EH 2015.09.K33 A tisztességes eljárás elemét képező fegyveregyenlőség elve a bizonyítékok beszerzése körében a közigazgatási eljárásban a hatóságra és az ügyfélre is vonatkozik [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bek.; 2003. évi XCII. tv. 97. §; 2004. évi CXL. tv. 72. §].
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2009. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2012. február 14. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. június 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] Indokolása szerint adózó ellenőrzése a Szlovák Köztársaság Adóhatóságának megkeresése alapján indult. A felperes 2009. augusztus-november hónapokban számlákat bocsátott ki a M. s.r.o. szlovák cég részére végzett termékértékesítésekről (repce, kukorica, napraforgó) áfamentesen. Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a termékek az adózó értékesítéseinek közvetlen következményeként nem hagyták el Magyarország területét, így közösségen belüli adómentes termékértékesítések ténylegesen nem valósultak meg, amely miatt az ügyletek adókötelesek.
[4] Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázása érdekében kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett a rendszámok alapján azonosított fuvarozóknál. Figyelemmel arra, hogy a fuvarozók bizonyítottan, vélt szerződéses kapcsolatban sem álltak az adózóval, az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (11), (15) bekezdései, 98. § (1) bekezdése alapján jogszerűtlenül járt el akkor, amikor kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett a fuvarozók vonatkozásában. A kapcsolódó vizsgálatok nélkül az ellenőrzési határidő 2011. május 9-én lejárt, amely időpont után foganatosított ellenőrzési cselekmények hatálytalanok, ezért az eljárást meg kell ismételni. Az Art. 97. § (5) bekezdésében foglalt szabad bizonyításból következően azonban a jogszerűen beszerzett célvizsgálatok anyagai a megismételt eljárásban szabadon felhasználhatóak.
[5] A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a 2012. november 26. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[6] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. április 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a felperest 19 973 000 Ft adókülönbözet, 9 986 000 Ft adóbírság és 6 734 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[7] Döntését az Art. 97. § (4), (6) bekezdései, 99. § (2) bekezdése, 178. § 14. pontja, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2. § a) pontja, 55., 56. §-a, 89. § (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (1) bekezdése, 167. § (1) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az ügyben nincs felderítetlen tényállási elem, az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg, hogy az adózó termékei az értékesítések közvetlen következményeként igazoltan nem hagyták el Magyarország területét, így azok nem Közösségen belüli adómentes, hanem belföldön teljesített adóköteles termékértékesítéseknek minősültek.
[8] A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával fizetési kötelezettsége törlését, illetve a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
[9] Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok igazolták, hogy jogszerűen állított ki értékesítéseiről adómentes számlákat. Vitatta, hogy a bíróság részére fotómásolatban továbbított iratok a közigazgatási eljárás teljes és beazonosítható iratai, bizonyítékai lennének.
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[11] Indokolása szerint az adóhatóság a bizonyított tényállásra jogszerű döntést hozott. Az Art. 178. §-ának iratot meghatározó 14. pontja, a Pp. 330. § (2) bekezdése és 199. §-a alapján megállapította, hogy az alperes részéről a bíróságra megküldött iratok a felperes közigazgatási ügyének az iratai. Irreleváns, hogy az iratokat magánokiratok, közokiratok vagy ezeknek másolatai alkotják, a felperes pedig sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem volt elzárva attól, hogy harmadik személynél levő eredeti iratról hiteles másolat kiadását kérje. Olyan nyilatkozatot pedig nem tett, hogy az alperes által másolatban továbbított ügyiratok vizuálisan felismerhető adattartalma ne lenne egyező a felperes által átadott, tőle lefoglalt eredeti iratok adattartalmával.
Összefoglalva: az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy alperes határozata az eljárási és anyagi jogi normákkal nem ellentétes, a jogszerűen felhasznált bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdésében foglalt lényeges törvényi feltétel hiánya.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint (egyebek mellett) jogsértő módon vetette le az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 172. § i) pontjára, a Pp. 195. § (2), (5) és (8) bekezdéseire, 196. § (1) és (2) bekezdéseire, az Art. 178. § 11. pontjára alapozott azon eljárási kifogását, hogy az adóhatóság a jegyzőkönyv és a határozat alapjául olyan, az ügyiratban elhelyezett egyszerű fénymásolatokat vett figyelembe, amelyekről nem állapítható meg, hogy a másolatot ki készítette.
[13] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[14] A határozat [Ket. 71. § (1) bekezdés] a kérelemre vagy hivatalból indult közigazgatási eljárás eredményeként meghozott döntés. Az adóhatóság az Art. 128. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperes ügyében is határozatot hozott. Az Art. 5. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 72. §-a (mivel az Art. másként nem rendelkezik) meghatározza a határozat kötelező tartalmi elemeit, így a határozatnak tartalmaznia kell (többek között) a rendelkező részt és az indokolást, az indokolási részben pedig a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az alkalmazott jogszabályok megjelölésével együtt.
[15] A tényállás és a bizonyítékok szoros kapcsolatban állnak egymással. A hatóság csak bizonyított, a valósággal egyező tények, körülmények, adatok együtteséből állapíthatja meg az ügy tényállását, amelyet kell ütköztetnie az irányadó jogszabályokkal. A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza [Ket. 2. § (3) bekezdés].
[16] Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani [Art. 97. § (4) bekezdés]. Azt, hogy mely tényt milyen bizonyíték alapján minősített bizonyítottnak a hatóság, a határozatában fel kell tüntetnie, ahogyan a bizonyítékok értékelését is. A bizonyítékok felsorolását az Art. 97. § (5) bekezdése tartalmazza, így bizonyítási eszköz például: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
[17] A hatóság döntését bizonyítékokra alapíthatja, amelyeknek kétséget kizáróan felismerhetőknek, beazonosíthatóknak kell lenniük, nemcsak arra vonatkozóan, hogy milyen fajtájúak, tárgyúak és tulajdonságúak a bizonyítékok, hanem abban a körben is, hogy milyen eljárás alapján kerültek a hatósághoz, azokat ki, mikor, hol és hogyan szerezte be. Az Art. a VII. fejezetben az "Ellenőrzés" címszó alatt, a Ket. az "Elsőfokú eljárás" című III. fejezetében részletesen szabályozza a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok beszerzésének rendjét. Csak és kizárólag a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megtartásával, jogszerűen beszerzett bizonyítékokra alapítható tényállás ["Az adóhatóság kizárólag e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait" - Art. 1. § (2) bekezdés], amely megköveteli azt is, hogy a bizonyítékok hatóság általi beszerzésének módja, ideje, helye a közigazgatási ügy irataiból megállapítható legye.
[18] A tisztességes eljárás a jogállamiság és a demokratizmus része. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntetőperekben. Az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Magyarországon tehát Alaptörvény írja elő közigazgatási eljárásokra is a fair eljárás követelményét.
[19] Ahogyan az adóhatóság előtt az adózók alakilag és tartalmában hiteles, ellenőrizhető bizonyítékkal igazolhatják állításaikat, úgy ez hatósági követelmény is, azaz a tisztességes eljárás elemét képező "fegyveregyenlőség elve" a bizonyítékok beszerzése körében a közigazgatási eljárásban a hatóságra és az ügyfélre is vonatkozik.
[20] A felek között nem volt vitatott, hogy az Art. 178. § (1) bekezdése meghatározza az irat fogalmát, és a Pp. 195-196. §-ai rendelkeznek a közokiratról, magánokiratról, továbbá az sem, hogy a Pp. 330. § (2) bekezdése értelmében a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szerv az ügy iratait (a határozatok felülvizsgálatára irányuló kereset előterjesztése esetén) továbbítja a bírósághoz. A másodfokú határozatból (23. oldal) az is ismert, hogy "az eredeti iratokat a NAV Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága a 62002-710/2011. bü. számú eljárásban" lefoglalta, az alperes pedig beszerezte az eredeti fuvarlevelekről készített hitelesített másolatokat és a NAV Bűnügyi Főigazgatósága tájékoztatását. A másodfokú hatóság kifejtette azon álláspontját is, hogy az adózótól elvárható saját iratainak az ismerete.
