Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló T/383. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az 1997. évi LIX. törvény módosította az Alkotmányt, és új bírósági szintként - a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok között - létrehozta az ítélőtáblákat. Ezzel egyidejűleg megszületett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról rendelkező 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.), módosult továbbá a Polgári perrendtartás. E jogszabályok rendelkeztek - más igazságügyi reformlépések mellett - az ítélőtáblákról, mint bírósági szervezeti szintről, a táblákon dolgozó bírák jogállásáról, illetőleg a polgári eljárás új, négyszintű fórumrendszert alapul vevő jogorvoslati rendszeréről.
Az ítélőtáblák felállítása az ügyészségi szervezetet is érintette. Az 1997. évi LXX. törvény módosította a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényt, és az ítélőtáblákkal azonos székhelyen új ügyészségi szervezeti szintként fellebbviteli főügyészségek felállításáról rendelkezett. E törvény értelmében a fellebbviteli főügyészségek és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség az ítélőtáblákkal azonos időpontban kezdik meg működésüket.
Az ítélőtáblák a Bsz. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a külön törvényben meghatározott székhelyen és illetékességgel, az ott megjelölt időponttól működnek. E külön törvény az 1997. évi LXIX. törvény, amely szerint 1999. január 1-jén a Fővárosban, Szegeden és Pécsett, 2003. január 1-jén pedig ezeken kívül Debrecenben és Győrben kezdené meg működését ítélőtábla.
Az igazságszolgáltatási reform részét képező Bsz., Bjt. 1997. október 1-jén lépett hatályba. Ezt megelőzően azonban 1995-ben megszülettek azok az eljárási törvények, amelyek a bírósági eljárások gyorsítását célozták. Sem a szervezeti törvény módosítása, sem pedig az eljárások gyorsítását szolgáló módosítások ez időpontig érzékelhető javulást nem eredményeztek az igazságszolgáltatás működésében. A legnagyobb munkateherrel küzdő helyi bíróságok működési feltételei nem javultak, és ennek érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az 1997. december 1-jén megkezdett működése óta sem tett olyan intézkedéseket, amelyek kézzelfogható eredményt jelentenének.
A kormányzat, mint a törvények végrehajtásáért felelős önálló hatalmi ág felelősséggel tartozik az igazságszolgáltatás működőképességének biztosításáért.
Az előző parlamenti ciklusban kidolgozott igazságszolgáltatási reform egyik legfontosabb célja a helyi bíróságok tehermentesítése, a másik a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési munkaterhének csökkentése volt. Mindezek eredményeként a helyi bíróság elé kevesebb elsőfokú ügy kerül, és így javulhat az ítélkezés szinvonala, gyorsasága. A Legfelsőbb Bíróság pedig - mentesülve a másodfokon elbírálandó ügyek intézése alól - több figyelmet fordíthat az egységes bírósági jogalkalmazási gyakorlat kialakítására.
A négyszintű bíráskodási rendszer kialakításának végrehajtása azonban nem az eredeti elgondolásoknak megfelelően halad. A Fővárosi Ítélőtábla majdnem kizárólag az alacsonyabb szintű bíróságok bíráiból töltődik fel. Így a Legfelsőbb Bíróság létszáma a feladataihoz képest túlzottan nagy marad, míg az alacsonyabb szintű bíróságokon az ítélkezés személyi feltételei inkább romlani, mint javulni fognak.
Az ítélőtáblák felállítása vagy a felállítás elhalasztása nem a központi költségvetés teherbírásának kérdése. A kormányzat szándékai szerint minden lehetséges eszközt biztosítani kell a bíróságok - így az ítélőtáblák - megfelelő működéséhez. Az azonban nem látszik biztosítottnak, hogy az egyes bíróságok, bírósági szintek létszám-, eszköz- és épület igénye megfelelően került-e felmérésre, illetőleg, hogy a rendelkezésre álló költségvetési eszközök felhasználása a szükségletekkel arányosan történik.
Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel indokolt az ítélőtáblák felállításának oly módon való elhalasztása, hogy e jogintézmény bevezetése konkrét időpontjának meghatározására csak a tárgykörben benyújtott országgyűlési határozattal elrendelt felülvizsgálatot követően kerüljön sor.
A törvényjavaslat szerint hatályon kívül kell helyezni az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvényt, és módosítani kell a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt az ítélőtáblákkal kapcsolatos rendelkezésekkel kiegészítő 1997. évi LXXII. törvényt (a továbbiakban: Tv.).
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Polgári perrendtartást módosító Tv. eredetileg is két lépcsőben kívánta megvalósítani az új jogintézmények hatálybalépését. Az eljárás gyorsítását szolgáló, illetve az ítélőtáblák felállításához szorosan nem kapcsolódó rendelkezések nagyobb része már 1998. január 1. napjával hatálybalépett. Vannak azonban e törvénynek további olyan rendelkezései is, amelyek nem függenek össze szorosan az ítélőtáblára vonatkozó szabályozással, hanem csak a kellő felkészülési idő biztosítása érdekében léptek volna 1999. január 1. napján hatályba. Ilyen rendelkezés pl. a munkaügyi perek elbírálására vonatkozó új szabályozás.
A törvényjavaslat ezért ezeket az 1999. január 1. napján hatálybalépő rendelkezéseket elkülöníti azoktól, amelyek kifejezetten az ítélőtáblákra vonatkozó szabályok, tehát a táblabíráskodásra vonatkozó külön törvény megszületésével együtt léphetnek csak hatályba.
A 2-4. §-hoz
A 2-4. §-ban foglalt módosítások az átmeneti szabályok és a hatályon kívül helyezést tartalmazó rendelkezések tekintetében kívánják az említett elkülönítést végrehajtani. Pl. a Tv. 38. §-ában foglalt hatályon kívül helyező rendelkezések egy része elmarad, figyelemmel arra, hogy az azokhoz kapcsolódó új rendelkezések még nem lépnek hatályba 1999. január 1. napján.
Az 5. §-hoz
Az e §-ban foglalt módosításra azért van szükség, mert a közigazgatási perekre irányadó új szabályozás bevezetése 1999. január 1-jén csak akkor történhet meg, ha ezekben az ügyekben megvalósul a megyei bíróság hatáskörének megállapítása. A Pp. hatásköri szabályainak külön törvénnyel hatálybalépő rendelkezései szerint a közigazgatási perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a közigazgatási perekben érvényesülő új eljárási szabályok - kevés kivétellel - kizárják az ilyen ügyekben a döntés elleni fellebbezést, de teljes körűen megengedik a felülvizsgálati kérelem benyújtását, ha annak feltételei megvalósulnak.
Ez az ésszerű és már régóta kívánt eljárási rend 1999. január 1. napjával megvalósítható abban az esetben, ha a Pp. 23. § (1) bekezdését a törvényjavaslat módosítja és a közigazgatási perek elbírálására a megyei bíróság hatáskörét mondja ki általános jelleggel. A hatáskörváltozásra vonatkozó rendelkezések teljeskörűen azért nem léptethetők hatályba, mert a megyei bíróság hatáskörébe tartozó első fokú ügyekben másodfokon - az ítélőtáblák hiányában - a Legfelsőbb Bíróságnak kellene eljárni. Ez tovább növelné a Legfelsőbb Bíróság leterheltségét és ez az eljárások elhúzódásához vezetne. Közigazgatási perekben azonban a kifejtettek alapján az új szabályok szerint nincs helye fellebbezésnek, így ezek az ügyek a megyei bírósági hatáskör megállapítása esetében sem terhelnék a jelenleginél jobban a Legfelsőbb Bíróságot.
A 6. §-hoz
E § az ítélőtáblák felállításának elhalasztásához kapcsolódó hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmazza.