BH+ 2015.12.514 A pénzügyi lízingszerződés felmondása a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A szerződés megszűnése folytán alkalmazandó elszámolás során a lízingbe adó választhat: a teljes lízingdíjat követeli és a lízingtárgy tulajdonjogáról a díj teljesítése után lemond, vagy lízingtárgy visszaadását követeli és a szerződés megszűnése miatti kárának megtérítését a lízingdíj helyett. A kétféle jogkövetkezmény egyidejű, konjunktív alkalmazása kizárt. Nem ütközik jogszabályi tilalomba az olyan szerződéses kikötés, amikor a lízingbe adó visszaköveteli a lízingtárgyat, követeli a hátralékos lízingdíjat is, azonban a visszakövetelt lízingtárgyat a piaci forgalomban értékesíti és a befolyt vételár összegével a lízingbe vevő hátralékos lízingdíj-tartozását csökkenti [1952. évi III. tv. 270. § (2) bek., 1952. évi III. tv. 275. § (2) bek., 1952. évi III. tv. 275. § (3) bek.].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a II. r. felperes 2006. augusztus 24-én KAM-1 azonosító számon, 2007. március 13-án pedig KAM-2 azonosító számon nyílt végű ingatlanfinanszírozási pénzügyi lízingszerződést kötött az alperes lízingcéggel, amely szerződéseket a szerződő felek 2009. január 19-én módosították és közokiratba foglalták. Az I. r. felperes a szerződések kapcsán készfizető kezességet vállalt.

A KAM-1 lízingszerződés két lakásra, két tárolóra és négy garázsra vonatkozott, amelyek együttesen képeztek egy lízingtárgyat. Az alperes megvásárolta és a II. r. felperes használatába adta az ingatlanokat, amelyek összes vételára 1 109 128 CHF + 20 821,92 CHF áfa volt, a finanszírozott összeg 887 490,25 CHF. A KAM-2 lízingszerződés egy lakást, egy tárolót és két garázst érintett, 720 203,95 CHF összvételáron, a szerződő felek a finanszírozott összeget 576 164,72 CHF-ben határozták meg. A KAM-1 szerződés lejáratának időpontja 2031. július 31. volt, míg a KAM-2 szerződésé 2032. március 31. napja.

A lízingszerződések 4.2.15. h) pontja szerint a szerződés azonnali hatályú felmondása esetén a II. r. felperes köteles az alperes részére kártérítést fizetni, melynek mértéke [eltérően az alperes által rendszeresített Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) 16.1. pontjától, amely szerint a kártérítés a szerződés lejártáig járó lízingdíjak összegével azonos] a fennálló tőketartozás, valamint a maradványérték együttes összegének 104%-a, ezen túlmenően köteles megtéríteni a lízingszerződés felmondása miatt az alperesnél keletkező összes igazolt költséget, díjat és adót, valamint a visszavétel, a biztonságba helyezés, őrzés, a felértékelés és a hasznosítás költségeit. Ha a II. r. felperes él elővásárlási jogával, úgy az elővásárlási jog folytán fizetendő vételár összegébe az általa megfizetett kártérítés összege beszámít.

Az ÁSZF 16.2. pontja értelmében: miután a II. r. felperes az 16.1. pontnak megfelelő összegű kártérítést megfizette, az alperes a lízingtárgyat értékesíti, majd miután az értékesítés bevételéből az értékesítéssel kapcsolatosan felmerülő költségeket levonta, a kártérítést a II. r. felperesnek visszafizeti. Abban az esetben, ha az értékesítési bevétel a kártérítés visszafizetésére nem elegendő, az alperes csak az értékesítéssel kapcsolatos felmerülő költségek levonása után fennmaradó értékesítési bevételt köteles a II. r. felperesnek visszafizetni.

A II. r. felperes nem tett eleget maradéktalanul a fizetési kötelezettségének, ezért az alperes a szerződéses jogviszonyt 2011. július 21-én azonnali hatállyal felmondta, majd az eredménytelen fizetési felszólítást követően a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen 2 267 291,33 CHF, valamint 2 220 630 forint és járulékai megfizetésére. Az I. r. felperes elleni végrehajtási ügy száma 235.V.1540/2012., míg a II. r. felperes elleni végrehajtási ügyé 235.V.1592/2012. Az alperes a II. r. felperessel szemben meghatározott cselekmény: a lízingtárgyak birtokba bocsátása iránt is végrehajtási eljárást kezdeményezett, 235.V.1065/2012. számon.

A felperesek a Pp. 369. § a) és b) pontjaira alapított keresetükben az ellenük indított végrehajtások megszüntetését, az ÁSZF 16.1. és 16.2. pontja, valamint a lízingszerződések 4.2.15. h) pontja érvénytelenségének megállapítását, továbbá az alperes 222 304 CHF és járuléka megfizetésére kötelezését kérték.

Mivel időközben a lízingtárgyak az alperes birtokába kerültek, az alperes nem ellenezte a meghatározott cselekményre irányuló végrehajtás megszüntetését, egyebekben érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 235.V.1540/2012. és 235.V.1592/2012. számú végrehajtásokat 767 846,05 CHF és 1 854 930 forint tőkére, továbbá 365 170,88 CHF és 429 364 Ft kamatra, valamint a tőke után 2014. január 9-étől a kifizetés napjáig számított 1 hónapos CHF LIBOR + 10% késedelmi kamatra korlátozta, a 235.V.1065/2012. számú végrehajtást megszüntette, ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.

Döntését - továbbiak mellett - azzal indokolta, hogy a már megfizetett lízingdíj tőkerésze nem jár vissza a felpereseknek azon az alapon, hogy a II. r. felperes a nem szerzett tulajdonjogot a lízingtárgyakon; a lízingszerződések 4.2.15. h) pontja pedig nem ütközik jóerkölcsbe, a káronszerzés tilalmába és [mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 318. § (1) bekezdés szerint kártérítés szerződésszegés esetén kikötés nélkül is jár] jogszabályi rendelkezésbe sem.

A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság részítéletet hozott: helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését, mellyel a 235.V.1065/2012. számú, meghatározott cselekményre irányuló végrehajtást megszüntette, helybenhagyta továbbá a 222 304 CHF és járulékai megfizetésére, valamint a lízingszerződések 4.2.15. h) pontja és az ÁSZF 16.2. pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseteket elutasító rendelkezéseket. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A jogerős részítélet indokolása szerint a II. r. felperes és az alperes nem részletvételre irányuló szerződést, hanem lízingszerződést kötöttek, amely alapján a II. r. felperes a lízingdíj fizetése ellenében birtokolhatta, használhatta és bérbeadás útján hasznosíthatta a lízingtárgyakat. A felmondás a jövőre nézve szüntette meg a jogviszonyt, így a már teljesített szolgáltatások, a lízingtárgyak használata ellenében fizetett lízingdíjak nem járnak vissza, az alperesnek fizetési kötelezettsége a felperesekkel szemben nem áll fenn, a felpereseknek pedig meg kell fizetniük a szerződések megszűnése előtt már nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét, a felmondásig kiszámlázott lízingdíjakat. További indoka szerint az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a szerződések 4.2.15. h) pontja és az ÁSZF 16.2. pontja a keresetben említett okok miatt nem érvénytelen.

A jogerős részítélet 222 304 CHF és járulékai megfizetése és a lízingszerződések 4.2.15. h) pontja érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet elutasító rendelkezései ellen - hatályon kívül helyezésük, elsődlegesen a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása végett - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.