882/B/2004. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 231. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 231. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 229. §-a, 230. §-a, 231. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a), c), d) pontjai, 232. §-a és 233. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz kérelem érkezett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) a pótmagánvád intézményére vonatkozó 229. §-a, 230. §-a, 231. §-a, 232. §-a és 233. §-a "részbeni" alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványozó a támadott rendelkezések alkotmányellenességének alapjául egységesen a diszkrimináció tilalmára vonatkozó, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését jelölte meg. Részletes indoklásában azonban csupán a Be. 231. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében fejtette ki álláspontját, s lényegében a csupán a pótmagánvádló esetében előírt kötelező jogi képviseletet tartotta diszkriminatívnak. Álláspontja szerint ugyanis a jogi képviselő kötelező igénybevétele vagyoni helyzet alapján történő különbségtételt valósít meg az állampolgárok között.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban a következő jogszabályokat vizsgálta.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Be. rendelkezései:
"229. § (1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.
(2) A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse."
"230. § (1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, ügyvédje útján az ügyben addig eljárt első fokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
(2) A vádindítvány a217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza. A pótmagánvádló a vádindítványban illetékes bíróságként a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróságot is megjelölheti [17. § (3) bek.]. Ebben az esetben az ügyészség az iratokat és a vádindítványt a pótmagánvádló indítványa alapján illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítja."
"231. § (1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.
(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha
a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,
b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek.],
c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,
d) a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik.
(3) A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
(4) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet a hatáskörrel rendelkező vagy illetékes bírósághoz átteszi.
(5) Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,
a) gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak,
b) kényszerintézkedést rendelhet el."
"232. § (1) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a megismerésére.
(2) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg."
"233. § (1) A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §)."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező jogi képviselet jogintézményét már számos jogszabállyal összefüggésben az Alkotmány különböző rendelkezésével - köztük az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével - összefüggésben vizsgálta. Gyakorlatát összegezve a 34/B/2001. AB határozatában fejtette ki általános érvénnyel, hogy "eljárásjogi eszközökkel is törekedni kell a bírósági munka hatékonyságának növelésére, s az eljárások gyorsításához a szakszerűség és megalapozottság követelményét is eredményesen biztosítani képes jogi képviselő közreműködése kedvezően járulhat hozzá. [...] [A] kötelező jogi képvisele[t] [...] erősíti a perbeli képviselet azon tartalmi vonását, amely a képviselő ügyfelet helyettesítő szerepén túlmutat. A jogi képviselő ugyanis önálló perbeli jogokkal és önálló szakmai felelősséggel, a képviselt érdekében köteles eljárni." (ABH 2004, 1501, 1503.). A 42/2004. (XI. 9.) AB határozat pedig arra mutatott rá, hogy "a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok" eredményesen segítik elő azt is, hogy bírósági eljárás kezdeményezésére csak indokolt esetben és eljárásjogi értelemben is megfelelő formában kerüljön sor. A jogi képviselőtől elvárható ugyanis, hogy megalapozottan, "csak a törvényadta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kez-deményezze[n]" eljárást (ABH 2004, 551, 578-579.).
Az Alkotmánybíróság e határozataiban kifejtett álláspontját jelen ügyben is irányadónak tekinti.
2. A Be. által (ismételten) bevezetett pótmagánvád jogintézménye a törvényben meghatározott esetekben vádkorrektívumként funkcionál. A sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha a feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése miatt a nyomozási szakaszban rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, s ha a közvádló a jogorvoslat benyújtását követően sem él az állam büntető igényének érvényesítésére szolgáló lehetőségével. Csakúgy azonban, mint az ügyész vádemelése esetén, a pótmagánvádló fellépése következtében az általa vádolt személy is büntetőeljárás hatálya alá, vádlotti pozícióba kerül.
Minderre figyelemmel különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a vádindítvány olyan szakmai színvonalon készüljön el, amellyel az állampolgár nem szükségképpen rendelkezik. Ezen eljárásban a jogi képviselő kötelező igénybevétele nem pusztán az eredményes jogérvényesítés eszköze, hanem az alaptalan - és a másik oldalon (a terheltre) számos hátránnyal járó - vádemelések kiküszöbölésében is szűrő szerepet tölt be.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem a különbségtétel általános tilalmát jelenti. "Az állam joga, - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével, - hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket" (ABH 1992, 280, 282.).
A már korábban kifejtettekre figyelemmel a pótmagánvádra folyó eljárásban a jogi képviselő kötelező igénybevételének előírása a vádemelés szakszerűségének biztosítéka és nem érinti az emberi méltósághoz való jogot. Következésképpen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat a támadott rendelkezés nem sérti.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét elutasította.
3. Az indítványozó ugyanakkor a Be.-nek a pótmagánvádra vonatkozó számos további rendelkezését is "részbeni" alkotmányellenességre hivatkozással kérte felülvizsgálni. Az alkotmányellenesség tartalmát azonban nem fejtette ki, s nem jelölte meg azt sem, hogy mely további rendelkezéseket, pontosan mely "részeiben" tart alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. "Nem elég az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti" [összefoglalóan: 8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 177-178.; továbbá részletesen: 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 432-433.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.].
A kifejtettekre figyelemmel az indítvány ezen további részei érdemi eljárásra alkalmatlanok. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány további részeit visszautasította.
Budapest, 2005. szeptember 20.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró