BH 2009.7.207 Annak eldöntésénél, hogy az élettársi közös vagyon megosztásában a felek írásban, illetve szóban teljes körűen megállapodtak-e, a bíróságnak a felek szerződési nyilatkozatai mellett a szerződéskötés előzményeit és a feleknek az ügyletkötést követő magatartását is értékelnie kell [Ptk. 207. és 578/G. §, Pp. 206. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek 2002 tavaszától 2005 januárjáig élettársi kapcsolatban éltek. Az együttélést az I. r. alperes tulajdonában lévő D., V. utca 1. szám alatti ingatlanban folytatták. Az együttélés során különböző ingóságokat szereztek, valamint több hitelt is felvettek, melyből gépkocsit vásároltak, felújították az I. r. alperes ingatlanát, illetve a pénzt megélhetésükre fordították.

Az életközösség megszűnésekor, 2005. január 5-én a felek egy "elismervény" megnevezésű magánokirattal az élettársi vagyonközösséget megszüntették. Az elismervényben a felperes kijelentette, hogy az élettársi kapcsolat megszakadt, az I. r. alperes ingatlanából elköltözik. Személyes dolgait, illetve a televíziót, a házimozit, a szerszámokat, a Seat Toledo típusú személygépkocsit, a robogót, a kerékpárt elviszi, valamint a rally autót és a kerti sütőt is. A megállapodás, melyet a felperes és az alperes, valamint két tanú aláírt, azt is tartalmazza, hogy a feleknek "a mai naptól semmiféle követelésünk egymással szemben nincs." A felperes még ezen a napon az elismervényben rögzített közös vagyoni ingóságokkal, illetve a különvagyonát képező tárgyakkal együtt elhagyta az I. r. alperes ingatlanát.

Ezt követően, 2005. április 15-én a felperes keresettel kérte az élettársi vagyonközösség megszüntetését, azzal, hogy a felek szerzésben való közreműködésének aránya 1/2-1/2 rész. A felperes által felállított vagyonmérlegben közös vagyoni ingóságok szerepeltek, illetve a felperes kérte az I. r. alperes ingatlanába történt közös-, illetve különvagyoni beruházásának elszámolását, valamint az életközösség alatt az I. r. alperessel együtt felvett hitelek elszámolását is. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az I. r. alperest egy különvagyonát képező, 70 000 forint értékű mosogatógép kiadására, melyet az édesanyjától kapott. A felperes összességében 3 275 650 forint megfizetésére kérte az I. r. alperes kötelezését, a II. és III. r. alpereseket pedig ennek tűrésére.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, figyelemmel arra, hogy a 2005. január 5-ei megállapodással a felek az élettársi közös vagyont megosztották, az erre vonatkozó nyilatkozatot pedig a felperes a törvényes határidőn belül nem támadta meg.

A II. r. alperes a perben nem nyilatkozott. A III. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, amennyiben a követelését biztosító, az I. r. alperes ingatlanára feljegyzett jelzálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom fennmarad.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1 027 543 forintot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy az életközösség megszűnésekor, 2005. január 5-én a felek az élettársi vagyonközösséget megszüntették. Ezt a megállapodást a felperes a Ptk. 210. §-a alapján nem támadta meg. Nem minősült megtámadásnak a felperes perindítása sem, ugyanis a felperes a keresetlevélben megtámadási jogcímet nem jelölt meg. A BH-ban 1995/26. szám alatt közzétett legfelsőbbi bírósági jogeset értelmében a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező szerződés megtámadása nélkül is érvényesíthető az a közös adósság megtérítése iránti igény, melyet a felek a szerződés megkötésénél figyelmen kívül hagytak. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a jogeset a jelen ügyben is irányadó. Erre tekintettel a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek közül csak a közösen felvett hitelekre vonatkozó kereseti kérelmet bírálta el.

Az elsőfokú bíróság négy hitel közös felvételét állapította meg az életközösség fennállása alatt és a közös törlesztéseket elszámolva 1 027 543 forint megfizetésére kötelezte az I. r. alperest.

A hitelek között szerepelt egy, az OTP-től 2004. november 16-án felvett 970 000 forintos összeg, mellyel kapcsolatban a felperes úgy nyilatkozott, hogy a kölcsönről nem tudott. Írásszakértő megállapította, hogy a hiteligénylést az I. r. alperes, a hitelszerződést pedig egy idegen személy írta alá, de a hitelösszeg a felek folyószámlájára került, és abból egy korábban felvett másik hitelt egyenlítettek ki, ezért az elsőfokú bíróság a 970 000 forintot a felek közös hitelének tekintette.

A felperes testvére, P. Z. nevére felvett 700 000 forint összegű hitelt az elsőfokú bíróság az elszámolás köréből kivonta, mert a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ezt az összeget nem a testvére, hanem az élettársak használták fel.

A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a következő hiteleket számolta el az élettársi közös vagyon megosztása során:

- az OTP Bank Rt.-től 2003. szeptember 8-án felvett 4 500 000 forint,

- az OTP Bank Rt.-től 2004. november 16-án felvett 970 000 forint,

- az A. Takarékszövetkezettől 2004. november 10-én felvett 500 000 forint, valamint

- a P. Banktól a Seat Toledo személygépkocsi megvásárlásához 2004 májusában felvett, havi 44 040 forint törlesztésű hitel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az életközösség megszűnésekor, 2005. január 5-én a felek teljes bizonyító erejű magánokiratban megállapodtak az élettársi vagyonközösség megszüntetéséről.

A felek az együttélés ideje alatt az I. r. alperes tulajdonát képező ingatlant közös hitel igénybevételével felújították. Ez a felperes javára tulajdoni igényt nem, csupán kötelemi igényt alapozhat meg. Ezen kívül a felek különböző ingóságokat szereztek, ezek megosztásáról és az élettársi kapcsolat alatt felvett hitelek törlesztéséről, elszámolásáról kellett megállapodniuk az életközösség megszűnésekor.

A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kellett.

A fenti jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a másodfokú bíróság feltárta, részletesen vizsgálta, a felek vagyonközösségét megszüntető elismervény aláírásának körülményeit, az ezzel kapcsolatban tett nyilatkozatokat, tanúvallomásokat, a megállapodás aláírását megelőző eseményeket.