1449/B/1992/13. AB határozat

a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 10. § (1) bekezdés első mondata, 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdésének utolsó fordulata és 34/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:[1]

Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 10. § (1) bekezdés első mondata, 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdésének utolsó fordulata és 34/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a munkanélküli ellátásban nem részesülő egyes munkanélküliek szociális támogatásának átmeneti rendszeréről szóló 43/1992. (III. 11.) Korm. rendelet 4. §-a és 8. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az egyik indítványozó a munkanélküli ellátásban nem részesülő egyes munkanélküliek szociális támogatásának átmeneti rendszeréről szóló 43/1992. (III. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés b) pontja, 3. § (2) bekezdés b) pontja, 4. §-a, 7. § f) pontja és 8. §-a alkotmányellenességének megállapítását kérte.

Beadványában az Alkotmány 70/B. és 70/A. §-ára hivatkozott.

Az R.-t az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezte a 31/1993. (II. 17.) Korm. rendelet. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 33. § (1) bekezdésének utolsó fordulata, 10. § (1) bekezdés első mondata és 34/A. § (2) bekezdése azonban az R. 1. § (1) bekezdés b) pontjában, 3. § (2) bekezdés b) pontjában és a 7. § f) pontjában foglalt szabályokkal lényegileg azonosan rendelkezik. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Sztv. e szabályaira is kiterjedtnek tekintette.

Az indítványozó újabb beadványában az Sztv. 33. § (1) bekezdésének utolsó fordulata alkotmányellenességét kifejezetten is állította, kérte továbbá az Sztv. 34. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát. Az Sztv. 34. § (2) bekezdése hatályos szövegét az indítvány benyújtását követően az 1994. évi VI. törvény 8. § (2) bekezdése állapította meg, egyidejűleg az 1994. évi VI. törvény 9. §-a az Sztv. rendelkezései közé iktatta a 34/A. §-t. Ennek második bekezdése az Sztv. 34. § (2) bekezdésének korábban hatályban volt rendelkezésével tartalmilag lényegében azonos. Az indítványozó vélekedése szerint a hivatkozott rendelkezések az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, 70/A. §-a, 70/B. §-a és 70/E. §-a rendelkezéseibe ütköznek.

A másik indítványozó az Szt 33. § (1) bekezdés a) pontját támadta, ő az Alkotmány 17. §-ának sérelmét is állította.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

Az indítványokkal érintett hatályos jogszabályi rendelkezések a következők:

Az Sztv. 10. § (1) bekezdés első mondata szerint a szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához a kérelmező kötelezhető arra, hogy családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzék, illetve azokat igazolja.

Az Sztv. 33. § (1) bekezdés a)-c) pontja határozza meg, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatása szempontjából ki tekinthető munkanélkülinek.

Az Sztv. 33. § (1) bekezdése szerint "A települési önkormányzat a megélhetése alapjául szolgáló jövedelem pótlására jövedelempótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit,

a) aki az Flt. [a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény] alapján munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követően az Flt. alapján más munkanélküli ellátásra nem jogosult;"

Az Sztv. 33. § (1) bekezdés utolsó fordulata a jövedelempótló támogatást ahhoz a feltételhez is köti, hogy a munkanélküli személy "családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át."

Az Sztv. 34/A. § (2) bekezdése úgy szól, hogy együttműködést nem vállaló munkanélküli az a személy is, aki a szakképzettségének, illetve az iskolai végzettségének megfelelő vagy eggyel alacsonyabb szintű iskolai végzettséget igénylő munkahelyet, közhasznú munkát nem fogadja el, feltéve, hogy a felajánlott munkahely, közhasznú munka az Flt. 25. § (2) bekezdés b) és d) pontjában foglaltaknak megfelel, és a várható kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.

Az Sztv. 34. §-a, illetve 34/A. § (1) bekezdése értelmében az együttműködést nem vállaló munkanélküli személy részére a támogatás nem állapítható meg, a támogatás folyósítását pedig meg kell szüntetni.

III.

Az indítványok alaptalanok.

1.

Az Alkotmány 17. §-a szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

A (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

E rendelkezésben foglaltak általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy életszínvonal fenntartásához. A szociális biztonságot veszélyeztető munkanélküliség ellensúlyozására az Alkotmányból folyó állami feladat az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére szőlő ellátásról való gondoskodás (2093/B/1991. sz. AB hat., ABH 1992. 546, 547.).

Az Alkotmány idézett rendelkezéseiből nem következik az, hogy minden (önhibáján kívül) munkanélküli állampolgárnak pusztán e ténynél fogva alanyi joga van a munkanélküliek jövedelempótló támogatására. Ez a támogatás az ellátáshoz való jog megvalósításának csak egyik és nem kizárólagos eszköze. Az ellátáshoz való jog más szociális intézkedéssel, más jogintézmény útján is megvalósulhat.

Az egyes ellátások feltételeit és mértékét külön törvények határozzák meg és nem az Alkotmány (698/B/1990. sz. AB hat., ABH 1991. 716.). A jogszabály a jövedelempótló támogatásra való jogosultság feltételeit is szabadon határozhatja meg. A feltételek mindaddig alkotmányosak, amíg más alkotmányi rendelkezéseket (pl. a diszkriminációt tiltó 70/A. §-t) nem sértenek. Az Sztv. a támogatást a vizsgált feltételekhez kötötte, ez a kifejtettek szerint nem sérti az Alkotmány 17. és 70/E. §-át.

2.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakra és a jogegyenlőséget is kifejező rendelkezésre figyelemmel több határozatában foglalkozott a diszkriminációval kapcsolatos alkotmányos követelményekkel [pl.: 61/1992. (XI. 20.) AB hat., ABH 1992. 280, 281-282.]. Egyebek között megállapította, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a különbségtételt, az egyéb jogokra vonatkozó szabályok sem tehetnek olyan megkülönböztetést, amely az emberi méltóság alapjogát [Alkotmány 54. § (1) bek.] csorbítja.

A támadott szabályok különféle jog- és foglalkoztatáspolitikai illetőleg gazdasági indítékú korlátokat tartalmaznak. Amennyiben ezek a korlátozások a szakmai jellegen belül maradnak és nem tartalmaznak az érintett körhöz tartozó személyek tekintetében az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti megkülönböztetést, alkotmánysértő diszkrimináció nem állapítható meg. A vizsgált korlátozó feltételekben a jogegyenlőséget sértő megkülönböztetés nem ismerhető fel.

3.

Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

Az egyik indítvány szerint az Sztv. 34/A. § (2) bekezdése azért sérti az Alkotmány idézett rendelkezését, mert az állampolgárok szakmai végzettség szerinti foglalkozását "felfüggeszti", ezt pedig csak jogerős bírói határozat tehetné meg.

Az Sztv. 34. § (2) bekezdése alkotmányjogi szempontból nem áll közvetlen összefüggésben - és így ellentétben sem - a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának alapvető jogával. A támogatást igénylő személyt megilleti a szabad választás joga, visszautasíthatja a felajánlott munkahelyet vagy közhasznú munkát, akarata ellenére azt nem kell elvégeznie.

4.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel nincs helye utólagos és elvont normakontroll eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén is - a jogszabály hatály vesztésének kimondása lehetne.

Az R.-t az indítvány benyújtását követően a 31/1993. (II. 17.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság ezért az R. 4. §-a és 8. §-a tekintetében az eljárást megszüntette.

Budapest, 1994. augusztus 30.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró