jétől - 2004. december 31-ig évi 11 %-os, 2005. január 1-jétől a kifizetésig a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő kamataira, az elsőfokú részköltséget 430.000 (azaz négyszázharmincezer) Ft-ra leszállítja.

Az elsőfokú ítéletnek a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja és az I.-II.r. alperesek illetékmentességére figyelemmel a felperes költségmentessége alapján le nem rótt 456.600 (azaz négyszázötvenhatezer-hatszáz) Ft kereseti illetéket az állam viseli.

A felperes költségmentessége, és az I-II.r. alperesek illetékmentessége folytán le nem rótt együttes 322.000 (azaz háromszázhuszonkettőezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

A fellebbezési eljárásban felmerült egyéb költségeiket a peres felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság 6.P.28.164/2001/26. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.499/2003/2. számú ítéletével egyetemlegesen arra kötelezte az I. és II.r. alpereseket, hogy a B. szám alatti társasházi ingatlanban az alperesek építkezésével kapcsolatban okozott károkat állítsák helyre 180 napon belül a perben beszerzett szakértői véleményben foglalt munkák elvégzésével. Jelen per felperese abban a perben III.r. felperes volt, a jogerős ítélet egyetemlegesen arra is kötelezte az alpereseket, hogy a társasházi lakásingatlanban okozott 519.200 Ft forgalmi értékcsökkenés összegét fizessék meg 15 napon belül a III.r. felperesnek..

A jelen perben a felperes módosított keresetében 1999. január 1-jétől 2007. február végéig 98 hónapra havi 75.000 Ft, összesen 7.350.000 Ft lakáshasználati díj, havi 1.000 Ft, összesen 98.000 Ft telefonszüneteltetési díj, és 166.700 Ft társasházi közös költség, mint kár megtérítésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és a II.r. alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 4.971.932 Ft-ot és ezen összeg után 2003. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. és II.r. alperest, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 15 napon belül 455.000 Ft perköltséget. Az I. és II.r. alperest egyetemlegesen arra is kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra fizessenek meg 298.320 Ft illetéket.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek építkezésével összefüggésben a felperes tulajdonában álló alagsor 3. szám alatti műteremlakás és az alagsori folyosó rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, az alagsori helyiségekben aládúcolás vált szükségessé.

A felperes 1999. áprilistól nem tudta használni a lakását. 2007. március 2-án eladta az ingatlant 8.700.000 Ft vételáron. A felperes a lakásban lévő telefont üzenetrögzítőként használta mindaddig, amíg az ingatlant nem értékesítette. A perbeli ingatlan forgalmi értéke 5.380.000 Ft, amelyet 50.734 Ft havi használati díj ellenében lehetett volna bérbe adni.

Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a korábbi perben hozott jogerős ítélet alapján nem vitás, hogy az alperesek, mint építők kártérítési felelősséggel tartoznak a szomszédos ingatlanban az építkezéssel összefüggésben okozott károkért a Ptk. 100. § és a Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében.

Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a Ptk. 355. § alapján az alperesek a tulajdonos elmaradt hasznát is kötelesek megtéríteni. A felperes tulajdonában álló műteremlakás lakhatatlan volt, ebből az következik, hogy a felperes azt nem tudta használni, hasznosítani. A hasznosítással kapcsolatos bérleti díj összege a felperesnél kárként merült fel.

Az elsőfokú bíróság elutasította az alperesek elévülési kifogását, e körben utalt a Ptk. 324. § (1), a Ptk. 327. § (1) bekezdésére, és a Ptk. Kommentár I. kötet 1170. oldalán kifejtett álláspontra.

A felperes a 2003. május 27-i tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy az értékcsökkenésen túlmenően felmerült egyéb kárát jogfenntartással jelöli meg, és azt a későbbiekben külön perben kívánja érvényesíteni.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a bírói gyakorlat elegendőnek tartja az elévülés megszakadásának megállapításához a követelés érvényesítésének azon módját, amikor a közlés ugyan nem tartalmaz részletes adatokat, de a közölt adatok alapján a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetőleg tényállásból származó követelésről van szó. A korábbi per megindítása és a perben nem érvényesített kártérítési igények jogfenntartással való megjelölése az elévülés megszakadását eredményezte. A jogerős ítélet alapján indult végrehajtási eljárásban az alperesek 2005. december 23-án fizették meg a jogerős ítéletben foglalt munkák elvégzésének pénzegyenértékét, amelyet a tulajdonosok egymás között tulajdoni hányaduk arányában osztották fel.

Az elsőfokú bíróság 1999. január 1-jétől 2007. február végéig terjedő időszakra ítélte meg az elmaradt lakáshasználati díjat arra való figyelemmel, hogy a felperes a meghatározott cselekmény teljesítése esetén került volna abba a helyzetbe, hogy ismét használni, hasznosítani tudja a tulajdonában álló ingatlant. Bár az alperesek a jogerős ítéletben megjelölt meghatározott cselekmények végrehajtása alól szabadultak az egyenérték teljesítésével, azonban ez nem eredményezte a tényleges használhatóság megállapítását. Az egyenérték megfizetésével tehát az alperesek nem mentesülnek a további kártérítési felelősség alól.

Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményt kellőképpen indokoltként, aggálytalanként, ellentmondás mentesként értékelve elfogadta ítélkezése alapjául, és a szakértő által meghatározott teljes időszakra vetített átlagos havi 50.737 Ft használati díjat számolt el a felperes javára. 98 hónapra a teljes lakáshasználati díj összege 4.971.932 Ft.