[21] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg ítéletében, hogy az alperes által továbbított iratok az ügy iratai. Arra vonatkozó megállapítást azonban nem tartalmaz az ítélet, hogy a közigazgatási irat teljes körű-e, az iratcsomag részét képező okirati bizonyítékok beszerzésének (ki, mikor, hol) jogszerűsége aggálytalanul megállapítható-e.
[22] A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Figyelemmel arra is, hogy az adóhatóság eljárását nemzetközi megkeresésre indította, továbbá, hogy a megismételt eljárásra az elsőfokú hatóság eljárási jogszabálysértése miatt került sor ("az elsőfokú adóhatóság jogszerűtlenül járt el akkor, amikor kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett, [] az ellenőrzési határidő lejárta [] után foganatosított ellenőrzési cselekmények hatálytalanok" - 2468384948 számú másodfokú határozat 15. oldal) az alperes határozatából aggálytalanul megállapíthatónak kellett volna lennie, hogy tényállását felismerhető, azonosítható, az eljárási jogszabályoknak megfelelően beszerzett bizonyítékokra alapította. A Kúria bizonyítást nem végezhet, az alperes részéről a bizonyítékokra, és azok beszerzésére vonatkozó részletes, tételes és félre nem érthető, a határozatában kimunkált megállapítások hiányában a tényállás aggálytalan bizonyítottsága, a hatóság fair és tisztességes eljárása, így döntésének jogszerűsége meg nem állapítható.
[23] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[24] A hatóság eljárási jogszabálysértése okán a Kúria az érdemi döntést nem értékelhette. A megismételt eljárásban az alperesnek akként kell a Ket. 72. § (1) bekezdése alapján határozatát meghoznia, hogy abból megállapítható legyen a bizonyítékok beszerzésének módja, ideje, helye, hogy a tényállást az eljárási szabályok megtartásával beszerzett bizonyítékokra alapította, és döntését fair eljárás során hozta meg.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kóté Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Ervin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vám Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 22. napján kelt 2.K.32.047/2013/14. számú ítélete ellen a felperes által 17. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.32.047/2013/14. számú ítéletét, az alperes 2197591330 számú határozatát hatályon kívül helyezi és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (azaz ötvenezer) forint elsőfokú és 25.000 (azaz huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2009. évre általános forgalmi adó /áfa/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2012. február 14. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. június 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Indokolása szerint adózó ellenőrzése a Szlovák Köztársaság Adóhatóságának megkeresése alapján indult. A felperes 2009. augusztus-november hónapokban számlákat bocsátott ki a M. s.r.o. szlovák cég részére végzett termékértékesítésekről (repce, kukorica, napraforgó) áfa mentesen. Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a termékek az adózó értékesítéseinek közvetlen következményeként nem hagyták el Magyarország területét, így közösségen belüli adómentes termékértékesítések ténylegesen nem valósultak meg, amely miatt az ügyletek adókötelesek. Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázása érdekében kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett a rendszámok alapján azonosított fuvarozóknál. Figyelemmel arra, hogy a fuvarozók bizonyítottan, vélt szerződéses kapcsolatban sem álltak az adózóval, az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92.§ (11), (15) bekezdései, 98.§ (1) bekezdése alapján jogszerűtlenül járt el akkor, amikor kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett a fuvarozók vonatkozásában. A kapcsolódó vizsgálatok nélkül az ellenőrzési határidő 2011. május 9-én lejárt, amely időpont után foganatosított ellenőrzési cselekmények hatálytalanok, ezért az eljárást meg kell ismételni. Az Art. 97.§ (5) bekezdésében foglalt szabad bizonyításból következően azonban a jogszerűen beszerzett célvizsgálatok anyagai a megismételt eljárásban szabadon felhasználhatóak.
