62018CJ0053[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2019. május 8. Antonio Pasquale Mastromartino kontra Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob). Előzetes döntéshozatal - A pénzügyi eszközök piacai - 2004/39/EK irányelv - 8., 23., 50. és 51. cikk - Hatály - Székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó - Valamely büntetőeljárásban vádlott jogállású ügynök - A tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás lehetőségét előíró nemzeti jogszabály - Alapvető szabadságok - Kizárólag belső jellegű helyzet - Alkalmazhatatlanság. C-53/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2019. május 8. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A pénzügyi eszközök piacai - 2004/39/EK irányelv - 8., 23., 50. és 51. cikk - Hatály - Székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó - Valamely büntetőeljárásban vádlott jogállású ügynök - A tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás lehetőségét előíró nemzeti jogszabály - Alapvető szabadságok - Kizárólag belső jellegű helyzet - Alkalmazhatatlanság"

A C-53/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) a Bírósághoz 2017. július 7-én érkezett, 2018. január 29-i határozatával terjesztett elő az

Antonio Pasquale Mastromartino

és

a Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, T. von Danwitz (előadó), E. Levits, C. Vajda és P. G. Xuereb bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- A. P. Mastromartino képviseletében G. Fonderico és H. Bonura avvocati,

- a Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob) képviseletében P. Palmisano, S. Providenti és E. Garzia avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Del Gaizo avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Di Bucci és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2010. november 24-i 2010/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2010. L 331., 120. o.) módosított, a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.; a továbbiakban: MiFID-irányelv), különösen annak 8., 23. és 51. cikkét, valamint a Szerződéseknek a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, az arányosságra, a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozó elveinek és rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az Antonio Pasquale Mastromartino és a Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob) (nemzeti tőzsde- és értékpapír-felügyeleti bizottság, Olaszország) között folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be, amelynek tárgya az utóbbi által hozott azon határozat jogszerűsége, amely az alapeljárás felperesét ideiglenesen eltiltja a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenység folytatásától.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A MiFID-irányelv (36) és (38) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik: [...]

"(36) Azon személyeket, akik egynél több befektetési vállalkozás nevében nyújtanak befektetési szolgáltatásokat, nem meghatalmazottnak, hanem befektetési vállalkozásnak kell tekinteni, amennyiben az ezen irányelvben foglalt meghatározás körébe tartoznak, azon meghatározott személyek kivételével, akik az alól mentesülhetnek.

(38) Ezen irányelv hatálya nem terjedhet ki a befektetési vállalkozás telephelyén kívül történő tevékenységek végzésének feltételeire (házaló értékesítés)."

4 Ezen irányelv "Hatály" című 1. cikke értelmében:

"(1) Ez az irányelv a befektetési vállalkozásokra és a szabályozott piacokra vonatkozik.

(2) A következő rendelkezéseket [a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i] 2000/12/EK [európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 126., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 272. o.)] alapján engedélyezett hitelintézetekre is alkalmazni kell, amennyiben azok egy vagy több befektetési szolgáltatást nyújtanak és/vagy befektetési tevékenységeket végeznek [...]"

5 Az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1., 14. és 25. pontja a következőképpen rendelkezik: "(1) Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: [...] [...]

1. »befektetési vállalkozás«: minden olyan jogi személy, amelynek rendes üzleti tevékenysége harmadik személyek részére egy vagy több befektetési szolgáltatás nyújtása és/vagy egy vagy több befektetési tevékenység végzése hivatásos alapon [helyesen: üzletszerű végzése]. A tagállamok a befektetési vállalkozások meghatározásába felvehetnek jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozásokat is [...]: [...] Amennyiben azonban természetes személy nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyek magukban foglalják harmadik személyek pénzeszközeinek és átruházható értékpapírjainak tartását, ezen irányelv alkalmazásában őt kizárólag akkor lehet befektetési vállalkozásnak tekinteni, ha az ezen irányelvben és a 93/6/EGK irányelvben meghatározott egyéb követelmények sérelme nélkül megfelel a következő feltételeknek:

a) védelmezni kell harmadik felek tulajdonosi jogait a befektetési eszközök és pénzeszközök tekintetében [...];

b) a vállalkozásnak olyan szabályok hatálya alá kell tartoznia, amelyek célja a vállalkozás és tulajdonosai fizetőképességének figyelemmel kísérése;

c) a vállalkozás éves beszámolóját [könyvvizsgálat keretében vizsgálják];

d) ha a vállalkozásnak csak egy tulajdonosa van, rendelkeznie kell a befektetők védelméről arra az esetre, ha elhalálozása, cselekvőképtelenné válása vagy más hasonló esemény következtében a vállalkozás üzleti tevékenysége megszűnne.

14. »szabályozott piac«: a piacműködtető által működtetett és/vagy irányított multilaterális rendszer, amely a rendszeren belül és annak megkülönböztetésmentes szabályaival összhangban összehozza több harmadik fél pénzügyi eszközökben lévő vételi és eladási szándékát, vagy elősegíti ezt oly módon, hogy az szerződést eredményez a szabályai és/vagy rendszerei alapján kereskedésre bevezetett pénzügyi eszköz tekintetében, és amely engedéllyel rendelkezik, és a III. cím rendelkezéseivel összhangban rendszeresen működik;

25. »meghatalmazott [függő ügynök]«: olyan természetes vagy jogi személy, aki az általa képviselt egyetlen befektetési vállalkozás teljes körű és feltétel nélküli felelősségére segíti elő a befektetési és/vagy kiegészítő szolgáltatások nyújtását ügyfelek vagy jövőbeni ügyfelek számára; az ügyféltől utasításokat vagy megbízásokat fogad és továbbít befektetési szolgáltatások vagy pénzügyi eszközök tekintetében, pénzügyi eszközöket helyez ki, és/vagy tanácsot ad ügyfelek vagy jövőbeni ügyfelek számára az ilyen pénzügyi eszközök vagy szolgáltatások tekintetében".

6 A MiFID-irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok kötelesek előzetes engedélyezéshez kötni a befektetési szolgáltatások vagy befektetési tevékenységek befektetési vállalkozás által történő végzését. Ezen irányelv 8. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján az illetékes hatóságok visszavonhatják az ilyen vállalkozásnak kiadott engedélyt.

7 Az említett irányelv "Szervezeti követelmények" című 13. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A befektetési vállalkozás megfelelő politikákat és hatékony eljárásokat hoz létre annak biztosítására, hogy a vállalkozás, beleértve annak vezetőit, alkalmazottait és meghatalmazottait, megfeleljen az ezen irányelv rendelkezései szerinti kötelezettségeknek, valamint az ilyen személyek személyes ügyleteire irányadó megfelelő szabályokat is megállapít."

8 A MiFID-irányelv "A befektetési vállalkozások kötelezettségei meghatalmazottak kijelölésekor" című 23. cikkének megfelelően:

"(1) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy lehetővé teszik befektetési vállalkozások számára meghatalmazottak kijelölését a befektetési vállalkozás szolgáltatásainak elősegítésére, üzletszerzésre, ügyfelek vagy potenciális ügyfelek megbízásainak fogadására és továbbítására, pénzügyi eszközök elhelyezésére és a befektetési vállalkozás által kínált pénzügyi eszközökre és szolgáltatásokra vonatkozó tanácsadásra.

(2) A tagállamok előírják, hogy ha valamely befektetési vállalkozás meghatalmazott kijelöléséről dönt, a vállalkozás teljes és feltétlen felelőssége fennmarad a vállalkozás nevében eljáró meghatalmazott bármely cselekedetéért vagy mulasztásáért. A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól annak biztosítását, hogy a meghatalmazott közölje, hogy milyen minőségben jár el, valamint nevezze meg az általa képviselt vállalkozást, amikor vagy mielőtt bármely ügyféllel vagy potenciális ügyféllel kapcsolatba lép vagy kereskedni kezd.

[...]

A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, hogy kísérjék figyelemmel meghatalmazottaik tevékenységét annak biztosítására, hogy meghatalmazotton keresztül történő eljárásuk során is folyamatosan feleljenek meg ezen irányelvnek.

(3) Nyilvános jegyzéket kell létrehozniuk azon tagállamoknak, amelyek úgy döntenek, hogy engedélyezik a befektetési vállalkozások számára meghatalmazottak kinevezését. A meghatalmazottakat abban a tagállamban kell a nyilvános jegyzékbe bejegyezni, ahol letelepedtek. [...]

[...]

A tagállamok biztosítják, hogy a meghatalmazottakat csak akkor vegyék fel a nyilvános jegyzékbe, ha megállapították, hogy az ügynök kellően jó hírnévvel és megfelelő általános kereskedelmi és szakmai ismeretekkel rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen pontosan átadni az ügyfélnek vagy a potenciális ügyfélnek az ajánlott szolgáltatással kapcsolatos valamennyi lényeges információt.

[...]

(4) A tagállamok megkövetelik, hogy a meghatalmazottakat kijelölő befektetési vállalkozások hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerülhessék, hogy a meghatalmazott ezen irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenysége kedvezőtlen hatást gyakoroljon a meghatalmazott által a befektetési vállalkozás nevében végzett tevékenységekre.

[...]

(5) A tagállamok megkövetelik, hogy a befektetési vállalkozások kizárólag a (3) bekezdésben említett nyilvános jegyzékbe felvett meghatalmazottakat jelöljék ki.

(6) A tagállamok kikényszeríthetik [helyesen: szigoríthatják] az e cikkben megállapított követelményeket, vagy további követelményeket állapíthatnak meg a joghatóságuk alatt bejegyzett meghatalmazottakra."

9 Ezen irányelv 50. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének g) pontja szerint az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges, amely hatásköröket a nemzeti joggal összhangban kell gyakorolni, és azoknak legalább tartalmazniuk kell - többek között - a "szakmai tevékenység folytatásától ideiglenes eltiltás" előírására vonatkozó jogot.

10 Az említett irányelv "Közigazgatási szankciók" című 51. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az engedély visszavonására irányuló eljárások, valamint a tagállamok büntetőszankciók megállapítására irányuló jogának sérelme nélkül a tagállamok nemzeti jogukkal összhangban biztosítják, hogy meg lehessen hozni a szükséges közigazgatási intézkedéseket, illetve közigazgatási szankciókat lehessen kiszabni azon személyekkel szemben, akik felelősek az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések be nem tartásáért. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen intézkedések legyenek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek."

Az olasz jog

11 Az 1998. február 24-i Decreto Legislativo n. 58 - Testo unico delle disposizioni in materia di intermediazione finanziaria, ai sensi degli articoli 8 e 21 della legge 6 febbraio 1996, n. 52 (az 1996. február 6-i 52. sz. törvény 8. és 21. cikke értelmében vett pénzügyi közvetítésre vonatkozó rendelkezések egységes szövegéről szóló 58. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 1998. március 26-i 71. számának rendes melléklete; a továbbiakban: TUF) 31. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az engedéllyel rendelkező személy a székhelyen kívüli ajánlattétel céljából olyan pénzügyi tanácsadókat vesz igénybe, akik engedéllyel rendelkeznek a székhelyen kívüli ajánlattételre. [...]

(2) A székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenység kizárólag egyetlen engedéllyel rendelkező személy érdekében végezhető. A székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó befektetési szolgáltatásokat és/vagy kiegészítő szolgáltatásokat ajánl és értékesít az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára, átveszi és továbbítja az ügyfelek pénzügyi eszközökre vagy befektetési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseit vagy megbízásait, pénzügyi termékeket ajánl és értékesít és/vagy e termékek vagy szolgáltatások vonatkozásában az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára befektetési tanácsokat ad. [...]"

12 A TUF 55. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Consob biztosítási intézkedésként határozatot hozhat arról, hogy a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenységének folytatását legfeljebb egyéves időtartamra felfüggeszti, különösen akkor, ha e tanácsadó a büntetőeljárási törvénykönyv 60. cikke értelmében vett vádlott jogállással bír az ezen 55. cikk (2) bekezdésében foglalt bűncselekmények vonatkozásában.

13 A Consob által a 2007. október 29-i 16190. határozattal elfogadott regolamento recante norme di attuazione del decreto legislativo 24 febbraio 1998, n. 58 in materia di intermediari (a közvetítőkről szóló, 1998. február 24-i 58. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló rendelet) 111. cikkének (2) bekezdés ekként rendelkezik:

"A [TUF] 55. cikkének (2) bekezdése szerinti biztosítási intézkedések esetleges elfogadása során a Consob a törvény által ráruházott hatáskör keretei között értékeli azokat a körülményeket, amelyek miatt a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi [...] tanácsadót a hivatkozott rendelkezésben megjelölt bűncselekmények egyikének elkövetésével vádolják, és különösen figyelembe veszi a bűncselekmény jellegét, valamint a fenti körülmények arra való alkalmasságát, hogy megsértsék a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenységének folytatásával összefüggő különös érdekeket."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 A. P. Mastromartino székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenységet végez. A Consob a TUF 55. cikkének (2) bekezdésén alapuló 2015. november 11-i határozatával őt ideiglenesen egy év időtartamra eltiltotta e tevékenység folytatásától azon okból, hogy büntetőeljárás indult ellene.

15 A. P. Mastromartino keresetet nyújtott be e határozattal szemben a Tribunale amministrativo regionale per il Lazióhoz (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország). E bíróság előtt mindenekelőtt azzal érvel, hogy a TUF 55. cikkének (2) bekezdése, amely az alapügybeli pénzügyi tanácsadó tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás jogalapját képezi, összeegyeztethetetlen a MiFID-irányelv rendelkezéseivel. Ezenkívül a Consob nemzeti szabályozáson alapuló mérlegelési jogkörének terjedelme az ilyen ideiglenes eltiltás elrendelése során sérti az átláthatóság és objektivitás elvét, amelyet a Bíróság az alapvető szabadságokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megállapított.

16 A Consob vitatja ezt az érvelést, különösen arra hivatkozva, hogy az említett irányelv nem alkalmazandó az alapeljárásra.

17 E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [függő ügynök] (tied agent) személye a [MiFID-irányelv] által szabályozott harmonizáció hatálya alá tartozik-e, és ha igen, milyen szempontból?

2) Ellentétes-e a [MiFID-irányelv], valamint különösen az [ezen] irányelv 8., 23. és 51. cikkének, továbbá a Szerződéseknek a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, az arányosságra, a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságára vonatkozó elveinek és rendelkezéseinek helyes alkalmazásával a [TUF] 55. cikkének (2) bekezdésében, [a TUF későbbi módosításaiban], valamint a [Consob által a 2007. október 29-i 16190. határozattal elfogadott, a közvetítőkről szóló, 1998. február 24-i 58. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló rendelet] 111. cikkének (2) bekezdésében foglalt nemzeti szabályozás, amely:

a) lehetővé teszi, hogy »szabadon mérlegelve« megtiltsák a »[függő ügynök]« (a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező tanácsadó - pénzügyi értékesítő) tevékenységének gyakorlását olyan tényállás esetén, amely nem vezet a jóhírnév elvesztéséhez, ahogyan azt a nemzeti jog meghatározza, és amely ezzel együtt nem vonatkozik az irányelvet átültető rendelkezések tiszteletben tartására sem;

b) lehetővé teszi, hogy »szabadon mérlegelve« legfeljebb egy évre megtiltsák a »[függő ügynök]« (a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező tanácsadó - pénzügyi értékesítő) tevékenységének gyakorlását egy olyan eljárásban, amelynek célja a rendszerint egy évnél jóval hosszabb ideig tartó büntetőeljárás keretében felhozott vádból eredő negatív közvélemény kialakulásának megelőzése?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

18 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a MiFID-irányelvet, különösen annak 8., 23., 50. és 51. cikkét, az EUM-Szerződés letelepedési szabadságra és szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan, székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás, mint amely az alapeljárásban szerepel.

A MiFID-irányelvről

19 E kérdések megválaszolása érdekében először azt kell megvizsgálni, hogy egy ilyen eltiltás a MiFID-irányelv hatálya alá tartozik-e.

20 A MiFID-irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében az szerepel, hogy ez az irányelv a befektetési vállalkozásokra és a szabályozott piacokra vonatkozik. Ezen 1. cikk (2) bekezdésének megfelelően az említett irányelv egyes rendelkezéseit a 2000/12 irányelv alapján engedélyezett hitelintézetekre is alkalmazni kell, amennyiben azok egy vagy több befektetési szolgáltatást nyújtanak és/vagy befektetési tevékenységet végeznek.

21 Mivel az alapügybeli, "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás semmiképpen nincs összefüggésben a MiFID-irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett szabályozott piac irányításával, és nem érint ilyen hitelintézetet, csak az a kérdés merül fel, hogy egy ilyen tanácsadó az ezen irányelv értelmében vett "befektetési vállalkozás" fogalmába tartozik-e.

22 Az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának első albekezdése szerint e fogalom azon jogi személyekre vonatkozik, amelyek rendes üzleti tevékenysége harmadik személyek részére egy vagy több befektetési szolgáltatás nyújtása és/vagy egy vagy több befektetési tevékenység üzletszerű végzése. Noha valamely természetes személy ezen 1. pont második és harmadik albekezdésében meghatározott feltételek mellett szintén befektetési vállalkozásnak tekinthető, nem ez a helyzet akkor, ha e személy egyetlen befektetési vállalkozás felelősségére és nevében jár el.

23 Egy ilyen személy nem a MiFID-irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében vett "befektetési vállalkozásnak" minősül, hanem az e 4. cikk (1) bekezdésének 25. pontja szerinti "függő ügynök" önálló fogalma alá esik. Ez utóbbi rendelkezés a "függő ügynököt" úgy határozza meg, hogy az "olyan természetes vagy jogi személy, aki az általa képviselt egyetlen befektetési vállalkozás teljes körű és feltétel nélküli felelősségére segíti elő a befektetési és/vagy kiegészítő szolgáltatások nyújtását ügyfelek vagy jövőbeni ügyfelek számára; az ügyféltől utasításokat vagy megbízásokat fogad és továbbít befektetési szolgáltatások vagy pénzügyi eszközök tekintetében, pénzügyi eszközöket helyez ki, és/vagy tanácsot ad ügyfelek vagy jövőbeni ügyfelek számára az ilyen pénzügyi eszközök vagy szolgáltatások tekintetében".

24 Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 25. pontjából következik, hogy az irányelv egyértelmű különbséget tesz a "befektetési vállalkozás" és a "függő ügynök" fogalma között, amely utóbbit alapvetően az a tény jellemez, hogy a függő ügynök egyetlen befektetési vállalkozás felelősségére és nevében jár el. Ugyanezen irányelv (36) preambulumbekezdése e tekintetben kimondja, hogy "azon személyeket, akik egynél több befektetési vállalkozás nevében nyújtanak befektetési szolgáltatásokat, nem meghatalmazottnak, hanem befektetési vállalkozásnak kell tekinteni".

25 A jelen esetben, noha egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadók" minősítéséről az előtte folyamatban lévő ügy konkrét körülményeire tekintettel határozatot hozzon, a Bíróság hatáskörébe tartozik az, hogy megállapítsa azokat a szempontokat, amelyeket e célból e bíróságnak alkalmaznia kell (lásd ebben az értelemben: 2017. november 16-iRobeco Hollands Bezit és társai ítélet, C-658/15, EU:C:2017:870, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk szerint az alapügybeli nemzeti szabályozás értelmében vett "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" befektetési szolgáltatásokat és/vagy kiegészítő szolgáltatásokat ajánl és nyújt, valamint befektetési tanácsokat ad az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára, kizárólag egyetlen befektetési vállalkozás érdekében. Úgy tűnik, hogy egy ilyen tanácsadó az általa végzett feladatokra tekintettel a MiFID-irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 25. pontja értelmében vett "függő ügynöknek", nem pedig az e rendelkezés 1. pontja szerinti "befektetési vállalkozásnak" tekintendő.

27 Azon kérdést illetően, hogy a MiFID-irányelv 8., 23. és 51. cikke - amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik - alkalmazandó-e az alapjogvitára, meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy ezen irányelv 8. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján az illetékes hatóságok valamely befektetési vállalkozástól visszavonhatják azon engedélyt, amelyet a tagállamoknak a befektetési szolgáltatások és befektetési tevékenységek ilyen befektetési vállalkozás általi végzéséhez feltételül kell szabniuk. Márpedig ez az irányelv nem köti a függő ügynökök tevékenységét előzetes engedélyezéshez, így az alapügybeli "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás nem tartozik e 8. cikk hatálya alá.

28 Továbbá, amint a Bizottság az írásbeli észrevételeiben megjegyezte, a MiFID-irányelv 23. cikke nem a függő ügynökök konkrét tevékenységét szabályozza, hanem azokat a feltételeket határozza meg, amelyek mellett a befektetési vállalkozások ilyen ügynököket vehetnek igénybe. Így különösen az ezen irányelv - 13. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben - értelmezett 23. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése előírja a befektetési vállalkozások számára, hogy vezessenek be politikákat, eljárásokat és ellenőrzéseket annak biztosítása érdekében, hogy ők maguk megfeleljenek az említett irányelvből eredő kötelezettségeknek, amikor függő ügynökök útján járnak el, anélkül hogy meghatározná azokat a feltételeket, amelyek mellett ezen ügynökök végezhetik a tevékenységüket.

29 Hasonlóképpen, amint a MiFID-irányelv 23. cikkének (3) és (5) bekezdéséből következik, az a követelmény, hogy a függő ügynököket nyilvános jegyzékbe kell bejegyezni, olyan feltételként van kialakítva, amelyet a befektetési vállalkozásoknak be kell tartaniuk ahhoz, hogy ilyen ügynököket vehessenek igénybe. Továbbá meg kell állapítani, hogy az ilyen bejegyzés többek között azt feltételezi, hogy a bejegyzett személy kellően jó hírnévvel rendelkezik. Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint az alapügyben szereplő tevékenység gyakorlásától való eltiltás nem A. P. Mastromartino jó hírnevének állítólagos hiányán, hanem azon a körülményen alapult, hogy büntetőeljárás indult ellene.

30 Ezenkívül a MiFID-irányelv 23. cikke nem szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti hatóságok ideiglenesen megtilthatják a függő ügynöki tevékenységet. E tekintetben e 23. cikk (6) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a tagállamok az említett 23. cikkben meghatározott követelményeket szigoríthatják, vagy további követelményeket írhatnak elő a területükön nyilvántartásba vett függő ügynökökre vonatkozóan, amely követelmények között szerepelhet többek között az ilyen ideiglenes eltiltás.

31 Továbbá ez az ideiglenes eltiltás a MiFID-irányelv 50. cikkének hatálya alá sem tartozik. Ugyanis, jóllehet e cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének g) pontja értelmében az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szakmai tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás előírására vonatkozó joggal, a fenti megfontolásokból ugyanakkor az következik, hogy ez az irányelv nem szabályozza a függő ügynökök tevékenységét. Így különösen az említett irányelv (38) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv hatálya nem terjed ki a befektetési vállalkozás telephelyén kívül történő tevékenységek végzésének feltételeire. Márpedig az alapügybeli ideiglenes eltiltás kifejezetten olyan tevékenységre vonatkozik, amelyet a MiFID-irányelv hatálya alá nem tartozó, "székhelyen kívül" eljáró pénzügyi tanácsadók végeznek.

32 Végül ezen irányelv 51. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak megfelelő közigazgatási szankciókat kell előírniuk az említett irányelv alapján elfogadott rendelkezések megsértéséért felelős személyekkel szemben. Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint az a tényállás, amely az alapügybeli "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás alapjául szolgált, nincs összefüggésben az említett irányelv átültetését biztosító szabályok megsértésével. Olyan tényekről van tehát szó, amelyekre nem alkalmazandó ezen 51. cikk (1) bekezdése.

33 Ezért az alapügybeli "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás nem tartozik a MiFID-irányelv hatálya alá, aminek vizsgálata azonban az ügy konkrét körülményei alapján a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az említett irányelv tehát - e vizsgálatra vonatkozó fenntartással - nem bír jelentőséggel az ilyen eltiltás szempontjából.

Az EUM-Szerződés letelepedési szabadságra és szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó rendelkezéseiről, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről és az arányosság elvéről

34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUM-Szerződés letelepedési szabadságra és szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15-iUllens de Schooten ítélet, C-268/15, EU:C:2016:874, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 14-iNKBM-ítélet, C-215/17, EU:C:2018:901, 41. pont).

35 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az olyan "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás, mint amely az alapeljárásban szerepel, összeegyeztethető-e azon alapvető szabadságokkal, amelyeket a nemzeti bíróság - úgy tűnik - az alapügybeli helyzetben alkalmazandónak tekint, figyelembe véve különösen azokat a hatásokat, amelyeket a szóban forgó eltiltás gyakorolhat az érintett tanácsadó tevékenységére, függetlenül attól, hogy e tevékenység határokon átnyúló jellegű-e, vagy sem.

36 Bár nem lehet eleve kizárni, hogy valamely nemzeti szabályozás, amely megkülönböztetés nélkül alkalmazandó egy ilyen tanácsadó belső és határokon átnyúló tevékenységeire, az ügy körülményeitől függően olyan hatásokat eredményezhet, amelyek nem egyetlen tagállamra korlátozódnak, a Bíróság ilyen tényállási helyzetben már kimondta, hogy nem állapíthatja meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükséges az EUM-Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amennyiben e bíróság e nemzeti szabályozás megkülönböztetés nélküli alkalmazhatóságán kívül mást nem jelölt meg (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15-iUllens de Schooten ítélet, C-268/15, EU:C:2016:874, 50. és 54. pont; 2018. november 14-iNKBM-ítélet, C-215/17, EU:C:2018:901, 42-44. pont).

37 Márpedig a jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem tűnik ki egyetlen olyan konkrét elem sem, amelyből megállapítható lenne az alapjogvita tárgya vagy körülményei, valamint a 49. és 56. cikkben biztosított alapvető szabadságok A. P. Mastromartino általi - akár csak esetleges - gyakorlása közötti kapcsolat.

38 Ezen túlmenően, noha A. P. Mastromartino az írásbeli észrevételeiben azt hangsúlyozza, hogy milyen következményekkel járhat - teljesen absztrakt módon - az olyan, "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás, mint amely az alapeljárásban szerepel, e tevékenységnek az Unió egész területén való gyakorolhatóságára, az észrevételeiből nem derül ki, hogy az ilyen következmények bármilyen jelentőséggel bírnának az alapjogvita megoldása szempontjából.

39 Következésképpen az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkben biztosított alapvető szabadságok nem vonatkoznak az olyan, "székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó" tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltásra, mint amely az alapeljárásban szerepel, és ezért nem bírnak jelentőséggel az ilyen eltiltás szempontjából.

40 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a MiFID-irányelvet, különösen annak 8., 23., 50. és 51. cikkét, az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy olyan helyzetben, mint amely az alapeljárásban szerepel, a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás nem tartozik sem ezen irányelv, sem az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, sem pedig az arányosság elvének hatálya alá. Ilyen helyzetben sem ezen irányelv 8., 23., 50. és 51. cikkével, sem az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével, sem pedig az arányosság elvével nem ellentétes az ilyen eltiltás.

A költségekről

41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A 2010. november 24-i 2010/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, különösen annak 8., 23., 50. és 51. cikkét, az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy olyan helyzetben, mint amely az alapeljárásban szerepel, a székhelyen kívüli ajánlattételre engedéllyel rendelkező pénzügyi tanácsadó tevékenység folytatásától való ideiglenes eltiltás nem tartozik sem ezen irányelv, sem az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikk, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, sem pedig az arányosság elvének hatálya alá. Ilyen helyzetben sem ezen irányelv 8., 23., 50. és 51. cikkével, sem az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkel, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével, sem pedig az arányosság elvével nem ellentétes az ilyen eltiltás.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.