19/1997. (III. 19.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet, valamint a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 81. § (1) bekezdés b) pontjának "ha a hivatásos szolgálat 1954. szeptember 30. után nem jogvesztéssel szűnt meg" mondatrésze alkotmányellenes, ezért azt 1996. szeptember 1-jei hatállyal megsemmisíti.

A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy aki a hivatásos szolgálati viszonyáról lemondott, elveszti a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait. Ezzel összhangban a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 81. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezett, hogy a korkedvezményre jogosultság szempontjából a korábban fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél eltöltött szolgálati időt csak akkor lehet figyelembe venni, "ha a hivatásos szolgálat 1954. szeptember 30-a után nem jogvesztéssel szűnt meg". Az indítványozó érvelése szerint a társadalombiztosítási törvény akkor teszi lehetővé a korkedvezményt, ha az érintett biztosított olyan munkakört lát vagy látott el, amelynek az ellátása a szervezet fokozott igénybevételével jár vagy járt, függetlenül attól, hogy a munkaviszony vagy szolgálati viszony milyen módon szűnt meg. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését sérti az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet fent idézett - jogvesztést tartalmazó - 5. § (5) bekezdése és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 81. § (1) bekezdés b) pontjának az a része, amely a jogvesztést a korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő mértékére is kiterjeszti. Erre tekintettel kérte az alkotmányellenesség megállapítása mellett e rendelkezések megsemmisítését.

II.

Az Alkotmánybíróság már több döntésében megállapította, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1. § b) pontjában foglalt utólagos absztrakt normakontrollra irányuló hatásköre csak az olyan jogszabályok, illetőleg jogszabályi rendelkezések vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályban vannak [pl. 10/1992. (II. 15.) AB határozat, ABH 1992, 72., 76.]. Ez alól kivétel - az eddigi gyakorlat szerint - folyamatban lévő ügyben az eljáró bíró kezdeményezése [38. § (2) bekezdés] vagy alkotmányjogi panasz (48. §) alapján indult eljárás. Ez ügyben e kivételek egyike sem állapítható meg. Tekintettel arra, hogy az indítvány által támadott 1971. évi 10. törvényerejű rendeletet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 1996. szeptember 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az Alkotmánybíróság a már nem hatályos tvr. 5. § (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította.

III.

Az indítványnak a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 81. § (1) bekezdés b) pontjára vonatkozó része megalapozott volt.

Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezésével a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 81. § (1) bekezdés b) pontjában tett jogvesztő kivétel - a korkedvezményi jogosultság megszűnésének visszamenőleges hatályú kivételes esete - elvesztette törvényi indokát.

Az indítvánnyal támadott jogszabály ugyanis a korkedvezményes nyugellátásra jogosultak csoportjában tartalmaz kivételes szabályt. E szabálynak 1996. szeptember 1-jéig törvényi alapja az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (5) bekezdésében volt. A jogvesztő rendelkezést a fegyveres szervek hivatásos állománya tagjának szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény megszüntette, így ezzel megszűnt a törvényi alapja is annak, hogy minisztertanácsi rendelet a korkedvezményre jogosultak köréből a szolgálati jogviszony megszűnésétől függő hátrányos kizárást tartalmazzon.

A (4) bekezdés szerint a korkedvezményre jogosító munkaköröket a Kormány állapítja meg. Aki olyan munkakörben dolgozik, amely a Kormány megállapítása szerint korkedvezményre jogosít, e kedvezménytől a munkaviszony (szolgálati viszony) megszűnésének módja miatt általában nem fosztható meg.

A megsemmisítés hatályát az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdés alkalmazásával - visszamenőlegesen - az alapul szolgáló törvény hatályon kívül helyezésével azonos időpontban határozta meg a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1196/B/1996/9.