A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a 2012. november 26. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. április 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a felperest 19.973.000 Ft adókülönbözet, 9.986.000 Ft adóbírság és 6.734.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Döntését az Art. 97.§ (4), (6) bekezdései, 99.§ (2) bekezdése, 178.§ 14. pontja, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2.§ a) pontja, 55.§, 56.§, 89.§ (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15.§ (3) bekezdése, 165.§ (2) bekezdése, 166.§ (1) bekezdése, 167.§ (1) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint az ügyben nincs felderítetlen tényállási elem, az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg, hogy az adózó termékei az értékesítések közvetlen következményeként igazoltan nem hagyták el Magyarország területét, így azok nem Közösségen belüli adómentes, hanem belföldön teljesített adóköteles termékértékesítéseknek minősültek.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatásával fizetési kötelezettsége törlését, illetve a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok igazolták, hogy jogszerűen állított ki értékesítéseiről adómentes számlákat. Vitatta, hogy a bíróság részére fotómásolatban továbbított iratok a közigazgatási eljárás teljes és beazonosítható iratai, bizonyítékai lennének.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a bizonyított tényállásra jogszerű döntést hozott. Az Art. 178.§-ának iratot meghatározó 14. pontja, a Pp. 330.§ (2) bekezdése és 199.§-a alapján megállapította, hogy az alperes részéről a bíróságra megküldött iratok felperes közigazgatási ügyének az iratai. Irreleváns, hogy az iratokat magánokiratok, közokiratok, vagy ezeknek másolatai alkotják, a felperes pedig sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem volt elzárva attól, hogy harmadik személynél levő eredeti iratról hiteles másolat kiadását kérje. Olyan nyilatkozatot pedig nem tett, hogy az alperes által másolatban továbbított ügyiratok vizuálisan felismerhető adattartalma ne lenne egyező a felperes által átadott, tőle lefoglalt eredeti iratok adattartalmával.
Összefoglalva az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy alperes határozata az eljárási és anyagi jogi normákkal nem ellentétes, a jogszerűen felhasznált bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható az Áfa tv. 89.§ (1) bekezdésében foglalt lényeges törvényi feltétel hiánya.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint (egyebek mellett) jogsértő módon vetette el az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 172.§ i) pontjára, a Pp. 195.§ (2), (5), és (8) bekezdéseire, 196. § (1) és (2) bekezdéseire, az Art. 178. § 11. pontjára alapozott azon eljárási kifogását, hogy az adóhatóság a jegyzőkönyv és a határozat alapjául olyan, az ügyiratban elhelyezett egyszerű fénymásolatokat vett figyelembe, amelyekről nem állapítható meg, hogy a másolatot ki készítette. Az eredeti, vagy ismert és jogszerű körülmények között készült másolt iratok hiányában az adóhatóság határozata érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas. A Pp. 199.§-ára történt ítéleti hivatkozás pedig azért törvénysértő, mert nem valamely okirat hiányosságáról, hanem az adóhatósági ügyirat egészéről van szó.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszerűségéről dönt a Pp. 215.§-ának megfelelően a kereseti kérelem keretei között.
A határozat (Ket. 71.§ (1) bekezdés) a kérelemre vagy hivatalból indult közigazgatási eljárás eredményeként meghozott döntés. Az adóhatóság az Art. 128.§ (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felperes ügyében is határozatot hozott. Az Art. 5.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 72.§-a (mivel az Art. másként nem rendelkezik) meghatározza a határozat kötelező tartalmi elemeit, így a határozatnak tartalmaznia kell (többek között) a rendelkező részt és az indokolást, az indokolási részben pedig a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az alkalmazott jogszabályok megjelölésével együtt.
A tényállás és a bizonyítékok szoros kapcsolatban állnak egymással. A hatóság csak bizonyított, a valósággal egyező tények, körülmények, adatok együtteséből állapíthatja meg az ügy tényállását, amelyet kell ütköztetnie az irányadó jogszabályokkal. A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza (Ket. 2.§ (3) bekezdés).
Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani (Art. 97.§ (4) bekezdés). Azt, hogy mely tényt milyen bizonyíték alapján minősített bizonyítottnak a hatóság, a határozatában fel kell tüntetnie, ahogyan a bizonyítékok értékelését is. A bizonyítékok felsorolását az Art. 97.§ (5) bekezdése tartalmazza, így bizonyítási eszköz például: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
A hatóság döntését bizonyítékokra alapíthatja, amelyeknek kétséget kizáróan felismerhetőknek, beazonosíthatóknak kell lenniük, nemcsak arra vonatkozóan, hogy milyen fajtájúak, tárgyúak és tulajdonságúak a bizonyítékok, hanem abban a körben is, hogy milyen eljárás alapján kerültek a hatósághoz, azokat ki-mikor-hol és hogyan szerezte be. Az Art. a VII. fejezetben az "Ellenőrzés" címszó alatt, a Ket. az "Elsőfokú eljárás" című III. fejezetében részletesen szabályozza a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok beszerzésének rendjét. Csak és kizárólag a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megtartásával, jogszerűen beszerzett bizonyítékokra alapítható tényállás ("Az adóhatóság kizárólag e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait." - Art. 1.§ (2) bekezdés), amely megköveteli azt is, hogy a bizonyítékok hatóság általi beszerzésének módja, ideje, helye a közigazgatási ügy irataiból megállapíthatóknak kell lennie.
