BH 2010.2.31 Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében a terhelt büntetőjogi felelőssége akkor is megállapítható, ha - a foglalkozás szabályainak gondatlan megszegésével okozati összefüggésben lévő - közvetlen veszélyhelyzet, illetve súlyos eredmény nem azonnal, hanem valamely közbülső tényező hatására később következik be [Btk. 14. §, 171. § (1) és (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2007. év január hó 8. napján kihirdetett ítéletében a III. r. terhelt bűnösségét halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért őt 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek büntetőjogi felelősségéről is döntött. E terheltekkel szemben az ítélet 2007. év január hó 8. napján jogerőre emelkedett, őket a jelen felülvizsgálati eljárás nem érinti.

Az ítéleti tényállásnak a III. r. terheltre vonatkozó részének lényege a következő:

2002. év december hó 6. napján a II. r. terhelt a tulajdonában lévő Liaz típusú tehergépkocsiból és hozzá csatolt pótkocsiból álló járműszerelvényt fékbeállítás céljából javíttatni vitette az I. r. terhelttel a III. r. terhelt autószerelő vállalkozó műhelyébe. A járműszerelvény súlyosan elhanyagolt műszaki állapotban volt. A gumiabroncsok részben simára kopottak, azok egy részének felülete utánvágott, a futófelületi mintázat mélysége helyenként 2,0 mm volt. Mindez a hatósági előírásoknak nem felelt meg, s ezt egyszerű szemrevételezéssel is észlelni lehetett.

A járműszerelvény öt tengelye közül kizárólag az első tengely fékerői voltak megfelelőek, a "B"-tengely egyik fékjének fékbetétje leszakadt, a fékpofa 16 szegecséből 5 darab elnyíródott, a "C"-tengely fékerő-szabályozója a légrugóból ki volt kötve. Az összes többi tengely fékereje alacsony volt, az azonos tengelyen levő bal és jobb oldali kerekek közötti fékerő pedig rendkívül nagymértékben eltért. A tehergépkocsin a III. r. terhelt a négyutas (H) szelep, valamint bogi légrugó cserét, míg a pótkocsin a fékbeállítást a szakképzettséggel nem rendelkező alkalmazottjával végeztette el. A rendkívül rossz állapotban lévő fékeken egyéb javítást nem végeztek, a fékek szakszerű ellenőrzésére sem került sor.

A járműszerelvény a hiányos javítás után is fennmaradt hibái miatt közepesnél nagyobb intenzitású fékezés során erőteljesen balra húzott. Ez a hiányosság intenzívebb fékpróba során észlelhető lett volna. A III. r. terhelt annak ellenére, hogy a javítás célja fékbeállítás és a tehergépkocsi légrugóinak cseréje volt, nem hívta fel a megrendelő II. r. terhelt figyelmét a vontató és a pótkocsi fékerő-szabályozóján észlelt problémákra. A III. r. terhelt műhelye fékpaddal nem rendelkezett, a tehergépkocsi, illetve a pótkocsi fékberendezésének állapotát - megbízás hiányában - a III. r. terhelt nem ellenőrizte, és más műhelyben sem végeztette el a műszeres fékellenőrzést.

2002. év december hó 10. napján a délutáni órákban az I. rendű terhelt által vezetett járműszerelvény az előtte haladó gépkocsi lassítása miatt fékezésre kényszerült. Ennek következtében a járműszerelvény erőteljesen balra húzott, sodródva áttért a menetiránya szerinti bal oldalra, ahol frontálisan ütközött egy kisteher-gépkocsival, amelynek vezetője a helyszínen elhunyt.

Az ítélet jogi indokolása tartalmazza, hogy a III. r. terhelt több foglalkozási szabályt is megsértett. Az autószerelői tevékenységet is szabályozó jogi rendelkezés szerint: ha a vállalkozó olyan előre nem látott hibát fedez fel, amelynek kijavításában a felek nem állapodtak meg, köteles a hiba felfedezéséről a megrendelőt haladéktalanul értesíteni [16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 4. §]. A biztonsági berendezéseken (mint például a fék) csak autószerelő szakmunkás végezhet munkálatokat, a III. rendű terhelt alkalmazottja azonban ilyen szakképzettséggel nem rendelkezett. Olyan gépjármű-fenntartó tevékenységet, amelynek elvégzéséhez a gépjármű-fenntartó szervezetek mérési, vizsgálati tevékenységének szabályait megállapító jogszabály a javított szerkezeti rész műszeres beállítását (bemérését) kötelezően előírja, csak az végezhet, aki a beállításhoz (beméréshez) szükséges berendezéssel (műszerrel) rendelkezik [1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet 4. § (4) bekezdés, 9. §, 5. számú melléklet]. Ilyen berendezés a III. r. terhelt műhelyében nem volt.

A III. r. terhelt fentiekben részletezett foglalkozási szabályszegései közvetlen okozati összefüggésben álltak a bekövetkezett halálos eredménnyel járó balesettel, mert a feltárt hiányosságok a december 6-a és 8-a között elvégzett javítás idején már fennálltak, azonban azokat a III. r. terhelt nem fedezte fel, nem javította ki, illetve nem jelezte a jármű üzembentartójának. Ezért a bíróság bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította.

A másodfokon eljáró bíróság a 2007. év június hó 6. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terheltet érintően helybenhagyta. Egyetértve az elsőfokú bíróság okfejtésével, rámutatott arra, hogy a baleset előidézésében mindhárom terhelt magatartása közrehatott, mulasztásaik és a bekövetkezett baleset, ennek kapcsán a sértett halála között az okozati összefüggés fennállt.