A tisztességes eljárás a jogállamiság és a demokratizmus része. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot polgári és büntető perekben. Az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése rögzíti: mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. Magyarországon tehát Alaptörvény írja elő közigazgatási eljárásokra is a fair eljárás követelményét.
Ahogyan az adóhatóság előtt az adózók alakilag és tartalmában hiteles, ellenőrizhető bizonyítékkal igazolhatják állításaikat, úgy ez hatósági követelmény is, azaz a tisztességes eljárás elemét képező "fegyveregyenlőség elve" a bizonyítékok beszerzése körében a közigazgatási eljárásban a hatóságra és az ügyfélre is vonatkozik.
A felek között nem volt vitatott, hogy az Art. 178.§ (1) bekezdése meghatározza az irat fogalmát, és a Pp. 195.§-196.§-ai rendelkeznek a közokiratról, magánokiratról, továbbá az sem, hogy a Pp. 330.§ (2) bekezdése értelmében a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szerv az ügy iratait (a határozatok felülvizsgálatára irányuló kereset előterjesztése esetén) továbbítja a bírósághoz. A másodfokú határozatból (23. oldal) az is ismert, hogy "az eredeti iratokat a NAV Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága a 62002-710/2011. bü. számú eljárásban" lefoglalta, az alperes pedig beszerezte az eredeti fuvarlevelekről készített hitelesített másolatokat és a NAV Bűnügyi Főigazgatósága tájékoztatását. A másodfokú hatóság kifejtette azon álláspontját is, hogy az adózótól elvárható saját iratainak az ismerete.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg ítéletében, hogy az alperes által továbbított iratok az ügy iratai. Arra vonatkozó megállapítást azonban nem tartalmaz az ítélet, hogy a közigazgatási irat teljes körű-e, az iratcsomag részét képező okirati bizonyítékok beszerzésének (ki-mikor-hol) jogszerűsége aggálytalanul megállapítható-e.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a Pp. 275.§ (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Figyelemmel arra is, hogy az adóhatóság eljárását nemzetközi megkeresésre indította, továbbá, hogy a megismételt eljárásra az elsőfokú hatóság eljárási jogszabálysértése miatt került sor ("az elsőfokú adóhatóság jogszerűtlenül járt el akkor, amikor kapcsolódó vizsgálatokat kezdeményezett, (...) az ellenőrzési határidő lejárta (...) után foganatosított ellenőrzési cselekmények hatálytalanok" - 2468384948 számú másodfokú határozat 15. oldal) az alperes határozatából aggálytalanul megállapíthatónak kellett volna lennie, hogy tényállását felismerhető, azonosítható, az eljárási jogszabályoknak megfelelően beszerzett bizonyítékokra alapította. A Kúria bizonyítást nem végezhet, az alperes részéről a bizonyítékokra, és azok beszerzésére vonatkozó részletes, tételes és félre nem érthető, a határozatában kimunkált megállapítások hiányában a tényállás aggálytalan bizonyítottsága, a hatóság fair és tisztességes eljárása, így döntésének jogszerűsége meg nem állapítható.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A hatóság eljárási jogszabálysértése okán a Kúria az érdemi döntést nem értékelhette. A megismételt eljárásban az alperesnek akként kell a Ket. 72.§ (1) bekezdése alapján határozatát meghoznia, hogy abból megállapítható legyen a bizonyítékok beszerzésének módja, ideje, helye, hogy a tényállást az eljárási szabályok megtartásával beszerzett bizonyítékokra alapította, és döntését fair eljárás során hozta meg.
Az alperest a Kúria a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2015. január 22.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró